Nemzeti Sport, 1990. november (1. évfolyam, 229-258. szám)

1990-11-28 / 256. szám

• :-■::' Országjárás # Országjárás # Országjárás • Országjárás • Országjárás # Országjárás # Országjárás . ♦ 1990. november 28. Csip-csup csodák Nagykállón Csodálatra méltó személyiségek, csodás események színhelye Nagykálló. Hiszen itt született és tevékenykedett Taub Eszik Izsák, a csodatevő rabbi, aztán a híres-hírhedt huszár­­mester, Báró Si­­monyi József. Innen származik a Kállai kettős című kórusmű, no meg az a csodálatos gól, amelyet a játékos-edző, Farkas Béla, az FTC egykori játékosa ragasztott negyven (!) méterről az ellenfél hálójába. Na, de Nagykállón született Bori Zsolt költő, illetve Ratkó József, költő, drámaíró, miként Száraz László is, aki súlyemelés­ben világbajnoki ezüstöt is szerzett. Aztán az se semmi, hogy a tíz esztendeje funkcionáló tanácselnököt, Fodor Jánost döntő többség­gel polgármesterré választották a városban. Ezek után ugye nem csoda, hogy országjárásunk során erre a településre is ellátogattunk. — Csoda érdekes lenne a szá­modra, ha az ismerkedést a léte­sítmények megtekintésével kez­denénk — mondja kísérőm, Ko­vács György, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei sportélet egyik legkiválóbb ismerője, a Kelet- Magyarország című napilap ro­vatvezetője, lapunk megyei tudó­sítója. — Az országrészben első­ként épült sportuszodát, amely­ben még Balczó András is gya­korolt, a nemrégiben felújított városi sportlétesítményt, vagy Ha­­rangodot. Ez utóbbi — természe­ti szépségével, fürdésre, horgá­szásra, evezésre alkalmas tavával —­• látványnak is csodálatos ... Cudar idő Kétségtelen, hasznos lenne, ha nem volna ilyen cudar idő. Szi­tál a köd, sötét felhők takarják az eget, s a szélnek is foga van. Ezért aztán azt javaslom, men­jünk csak el az elöljáróságra, s majd hazafelé megnézünk egy létesítményt. Mondjuk a Sport vendéglőt! Kollégánk csodás előkészítésé­nek köszönhetően várnak a váro­si tanács (ma még így hívják) épületében. Méghozzá nem is akárkik, s nem is akárhogyan. Fodor János polgármester, Tóth Attila, a Nagykálló­ SE megbízott ügyvezető elnöke, az általános iskola igazgatóhelyet­tese, testnevelő tanár és Sümegi István nyugdíjas, az egyesület gazdasági felelőse. Amikor át­esünk a kölcsönös bemutatkozá­son, azonnal a tárgyra térünk, s az újdonsült polgármester máris sorolja: — A tízezer lakosú város, a két közép-, illetve két általános isko­la sportját, három egyesület fog­ja össze. A középiskolásokét a Trio DSE, az általános iskoláso­két a DSK, míg a lakosságét a Nagykállói SE. A középfokú tan­intézetekben nyolcszáz, az álta­lános iskolákban ezerötszáz diák tanul, elvileg mindegyik tagja va­lamelyik sportegyesületnek. A Nagykállói SE-nek hit szakosztá­lya, s vagy kétszázegynéhány iga­zolt versenyzője van, de erről Tóth Attila többet tud ... A foci a spiccen Tiltakoznék, mondanám, nem egészen erre vagyok kíváncsi, ám a megbízott ügyvezető elnök meg­előz: — Leírtuk a fontosabb adato­kat, hogy ezzel sem kelljen az időt húzni — mondja, s egy sta­tisztikai adatlapot tesz az asztal­ra. Ebből aztán kiderül, hogy a második vonalban szereplő aszta­liteniszezők, az ugyancsak má­sodosztályú kosarasok mellett, a kézilabdán, a sakkon, a súlyeme­lésen kívül azért itt is a focistá­ké a legnépszerűbb, s a legnépe­sebb szakosztály. A megyei első osztály második helyén állnak, de döntősök voltak például a Szabad Föld Kupán, s erre a mérkőzés­re vagy öt autóbusz, számolatlan személygépkocsi vitte a szurkoló­kat ... Csudára kifényesedik minden­kinek az arca, amikor ezekről a nagyszerű eseményekről beszél­nek. Nem akarok ünneprontó lenni, de meg kell kérdeznem: miből telik mindenre a sportkör­nek? A kezdeményezők Megint csak a gazdasági fele­lős veszi át a szót. — A kenyerem javát már meg­ettem — mondja Sümegi István —, de amióta az eszemet tudom, azóta mindig az elöljáróság — legyen az körjegyzőség, tanács — volt a legfőbb patrónus. Most is az. A közel kétmillió forintos költségvetésből egymilliónál is többet a tanács áll... A többi meg