Népsport, 1989. június (45. évfolyam, 128-153. szám)
1989-06-01 / 128. szám
2 NÉPSPORT labdarúgás I. Profi amatőr az amatőr profik között Barcelonai beszélgetések Rácz Lászlóval Az udvariasság fővárosa; utasember jó szállása; a szegények menedéke; a barátság színhelye; szép fekvése ritkán látott példa’’ — ekképp’ jellemezte (szélmalom) harcai egyik színhelyét, Barcelonát a Búsképű lovag, alias Don Quijote. Az elmés nemes valamennyi megállapítása telitalálat, a jellemzés igazáról lépten-nyomon meggyőződhet a mai kor vándora is. A legutolsóról (szép fekvése ritkán látott példa) már a repülőgép ablakából, az elsőről (az udvariasság fővárosa) újbóli földet érése első pillanatától, mindvégig. Az udvariasság valóban barcelonai, de az ízek hazaiak, az érdem pedig egy kárpátaljai hölgyé, még pontosabban kismamáé, Klárikáé, aki hol háromhónapos kisfiát kapja ölbe, hogy nyűglődését csitítsa, hol a leveses-, húsos-, gyümölcsöstállal fordul, hogy a vendégek se érezzék szükségét semminek. Az asztalnál magyar szó járja, s bármily furcsán is hangozzék: a házigazda — ma még — ugyanúgy ízlelgeti a magyar szavakat, ugyanolyan idegen a fülének — ma még — az „ö”, „a” és „ü” hang, mint barcelonai vendégei, a Zubinaga házaspár számára... ... pedig a háziúrnak, Rácz Lászlónak az anyanyelve a magyar! Persze, arról az Espanol szovjet válogatott labdarúgója tehet a legkevésbé, hogy Katalónia fővárosába kellett szerződnie ahhoz, hogy — ha csak közvetítő nyelvként is —, de nap mint nap használja anyanyelvét. Ma még az igen helyett a „da”, a hogyan helyett a „kak”, az így helyett a „tak” ugrik be hamarabb ... Vajon érti-e a játékostárs, Javier Zubi maga, hogy vendéglátója kisfia, akit ő kedveskedve Lazlónak hív, az édesapa keresztnevét kapta, márpedig idősebb Rácz Lászlót itt, Barcelonában is mindenki (a feleségét, és Imre bácsit, azaz Csillag Imrét, Rácz tolmácsát, titkárát, mindenesét kivéve) Vaszili-nak mondja, Vassili-nak írja. („Ittlétem két hónapja alatt természetesen nem egyszer előjött a téma. Annak idején, amikor én születtem — 1961-ben —, a magyar nemzetiségű gyerekek is csak orosz vagy ukrán utónevet kaphattak Fancsikovóban. Azóta sok minden megváltozott odahaza. A fiamat Lászlónak anyakönyvezték, én viszont — annak ellenére, hogy soha nem tagadtam, nem tagadom meg magyar származásomat —, maradok Vaszilij, hiszen ezen a néven futottam be, lettem negyvenszeres válogatott. Ha most hirtelen változtatnék, váltanék, csak megzavarnám a környezetemet ... ”) Zavaró körülményben amúgy sincs hiány! A volt kijevi labdarúgó két hónap után sem érti, hogy újdonsült társai közül némelyek miért tömik degeszre magukat spagettival közvetlenül a mérkőzés előtt, miért nem élnek sportszerűbben, fegyelemezettebben, miért olyan lötyögősek az edzéseik. Ilyenkor szinte reflexszerűen felemlítődik a szinte istenített kijevi edző, Valerij Lobanovszkij neve ... („)Lobanovszkijnál csak úgy kapkodtuk a levegőt egy-egy gyakorlat után, nála nem lazsálhatott senki. Lobanovszkijnál néma csendnek kellett lennie az autóbuszban, repülőgépen mérkőzésre menet, itt még a saját szavát sem érti olykor az ember. Lobanovszkijnál minden másként volt...”) Az egykori mester iránti szeretet, nosztalgia Rácz minden szavából kiérződik. A feleség viszont szemmel láthatóan nem rajongott annyira a vaskezű szakvezetőért: „Olykor hónapokig nem láttam Lacit, állandóan táborokban voltak... ” Lobanovszkij, akinek Rácz eddigi sikereit — szovjet bajnoki címek és kupák, KEK-győzelem, válogatottság — köszönheti, külföldre szerződésénél is ott bábáskodott... („Linzben voltunk teremtornán a tél közepén, amikor egyik este felszólnak a szobámba, hogy Barcelonából keresnek. Lobanovszkij abban a pillanatban „titkosította” az Espanol képviselőivel folytatott tárgyalásaimat, nem szerette volna, ha a többiek, a fiatalabbak »megzavarodnának«. Utóbb azután már azt sem tartotta jónak, hogy én az Espanolhoz szerződjek ... ”) Miután ugyanis aláírták az előszerződést, jelentkezett a Rangers. A híres glasgow-i klub nagyhírű menedzserének, Graeme Sounessnek minden vágya az volt, hogy Ráczot a skót fővárosba csábítsa ... („Neked nagy, igazi profi csapatban kell játszanod” — rágta a fülemet állandóan Lobanovszkij —, ezért nem helyeselte azt sem, hogy magyar együttest válasszak —, s minden erejével azon volt, hogy valamiképpen a Rangersé legyek. Csakhogy az Espanol is ragaszkodott jogaihoz. Három hónapos huzavona után végül, nem utolsósorban Juan Antonio Samaranch közbenjárására — a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke nagy Espanol-szurkoló hírében áll — A szerk. —, április elsején Barcelonába érkeztem ...”) Sikercsapatból, a szinte mindig a csúcsokért küzdő Dinamo Kijevből egy, a kiesés elkerüléséért harcoló gárdába. Ami nem változott: Rácz sztár volt Kijevben is, itt méginkább az lett. Mindenekelőtt azért, mert nincsenek sztárallűrjei, (edzés)munkája pedig követendő példa.„Az első napokban még csodálkoztak rajta, ma már természetesnek veszik, hogy én azokon a napokon is a pályán vagyok, amikor szabadok lennénk. Nekem egész egyszerűen kevés, amit a hivatalos edzéseken elvégzünk, elvégeztetnek velünk...” Tanúsíthatjuk: ezek a magángyakorlások népszerűbbek, mint a közös edzések. A klub napközben is ráérő törzsszurkolói ott szoronganak a pálya szélén, s a „keletről érkezett ember” minden egyes mozdulatát kielemzik. S persze, még két hónap után is csodálkoznak, hogy együttesük ásza milyen lelkiismeretes, mennyit bír. A gyakorlások után pedig körülveszik, s félórákig kérdezgetik. Legtöbbször a két ország élete, futballja közötti különbségek jelentik a témát. S a két hónappal ezelőtti „amatőr” kertelés nélkül kimondja: kissé csalódott az „igazi” profikban, mert sokkal többre lennének képesek, hiszen itt valóban csak a futballra kell összpontosítaniuk ... („Nekem már Kijevben sem ment rosszul, de ott mégis egész nap rohangáltam hol ezért, hol azért. Barcelonában egyszerre eltűntek a bosszantó hétköznapi gyűrődések. Nincs más feladatom, minthogy a labdarúgásra koncentráljak, hogy minél jobban játszszam...” Magától értetődik, hogy az Espanolban elégedettek idegenlégiósukkal. Pillanatnyilag szurkoló, játékos és vezető egyformán számolgat, mennyi pont kell még a biztos bentmaradáshoz, a kiesést mégsem veszi senki komolyan. Talán Rácz László az egyedüli, aki a legroszszabb bekövetkezte utáni idővel is számol.„Június végével lejár a szerződésem, s ha az Espanol elbúcsúzna az első ligától, abban a pillanatban szabad vagyok. Nem, Kijevbe most még semmiképpen nem akarok visszamenni. Hogy mégis hová, ha kiesnénk? Arról, ma még korai beszélni...”) Arról viszont már ma sem korai, bárhogy hozza is a sorsa, marad, vagy elhagyja Barcelonát, Rácz Lászlónak nem kell (ene) a Búsképű módjára búcsúznia: „Itt fosztott meg kivívott dicsőségemtől a szerencsétlenség, itt rogyott le szerencsém . .. Skrapits László A serdülő korcsoport felső korhatárának egy évvel való felemelése folytán a legtöbb számban az eddigi 16 éves csúcstartók helyébe a 17 évesek léptek. Az új serdülő csúcslista. Fiúk, 100 m és 200 m: 10.53 és 21.30 Havas, mindkettő 1082. 