Nemzeti Sport, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-30 / 29. szám

IV. 29. ♦ 1993. január 30. Aki Sátorfának „köszönheti" sikereit Az elmúlt hónapokban az egyik legsikeresebb férfi asztaliteniszezőnk Varga Zoltán, a Malév SC játékosa. Olyan nagyszerű formában van, hogy lassan már erőszakkal sem lehetne kitenni a válo­gatottból, pedig fél évvel ezelőtt még igencsak messze volt a címeres meztől. Azután jött egy vé­letlen, és Varga máris a Franciaországba tartó csapatban találta magát. — Nem tagadom, szeren­csém volt — mondta a Budapest-bajnokságon har­madik helyen végzett asz­­­taliteniszező. — Bátorfi Zoltán lemondta a franciák elleni Szuper Liga mérkő­zést, s így kerültem én az utazó csapatba. — A dologban az az ér­dekes, hogy Bátorfi az egyik legnagyobb hazai el­lenfele, s mégis neki „kö­szönheti” a közelmúlt si­kereit ... — Bizony, ha nem úgy dönt, ahogy döntött, én ta­lán még mindig nem játszanék a válogatottban. Azért nem volt elég oda kerülni, ott teljesíteni is kellett. Az pedig kizárólag rajtam múlt! Egyébként úgy gondolom, hogy meg­szolgáltam a bizalmat. — Tizenkilenc évesen egymás után francia, kínai és svéd játékosokat vert, ami szemmel láthatóan meghozta az önbizalmát is. — Ebben a sportágban rendkívül fontos az ön­bizalom, de ezt csak a já­tékkal, a győzelmekkel le­het megszerezni. Tavasszal világbajnokság lesz Göte­borgban, s most az a cé­lom, hogy oda is eljussak. Nincs veszíteni valóm, még fiatal vagyok, és ez feltét­lenül az én malmomra hajtja a vizet. — Lehet, hogy a közel­jövőben lesz olyan magyar férfi asztaliteniszező, akitől már igazi nemzetközi si­kereket is várhatunk? — Remélem ... (sz. m.) Varga Zoltán Edzők már vannak, válogatott még nincs Elnökségi ülést tartott a Magyar Röplabda Szö­vetség. A legfontosabb napirendi pont a merész álom, az atlantai döntőbe jutás feltételeinek meg­teremtése volt. Hasonló jó lehetősége rég nem volt a válogatottnak, mert várhatóan csökkentik a különböző jogcímeken kijutók számát, és a mezőny nagy része az 1996-os olimpiai selejtezőn kvalifi­kálhatja magát Nagy Sándor, női szakág­igazgató összeállította a vá­logatott szakmai felkészíté­séért felelős teameket. A felnőtt válogatottnál Botos Ferenc és Kosziba István egymás mellett fog dolgoz­ni. A korosztályos váloga­tottaknál már meghatároz­ta a vezetőedző személyét, így a junioroknál Formán József, az ifjúságiak mel­lett Sun De­li, míg a ka­­dettegyüttesnél dr. Kotsis Attiláné fogja össze a szakmai munkát. Bár a je­löltek felkészültségét sen­ki nem vonta kétségbe, Ga­­ramvölgyi Mátyás, a szö­vetség szakmai alelnöke a felnőtteknél hiányolta, hogy nincs megnevezve a felelős edző. — Mi ennek a valóban szokatlan megoldásnak az oka? — Nem akartam egyik edzőt sem kiemelni, mert egyelőre úgy érzem, egy­formán képesek megoldani a feladatot — válaszolta Nagy Sándor. — Természe­tesen minden mérkőzés előtt megbeszéljük, melyi­kük végzi majd azon a találkozón a vezetőedzői teendőket. — A nemzetközi szövet­ség azonban előírja, hogy egy-egy tornára előre meg kell nevezni a szakvezető személyét. — Én nem látok itt el­lentmondást. Az EB-selej­­tezőkön ugyanis lehet vál­toztatni, csak a döntőre vo­natkozik az az előírás. A szeptemberi, csehországi döntőig eldöntöm a kérdést. — A válogatottak felké­szülésében milyen változá­sokat tervez? — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy minél több mér­kőzést játszanak a lányok, de nem feltétlenül torná­kon, ahol az esetleges vere­ségeknek nyomasztó hatása lehet, hanem lehetőleg a selejtezőbeli ellenfelekhez hasonló játékstílusú csapa­tokkal közösen készülve. (s. n. zs.) Tisztújító közgyűlés előtt Kijelöltek! Sűrűsödnek az események a február 6-i kerékpá­ros tisztújító közgyűlés előtt. Csütörtöki számunk­ban dr. Végh Oszkár