Nemzeti (nép)Sport, 1990. augusztus (1. évfolyam, 139-168. szám)
1990-08-05 / 143. szám
I. 143. ♦ 1990. augusztus 5. MTSZ-közgyűlés A demokrácia időigényes dolog Hogy a címben foglalt kijelentés mennyire igaz, akár a közgyűlés kezdete előtt is tudták a természetbarát mozgalom jelenlevő képviselői, magán a közgyűlésen pedig újra megbizonyosodhattak róla ... Tudták már előtte is, hiszen a szombati közgyűlés tulajdonképpen a június 16-ikai második menete volt, akkor ugyanis annak vége felé, határozatképtelenné vált a testület, s szükségessé vált az alapszabály szerinti folytatás. Amely — a létszámtól függetlenül — már mindenképpen határozatképes volt, hála az előrelátó alapszabálynak. Ettől függetlenül az előzőhöz hasonlóan maratonira sikeredett ez a közgyűlés is, és ami miatt így történt, tanulságos a demokráciát tanulóik számára. A napirendi pontok között az első a személyi ügyek tárgyalása volt, ami egész pontosan az elnökség létszámának a módosított alapszabály szerinti 25 főre kibővítését jelentette. Mér itt támadt némi vita akörül, hogy elfogadja-e a közgyűlés a vízitúra-bizottság elnökének, Bokody Józsefnek még júniusban benyújtott lemondását. A jelölőbizottság úgy döntött, hogy nem fogadja el, ezért nem is állított a helyébe új jelöltet. A közgyűlés viszont úgy szavazott, hogy ha valaki nem akar elnökségi tag lenni, hát ne legyen. Azt hiszem, ez, különösen Bokody József távollétében, mindenképpen helyes döntés volt. Ezután az volt a kérdés, hogy a jelölőlistán szereplők közül szavazzanak meg valakit Bokody helyett, avagy a vízitúrabizottság majdani új elnöke váljon-e automatikusan elnökségi taggá. Ismét csak az alapszabály segített, amely kimondja, hogy a közgyűlésnek kell választania elnökségi tagot. Más kérdés, hogy ez helyes-e — hiszen így esetleg olyasvalaki képviseli majd a vízi túrázóikat az elnökségben, aki személyével a vízi túrázóik nem értenek egyet... Ennek megváltoztatása azonban már az Alapszabály újabb módosításával oldható csak meg. Ahhoz képest, hogy június 16-ikán fogadták el a módosításokat, elég hamar kiderült, hogy nem kellő átgondoltsággal. Arról nem is beszélve, hogy György Tibor, akit végül is a vízi túrázók képviseletében beválasztottak az elnökségbe, ugyancsak nem volt jelen, tehát csak remélni lehet, hogy egyáltalán vállalja a megbízatást... Az említett tanulság pedig: jobb előkészítést igényelnek a döntések most, amikor már igazi, és nemcsak létszatdöntéseikről van szó. Ezután mert kissé gördülékenyebben mentek a dolgok, a gyalogos szakbizottság elnökéül — s egyben elnökségi taginak — megválasztották Pálmai Vencelt, a kerékpáros, túrázók képviseletében pedig dr. Juhász Ottót. Az ő megválasztásukra lemondásuk miatt volt szükség, míg a kibővített elnökség egyelőre hét üres helyére (három tagot az ifjúsági korosztályok képviseletében a későbbieikben delegálnak) Bakonyi Jánost, Csávás Istvánt, Göbölös Istvánt, Kovács Tamást, Kovalik Andrást, Rakaczky Istvánt, és Szentirmay Juditot választotta mag a közgyűlés. Ebédszünet után még a számvizsgáló-biizottság lemondott tagjai helyére választottak újakat, majd sor került a tagidíjmódosítás vitájára. Az eddigi tagdíj — évi 12, illetve 24 forint — az infláció következtében a postaköltséget sem fedezi. A közgyűlés megszavazta, hogy a jövőben az ifjúsági tagdíj évi 40, a nyugdíjas évi 60, a felnőtt pedig évi 100 Ft legyen, ez az összeg magában foglalja