Nemzeti (nép)Sport, 1990. augusztus (1. évfolyam, 139-168. szám)

1990-08-05 / 143. szám

I. 143. ♦ 1990. augusztus 5. MTSZ-közgyűlés A demokrácia időigényes dolog Hogy a címben foglalt kijelentés mennyire igaz, akár a közgyűlés kezdete előtt is tudták a termé­szetbarát­ mozgalom jelen­levő képviselői, magán a közgyűlésen pedig újra megbizonyosodhattak ró­la ... Tudták már előtte is, hiszen a szombati közgyű­lés tulajdonképpen a jú­nius 16-i­kai második me­nete volt, akkor ugyanis annak vége felé, határo­­za­tképtelenné vált a testü­let, s szükségessé vált az alapszabály szerinti folyta­tás. Amely — a létszámtól függetlenül — már min­denképpen határozatképes volt, hála az előrelátó alapszabálynak. Ettől füg­getlenül az előzőhöz ha­sonlóan maratonira sikere­dett ez a közgyűlés is, és ami miatt így történt, ta­nulságos a demokráciát ta­nulóik számára. A napirendi pontok kö­zött az első a személyi ügyek tárgyalása volt, ami egész pontosan az elnök­ség létszámának a módo­sított alapszabály szerinti 25 főre kibővítését jelen­tette. Mér itt támadt némi vita akörül, hogy elfogad­ja-e a közgyűlés a vízitú­­ra-­bizottság elnökének, Bokody Józsefnek még jú­niusban benyújtott lemon­dását. A jelölőbizottság úgy döntött­, hogy nem fo­gadja el, ezért nem is ál­lított a helyébe új jelöltet. A közgyűlés viszont úgy szavazott, hogy ha valaki nem akar elnökségi tag lenni, hát ne legyen. Azt hiszem, ez, különösen Bo­kody József távollétében, mindenképpen helyes dön­tés volt. Ezután az volt a kérdés, hogy a jelölőlistán szereplők közül szavazza­nak meg valakit Bokody helyett, avagy a vízitúra­­bizottság majdani új elnö­ke vá­ljon-e automatikusan elnökségi taggá. Is­mét csak az alapszabály segített, amely kimondja, hogy a közgyűlésnek kell válasz­tania elnökségi tagot. Más kérdés, hogy ez helyes-e — hiszen így esetleg olyas­valaki képviseli majd a vízi túrázóikat az elnök­ségben­, aki személyével a vízi túrázóik nem értenek egyet... Ennek megvál­toztatása azonban már az Alapszabály újabb módo­sításával oldható csak meg. Ahhoz képest, hogy június 16-ikán fogadták el a módosításokat, elég ha­mar kiderült, hogy nem kellő átgondoltsággal. Ar­ról nem is beszélve, hogy György Tibor, akit végül is a vízi túrázók képvise­letében beválasztottak az elnökségbe, ugyancsak nem volt jelen, tehát csak re­mélni lehet, hogy egyál­talán vállalja a megbíza­tást... Az említett tanul­ság pedig: jobb előkészí­tést igényelnek a döntések most, amikor már igazi, és nemcsak lét­szatdöntéseikről van szó. Ezután mert kissé gör­dülékenyebben mentek a dolgok, a gyalogos szakbi­zottság elnökéül — s egy­ben elnökségi taginak — megválasztották Pálmai Vencelt, a kerékpáros, tú­rázók képviseletében pedig dr. Juhász Ottót. Az ő megválasztásukra lemon­dásuk miatt volt szükség, míg a kibővített elnökség egyelőre hét üres helyére (három tagot az ifjúsági korosztályok képviseleté­ben a későbbieikben dele­gálnak) Bakonyi Jánost, Csávás Istvánt, Göbölös Istvánt, Kovács Tamást, Kovalik Andrást, Rakaczky Istvánt, és Szentirmay Ju­­ditot választotta mag a közgyűlés. Ebédszünet után még a szá­mvizsgáló-biiz­o­ttság le­­­mondott tagjai helyére vá­lasztottak újakat, majd sor került a tagidíjmódosítás vitájára. Az eddigi tagdíj — évi 12, illetve 24 forint — az infláció következté­ben a postaköltséget sem fedezi. A közgyűlés meg­szavazta, hogy a jövőben az ifjúsági tagdíj évi 40, a nyugdíjas évi 60, a fel­nőtt pedig évi 100 Ft le­gyen, ez