Nemzeti Sport, 1990. november (1. évfolyam, 229-258. szám)

1990-11-07 / 235. szám

I. 235. ♦ 1990. november 7. ♦ Tényei­, taiúk, tanulságok % Tények, tenák, tanulságok ♦ Tények, tanúk, tanulságok £ Pályázat-pásztázás Anton­iewicz Roland­ ­ nem szívbajos I­gazából semmi rendkívüli nincs abban, ha egy kormányszerv történetesen pályázat út­ján kíván megszabadulni fölösleges mil­lióitól. Ilyenre eddig is volt, s valószínűleg ez­után is bőven lesz példa. Jó is, rossz is! Attól függően, hogy a „Játsszunk demokráciát!” jelszó­val elkülönített összegek milyen arányban jutnak el azokhoz, akik tudnak is vele mit kezdeni — mindannyiunk hasznára. Rossz esetben szikes talajra hullik a drága vetőmag, és ilyenkor — vigaszként — csak azt a kétes értékű eredményt könyvelheti el az ada­kozó, hogy sikerült oly gyorsan keresztülhajtani magán a felülről érkezett közpénzt, mint has­fájós gyermeken a ricinust. Nem kisebb vállalkozásba kezdett néhány hó­nappal ezelőtt a frissen újjászervezett országos sporthivatal, minthogy bebizonyítsa: képes arra, hogy rövid idő alatt megfelelő gazdát találjon tizenkétmillió kemény költségvetési forintnak. Az egyébként nyilvános pályázat kiírása a kis- és a közepes méretű szabadidősport-szervezetek le­hetőségeinek javítását, tevékenységük bővítését célozta meg. A beérkezett 250 pályázó jórésze azonban úgy gondolta, hogy itt a nagy lehetőség: némi magyaros fondorlattal, kövér krokodil­könnyekkel, befolyásos „keresztapával”, vagy ha mással nem, megdöbbentő őszinteséggel kicsikar­ható a kedvező döntés. Ahogy eddig! Hiszen a szabadidősport fogalmába annyi min­den belefér . .. Pénzt kér a rögbicsapat utazásra, szállásra, a triatlon klub nyugati kerékpárra, neoprénruhára, a labdarúgó-egyesület pályavilágításra, a tanár­képző főiskola bérkiegészítésre, a faluközösség pedig színes tévére, mondván: így kiválóan néz­hetnék a sportműsorokat. V­an, aki a szennyvízderítőt építené meg, van, aki kutat fúrna, fűnyírót venne, de olyan is jelentkezett, aki a repülőgéphangár ajta­ját szeretné megjavíttatni. Mindig akadnak próbálkozók. Amilyen például az az úriember, aki az idén már kapott százezer forintot konditerem-felszerelésre. „Hátha nem ve­szik észre” — gondolta, és újra beadta a pályá­zatát, ugyanarra — ezúttal a felesége nevén. Nem volt szerencséje! És ha már a konditermeknél tartunk ... Elő­fordult, hogy ugyanarra a teremre, ugyanazzal a céllal két sportkör is jelentkezett. Pályamunká­jukban természetesen — amúgy magyarosan — kölcsönösen kifejtették, mennyire érdemtelen ve­­télytársuk mindenfajta támogatásra. Velük ellen­tétben. Aztán vannak szépségdíjasok. Például azok, akik szívesen vennék, ha tavakban halak fickán­­doznának. Akkurátusan mellékelték tehát az amur, a ponty és a többi horogra való részletes árjegyzékét. A legnagyobb hal azonban kétségkívül a hiva­talosan be nem jegyzett Kádár János Társaság nyughatatlan frontembere, Anto­­niewicz Roland, aki ezúttal mint a Magyar—Len­gyel Országjáró Diákszövetség elnöke próbál sze­rencsét. Vinné a diákokat a Mazuri-tavakhoz, Olsztynba, nyugat-európai körútra. Meg azután ott van az általa megnevezett nyolc(!)