Nemzeti Sport, 1990. október (1. évfolyam, 199-228. szám)
1990-10-13 / 211. szám
8 NEMZETI SPORT Atlétika* Gyulai István (elnökségi tag) — Sokak szerint a szövetség elnöke, Kaszás Ferenc nem tudta beváltani a megválasztásakor tett ígéretét, azaz nem tudott anynyi pénzt szerezni a sportágnak, mint amennyit vártak tőle. Mi erről a véleménye? — Az elnök nagyon sok pénzt hozott a sportágnak, s meggyőződésem, hogy még ennél is többet fog hozni. Ezen kívül véleményem szerint ahogy persz óul az országban a vállalkozói kedv, úgy nő majd az érdeklődés az atlétika iránt is, hiszen ez a sportág elismerten jó reklámhordozó. De az is a válaszomhoz tartozik, hogy a társadalmi munkában tevékenykedő sportági vezetőket másféle nézőpontból kellene értékelni, s nem állandóan azt figyelni, hogy eddig mit nem tett, hanem hogy mi az, amivel máris segített a sportágnak. ICdok'kettu Maurer Jena (a Sektek) — A Nemzetközi Kajak- Kenu Szövetség kedvezőtlen döntése, valamint a botrányba fulladt Szeged— Fadd-Dombori vitát követően jövőre is kíván-e pályázni a sportág vezetése a hazai világbajnokság rendezésére? — Éppen csütörtökön folytattunk elnökségi ülést, és itt állást foglaltunk. Tizenegy elnökségi tagunk közül tízen ismét Fadd- RÁKÉRDEZTÜNK Rendhagyó találkozót szervezett péntek délután a MÚOSZ sportújságíró szakosztálya az óbudai Sípos étteremben. Elsődleges célja szerint randevút akart adni a legfelső sportvezetőknek, a sportági szakszövetségek elnökeinek, valamint a sportsajtó képviselőinek. Az Intersztráda Kft. támogatásával létre is jött a találkozó, csak sajnos éppen azok közül jöttek a legkevesebben, akiknek a kedvéért szervezték. Megtisztelte az eseményt jelenlétével szinte a teljes sportvezérkar, ott volt Gallov Rezső, Schmitt Pál, Aján Tamás és dr. Frenkl Róbert is. A sportágak névsorát nézve azonban sajnos több volt a hiányzó, mint ahány elküldte képviselőjét. Mi készültünk, szerettünk volna átfogó véleménycsokrot készíteni a napi gondokról, arról, ami manapság a legjobban foglalkoztatja a szakvezetőket. De sajnálatos módon — önhibánkon kívül — számos kérdést fel sem tudtunk tenni. Mihály — Ebben az esztendőben elég sok gond volt a szabad- és a kötöttfogású válogatott edzőtáborozásaival. Mondhatnánk, sokszor mostoha körülmények között készültek, készülnek a világbajnokságra. Ez ügyben mennyire érzi magát felelősnek a szövetség? — Mindez a körülmények szerencsétlen alakulásainak köszönhető. Egyrészről meg kell említeni, hogy számos olyan intézmény, amely évtizedeken át szolgálta a magyar sportot, felújításra szorult. Noha ezt időben jelezték, mi a legtöbb esetben — és ez az érem másik oldala — későn kapcsoltunk. Így fordulhatott elő, hogy kiszorultunk egy-két helyről, illetőleg kényszerből félkész termekbe kéredzkedtünk be. A tanulságokat levontuk, a jövőben jóval előbb kell eldönteni, hoigy milyen viadalokon kívánunk elindulni, s azokra kikkel és hol szándékozunk felkészülni. Október végére elkészül a jövő évi terv, s azt követően nyomban megkezdjük az edzőtáborok lekötését, a feltételek megteremtését. Bár nem dúskálunk a pénzben, azért annyi van, hogy legjobbjaink mindig megfelelő körülmények között készülhessenek a világversenyekre és a különböző viadalokra. (elnök) Dombori mellett döntöttek, vállalva az ezzel járó felelősséget, vagyis hogy miért Fadd Domborit jelöltük VB-pályázóként és nem Szegedet. Hogy ismét pályázunk-e, arról ezúttal nem beszéltünk. Bár, ahogy Bonn Ottó, a nemzetközi szövetség főtitkára is elmondta, nem nemzeti katasztrófa, hogy nem kaptuk meg a világbajnokság rendezési jogát. A kilencvenötös rendezés a világkiállítás miatt lett volna különösen jó. ILGtrassgmr? Kellermayer Sándor (főtitkár) — Megalakult az olimpiai előkészítő bizottság, amelyben miért azok kaptak helyet, akik eddig sem tettek semmit az olimpiai felkészítésért? — A kérdés egy kicsit meglep, mert a kérdező megítélésem szerint azon szakágnak ismerője, amelyik nem olimpiai szakág, értem ezalatt a fogathajtást. Az előkészítő bizottságot a lovasszövetség elnöksége választotta és jelölte ki. Azokat az embereket, akiket az egyes szakágak szakmai testülete egy évvel ezelőtt széles körben, demokratikusan választott meg. Tehát a bizottságban az olimpiai szakágak elnökei és szövetségi kapitányai vesznek részt. Az a kérdés, hogy a korábbi olimpiákért nem tettek semmit, véleményem szerint megalapozatlan és nem korrekt megállapítás. Mondok példákat. Az előkészítő bizottságban Dallos Gyula tizennégyszeres magyar bajnok, díjlovagló mesteredző, valamint Burucs Balázs, a díjusfrató szakág szövetségi kapitánya is benne van. Ez évben először, a keleti liga VK díjugrató összetettben Göttler Vilmos magyar versenyző lett a győztes. Én