bevétel. Tagdíjból, rendezvényből, a helyi intézmé­nyek, szervek jogi tagdíjából. Na meg persze vállalkozásokból. .. — A kultúrában és a sportban az értelmiség mellett mindig a vállalkozók — kisiparosok, ha úgy tetszik — voltak a kezdemé­nyezők — jegyzi meg a polgár­mester. — Hogy csupán a leg­utóbbi esetre emlékeztessek: a Szabad Föld Kupa döntőjének al­kalmából, egy nagykállói, de Ausztriában élő kocsmáros ven­dégül látta a csapatot. Ugyanak­kor alapítványt is tett a rászoru­ló, jó sportoló, jó tanuló diákokat segítendő. Egy másik kisiparos in­gyen végzi el a különböző javí­tásokat, amelyek a sportkörnek szükségesek. Egy harmadik, Vi­­szokai László fuvarozó, az első csapat standard játékosa, autóbu­szával viszi és hozza a játékoso­kat ... Mindez persze az egykori ta­nács érdeme, de hogyan lesz jö­vőre? Tizciliáfonilió! öt — Nem lehet különben — re­ménykedik Tóth Attila. — Hiszen olyan szerencsésen alakult a kép­viselőtestület összetétele, hogy a tizenháromból öt sportorientált. A testületben testnevelő tanárok, egyesületi elnök, szövetségi veze­tő, s egykori versenyzők is talál­hatók ... A polgármester bólogat, s ami­kor Tóth Attila befejezi a fejte­getését, hozzáteszi: — Változatlanul számítunk az értelmiség — vannak vagy há­romszázan, orvosok, agrárszakem­berek, pedagógusok, művészek — közreműködésére. Éppen ezekben a napokban tartunk, persze nem­csak sportügyben tanácskozást, amelyben külön napirendként szerepel majd az egészséges élet­mód, a testi nevelés kérdése. Cso­dát persze nem várunk, de azt igen, hogy legalább azt a szintet­­ezen a területen is tartani tud­juk, amelyet a múlt rendszerben elértünk . .. Búcsúzóul valóban megnézzük a létesítményt, a Sport vendég­lőt. Szerencsénk van, mert a já­tékos-edző, Farkas Béla, s a Bé­késcsaba egykori kiválósága, Vá­gó László, a vendéglő vezetője is a klubban tartózkodik. Farkas Béla mondja: — Hazudnék, ha azt monda­nám, rosszul áll az egyesület ügye. Csodás azonban akkor len­ne, ha a nagykállói intézmények, üzemek mindegyike tenne vala­mit a Város sportéletének, a sportegyesület fejlesztésének ér­dekében. A vállalkozók ebben már példát mutatnak ... Az intézmények, a vállalatok meg majd követik. Hiszen mind­­annyiuk jól felfogott érdeke, hogy Nagy­kállóban a csoda foly­tatódjék. V. Gy. A vita most kezdődik Kecskeméten az önkormányzati képvi­selőtestület és a polgármester megválasz­tása után sajátos helyzet alakult ki. Az október 24-én tartott alakuló ülésen meg­választott polgármester, dr. Bányai End­re ugyanis alig egyhetes működés után lemondott, utódja a tisztségben Merász József lett, ám a két választás között el­telt idő csak halmozta a feladatokat. Ért­hető, hogy a város új polgármesterének legsürgősebb elintézendői között nem a város sportéletének kérdése szerepelt az első helyen. Az önkormányzat nehéz helyzetben van, ezért idő előtt nem kényszeríthető olyan ígéretekre, amelyeket később nem tud tel­jesíteni ... " — Való igaz, hogy késésben vagyunk — mondta Szénási Tibor, a város sportigaz­gatója —, de véleményem szerint nincs ok a nyugtalanságra. Az elmúlt időszak­ban sem tétlenkedtünk. A támogatásra olyan rendszert dolgoztunk ki, amelyet az országos szervek is jónak, sőt, modellérté­kűnek találtak. Javaslatunkban a sport három fő terü­letét jelölték meg. Az első a tömegsport, amelyben már eddig is szép eredménye­iket értek el, noha ezek az egyesületek semmiféle anyagi támogatást nem kap­tak. Több klub működik a városban a tagok hozzájárulásából. Ez rendben is lenne, de a növekvő társadalmi igények miatt már nem elegendőek. A továbbiak­ban sem a működésüket akarják támo­gatni, hanem pályázatot írnak ki tömeg­sport-létesítmények építésére, szigorú el­számoltatás mellett. Ha a létesítmény nem készül el, a pénzt vissza kell fi­zetni ... Nagyjából hasonló a helyzet a második, vagyis a diáksport területén. Kecskemét diákváros, sok általános és középiskolá­val, több főiskolával. Ezek többségében megfelelőek a létesítmények, és kitűnő a szakembergárda. Tény viszont, hogy ko­rábban a diáksportra fordított támogatás