a 4-ről 20 Ft-ra emelkedett biztosítást. Az utolsó napirendi pont a természetjárás fejlesztési programjának megvitatása és elfogadása volt. A dokumentumot helyhiány miatt nem tudjuk egészében ismertetni, de néhány figyelemre méltó részletet kiemelünk belőle. Ilyen például az, hogy hangsúlyozottan akarják fejleszteni az ifjúsági és a családi turizmust, hiszen az egyéb sportokhoz hasonló egészségvédő szerepe miatt a természetjárást is fiatal korban kell elkezdeni. Javítani kell a természetjárás infrastruktúráját, adókedvezményeket kell kieszközölni a felszerelések forgalmazásához. A szervezeti élettel kapcsolatos érdekes stratégiai kezdeményezés, hogy — számítva az országgyűlési képviselők és az önkormányzatok növekvő szerepére — az ő körükben akar a szövetség kezdeményezően fellépni. Szerepel a tervek között egy természetbarát parlamenti frakció létrehozása is. Ezt a dokumentumot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Lenti negyedik Hármaspróba Az ötödik fordulóval véget ért az Eurotriatlon körverseny, amelynek fordulóit Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és az NSZK-ban rendezték meg. Lenti Anita, a Debreceni Oxigén LSE sokszoros bajnoknője az utolsó három fordulóban állt rajthoz és sorrendben 3., 5. és 6. helyezésével összetettben a 4. helyet harcolta ki magának egy holland, egy belga és egy kanadai lány mögött. A női versenyben több mint hatvan induló eredményét vették figyelembe összetettben, mégpedig olyanokét, akiknek legalább három fordulóban kellett rajthoz állniuk. ★ Panatta Magyar Kupa körverseny, Orfű, 120 induló. Férfiak: 1. Slett (Debreceni Oxigén), 2. Vízhányó (Budai XI), 3. Van Devens (holland). Nők: 1. Straubinger (Szekszárdi Vízmű), 2. Vas (Tápiószele), 3. Benkő (Balassagyarmat). Váltó: 1. Tritex Triatlon Klub, Pécs (Nemes, Nagy, Szelik). NEMZETI (nép)SPORT 7 Vándortáborok viszontagságos vándorlása és nem vándorlása A vándortábor-mozgalom mintegy másfél évtizede több tízezer gyereknek és fiatalnak nyújt romantikus vakációs programot. A természeti környezetben kiépített nomád táborhelyeken eltöltött idő önállóságra neveli, közösséggé kovácsolja az ott pihenőket. S nem utolsósorban a vándortábor a létező nyaralási formák egyik legolcsóbbika. Nem is olyan régen egy darabig úgy látszott, hogy mindezt múlt időben kell tenni. Sőt, a vándortáborok sorsa még mostanra sem rendeződött teljesen... E táborozási forma jövőjét is a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok tették kérdésessé. A táborok területével ugyan nem volt baj, hiszen ezek többnyire erdőgazdaságok, termelő szövetkezetek tulajdonai. A felszerelés, az úgynevezett eszközpark azonban az egykor monopolhelyzetben lévő gyermek - és ifjúsági szervezetek kezében volt. Az Úttörőszövetség, illetve a KISZ kötötte meg a bérleti szerződéseket is. Róka fogta csuka Az ismert politikai változások ezen a területen is éreztették a hatásukat. A vándortáborokra egyre többen tartottak igényt, de a „tulajdonosok” erről nem akartak tudomást venni. Azzal érveltek, hogy bárki rendelkezzék is a táborok felett, félő, hogy őket kirekeszti belőlük. És amikor éppen az Úttörőszövetség turisztikai bizottsága kezdeményezte, hogy a vándortábori hálózatot a szövetségtől független, mindenki számára hozzáférhető, nyílt forgalmú üdülőhelyekké tegyék, bizony a javaslatot értetlenség fogadta a szövetség vezetőinek körében. A megoldás: alapítvány ? De láss csodát: végül, ha nem is könnyen, de sikerült .. őket meggyőzni, hogy mindenkinek ez a legszerencsésebb megoldás. Ez tavaly november körül volt, s ekkoriban fogalmazódott meg a gondolat, hogy létre kell hozni a Gyermekek Táborozásáért Alapítványt, amely kezelné a táborok ügyeit, és az erre a célra rendelkezésre álló pénzösszegeket. Az alapítvány létre is jött, kuratóriumában több gyermekszervezet és vándortábori mozgalom aktivistái is helyet kaptak. Persze, nem is Magyarországon élnénk, ha innentől már minden simán ment volna. És most nem is a tavaszig húzódó adminisztrációs folyamatra gondolok, bár ez is hozzájárult az, enyhén szólva faramuci helyzethez, amely kialakult. Mi másnak is nevezhetnénk, hogy ez egyszer kivételesen nem a pénz hibádzott — meglévő kormányrendeletek alapján bizonyos összegek befolytak az ifjúsági turizmus céljaira. Nem volt azonban, aki elossza őket! Azok a szervezetek, amelyek eddig ezzel foglalkoztak, szívesen „lerázták” volna magukról ezt a kötelezettséget, mi több, le is rázták. Újak viszont, megfelelő jogosítványokkal rendelkezők, nem alakultak helyettük. Így aztán például a vándortáborok fejlesztésére, az ott megszokott kedvezmények megadására az idén nem nyílt mód. Még egy alapítvány — de ez sem elég Szerencsére azonban legalább a meglévő lehetőségekkel sikerült élni, így a 38 útvonalas — köztük gyalogos, vízi- és kerékpáros túrákra lehetőségeket nyújtó — vándortábori hálózat működik, ha nem is teljes kihasználtsággal. Valószínű, hogy most már minden, vagy majdnem minden a helyére kerül. Létrehoztak ugyanis egy újabb alapítványt, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítványt, amelynek kuratóriuma, illetve turisztikai bizottsága hivatott betölteni a ,,pénzosztó” szerepet. De, ugye, nem élnénk Magyarországon ... Arról van szó, hogy a KISZ utódja, a Demis* nem élt kötélnek az Úttörőszövetséghez hasonlóan. A tulajdonukban álló ingatlanok egy részét ugyan átadták, másik részét azonban továbbra is birtokolni óhajtják. Az ifjúsági korosztály vándortábori hálózatához tartozó létesítményeket például a Diáktours Utazási Irodájuk üzemelteti — mondani se kell, hogy a kedvezőnél magasabb árakon. Nem is szólva arról, hogy — bár ők önmagukat féltik a kirekesztéstől — az igénylők széles körét zárják ki az üdülési lehetőségből azzal, hogy azok nem részesülhetnek azokból a kedvezményekből, amelyeket az alapítvány nyújthat. Amelyhez viszont — politikai szervezet lévén — nem csatlakozhatnak, mivel az alapítvány deklaráltan politikamentes... Újabb róka fogta csuka... Ráadásul politikával megspékelve. Sportújságírótól nem mindig veszük jó néven, ha politikával foglalkozik, még ha szőrmentén is. Ebben az esetben azonban a kecske is jóllakhat, a káposzta is megmaradhat... Hiszen van politikamentes megoldás, méghozzá jó. Hogy mi az? Reményeim szerint erről szól ez az írás. (mb) BALATONÁTÚSZÁS - 2748 INDULÓVAL HULLÁMLOVASOK akik kifagytak a vízből a kánikulában Kora hajnalban indult „védelemre” a nagykanizsai gépesített lövészdandár hatvan katonája. A Tünde motoroshajó vitte ki őket a vízre, hogy elhelyezkedjenek csónakjaikkal a Révfülöp—Boglárlelle közötti szakaszon, a szombati Balaton-átúszás mentőiként. Noha csak reggel nyolckor kezdődött a „felvétel”, már fél hétkor óriási sor kígyózott a boglárlellei Platán-strandon. Ez a sor volt vagy másfél kilométeres ... Igen, szerencsére ma