Népsport, 1990. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-13 / 10. szám

Eladható-e a magyar futball a holt idényben ? II Kupcsokísok nélkül i­em megy i! Karras cikk O É­ leasa il II teriHiom© üzletnek sem ifslié il Minek kell a léke Efi? il Tatabonyai csere Égre [1 Mem bankárok o Fáy utcát sem il Ed ez s harminc számlák? * ARGENT I» mm ű GTENGI o PÉNZ o MONET o GELD o ARGENT a MAC o GYENGI o rrl C9 O o SÍ Cl l**ií ü Yen, aki természetbenl fizet 0 Ezek hámozutn­k sírkontrolban és a tó közepén 0 Hegyen lehet a r­ímlapra berlini?0 Kívümsi szponzorok ü Aki ad, m ellenőrizhessen is (A pénzről szóló írásaink szinte a lap minden oldalán megtalálhatók, hiszen minden a pénz körül forog...) Vendégünk: Kovács Gábor. Kedden délután a Ma­gyar Judo Szövetség elnök­ségi ülésén — mint azt ígérték is korábban — fel­szállt a fehér füst. Új szö­vetségi kapitányt választott a sportág. A döntés Kovács Gáborra, a H. Szolnoki Ki­lián FSE 38 éves edzőjére esett, aki tizenkét szavaza­tot kapott vetélytársaival, Táncsik­kal, Danyival és Keserűvel szemben.­­Az utóbbi pályázata később érkezett, ám az elnökség mégis­­ foglalkozott jelent­ a cselgáncsválogatott szövetségi kapitánya . Valamennyien egy hajóban (Folytatás a 4. oldalon) z elmúlt napokban sok­szor hallhattuk, hogy importálunk korszerű autótechnikát.­­ „Hur­rá !” — kiáltottam fel, aztán ha­mar lehűtöttek. Igaz,­ hogy az egyik nagyvállalatunk a Suzuki­vel, a másik az Opellal együtt képzeli el a szebb jövőt, csak­hogy az illetékesek tudomásom­ra hoztak: engem, valamint ki­lenc és fél millió honfitársamat nem tekintik potenciális vásárló­nak. Nem baj, gondoltam, importá­lunk mi mást is. Például, vál­lalkozó kedvet. Igen, egyre­­má­sra hallom, hogy a vállalkozó szellemű embereké a jövő. A vállalkozók pedig azt hajtogat­ják, hogy ilyen körülmények kö­zött nekik nincs jövőjük. A rádióban egyikük panaszolta, hogy neki kétmillió forintot kel­lene adóznia. Pedagógus isme­rősöm csendesen megjegyezte, hogy­­ szeretne kétmillió forin­tot adózni. De importálunk mi lehallga­tási botrányt is. Bizony, erre a botrány szó illik, s még jobb, ha elétesszük, hogy magyar Water­gate, mert akkor még hangza­tosabb. Persze, ha igaz mindaz, amit a két párt képviselői állí­tanak, akkor valóban botrá­nyos. Ha nem igaz ... Akkor is jó volt választási fogásnak. Mert a vizsgálat jó ideig eltart, és ad­dig a lapok szinte naponta le­írják a két párt nevét. Végül importálunk mi demok­ráciát is. Persze, ezt is úgy ma­gyarosan. Demokráciából több újjáalakuló sportszövetség köz­gyűlése . Jelesre” vizsgázott. Volt, ahol úgy bonyolították le a vá­lasztást, ahogy némelyek az or­szággal kívánnak (kívántak?) elnököt választatni. Azaz: ti csak szavazzatok­ az elnökség néhány tagjára, aztán mi majd kijelöl­jük, kik legyenek a társaink. Láttam olyat is, hogy egy veze­tő a sárga földig lehordott va­lakit, mert mást mert javasolni, mint aki a jelölőlistán szere­pelt. Igaz, a másik véglethez is volt szerencsém: az egész napos közgyűlésen mindenki minden­hez hozzászólt, s végül már azon folyt a vita, hogy az éves tag­díj húsz, vagy tíz gombóc fagyi ára legyen. És a demokrácia jel­szavával programot hirdettek szemfényvesztők is, akik csak ígértek, ígértek ... Sokaktól hallottam a közhe­lyet: tanuljuk a demokráciát. Előre félek az országos válasz­tásoktól, amelynek nemcsak tíz, vagy húsz gombóc fagyi ára lesz a tétje. K. L. flf« ^,vs#>/fVf/»/sí^ Hány a gombot, uraira? * ■* V % */ 4 Szombat, 1990. január 13. 4 XLVI. évfolyam,fJO szám 4 óra: 4,30 forint

Next