az összeg magá­ban foglalja a 4-ről 20 Ft-­ra emelkedett biztosí­tást. Az utolsó napirendi pont a természetjárás fejlesztési programjának megvitatása és elfogadása volt. A do­kumentumot helyhiány miatt nem tudjuk egészé­ben ismertetni, de néhány figyelemre méltó részletet kiemelünk belőle. Ilyen például az, hogy hangsú­lyozottan akarják fejlesz­teni az ifjúsági és a csa­ládi turizmust, hiszen az egyéb sportokhoz hasonló egészségvédő szerepe miatt a természetjárást­ is fia­tal korban kell elkezdeni. Javítani kell a természet­járás infrastruktúráját, adókedvezményeket kell kieszközölni a felszerelé­sek forgalmazásához. A szervezeti élettel kapcso­latos érdekes stratégiai kezdeményezés, hogy — számítva az országgyűlési képviselők és az önkor­mányzatok növekvő szere­pére — az ő körükben akar a szövetség kezdemé­­nyezően fellépni. Szerepel a tervek között egy ter­mészetbarát parlamenti frakció létrehozása is. Ezt a dokumentumot a köz­gyűlés egyhangúlag elfo­gadta. Lenti negyedik Hármaspróba­­ Az ötödik fordulóval véget ért az Eurotriatlon körver­seny, amelynek fordulóit Spanyolországban, Francia­­országban, Hollandiában, Belgiumban és az NSZK-ban rendezték meg. Lenti Anita, a Debreceni Oxigén LSE sokszoros bajnoknője az utol­só három fordulóban állt rajthoz és sorrendben 3., 5. és 6. helyezésével összetett­ben a 4. helyet harcolta ki magának egy holland, egy belga és egy kanadai lány mögött. A női versenyben több mint hatvan induló eredményét vették figyelem­be összetettben, mégpedig olyanokét, akiknek legalább három fordulóban kellett rajthoz állniuk. ★ Panatta Magyar Kupa kör­verseny, Orfű, 120 induló. Férfiak: 1. Slett (Debre­ceni Oxigén), 2. Vízhányó (Budai XI), 3. Van Devens (holland). Nők: 1. Straubin­­ger (Szekszárdi Vízmű), 2. Vas (Tápiószele), 3. Benkő (Balassagyarmat). Váltó: 1. Tritex Triatlon Klub, Pécs (Nemes, Nagy, Szelik). NEMZETI (nép)SPORT 7 Vándortáborok viszontagságos vándorlása­­ és nem vándorlása A vándortábor-mozgalom mintegy másfél évtizede több tízezer gyereknek és fiatalnak nyújt romantikus vakációs programot. A természeti környezetben kiépí­tett nomád táborhelyeken eltöltött idő önállóságra ne­veli, közösséggé kovácsolja az ott pihenőket. S nem utolsósorban a vándortábor a létező nyaralási formák egyik legolcsóbbika. Nem is olyan régen egy darabig úgy látszott, hogy mindezt múlt időben kell tenni. Sőt, a vándortáborok sorsa még mostanra sem rendeződött teljesen... E táborozási forma jö­vőjét is a rendezetlen tu­lajdonjogi viszonyok tet­ték kérdésessé. A táborok területével ugyan nem volt baj, hiszen ezek többnyi­re erdőgazdaságok, terme­­lő szöv­et­keze­tek tulajdo­nai. A felszerelés, az úgy­nevezett eszközpark azon­ban az egykor monopol­helyzetben lévő gyermek - és ifjúsági szervezetek kezében volt. Az Úttörő­­szövetség, illetve a KISZ kötötte meg a bérleti szer­ződéseket is. Róka fogta csuka Az ismert politikai vál­tozások ezen a területen is éreztették a hatásukat. A vándortáborokra egyre többen tartottak igényt, de a „tulajdonosok” erről nem akartak tudomást venni. Azzal érveltek, hogy bár­ki rendelkezzék is a tábo­rok felett, félő, hogy őket kirekeszti belőlük. És ami­kor éppen az Úttörőszö­­vetség turisztikai bizott­sága kezdeményezte, hogy a vándortábori hálózatot a szövetségt­ől független, mindenki számára hozzá­­férhető, nyílt forgalmú üdülőhelyekké tegyék, bi­zony a javaslatot értetlen­ség fogadta a szövetség vezetőinek körében. A