Nemzeti Sport, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-30 / 29. szám

IV. 29. ♦ 1993. január 30. Aki Sátorfának „köszönheti" sikereit Az elmúlt hónapokban az egyik legsikeresebb férfi asztaliteniszezőnk Varga Zoltán, a Malév SC játékosa. Olyan nagyszerű formában van, hogy lassan már erőszakkal sem lehetne kitenni a válogatottból, pedig fél évvel ezelőtt még igencsak messze volt a címeres meztől. Azután jött egy véletlen, és Varga máris a Franciaországba tartó csapatban találta magát. — Nem tagadom, szerencsém volt — mondta a Budapest-bajnokságon harmadik helyen végzett asztaliteniszező. — Bátorfi Zoltán lemondta a franciák elleni Szuper Liga mérkőzést, s így kerültem én az utazó csapatba. — A dologban az az érdekes, hogy Bátorfi az egyik legnagyobb hazai ellenfele, s mégis neki „köszönheti” a közelmúlt sikereit ... — Bizony, ha nem úgy dönt, ahogy döntött, én talán még mindig nem játszanék a válogatottban. Azért nem volt elég oda kerülni, ott teljesíteni is kellett. Az pedig kizárólag rajtam múlt! Egyébként úgy gondolom, hogy megszolgáltam a bizalmat. — Tizenkilenc évesen egymás után francia, kínai és svéd játékosokat vert, ami szemmel láthatóan meghozta az önbizalmát is. — Ebben a sportágban rendkívül fontos az önbizalom, de ezt csak a játékkal, a győzelmekkel lehet megszerezni. Tavasszal világbajnokság lesz Göteborgban, s most az a célom, hogy oda is eljussak. Nincs veszíteni valóm, még fiatal vagyok, és ez feltétlenül az én malmomra hajtja a vizet. — Lehet, hogy a közeljövőben lesz olyan magyar férfi asztaliteniszező, akitől már igazi nemzetközi sikereket is várhatunk? — Remélem ... (sz. m.) Varga Zoltán Edzők már vannak, válogatott még nincs Elnökségi ülést tartott a Magyar Röplabda Szövetség. A legfontosabb napirendi pont a merész álom, az atlantai döntőbe jutás feltételeinek megteremtése volt. Hasonló jó lehetősége rég nem volt a válogatottnak, mert várhatóan csökkentik a különböző jogcímeken kijutók számát, és a mezőny nagy része az 1996-os olimpiai selejtezőn kvalifikálhatja magát Nagy Sándor, női szakágigazgató összeállította a válogatott szakmai felkészítéséért felelős teameket. A felnőtt válogatottnál Botos Ferenc és Kosziba István egymás mellett fog dolgozni. A korosztályos válogatottaknál már meghatározta a vezetőedző személyét, így a junioroknál Formán József, az ifjúságiak mellett Sun Deli, míg a kadettegyüttesnél dr. Kotsis Attiláné fogja össze a szakmai munkát. Bár a jelöltek felkészültségét senki nem vonta kétségbe, Garamvölgyi Mátyás, a szövetség szakmai alelnöke a felnőtteknél hiányolta, hogy nincs megnevezve a felelős edző. — Mi ennek a valóban szokatlan megoldásnak az oka? — Nem akartam egyik edzőt sem kiemelni, mert egyelőre úgy érzem, egyformán képesek megoldani a feladatot — válaszolta Nagy Sándor. — Természetesen minden mérkőzés előtt megbeszéljük, melyikük végzi majd azon a találkozón a vezetőedzői teendőket. — A nemzetközi szövetség azonban előírja, hogy egy-egy tornára előre meg kell nevezni a szakvezető személyét. — Én nem látok itt ellentmondást. Az EB-selejtezőkön ugyanis lehet változtatni, csak a döntőre vonatkozik az az előírás. A szeptemberi, csehországi döntőig eldöntöm a kérdést. — A válogatottak felkészülésében milyen változásokat tervez? — Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több mérkőzést játszanak a lányok, de nem feltétlenül tornákon, ahol az esetleges vereségeknek nyomasztó hatása lehet, hanem lehetőleg a selejtezőbeli ellenfelekhez hasonló játékstílusú csapatokkal közösen készülve. (s. n. zs.) Tisztújító közgyűlés előtt Kijelöltek! Sűrűsödnek az események a február 6-i kerékpáros tisztújító közgyűlés előtt. Csütörtöki számunkban dr. Végh Oszkár sorolta fel a