összege csak töredéke annak, amit a versenysport felemésztett. Nyilvánvaló tehát, hogy fokozatosabban támogatják majd a diáksportot, hiszen a versenysport utánpótlását is elsősorban ebből a kate­góriából várják. Utoljára maradt a versenysport támo­gatásának kérdése. Pillanatnyilag ez a legvitatottabb. Azt a korábbi gyakorlatot, amely elsősorban az eredményesség utáni támogatáson alapszik, a jövőben is meg­felelőnek tartják. S hogy ez valójában mit jelent, az még teljesen bizonytalan, hiszen senki sem tudja megmondani, hogy a sporttörvény elfogadása után mekkora összeg állhat az önkormányzat rendelke­zésére. A Kecskemét város élsportjának mint­egy hetven százalékát az egykori nagy­egyesület, a Kecskeméti SC képviseli. A KSC az elmúlt évek során nagy anyagi gonddal küzdött: több szakosztályát is kénytelen volt megszüntetni, és az idén az utánpótlásedzőknek is kénytelen volt felmondani a munkaviszonyát. — Teljes bizonytalanságban vagyunk — mondta Király József a KSC ügyvezető elnöke. — Az NB 1-es röplabda-, kosár­labda-, ökölvívó-, valamint az NB II-es labdarúgó-szakosztály mellett még atléti­kában, cselgáncsban, birkózásban, súly­emelésben is ott vagyunk az élvonalban, válogatott versenyzőket adunk a magyar sportnak. Az egyesület saját bevétele azonban csekély, és a vállalati támogatá­sok megszűnése után szinte kizárólag a megyei és a városi tanács támogatásából tartottuk fenn az egyesületet. Ha ez megszűnik, akkor egyesületünk becsukhat­ja a kaput. November 28-án szerdán először talál­kozik a város polgármestere a kecskemé­ti sportélet vezetőivel. Végleges döntés még aligha várható, de a jelenlegi homályos kép tisztulhat... (szabó Z.) NEMZETI SPORT 5 N­éző, nincsen számodra hely! A sport nem olcsó mulatság. Létesítmé­nyek kellenek, ame­lyekben gyakorolnak, edze­nek a versenyzők, és ver­senypályák, csarnokok, uszodák, ahol a nagy via­dalokat rendezik, ahol szó­rakozik a közönség. Svájci testnevelő kollé­ga mondta, hogy isko­lájában ezerkétszáz gyerek­re négy tornaterem jut. Holland­ polgármesterek meg arról beszéltek, hogy náluk minden városban több különböző méretű sportcsarnok van, de a kis falvakban is akad legalább egy. Csaknem mindet az önkormányzatok tartják fenn. Lehetőleg úgy, hogy a sportolók, a szórakozni járók olcsón juthassanak élményhez. Tolna megyét járva el­gondolkodtam, mennyire messze vagyunk még ettől a terembőségtő­l. Meg kell kínlódnia annak, aki csar­nokot tart fenn és olcsón szeretne sportolási, szurko­lói élményt nyújtani. Pakson és Dombóvárott ezer körüli létszámban tud­nak szurkolókat fogadni, Szekszárdon 506 ülőhely van a Város­ Sportcsar­nokban, Tolnán már csak 300 néző ülhet­, a lelátóra, Dec­sen és Bátaszéken nem­igen van a nézők számára hely. Ebből meg az következik, hogy belépőkből sem tud­nak sok pénzt csinálni. Kénytelenek kevés nézőt vonzó rendezvényeket el­vállalni. Csekély bevételi lehetőség esetén még a rendező szerv sem bőkezű. Szekszárd például azért is kaphatta meg a főiskolai asztalitenisz VB rendezési jogát, mert olcsó szállást és étkezési lehetőséget kí­nált, és a Városi Sport­­csarnok használatáért csak 150 ezer forintot kértek egy hétre Nem tudom, fu­totta-e ebből a világításra, meg a meleg vízre... Pedig a csarnok fenntar­tása 15 millióiba­­ kerül évente. Ebből 11-et az ön­­kormányzatnak kell adnia. Adják is, mert egy­etért­e­­nek a csarnokigazgató, Keresztes János vélemé­nyével: a sportolási lehető­séget — a lakosság jelen­legi teherbíró képességét és egészségi adatait ismerve — olcsón kell kínálni. El tudom azonban képzelni, hogy mekkora a különbség a holland és a magyar ön­kormányzatok rendelkezé­sére álló pénzeszközök kö­zött. E­zek után már csak magamtól kérde­zem: mikor lesz ná­lunk pénze a közigazgatási önkormányzatoknak sport­­csarnokok építésére? Olya­nokra, amelyekbe a létesít­mény fenntartását­­ meg­könnyítő nézősereg is el­fér. Mert azért hinnünk kell abban, hogy újra megnő a sport iránti érdeklődés ha­zánkban. Hiszen a kormány is akarja. Az igények ki­­elégítésére pedig előre fel kell készülni. K. L.

Next