már ekkora az érdeklődés a nagy szabadidős rendezvények iránt. A tömegben ott tolongott Tibor Tamás, az OSH volt elnöke, aki egyik szorgalmazója volt annak idején a Balaton-átúszások megszervezésének. — Egy nappal korábban jöttem haza az Adriai-tengerről — mondotta —, Pag szigetéről, a nyaralásból, hogy részt vehessek az eseményen. Nekem ez ma is szívügyem. Sokaknak még. Dányi Éva és Fekecs József például Kecskemétről kerékpáron tapostak le 184 km-t, hogy indulhassanak. Az Arács-hajón tolongott a tömeg, amikor reggel fél kilenc körül Révfülöpre mentek. Követte őket a Csopak — szintén tömve. — Ez az esemény különlegesség, Európában az egyedüli tóátúszás, a távja ideális, 5,2 km, a víz minősége kitűnő, selymesen simogató. Immár hagyománya is van — mondta Szénási Imre, a híres távúszó, a világ vizeinek nagy ismerője. — Ilyen csodálatos lehetőséget máshol nem tud kínálni a világ. Szántó László, az esemény főrendezője hozzátette: " A szombati érdeklődésből ítélve a jövőben is világszínvonalú esemény lesz ez, úgy kell rá felkészülnünk. A világon még Kanadában van hasonló esemény és Izraelben a Kineret-tavat ússzák át évente, de úgy érzem, a mi természeti adottságaink mindenki minél jobbak. A Fortuna Kft. fogadói között volt, aki a pontos létszámra is tippelt. 2371 indulót jósolt valaki. Tizenötszörös pénzt kapott volna, ha igaza van. Tavaly még ennyi körül járt az indulók száma. Az idén azonban 2748-an vágtak neki a távnak. Rekord! Valami mégiscsak csírázik a tömegek mozgásigényének talaján. Nem mindenki úszta azonban le a távot. Furcsamód sokan „kifagytak’’ a vízből, a rekkenő hőség ellenére is. A víz ugyan 24 fokos meleg volt, de az északkeleti szél hidegen fújt. Ez még külön nehezítette a próbát, hiszen a nagy hullámokban szinte hullámlovasokká váltak az úszók. Bozó Pál is felkéredzkedett a mentőhajóra. — Úgy átfáztam ebben a 30 fokos melegben, hogy feladtam. Délután azonban Tatán a minimaratonin is elindulok, azt ígérem, végigfutom. Sokan eltalálták viszont a fogadóirodán azt, hogy a Dunaferr SE úszója, a húszéves Molnár Attila úszsza a legjobb időt, így lett jó egy óra hat perc alatt átért Révfülöpről Boglárlellére. Persze nem volt nehéz rá tippelni, hiszen tavaly is ő győzött. Mint mondta, most sem fáradt el. Úszótársa Kalaus Valter azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egymás után kétszer úszta le a távot. Viszont már hatszáz méter után visszafordult Keczán János 25 éves debreceni vegyész, aki szomorúan mondta: — Nagyon készültem, de olyan gyenge a látásom, hogy medencében még csal tudok hosszan úszni, de itt egyszerűen féltem az eltévedéstől. Sajnálom, hogy nem tarthattam a társaimmal. Az egyébként jó rendezésről és szervezésről szólva annyit kell megjegyezni: túl cikkcakkos volt a pályakijelölés, könnyű volt elkavarodni. Már a strand melletti népszerű Fiti-büfében hallottuk, az eseménnyel kapcsolatos más irányú elismerő szavakat. Egy szőke szépasszony bájos fekete szemű lánya mondta: „Olyan jó volt ugrálni a gumivárban’’. Azért figyeltünk fel erre a mondatra, mert a felfújt, gumivárnak nevezett zsiráfot Dézsi Éva, Kocsis Ferenc birkózó világnagyságunk volt felesége üzemelteti, a különleges szórakozások iránt érdeklődők nagy örömére. Boldog volt Sibak András, az esemény szervezőbizottságának titkára is: „Rendben zajlott minden. Gondoltuk, hogy rekordlétszám lesz, de felkészültünk rá.” Kaszás Sándor