­ szak­osztály, amelynek az eltartása tudvalevőleg nem két fillér. Nem szívbajos: 2 millió 340 ezer fo­rintot kér — bár, szerinte, neki többe van. Nem lenne azonban igazságos, ha néhány igazi telitalálatról nem tennék említést. Ezek azok az esetek, amikor a pályázat kiíróinak és benyújtói­nak szándékai leginkább egybeestek. Í­gy talált meghallgatásra a Tétényi Úti Kór­ház Gyermek allergológiai szakrendelése, ahol a betegek számára uszodabérlet-támo­gatást kértek. Vagy a néhány bringás baráti kör, amilyen a Tovább-Tolna és a Láb-Show, melynek tagjai szabadidejükben keresztül-kasul kerekez­nek az országban. Megérnek néhány tízezret a falusi sportkörök­ből jövő jajkiáltások, így például a Sárkeresztúr­­ról, a helyi cigány labdarúgóktól érkezők, mert — ilyen is van — képtelenek kifizetni a területi bajnokság nevezési díját. Még ennél is meg­lepőbb a vakok és gyengénlátók kívánsága: spe­ciálisan számukra kifejlesztett pingpongasztalokat vásárolnának, mert azokat kipróbálták és ki­válóan beváltak. Végül talán nem meglepő, hogy a tizenkét mil­liós összegnek csak mintegy fele kerül kiosztásra. Az OTSH pedig máris új pályázaton töri a fejét. Ahol már valószínűleg labdába rúghatnak a sportvállalkozók is. S okulva az eddigiekből, a következő kiírás végére kikerülhet a jól ismert intelem: „Kalan­dorok, kíméljenek!” Fejes Gábor NEMZETI SPORT . Van egy jó és egy rossz hírem­... MIÉRT KÜLDTÉK HAZA BARSIT AZ EDZŐTÁBORBÓL ? Bevallom, hogy erre nem számítottam. Erre? Ezekre. Hiszen két meglepetés is ért, amikor fotós kollégám­mal megérkeztünk a tatai edzőtáborba, a november 10. és 18. közötti világbajnokságra készülő súlyemelő­válogatott második (vagy most inkább az első?) ott­honába. Hanzlik János szövetségi kapitány akár azzal az el­csépelt mondással-kérdéssel is fogadhatott volna, hogy: „Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam?" TERMÉSZETESEN elő­ször a rosszat választottam — jobb túlesni a nehezén. — Barsi László nem foly­tatja tovább a munkát, ha­zautazott Diósgyőrbe. — Ezek szerint a magyar súlyemelősport utolsó világ­bajnoka nem lép dobogóra a budapesti vébén? Miért kellett az utolsó héten meg­válni tőle? — A múlt héten többször panaszkodott, hogy fáradt, kérte, hogy vegyük vissza a terhelését. Eleget tettem a kérésének. Sajnos, ennek ellenére a pénteki verseny­­szerű edzésen fogásnemen­ként tíz kilóval elmaradt a várakozástól. Ezért nem volt értelme tovább kínoz­ni, mert — szerintem — a világbajnoki szereplése ele­ve kudarcra volt ítélve. A kapitány hozzátette, hogy szerinte, s jó, hogy így tett, mert a válogatott tagjainak nem ez volt a vé­leménye. Többen mondo­gatták, hogy Barsinak még helye lett volna a csapat­ban. Mi ezt nem tudjuk el­dönteni. Tény, hogy a kapi­tánynak kell felelnie a vá­logatott felkészítéséért és az összeállításért, ezért a VB előtt nem érdemes job­ban belemenni ebbe az ügy­be. A MÁSIK MEGLEPETÉS, a jó hír pedig az volt, hogy Ivan Abadzsiev, a bolgárok volt mestere hétfőn vissza­érkezett Tatára. Szerdán előadást tart a Nemzet­közi Súlyemelő Szövetség egyik bizottságának ülésén, és mert szívén viseli a ma­gyar válogatott sorsát, ezért két nappal korábban jött Magyarországra. Talán so­kan emlékeznek rá, hogy a „súlyemelőpápa” három