megújhodást akarók jelöltjeit, pénteki lapunkban pedig Ermler Sándor a jelölőbizottság nevében kérte számon Végh Oszkártól, hogy vajon a bizottság tagjai miért nem tudnak „az ellenzék” jelöltjeiről. — Tényleg, miért nem közölték velük, hogy a jövőben kit látnának szívesen a szövetség élén? — Ment tudomásom szerint az elnökség nem jelölt ítel jelölőbizottságot — mondta Végh Oszkár. — Meglepve olvastam a lapukban, hogy az álaöteség ápotóilag december 16-án tartott ülésén hívta életre ezt a bizottságot. Én ott voltam azon a tanácskozáson, és akkor senkit sem kértünk fel, sőt, úgy határoztunk, hogy január közepén tártunk egy újabb elnökségit, amelynek egyik feladata lett volna a jelölőbizottság összeállítása. Tudomásom szerint azóta nem volt elnökségi ülés,legalábbis én nem kaptam meghívót, ezért nem tartom legitimnek ezt a bizottságot. A technikái igazgató ugyanis nem nevezhette ki a tagjait. — Ermler Sándor azt is megkérdezte a levelében, hogy kinek a megbízásából, kinek a nevében ajánlott jelöltekért . Erre több helyről is felhatalmazást kaptam. Egyrészt a tavalyi országos fórumon a megújhodást akarók kértek fel a feladatra, másrészt Lex Zoltán, a szövetség elnöke is hozzájárult ahhoz, hogy tagja legyek a jelölőbizottságnak. Harmadrészt: látva, hogy a szövetség nem hívott életre legitim bizottságot, elkezdtem járni az országot, s összegyűjtöttem a javaslatokat. Közben persze, hallottam arról, hogy Sípos Jánosék, Ermler Sándorék is felkeresik a klubokat, de egyáltalán nem nyugtatott meg az, amiről meséltek nekem az egyesületek képviselői. Ők elmondták ugyanis, hogy a „szövetségiek” eléjük tettek egy listát, és kérték, hogy írják alá, mondván, ezzel igazolják, hogy az adott klubot felkeresték. Később aztán ezt úgy adták elő, hogy a szakosztályok egyetértettek a jelöltekkel. Erre a „cselre" gondolva a Csepel elnöke, a neve mellé odaírta, hogy ő nem támogatja a „szövetségiek” jelöltjeit. Természetesen ezek után — pénteken kora délután — megpróbáltuk elérni Sípos János technikai igazgatót és Ermler Sándort is, a titkárnőtől azonban megtudtuk, hogy a héten már nem mennek be a szövetségbe. K. L. Egy falat párizsi... Sebestyén József — túl az életveszélyen December 18-a volt, amikor a Niva gépkocsi Apajpuszta határában nekivágódott egy fának ... Utasát, a válogatott fogathajtót, Sebestyén Józsefet súlyos, életveszélyes sérülésekkel, belső vérzéssel, sokkos állapotban szállította a mentő a csepeli kórház intenzív osztályára. A többórás műtét sem jelenthetett megnyugvást, a sportoló hetekig feküdt közvetlen életveszélyben, lélegeztetését gépi úton oldották meg. Kezelőorvosai mindent megtettek a gyógyulás érdekében, bár a nyilatkozataikban mindig hangsúlyozták: a baleset rendkívül súlyos belső sérüléseket okozott... Az orvosi szakértelmen, a lelkiismeretes ellátáson túl, Sebestyén Jóska rendkívül erős szervezetében bízhatott mindenki, aki a hajtó felépüléséért szorított. Nos, az „erős Sebi” — úgy tűnik —, nagy csatát nyert meg. Pénteki látogatásunk alkalmával már nem ágyban fekve, hanem egy széken ülve fogadott bennünket. Igaz, hogy több mint húsz kilót fogyott, igaz, hogy arca sápadt, beesett, igaz, hogy szinte grammokra vágott párizsit és puha zsemlebelet evett, de már mosolyogva nyújtotta felénk a kezét. Lépések az élet, az újjászületés felé... Dr. Gál Levente, az intenzív osztály orvosa is biztatóan nyilatkozott az immáron negyvenedik napja kórházi ápolás alatt álló sportolóról. Az elmúlt hetek kritikus állapota után érezhetően felgyorsult a gyógyulás folyamata. A súlyosan sérült belső szervek ismét kezdik ellátni a funkciójukat. Pár nappal ezelőtt — igaz, hogy remegő, rogyadozó lábakkal —, de segítség nélkül kelt fel az ágyból. Ha nem lép fel