sorolta fel a megújhodást akarók jelöltjeit, pénteki lapunkban pedig Ermler Sándor a jelölőbizottság nevében kérte számon Végh Oszkártól, hogy vajon a bizottság tagjai miért nem tudnak „az ellenzék” jelöltjeiről. — Tényleg, miért nem közölték velük, hogy a jövőben kit látnának szíve­sen a szövetség élén? — Ment tudomásom sze­rint az elnökség nem je­lölt ítel jelölőbizottságot — mondta Végh Oszkár. — Meglepve olvas­tam a la­pukban, hogy az álaöteség ápotóilag december 16-án tartott ülésén hívta életre ezt a bizottságot. Én ott voltam azon a tanácskozá­son, és ak­kor senkit sem kértünk fel, sőt, úgy hatá­roztunk, hogy január kö­zepén tártunk egy újabb elnökségit, amelynek egyik feladata lett volna a jelölő­bizottság összeállítása. Tu­domásom szerint azóta nem volt elnökségi ülés,­­leg­alábbis én nem kaptam meghívót, ezért nem tartom legitimnek ezt a bizott­ságot. A technikái igazgató ugyanis nem nevezhette ki a tagjait. — Ermler Sándor azt is megkérdezte a levelében, hogy kinek a megbízásából, kinek a nevében ajánlott jelöltekért . Erre több helyről is felhatalmazást kaptam. Egyrészt a tavalyi országos fórumon a megújhodást akarók kértek fel a feladat­ra, másrészt Lex Zoltán, a szövetség elnöke is hozzá­járult ahhoz, hogy tagja le­gyek a jelölőbizottságnak. Harmadrészt: látva, hogy a szövetség nem hívott életre legitim bizottságot, elkezd­tem járni az országot, s összegyűjtöttem a javas­latokat. Közben persze, hal­lottam arról, hogy Sípos Jánosék, Ermler Sándorék is felkeresik a klubokat, de egyáltalán nem nyugtatott meg az, amiről meséltek nekem az egyesületek kép­viselői. Ők elmondták ugyanis, hogy a „szövet­ségiek” eléjük tettek egy listát, és kérték, hogy írják alá, mondván, ezzel igazol­ják, hogy az adott klubot felkeresték. Később aztán ezt úgy adták elő, hogy a szakosztályok egyetértettek a jelöltekkel. Erre a „csel­re" gondolva a Csepel el­nöke, a neve mellé odaírta, hogy ő nem támogatja a „szövetségiek” jelöltjeit. Természetesen ezek után — pénteken kora délután — megpróbáltuk elérni Sí­pos János technikai igaz­gatót és Ermler Sándort is, a titkárnőtől azonban megtudtuk, hogy a héten má­r nem mennek be a szövetségbe. K. L. Egy falat párizsi... Sebestyén József — túl az életveszélyen December 18-a volt, amikor a Niva gépkocsi Apajpuszta határában nekivágódott egy fának ... Utasát, a válogatott fogathajtót, Sebestyén Józse­fet súlyos, életveszélyes sérülésekkel, belső vérzés­sel, sokkos állapotban szállította a mentő a csepe­li kórház intenzív osztályára. A többórás műtét sem jelenthetett megnyugvást, a sportoló hetekig fe­küdt közvetlen életveszélyben, lélegeztetését gépi úton oldották meg. Kezelőorvosai mindent megtet­tek a gyógyulás érdekében, bár a nyilatkozataik­ban mindig hangsúlyozták: a baleset rendkívül sú­lyos belső sérüléseket okozott... Az orvosi szakértelmen, a lelkiismeretes ellátáson túl, Sebestyén Jóska rendkívül erős szervezetében bízha­tott mindenki, aki a hajtó felépüléséért szorított. Nos, az „erős Sebi” — úgy tűnik —, nagy csatát nyert meg. Pénteki látoga­tásunk alkalmával már nem ágyban fekve, hanem egy széken ülve fogadott ben­nünket. Igaz, hogy több mint húsz kilót fogyott, igaz, hogy arca sápadt, be­esett, igaz, hogy szinte grammokra vágott párizsit és puha zsemlebelet evett, de már mosolyogva nyúj­totta felénk a kezét. Lépé­sek az élet, az újjászületés felé... Dr. Gál Levente, az in­tenzív osztály orvosa is biz­tatóan nyilatkozott az im­máron negyvenedik napja kórházi ápolás alatt álló sportolóról.