Nemzeti Sport, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-03 / 61. szám

IV. 61. ♦ 1993. március 3. Az újítás csődje „Ki volt az az állat, aki ezt kitalálta?” - hangzott el a hét végi HungarHotels nemzetközi öttusaversenyen, s nem ez volt a legdurvább minősítése az új lebonyolítási rendszernek. A nemzetközi mezőnyt teljesen váratlanul ér­te az egynapos szabály bevezetése, az őszi kongresszuson ugyanis még arról volt szó, hogy idén ezt csak kipróbálják. Ehelyett ebben az évben már így rendezik meg a felnőtt világbajnokságot. A Magyar Öttusa Szövetség úttörő szerepet vállalt, s már az idénynyitó viadalt az új szabályok szerint bonyolí­tották le. A legkevesebb kritikát éppen a legérdekesebbek­től, a versenyzőktől hallottuk, akik nem értek rá a lebo­nyolítással foglalkozni, mert a korábbi öt vagy négy nap helyett, ezúttal egy nap alatt versenyeztek mind az öt­tusában, mind a váltóban, így két nap alatt tíz verseny­számban kellett indulniuk. Ennél még nehezebbek lesznek a Világ Kupa-küzdelmek, amelyeken az egynapos selejtező viadal után kerül sor a döntőre, majd a váltóra, ezért há­rom nap alatt tizenöt tusát kell teljesítenie az öttusázó­nak. Ez pedig már nem emberi, hanem állatian sok. Az első hazai versenyen kiderült, hogy a versenyszá­mok sűrítésével a közönség érdeklődése nem nőtt, hiszen kevés olyan fanatikus szurkoló van, aki tizenkét órán ke­resztül - öt helyszínre utazva -, végigköveti a viadalt Ráadásul a csökkentett, 32 tagú mezőny miatt egy-egy versenyszám rendezési ideje lerövidült, s ezért a nálunk népszerű lovaglásra vagy futásra is a korábbinál keve­sebben látogatnak ki. Kitűnőre vizsgáztak viszont a rendezők, akik már az első alkalommal hibátlanul pergették le a bonyolult versenyt. Természetesen sok-sok ötletet hallottunk arról, hogyan le­hetett volna ésszerűbben korszerűsíteni az öttusát Med­­vegy Iván mesteredző szerint például az első napon e fu­tást és az úszást bonyolították volna le. A két fizikai szám lett volna a válogató a három technikai számból álló dön­tőre. Ez a példa is jelzi, hogy a megújulásra rengeteg le­hetőség adódott a hétvégi viadal viszont azt jelezte: a nemzetközi szövetség ezek közül nem a legjobbat válasz­totta. Ezért könnyen előfordulhat hogy a szabályváltoz­tatás hatása ellenkező lesz: az öttusa népszerűsége nem nő, hanem csökkent (salánki) Lábra kelt a Bükk, s lomha, vészjósló léptekkel Eger felé tartott, mellesleg az amúgy télután soványka, didergős Eger-patak most fenyegetően hömpölygött végig a városon, s a Szépasszony-völgyében, il­letve a Stadion-kertben tíz­ezer amperes villámok csa­pódtak. A nyulak ismét a Szarvas­kő lábaihoz húzódtak, az ős­lakók a falakon belülről ré­mülten tekintettek Felnémet és Almagyar irányába. Nem elég, hogy alig egy hónapja Eczacibasi könyörtelen csapa­ A Vico legújabb filmslágere: Marczibányi tér Világszínvonalú lőteret alakítanak ki Hónapokon keresztül különféle pletykák kering­tek arról, hogy mi lesz a Marczibányi téri lőtér sor­sa. A sportlövők féltek, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben kénytelenek lesznek kiköltözni a sport­ág hazai fellegvárából. Egyesek szálloda, majd egy panzió építéséről beszéltek, aztán ... Kedden egy szenzációszámba menő hír jutott el szerkesztősé­günkbe: azt hallottuk, hogy a Vico vette meg a lőteret. Mi az igazság? — ezt kérdeztük Szucsák Lászlótól, a Marczibányi tériek vezetőjétől. — A hír igaz is, meg nem­­is. A Vico nem vette meg a lőteret, de az tény, hogy elvi megállapodást kötöttünk a cég elnök-ve­zérigazgatójával, Fenyő Já­nossal a közös hasznosítás­ról. Régóta kerestünk olyan befektetőket, akik a sport­lövészet érdekeit messze­menően figyelembe véve, hajlandóak velünk együtt vállalkozni. Mi arra szö­vetkeztünk Fenyő Jánossal, hogy miközben világszínvo­nalú lőteret alakítunk ki a Marczibányi téren, vissza­állítjuk a történelmi épü­letet eredeti formájában, s újra a budai polgárok kedvelt találkozóhelyévé tesszük. Bár abban meg­egyeztünk, hogy a terv el­fogadásáig a részletekről nem beszélünk, annyit azonban elárulok, hogy a korábbi elképzelésekkel szemben jóval kisebb épít­kezés lenne a lőtér terüle­tén, és közben lehetőséget teremtenénk arra is, hogy a környék lakói a jövőben több kedvelt szabadidő­sportjuknak is hódolhassa­nak. • Árulja el, hogy került a képbe a Vico!