újabb komplikáció — s erre a beteg jelenlegi állapotát tekintve minden remény megvan —, akkor körülbelül egy hónap múlva elhagyhatja a kórházat. Élete legkeményebb fogatversenyének maratonhajtásán tán túljutott Sebestyén József, de a meccs még folytatódik. A végeredményt majd megbeszéljük a tavaszi Apajpuszta zöld gyepén ... R. F. __ ____ ____ ____ ____ NEMZETI SPORT 7 Családon üllésiek Lékó Péter „végjátéké" Csaknem biztosra vehető, hogy kenyértörésre kerül sor az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet SE és a korosztályos Európa-bajnok sakkozó, a 13 éves Lékó Péter között. Az előzményekről dr. Mészáros Jánost, az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet elnökét kérdeztük. " A debreceni csapat Európa-bajnokság előtt beleegyeztünk abba, hogy Péter nyolc mérkőzésen a Portál SE-t erősítse. Az ügy akkor kezdett gyanússá válni, amikor az ausztráliai és a hollandiai versenyről szóló tudósítások következetesen a Portált tüntették fel egyesületeként. " Ami nem fedi a valóságot ... — Nem fedheti, mert miniket senki sem keresett meg átigazolása ügyében. Hangsúlyozni szeretném, amennyiben egy tehetős klub jelentkezne, úgy nem gördítenénk akadályt a távozása elé. Egyébként ez év végéig akartuk támogatni. • Apropó, támogatás. Mennyit áldoztak Lékó Péterre az elmúlt években? - Ez üzleti tiltok. Az viszont nem, hogy 1990-ben az ő kedvéért alakult meg egyesületünk, s mind a mai napig Péter az egyetlen sportolónk, akkor nyúltunk a hóna alá, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Végtére is segítségünkkel vált világhírű sakkozóvá. • Hogyan tovább? A klub elnöke, Borcsákné Gera Ibolya jelezte, amennyiben Lékóék a távozás mellett döntenek, úgy közgyűlésen mondjuk ki klubunk megszűnését. Természetesen előtte szeretnénk meghallgatni a másik felet, Pétert és édesanyját is. Csalódott vagyok, mert nem ilyen, végjátékra számítottam. T. I. Lékó Péter Véglegesítették a tollaskapitányt A decemberben leköszönt tollaslabda szövetségi kapitány, Vörös György utódját akkor csak ideiglenesen tudta megválasztani az elnökség, hiszen nem lett volna sportszerű, hogy a január eleji közgyűlés után megválasztott új elnökségre „ráerőltessék” ifj. Englert Istvánt. Ám most, miután felállt az új vezérkar, már semmi akadálya sem volt annak, hogy megerősítsék ifj. Englert Istvánt a szövetségi kapitányi poszton. Miután ez a csütörtöki elnökségi ülésen megtörtént, már végleges, hogy az új kapitány 1996 végéig irányíthatja a válogatottat. — Kapitányként már túl van egy nagy versenyen. A B-csoportos Európa-bajnokságon tizenötödik lett a válogatott, s éppen csak sikerült elkerülni a kiesést... — Reálisan nem is várhattunk ennél jobbat — mondta ifj. Englert István. — Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy itt tartunk, de az atlantai olimpiáig még van időnk az előrelépésre. — Feltűnő volt, hogy az EB-n férfi egyesben aligalig nyertek mérkőzést a magyarok. Mi lehetett ennek az oka? — Egyszerű a magyarázat. Néhány huszonéves játékos túlságosan korán hagyta abba a tolaslabdázást, pedig még bőven ott lenne a helyük a pályán. Hogy miért is döntöttek így, az más kérdés, de tény, hogy a visszavonulásukkal nagy űr támadt, s a helyükre lépőknek még túl komoly feladat a válogatott első vagy második emberének lenni. Sok esetben csak a rutin hiányzott a sikerhez. Női vonalon már kevesebb aond, az olimpián járt versenyzőink, és az utánuk következő korosztály tagjai sokkal közelebb vannak a nemzetközi szinthez, mint a férfiak. Az elnökségi ülésen egyébként az is eldőlt, hogy három segítője lesz a szövetségi kapitánynak: az ifiknél Korányi Zsolt, a 14 éven aluliaknál pedig Borbély Sándor és Csemi János dolgozik majd a válogatott mellett. (szűcs)