hétig már segítette a mieink felkészülését. Hétfőn volt ideje megnézni a legjobbak edzését, áttanulmányozni az elvégzett munkáról vezetett edzésnaplókat, így joggal kérdezhettük tőle, hogy mi a véleménye a magyar emelők felkészültségéről, erőállapotáról. — Észrevettem, hogy a legtöbb emelőnél módosíta­ni kellett azt az edzéstervet, amit Hanzlik Jánossal ki­dolgoztunk — kezdte a vá­laszt Ivan Abadzsiev. — Sokan nem bírták a nagy intenzitású munkát. Ez ért­hető, hiszen néhány hét alatt nem lehetett csodát tenni. Viszont úgy látom, hogy mindenki fejlődött. Különösen sokat javult a volt világbajnok Szanyi An­dor, a vébén akár három­­százkilencven kilóra is ké­pes lehet. — Hanzlik János ezen a világbajnokságon csak leg­feljebb pontokat remél a válogatott tagjaitól, éremről nem is álmodik, ön szerint, ha nem is Budapesten, de a közeljövőben újra az él­mezőnybe kerülhetnek a magyar súlyemelők? — Ebben a csapatban is van három-négy ember, aki két év múlva már a leg­jobb bolgárokkal és szovje­tekkel is felveheti a ver­senyt — biztatott bennün­ket Abadzsiev. Közben már javában tartott az edzés. A terem végében gyakoroltak a na­gyok, a 100 kilós Szanyi és a 110 kilós Dokfi János. Szanyit emlékeztettem egy korábbi beszélgetésünkre: — Amikor elkezdted a felkészülést, akkor azt mondtad, hogy nagyon sze­retnél dobogóra lépni a vé­bén, de­­ nem minden­áron. Azt is hozzátetted: ha úgy látod, hogy nincs esé­lyed a legjobb hat közé be­kerülni, akkor akár az utol­só pillanatban is vissza­lépsz. Hát akkor, most in­dulsz a világbajnokságon, vagy nem? — Megfogadtam: ha sike­rül az edzéseken három­száznyolcvan kiló fölé jut­ni, akkor rajthoz állok. Ez sikerült, így ott a helyem a dobogón. Egy másik dobogón a 60 kilós Lakatos István, az idei EB negyedik helyezettje küszködött a súlyzóval. — Úgy tűnik, hogy ne­ked megkönnyítették a dol­godat a külföldiek, hiszen a hírek szerint nem indul szovjet a súlycsoportodban, a kubaiak pedig már bizto­san nem jönnek, s kérdéses az albánok szereplése is. Így milyen eredményre, he­lyezésre számíthatsz? — A tavalyi vébén rosz­­szul mutatkoztam be, ti­zenegyedik lettem. Most egyéni csúcsot javítva sze­retnék a legjobb hat közé kerülni. Ami a csúcsot il­leti, arra van remény, mert már most jó formában va­gyok. AZ ESÉLYEKRŐL nem kérdeztem a kapitányt, hi­szen ő ezt már elmondta a pénteki sajtótájékoztatón. Az viszont érdekelt, hogy van-e már csapat. — Végleges csapatot csak a pénteki technikai érte­kezlet után hirdetek, mert akkor már ismerjük az el­lenfelek összeállítását. Hogy a végleges összeál­lításban lesz-e meglepetés, azt nem tudjuk, de remél­jük, hogy ezután már csak jó hírekkel szolgál a kapi­tány. K. L. Kellemes meglepetésre — ha csak két napra is — vissza­tért a magyar válogatotthoz Ivan Abadzsiev (jobbra), Ilanzsik János szövetségi kapitánnyal bőven volt miről beszélniük (Záhonyi Iván felvétele) AENOC MARKETING SZEMINÁRIUM Hogy eltűnjön a fehér folt SZERDÁN REGGEL, ha nem is kifejezett verseny, de a sporthoz kapcsolódó fontos esemény kezdődik a tatai edzőtáborban. Schmitt Pál, a MOB elnöke, a belga Jacques Rogge, az AENOC (Európai Olimpiai Bizott­ságok Szervezete) elnöke és a kanadai