400 m: 46.75 Martina, 1985. 800 m: 1:51.10 Nagy B. 1983. 1000 m: 2:30.70 Rákóczky, 1986. 1500 m: 3:46.1 K. Szabó, 1979. 2000 m: 5:25.2 Káldy, 1985. 3000 m és 5000 m: 8:02.7 és 14:00.8 K. Szabó, mindkettő 1979. 10 000 m: 30:07.9 Káldy, 1986. 110 m gát (106 cm): 14.3 (kézi mérés) Bartha, 1974. 14.94 (elektromos mérés) Varga, 1982. 110 m gát (99 cm): 14.0 (kézi mérés) Bartha, 1974. 14.62 (elektromos mérés) Varga, 1982. 110 m gát (91.4 cm): 14.0 (kézi mérés) Bágyi, 1983. 300 m gát (76.2 cm): 38.07 Vasas, 1985. (91.4 cm): 37.71 Szalai, 1978. 400 m gát: 53.09 Spiriev, 1981. 1500 m, 2000 m és 3000 m akadály: 4:13.70, 5:40.10 és 8:52.8 Banai, 1983, ill. 1984 és 1984. Magas: 215 Varga, 1980. Rúd: 550 Bagyula, 1986. Távol: 741 Almási, 1983. Hármas: 15.59 Czingler, 1988. Súly (7.25 kg): 16.19 Kóczián, 1984. (6 kg): 17.75 Fejér, 1962. (5 kg): 18.40 Kóczián, 1983. Diszkosz (2 kg és 1.5 kg): 56.28 és 68.48 Horváth A., 1984 és 1983. Gerely: 65.60 Szabó J., 1988. Kalapács (7.25 kg, 6 kg és 5 kg): 61.14, 70.14 és 71.29 Rédei, 1987, 1937 és 1986. Tízpróba (felnőtt szerekkel és serdülő szerekkel): 7103 és 6782 Bagyula, 1986 és 1985. Tízpróba (ifjúsági szerekkel): 6736 Szalai, 1978. 10 km gyaloglás: 44:58.0 Szép, 1987. Legjobb eredmények (országúti vagy utcai versenyen). 15 000 m: 48:25.0 Káldy, 1984. 20 000 m: 1:04.41 Kárpáti, 1985. 10 km gyaloglás: 44:21 Szép, 1987. 20 km gyaloglás: 1:40.09 Poldán, 1984. Lányok. 100 m: 11.5 (kézi mérés) Neszmélyi, 1955 és Mádai, 1984. 100 m és 200 m: 11.83 és 24.13 Mádai, mindkettő 1985. 400 m: 53.24 Palanek, 1980. 800 m: 2:03.18 Todorán, 1987. 1500 m: 4:21.96 Bálint M., 1987. 3000 m: 9:23.20 Felsőbüki, 1979. 5000 m: 17:05.9 Nagy A., 1986. 10 000 m: 35:30.90 Javos, 1988. 100 m gát: 13.5 (kézi mérés) Bartha, 1976. 13.93 (elektromos mérés) Rostás, 1981. 300 m gát: 41.75 Antok, 1987. 400 m gát: 58.70 Palanek, 1980. Magas: 189 Kovács J, 1986. Távol: 639 Csapó, 1986. Súly: 15.53 Takács E., 1985. Diszkosz: 50.78 Börzsönyi, 1983. Gerely: 53.96 Hartai, 1980. Hétpróba (felnőtt szerekkel): 5767 Ináncsi, 1988. 5 km gyaloglás: 24:36.34 Szabó A., 1988. A 100 m gátfutásban és a hétpróbában (serdülő feltételekkel) az 1909. évben elért eredmények lesznek az alapcsúcsok. Legjobb eredmények. 15 000 m: 55:51.0 Dóczi, 1987. 10 km gyaloglás: 50.53 Szabó A., 1909. A fiatalok utánpótlás, ifjúsági és serdülő csúcslistáinak közlését ezzel befejeztük. A MASZ kéri, hogy a nagyon sok változás miatt az esetleges észrevételeket közöljék a szövetséggel. A legtöbb számban 17 éves lett a csúcstartó XLV. 128. ♦ 1989. június 1. NB I-es tipülés: nagy pénz csak értékes produkcióért Szerződéskötési juttatás a teljesítmény után A labdarúgó NB I-es liga hosszas tanácskozás után úgy döntött, hogy az ősztől megváltoztatja az élvonalban szereplő edzők, játékosok szerződéskötésének gyakorlatát. Az új rend szerint csak a mutatott teljesítmények alapján, az őszi illetve a tavaszi idény végén vehetik fel az edzők és játékosok a szerződéskötési juttatást. Az új rend ellen vétőkkel szemben a liga kemény szankciókat helyez kilátásba, a szabályellenesen folyósított öszszeg tízszeresének befizetésétől akár a bajnokságból való kizárásig. A liga tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy a július 1-jétől történő szerződéskötéskor az új előírásokat már érvényesítik. Szániel János, a liga elnöke az MTI munkatársának elmondta, hogy ezzel a rendelkezéssel