­­ Az elmúlt hetek kri­tikus állapota után érezhe­tően felgyorsult a gyógyu­lás folyamata. A súlyosan sérült belső szervek ismét kezdik ellátni a funkcióju­kat. Pár nappal ezelőtt — igaz, hogy remegő, rogya­dozó lábakkal —, de segít­ség nélkül kelt fel az ágy­ból. Ha nem lép fel újabb komplikáció — s erre a be­teg jelenlegi állapotát te­kintve minden remény megvan —, akkor körülbe­lül egy hónap múlva el­hagyhatja a kórházat. Élete legkeményebb fo­gatversenyének maraton­­hajtásán tán túljutott Se­bestyén József, de a meccs még folytatódik. A végeredményt majd megbeszéljük a tavaszi Apajpuszta zöld gyepén ... R. F. __ ____ ____ ____ ____ NEMZETI SPORT 7 Családon üllésiek Lékó Péter „végjátéké" Csaknem biztosra vehető, hogy kenyértörésre kerül sor az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet SE és a korosztályos Európa-bajnok sakkozó, a 13 éves Lékó Péter között. Az előzményekről dr. Mé­száros Jánost, az Üllés és Vidéke Takarékszövet­kezet elnökét kérdeztük. " A debreceni csapat Európa-bajnokság előtt be­leegyeztünk abba, hogy Péter nyolc mérkőzésen a Portál SE-t erősítse. Az ügy akkor kezdett gyanús­sá válni, amikor az auszt­ráliai és a hollandiai ver­senyről szóló tudósítások következetesen a Portált tüntették fel egyesülete­ként. " Ami nem fedi a való­ságot ... — Nem fedheti, mert miniket senki sem keresett meg átigazolása ügyében. Hangsúlyozni szeretném, amennyiben egy tehetős klub jelentkezne, úgy nem gördítenénk akadályt a tá­vozása elé. Egyébként ez év végéig akartuk támo­gatni. • Apropó, támogatás. Mennyit áldoztak Lékó Pé­terre az elmúlt években? -­ Ez üzleti tiltok. Az vi­szont nem, hogy 1990-ben az ő kedvéért alakult meg egyesületünk, s mind a mai napig Péter az egyetlen sportolónk, akkor nyúltunk a hóna alá, amikor a leg­nagyobb szüksége volt rá. Végtére is segítségünkkel vált világhírű sakkozóvá. • Hogyan tovább?­­ A klub elnöke, Bor­­csákné Gera Ibolya jelez­te, amennyiben Lékóék a távozás mellett döntenek, úgy közgyűlésen mondjuk ki klubunk megszűnését. Természetesen előtte sze­retnénk meghallgatni a másik felet, Pétert és édes­anyját is. Csalódott vagyok, mert nem ilyen, végjátékra számítottam. T. I. Lékó Péter Véglegesítették a tollaskapitányt A decemberben leköszönt tollaslabda szövetsé­gi kapitány, Vörös György utódját akkor csak ideig­lenesen tudta megválasztani az elnökség, hiszen nem lett volna sportszerű, hogy a január eleji köz­gyűlés után megválasztott új elnökségre „ráeről­tessék” ifj. Englert Istvánt. Ám most, miután felállt az új vezérkar, már semmi akadálya sem volt an­nak, hogy megerősítsék ifj. Englert Istvánt a szö­vetségi kapitányi poszton. Miután ez a csütörtöki elnökségi ülésen megtörtént, már végleges, hogy az új kapitány 1996 végéig irányíthatja a váloga­tottat. — Kapitányként már túl van egy nagy versenyen. A B-csoportos Európa-bajnok­­ságon tizenötödik lett a válogatott, s éppen csak si­került elkerülni a kiesést... — Reálisan nem is vár­hattunk ennél jobbat — mondta ifj. Englert István. — Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy itt tartunk, de az atlantai olimpiáig még van időnk az előrelé­pésre. — Feltűnő volt, hogy az EB-n férfi egyesben alig­­alig nyertek mérkőzést a magyarok. Mi lehetett en­nek az oka? — Egyszerű a magyará­zat. Néhány huszonéves já­tékos túlságosan korán hagyta abba a tolaslabdá­­zást, pedig még bőven ott lenne a helyük a pályán. Hogy miért is döntöttek így, az más kérdés, de tény, hogy a visszavonulá­sukkal nagy űr támadt, s a helyükre lépőknek még túl komoly feladat a válogatott első vagy második emberé­nek lenni. Sok esetben csak a rutin hiányzott a siker­hez. Női vonalon már ke­vesebb a­­­ond, az olimpián járt versenyzőink, és az utánuk következő korosz­tály tagjai sokkal közelebb vannak a nemzetközi szint­hez, mint a férfiak. Az elnökségi ülésen egyébként az is eldőlt, hogy három segítője lesz a szö­vetségi kapitánynak: az ifiknél Korányi Zsolt, a 14 éven aluliaknál pedig Bor­bély Sándor és Csemi Já­nos dolgozik majd a válo­gatott mellett. (szűcs)

Next