­­ A Vico vezetői eddig is­­többször bizonyították, hogy a sport barátai, hi­szen az olimpiai csapatot is támogatták. Fenyő Já­nos pedig maga is amatőr sportlövő, két éve rendsze­resen lejár a Marczibányi térre, így jól ismeri a problémáinkat és a lőtér­­ben rejlő lehetőségeket is. Az elmondottakhoz annyit szeretnék hozzátenni, hogy mi mindaddig nem akar­tuk nagydobra verni ezt a tervet, amíg az önkormány­zattal nem egyeztetjük az elképzeléseinket, mert a továbbiakban is biztosítani szeretnénk a környéken élők nyugalmát. K. L. Pezsgőfürdő után A múlt hét végén Boros György személyében újabb taggal bővült azon magyar kardvívók sora, akik elmond­hatják magukról: nyertek már felnőtt VK-viadalt. A bonni verseny ered­ményhirdetésekor a dobogó­sok hatalmas pezsgőzuhanyt zúdítottak egymásra. ♦ Megszáradt már a vívó­ruhád? — Már túl vagyunk rajta, újra a régi — válaszolta a Bp. Honvéd-KIM junior vi­lágbajnoka. ♦ Számítottál erre a győ­zelemre? — Az igazat megvallva, még nem. ♦ önbizalmad? — A régi..., de azért jót tesz neki a siker. ♦ Melyik volt a nap kulcs­momentuma? — A 12 közé jutásért a vi­gaszágon nagyon kellett ka­parnom, de utána kisimultak a dolgok. Gyuri edzője, Bódi István így értékelt: — Gyuri kezd beérni a fel­nőttek mezőnyében. Különö­sen sokra tartom, hogy van benne tartás, a döntő pillana­tokban mindig ő szerzi meg a győztes tust. A magunk részéről még hoz­zátesszük: Boros győzelme után szinte biztosra vehető, hogy életében először a fel­nőtt-világbajnoki csapat tagja lesz a legközelebbi vébén, az­az júliusban, Essenben. (sz. j.) Mese a szuperül röppenő labdák színeváltozásairól avagy a Tungsram-lámpák fényében az Eger és az Olomouc­ ­a sarcolta a várost, néhány napja az angyalföldiek is csú­fosan megtépázták a portyázó egri apródokat. A végnapjait élő egykori büszke sáncot szombaton az olmützi cseh vi­tézek próbálták romba dönte­ni, de a harc sikerében ma­guk sem hittek. Közben a büszke városban javában állt a bál. A nyitótánc fergeteges tap­sot csiholt, ám a párviadal közben kiderült, a magyar se­reg vezér és marsallbot nél­kül indult csatába, s a titok­zatos csehek leeresztett si­sakrostélyukkal nemcsak fél­elmetesek voltak, de pöröly­csapásaik egyenesen kivédhe­tetlenül csapódtak célba. Szétzúztak mindent, ami út­jukba került: dobogót, álmo­kat, színes lampionokat. Nyo­mukban halomban hevertek a TVSC-lámpácskák maradvá­nyai, az elpattant wolfrám­­szálak. Időközben az Eger-patak le­­csendesült, a Bükk visszahő­költ, s ki emlékszik már Eczacibasira meg az angyalföl­diekre. (sütő) Javaslatok a magyar sport megmentésére Levél • . e ■ _ _ ■_m|_ ■ a miniszterelnökinek A fehérvári sportvezetők „Sport megmentésére” felhívásához 223 sportegyesület csatlakozott. A kez­deményező nyolc sportegyesület vezetői megfogal­mazták a miniszterelnöknek kérésüket, és hétfőn a Miniszterelnöki Hivatal kabinetfőnöke átvette tőlük a nyílt levelet és a csatlakozó egyesületek doku­mentumait. Hétfőn és kedden a hat parlamenti párt, valamint az érdekelt országos szervek veze­tőinek is átadták a levelet és az egyesületek csat­lakozásait. A fehérvári sportegyesü­letek elhatározták, hogy kezdeményezni fogják a magyar sportszakszervezet megalakítását, amellyel ér­dekvédelmüket kívánják biztosítani. Ez ügyben szin­tén felhívást fognak köz­zétenni, így az egyesüle­teknek módjuk lesz belépé­si szándékukat bejelenteni. A miniszterelnöknek át­adott levél a következő: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedje meg,­­hogy levelünkkel zavarjuk. Mi, magyar sportolók és sportvezetők aggodalom­mal tapasztaljuk egyik féltett nemzeti kincsünk, a magyar sport érté­keinek veszélybe­­kerülé­sét. Immár két éve több kezdeményezés igyekezett felhívni a figyelmet a sport ellehetetlenülésére, ered­ménytelenül. Illetve ered­ménye már van: a számta­lan megszűnt szakosztály és sportegyesület. Egyet­értve a kormány