nem rövidítenek meg senkit, hiszen megfelelő teljesítmény esetén a szerződéskötési juttatást mindenki hiánytalanul megkapja. Menet közben pedig termesztésen a megállapodott fizetést és prémiumot. Az intézkedéssel csupán elejét kívánják venni, hogy tele pénztárcával bárki is félvállról vegye a dolgát. A Hsáéiraök elmondta még, hogy a jövő pénteken sorra kerülő MLSZ-közgyűlésen az NB I-es csapatok ligája már a győri bíróságon bejegyzett, önálló jogi személyként vesz részt, s önálló döntési jogkörrel felruházva folytatja tevékenységét az MLSZ munkájában. Török Péter, az MLSZ főtitkára azzal reagált a változásokra, hogy azoknak már éppen itt volt az ideje. Így ugyanis a nagy pénzek felvétele csak nagy teljesítményekért lesz lehetséges. Francia, görög és NSZK-ajánlatok Kovács Kálmán profi lesz? Kovács Kálmán, a Bp. Honvéd labdarúgója ígéretes tehetség. Mi sem természetesebb, mint hogy külföldi klubok képviselői figyelemmel kísérik pályafutását. Tavaly már komoly ajánlata volt a francia Toulon együttesétől, de végül nem lett semmi, a szerződésből, pedig egymillió dollárt ígértek a franciák. Most, a bajnokság végén lejár Kovács szerződése a Bp. Honvéddal. Annak ellenére, hogy ő is benne volt a bundaügyben, és hosszú ideig nem léphetett pályára, nem felejtkeztek meg róla a külföldi profi egyesületek. Amióta újra játszik, szinte egymásnak adják a kilincset a játékosszerzők. A sok ajánlat közül jelenleg a francia Auxerre tűnik a legkomolyabbnak, de ott vannak még a sorban a görögök és az NSZK-ból is voltak megfigyelők. Hogy végül is hová fog szerződni Kovács Kálmán, ma még nem lehet tudni, de több mint valószínű, hogy nem marad Magyarországon. Mint mondta, fejlődése szempontjából fontos lenne egy szerződés, hiszen itthon a mostani helyzetben az előrelépés nehezen elképzelhető. Odakint viszont gyorsan eldőlne, hogy egyáltalán mire is képes. Z. L. Már csak a Bp. Honvéd igenjére várnak Fodor a PAOK kiszemelt karmestere Szerdán délután csörgött a telefon a szerkesztőségben. — Farkas Jánosnak hívnak, Kölnben élek, kiterjedt kapcsolataim vannak szerte Európában, labdarúgók eladásával foglalkozom — mondotta, s beszédén érződött, hogy évek óta külföldön él. — Most érkeztem vissza Görögországból Fodor Imrével, tárgyalásaink eredményéről szeretnék beszámolni. Görögországi megbízottammal, Aki Paszopoulosz úrral a nagy múltú klubnál, a PAOK Szalonikinél jártunk, Fodor Imre társaságában. Remek ajánlólevél volt a PAOK-nak, hogy Fodor Détári örökébe lépett a Honvédban, a híres görög csapatnak is ilyen karmesterre lenne szüksége. A PAOK-stadionban az elnök is megismerkedett velünk, a Fodor játékáról készített videofelvételek igen jó benyomást tettek rá. Nyomban megegyezés történt többéves szerződésre, a PAOK és Fodor között már tisztázódott minden. — Mi a végleges megállapodás akadálya? — A Honvédnak és a PAOK-nak is meg kell egyeznie. A magyar klub igénye magasnak tűnik, elvégre egy jó, de nemzetközileg nem túlságosan ismert játékosról van szó. — Mi az esetleges végső megállapodás további menete? — A PAOK elnöke, két tanácsadója valamint jómagam június 10-én megnézzük Kispesten a Honvéd—MTK-VM rangadót. Amennyiben Fodor jól játszik, nem lesz akadálya a klubok közötti szereződés aláírásának sem, bár a Honvédnak az eredetileg kért összegből mindenképpen engednie kell. A játékosszerző udvariasan elköszönt, ahogy letette a telefont, maxis utazott vissza Kölnbe. Június 10-én vajon végleg pont kerül Fodor szerződésére vagy folytatódik az alkudozás? B. J.