Richard Pound, a NOB első alelnöke nyitja meg az AENOC Marketing Szemináriumát. A székso­rokban a házigazda Magyar Olimpiai Bizottság küdöttei mellett további tizenkilenc ország olimpiai bizottságai­nak képviselői foglalnak majd helyet. Az AENOC és a NOB en­nek a szemináriumnak a megrendezésével tulajdon­képpen a kelet-európai, volt szocialista országoknak kívánt segítséget nyújtani, de a nagy érdeklődésre va­ló tekintettel valamennyi európai olimpiai bizottság számára lehetővé tették a részvételt. Az előadók kö­zött J. Rogge elnök és R. Pound első alelnök mellett a NOB több igazgatója, a sport- és a marketingkér­dés legkiválóbb nemzetkö­zi szakértői kapnak majd helyet. „ Hasznos útmutatást, sok segítséget várunk ettől a szemináriumtól, hiszen, ahogyan a magyar sport egésze, úgy olimpiai bizott­ságunk is súlyos gazdasági gondokkal küzd. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy egy új, dinamikus marke­ting tevékenység, amelynek folytatásához hasznos taná­csokat kaphatunk, a hely­zeten sokat javíthat, de lé­nyeges változás csak a ma­gyar gazdaság egészének fejlődése és a lakosság élet­­színvonalának remélhető emelkedése esetén várható — hangoztatta Schmitt Pál, a MOB elnöke a szeminá­rium előestéjén. Richard Pound, a NOB első alelnöke kedden kora délután érkezett meg Bu­dapestre. — Régóta várom már az alkalmat, hogy eljöhessek híres fővárosukba, s igazán örülök, hogy itt vagyok — mondotta röviden. — S re­mélem, tanácsainkkal hasz­nos segítséget tudunk nyúj­tani a kelet-európai orszá­gok, köztük Magyarország sportértékeinek mindenkép­pen szükséges átmentésé­hez. A JELENLEGI nemzet­közi hírű jogász, az egy­kori ismert úszó, a római olimpia 100 méteres gyors­úszó döntőjének egykori résztvevője egyébként évek óta irányítja a NOB mar­keting tevékenységét, sike­res gazdasági politikáját. Kedden az eredeti ter­veknek megfelelően egymás után érkeztek a küldött­ségek, s az előadók. Első­ként a bolgár delegáció ér­kezett Ivan Szlavkovnak, az olimpiai bizottság elnöké­nek, a NOB tagjának veze­tésével. A korai érkezést kihasználva, Schmitt Pál és Ivan Szlavkov, a két olim­piai bizottsági elnök, a két NOB-tag baráti beszélgetés keretében tájékoztatta egy­mást bizottságaik helyzeté­ről, gondjairól. Mi tagadás, volt miről beszélniük ... Az egyes küldöttségek élén különben olyan nem­zetközi hírű és tekintélyű sportvezetők vesznek részt a kétnapos szemináriumon, mint Jurij Tyitov, a Nem­zetközi Torna Szövetség el­nöke, a Szovjet Olimpiai Bizottság főtitkára, Irina Szewinska, olimpiai bajnok atlétanő, a Lengyel Olim­piai Bizottság alelnöke, Carl Gustav Anderberg, a Svéd Olimpiai Bizottság el­nöke. A TATAI edzőtáborban minden készen várja a résztvevőket. A MOB stáb­ja Babati Lajosnak, a tes­tület főmunkatársának köz­reműködésével igyekezett megfelelő körülményeket teremteni. Szinkrontolmá­csolás, több hostess segíti a tanácskozást. A hivatalos magyar küldöttek mellett sportszövetségek és egyesü­letek képviselői is meghí­vást kaptak Tatára, s a két­napos szeminárium teljes anyagát a közeljövőben ma­gyar nyelven is megjelente­tik, hiszen a sport és mar­keting a honi sporttérképen fehér foltként jelentkezik...

Next