megoldás: alapítvány ? De láss csodát: végül, ha nem is könnyen, de si­került .. őket meggyőzni, hogy mindenkinek ez a legszerencsésebb megoldás. Ez tavaly november körül volt, s ekkoriban fogalma­zódott meg a gondolat, hogy létre kell hozni a Gyermekek Táborozásáért Alapítványt, amely kezel­­né a táborok ügyeit, és az erre a célra rendelkezésre álló pénzösszegeket. Az alapítvány létre is jött, kuratóriumában több gyer­mekszervezet és vándor­tábori mozgalom aktivis­tái is helyet kaptak. Persze, nem is Magyar­­országon élnénk, ha innen­től már minden simán ment volna. És most nem is a tavaszig húzódó ad­minisztrációs folyamatra gondolok, bár ez is hozzá­járult az, enyhén szólva faramuci helyzethez, amely kialakult. Mi másnak is nevezhetnénk, hogy ez egyszer kivételesen nem a pénz hibádzott — meglévő kormányrendeletek alap­ján bizonyos összegek be­folytak az ifjúsági turiz­mus céljaira. Nem volt azonban, aki elossza őket! Azok a szervezetek, amelyek eddig ezzel fog­lalkoztak, szívesen „leráz­ták” volna magukról ezt a kötelezettséget, mi több, le is rázták. Újak viszont, megfelelő jogosítványok­kal rendelkezők, nem ala­kultak helyettük. Így az­tán például a vándortá­borok fejlesztésére, az ott megszokott kedvezmények megadására az idén nem nyílt mód. Még egy alapítvány — de ez sem elég Szerencsére azonban legalább a meglévő lehető­­ségekkel sikerült élni, így a 38 útvonalas — köztük gyalogos, vízi- és kerékpáros túrákra lehe­tőségeket nyújtó — ván­dortábori hálózat műkö­dik, ha nem is teljes ki­használtsággal. Valószínű, hogy most már minden, vagy majd­nem minden a helyére ke­rül. Létrehoztak ugyanis egy újabb alapítványt, a Nemzeti Gyermek és Ifjú­sági Alapítványt, amely­nek kuratóriuma, illetve turisztikai bizottsága hiva­tott betölteni a ,,pénzosz­tó” szerepet. De, ugye, nem élnénk Magyarorszá­gon ... Arról van szó, hogy a KISZ utódja, a Demis* nem él­t kötélnek az Út­­törőszövetséghez hasonló­­an. A tulajdonukban álló ingatlanok egy részét ugyan átadták, másik ré­szét azonban továbbra is birtokolni óhajtják. Az ifjúsági korosztály vándor­tábori hálózatához tartozó létesítményeket például a Diáktours Utazási Irodájuk üzemelteti — mondani se kell, hogy a kedvezőnél magasabb árakon. Nem is szólva arról, hogy — bár ők önmagukat féltik a ki­rekesztéstől — az igénylők széles körét zárják ki az üdülési lehetőségből az­zal, hogy azok nem része­sülhetnek azokból a ked­vezményekből, amelyeket az alapítvány nyújthat. Amelyhez viszont — poli­tikai szervezet lévén — nem csatlakozhatnak, mi­­vel az alapítvány dekla­ráltan politikamentes... Újabb róka fogta csu­ka... Ráadásul politikával megspékelve. Sportújságírótól nem mindig veszük jó néven, ha politikával foglalkozik, még ha szőrmentén is. Eb­ben az esetben azonban a kecske is jóllakhat, a ká­poszta is megmaradhat... Hiszen van politikamentes megoldás, méghozzá jó. Hogy mi az? Reményeim szerint erről szól ez az írás. (mb) BALATONÁTÚSZÁS - 2748 INDULÓVAL HULLÁMLO­VASOK akik kifagytak a vízből a kánikulában Kora hajnalban indult „védelemre” a nagy­­kanizsai gépesített lövészdandár hatvan katoná­ja. A Tünde motoroshajó vitte ki őket a vízre, hogy elhelyezkedjenek csónakjaikkal a Rév­fülöp—Boglárlelle közötti szakaszon, a szom­bati Balaton-átúszás mentőiként. Noha csak reggel nyolckor kezdődött a „fel­vétel”, már fél hétkor óriási sor kígyózott a boglárlellei Platán-strandon. Ez a sor volt vagy másfél kilométeres ... Igen, szerencsére