úgy érzem és meggyőződésem, hogy ezek az emberek sokat tettek ezért a sportágért és azok a szakági elnökök is, akik menedzserei a szakáguknak. Hogy miért nem szerepeltünk a legutóbbi két olimpián, nem kell magyarázkodnunk. Hiszem és vallom, hogy a barcelonai olimpián részt veszünk, mert ez nemcsak a lovasszövetség érdeke. Eígsöpics fedte» Dr. István és Csuha (ölelnek) — Pályázik-e az elnöki posztra? — Nem! Amikor legendás elnökünk, dr. Hepp Ferenc meghalt, ketten voltunk a helyettesei dr. Vilmos Endrével. Akkor komolyan felmerült, hogy én legyek az utód, de végül úgy döntöttünk, a kosárlabdához értő és elismert gazdasági vezető legyen inkább az elnök, így került Vilmos Endre az elnöki székbe. Az ő halála után alelnökként én vittem tovább a szövetség ügyeit. Ekkor megint szóba jött a nevem, de ismét gazdasági szakembert választottunk, doktor Várszegi Gyula személyében. Az ő lemondása után, újból én léptem előre a napi munkában. Lényegében a folyamatosságot testesítettem meg a szövetség életében, de sohasem gondoltam arra, hogy az első számú vezető legyek. Számomra a Testnevelési Egyetem az elsődleges. Ám most, hogy legutóbbi elnökünk Prieszol József is lemondott, lehet, hogy átmenetileg ismét több feladatom lesz a szövetségben. )ÍEÍÍ 1^BV(ás Lemner György (elnök) — Az elmúlt időben, különösen ebben az esztendőben, sok szakosztály szűnt meg, a fővárosban például alig maradt egynéhány. Mit tesz a szövetség annak érdekében, hogy ez a vészes folyamat megszűnjön, s legalább annyian maradjanak a szorítóban, mint ahányan most vannak? — Jogos a kérdés, s megmondom őszintén, a szövetség sajnos nem sokat tud tenni. Nem, mert amikor egy-egy egyesületben anyagi gondok merülnek fel — és ez mostanság gyakran előfordul —, akkor rendszerint az elsők között szüntetik meg az ökölvívást. Én ezt nem értem. Itt van például a Bp. Honvéd. Mintaszerű, nemzetközileg is eredményes ökölvívó-szakosztállyal rendelkeztek, ráadásul a sportág sem áll távol egy fegyveres testülettől. És mindezek ellenére ott is megszüntették a „bunyót”. Természetesen amennyire a lehetőségeink engedik, mi mindent megteszünk, de az a húsz-harmincezer forintos gyorssegély, amit adni tudunk egyegy bajba jutottnak, az nagyon kevés. Véleményem szerint jelenleg megállt a csökkenés, pontosabban stagnálunk, sőt az igazolt versenyzők számát illetően, mintha egy pici növekedés lenne tapasztalható. De hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy kérdés nélkül is beszéljek egy esetről. Október tizenötödikéig lehet nevezni az idei első osztályú csapatbajnokságra. Megdöbbenve fogadtam a hírt, hogy a közelmúltban példamutató szakosztályi életről tanúságot tevő Vasas nem akar indulni, és a mai napig nem is nevezett a csébére. Megalapozatlan, gyerekes okból kifolyólag. Beszéltem velük, hiába. A létszámgondokkal küszködő kiskunfálegyháziaknak és kecskemétieknek ugyanis engedélyeztük, hogy közöscsapattal induljanak, mert egyébként nem tudnának külön-külön kiállni. Erre a Vasas bejelentette, hogy akkor ők nem vesznek részt. Fel vagyok háborodva ezen a sportszerűtlen, semmi megértést nem tanúsító magatartáson. Remélem, végül is győz a józan ész. I. 211. ♦ 1990. október 13. L£b«farafi«és Béni Sándor (főtitkár) — Mi a véleménye arról, hogy Mészöly Kálmán, a válogatott szövetségi kapitánya nem fogadta el a Telesport meghívását a a Norvégia elleni Európabajnoki selejtező után? — Laczkó Mihály elnök úrral az a véleményünk, hogy a kapitány kötelességei közé tartozik a sajtóval, s azon keresztül a szurkolókkal való kapcsolattartás. Most mégis elfogadtuk Mészöly Kálmán érvelését, amikor jelezte, nem kíván a Telesport kamerája elé ülni. Elfogadtuk, mert mi is úgy éreztük, hogy a mérkőzés televíziós közvetítése, pontosabban Knézy Jenő kommentárja finoman fogalmazva elfogult volt, s a válogatott látta ennek kárát. Úgy értékeltük a helyzetet, hogy az Olaszország elleni szerdai összecsapás előtt nem lenne szerencsés egy nyilvános, s indulatoktól fűtött Knézy—Mészöly vita, amelyben talán a személyes sérelmek nagyobb hangsúlyt kapnak a kelleténél. — Az MHSZ ismert helyzete hogyan hat a szövetség munkájára, jövőjére? — Tény, hogy nagyon nehéz a helyzetünk. Az MHSZ-hez már, az OTSH- hoz még nem tartozunk, így aztán tulajdonképpen a két szék között a pad alá esés fenyeget bennlünket. De nem félünk a jövőtől. Túléljük ezt a helyzetet állami támogatás nélkül is. elelfesés Dr. Szék híveit (elnök) A módszer az üzleti élet és a sport összekapcsolása. Jómagam bankember vagyok. A megoldást abban látom, hogy üzleti alapokra helyezzük a háttérintézeteinket. Az államtól már nem várunk, nem remélünk semmit, ezért a túlélés időszakában egyben a jövő alapmodelljét is elkészítjük.