ma már ekkora az érdeklődés a nagy szabadidős rendezvé­nyek iránt. A tömegben ott tolongott Tibor Tamás, az OSH volt elnöke, aki egyik szorgalmazója volt annak idején a Balaton-átúszások megszervezésének. — Egy nappal korábban jöttem haza az Adriai-ten­gerről — mondotta —, Pag szigetéről, a nyaralásból, hogy részt vehessek az ese­ményen. Nekem ez ma is szívügyem. Sokaknak még. Dányi Éva és Fekecs József például Kecskemétről kerékpáron tapostak le 184 km-t, hogy indulhassanak. Az Arács-hajón tolongott a tömeg, amikor reggel fél kilenc körül Révfülöpre mentek. Követte őket a Csopak — szintén tömve. — Ez az esemény külön­legesség, Európában az egyedüli tóátúszás, a távja ideális, 5,2 km, a víz minő­sége kitűnő, selymesen si­mogató. Immár hagyomá­nya is van — mondta Szé­nási Imre, a híres távúszó, a világ vizeinek nagy is­merője. — Ilyen csodálatos lehetőséget máshol nem tud kínálni a világ. Szántó László, az ese­mény főrendezője hozzá­tette: " A szombati érdeklő­désből ítélve a jövőben is világszínvonalú esemény lesz ez, úgy kell rá felké­szülnünk. A világon még Kanadában van hasonló esemény és Izraelben a Ki­neret-tavat ússzák át éven­te, de úgy érzem, a mi ter­mészeti adottságaink min­denki minél jobbak. A Fortuna Kft. fogadói között volt, aki a pontos létszámra is tippelt. 2­371 indulót jósolt valaki. Tizen­ötszörös pénzt kapott volna, ha igaza van. Tavaly még ennyi körül járt az indulók száma. Az idén azonban 2748-an vágtak neki a táv­nak. Rekord! Valami mégis­csak csírázik a tömegek mozgásigényének talaján. Nem mindenki úszta azonban le a távot. Furcsa­mód sokan „kifagytak’’ a vízből, a rekkenő hőség el­lenére is. A víz ugyan 24 fo­kos meleg volt, de az észak­keleti szél hidegen fújt. Ez még külön nehezítette a próbát, hiszen a nagy hul­lámokban szinte hullámlo­vasokká váltak az úszók. Bozó Pál is felkéredzkedett a mentőhajóra. — Úgy átfáztam ebben a 30 fokos melegben, hogy feladtam. Délután azonban Tatán a minimaratonin is elindulok, azt ígérem, végig­futom. Sokan eltalálták viszont a fogadóirodán azt, hogy a Dunaferr SE úszója, a húszéves Molnár Attila úsz­­sza a legjobb időt, így lett j­ó egy óra hat perc alatt átért Révfülöpről Boglárlel­­lére. Persze nem volt nehéz rá tippelni, hiszen tavaly is ő győzött. Mint mondta, most sem fáradt el. Úszó­­társa Kalaus Valter azzal hívta fel magára a figyel­met, hogy egymás után két­szer úszta le a távot. Vi­szont már hatszáz mé­ter után visszafordult Ke­czán János 25 éves debre­ceni vegyész, aki szomorúan mondta: — Nagyon készültem, de olyan gyenge a látásom, hogy medencében még csal­ tudok hosszan úszni, de itt egyszerűen féltem az elté­vedéstől. Sajnálom, hogy nem tarthattam a társaim­mal. Az egyébként jó rende­zésről és szervezésről szól­va annyit kell megjegyez­ni: túl cikkcakkos volt a pá­lyakijelölés, könnyű volt el­­kavarodni. Már a strand melletti népszerű Fiti-büfében hal­lottuk, az eseménnyel kap­csolatos más irányú elisme­rő szavakat. Egy szőke szépasszony bájos fekete szemű lánya mondta: „Olyan jó volt ugrálni a gumivárban’’. Azért figyel­tünk fel erre a mondatra, mert a felfújt, gumivárnak nevezett zsiráfot Dézsi Éva, Kocsis Ferenc birkózó vi­lágnagyságunk volt felesége üzemelteti, a különleges szórakozások iránt érdeklő­dők nagy örömére. Boldog volt Sibak And­rás, az esemény szervezőbi­zottságának titkára is: „Rendben zajlott minden. Gondoltuk, hogy rekordlét­szám lesz, de felkészültünk rá.” Kaszás Sándor

Next