törekvé­seivel, mely szerint az utánpótlás-nevelés kerül­jön vissza az oktatási in­tézményekbe, szeretnénk leszögezni, hogy ez a mai napig nem történt meg, így az utánpótlás-nevelés vál­tozatlanul az egyesületek­ben történik. Ugyanakkor az erre szánt anyagiak nem az egyesületekhez kerül­nek. A magyar sport vi­lágraszóló sikereit ez idáig is a sportegyesületekben folyó munka eredményezte és ez a jövőben is csak így lehetséges. Mára szinte valamennyi, eddig a sportot támogató törvény, határozat, jogsza­bály megszűnt. Jelenleg a sportegyesületek ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint bármely más profit­center vállalkozás. Ezt a helyzetet így látja vala­mennyi sportegyesület, ta­nújelét adták, mivel felhí­vásunkhoz 223-an csatla­koztak. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A több százezres sport­­társadalom panasza szól önhöz és vár gyors segít­séget. Kérjük, hogy támo­gassa felhívásunkat, kéré­sünket, amelyet az aláb­biakban fogalmaztunk meg. 1. A sportszervezetek reklám- és egyéb bevéte­leit ne sújtsa adó. 2. A sportszervezetek a képződő hasznukat visz­­szaforgathassák a sport ré­szére. 3. A sportot támogatók leírhassák adóalapjukból a támogatás összegét. 4. A sportolók élelmezé­si és edzőtáborozási költ­ségei ne növeljék adóalap­jukat. 5. Az önkormányzatok törvényi feladata legyen a sportegyesületek támogatá­sa, amelynek mértéke az önkormányzat költségveté­sének kettő százaléka alá nem csökkenhet. 6. Sportlétesítményeket fenntartó sportszervezetek központi támogatásban ré­szesüljenek. 7. Sportszervezetek 1995. december 31-ig kapjanak haladékot TB- és ÁFA-tar­­tozásaik megfizetésére. 8. Lehessen alapítványt létrehozni a versenysport céljaira is. A jelenlegi bizonytalan helyzethez döntő mérték­ben hozzájárult a sporttör­vény hiánya. Kérjük, hogy a nagyon fontos, az egész országot felölelő problémái mellett szakítson időt a magyar sport problémáinak megoldására, a magyar sport megmentésére. Székesfehérvár, 1993. március 1. Tisztelettel: a felhívást kezdeményező és ahhoz csatlakozott sportegyesüle­tek sportolói és sportveze­tői. Viharhullámok Sokan és sokszor hiányolták az elmúlt hónapok­ban a közgyűlés összehívását az úszósportban — hiába. Most azonban egyszerre két közgyűlésről is hallani. Magasra csaptak a hullá­mok a magyar úszósport­ban. Mint ismert, a Legfel­sőbb Ügyészség törvényte­lennek minősítette a MÚSZ működését, ,s ennek kap­csán a törvényesség helyreállításáig a sportve­zetés megvonta támogatá­sát a szövetségtől. Az úszók elnökségének több vezetője jelenleg az auszt­ráliai edzőtáborban tartóz­kodik a sportolókkal, de úgy tervezik, hogy hazaér­kezésük után, március 18- án, ülésen döntenek az ese­dékes közgyűlés összehívá­sáról, illetve annak idő­pontjáról. Mindeközben az úszótár­­sadalom másik, szélesebb tömegének terveiről is hal­lani. A zuhanyhírek szerint szombatra közgyűlést szer­veznek. A Magyar Úszó Szövetség vezetőihez is el­juthatott az információ, mivel a vezérkar közle­ményt adott ki, amelyben leszögezi: senki sem léphet fel a nevükben. NEMZETI SPORT 9 • • Ünneprontás Asztalitenisz Ünnepre készült szomba­ton Dülmen, de a vigalom elmaradt. A németországi városban rendezték a női asztalitenisze­zők BEK-elődöntőjét, s a há­zigazdák úgy gondolták, hogy a nagy hírű, tizenkilencszeres kupagyőztes Statisztika-Metal­­loglobust ezúttal legyőzhetik, így német házidöntő lehet a kupában. (Azért házidöntő, mert azt mindenki biztosra vette, hogy az SpVg. Steinha­­gen szupercsapata könnyedén legyőzi az angol Grove gár­dáját, így is lett!) Azután eljött a mérkőzés ideje, ott már nem voltak kérdőjelek, nem volt „ha”, csak ötszáz diadalra vágyó né­met szurkoló, az Európa 12-n második Nemes Olga és a kí­nai védő, Ding Yaping az el­lenfél csapatánál. De nem vé­letlenül választották meg nemrégiben a magyar együt­test az elmúlt öt esztendő legjobb európai női csapatá­nak: a kedvezőtlen előjelek ellenére is lefagyasztották a mosolyt a dülmeniek arcáról. Ünneprontás volt tehát szombaton Dülmenben, a „bű­nösök” pedig maguk a játé­kosok voltak: Irina Palina, Tóth Krisztina és Éllő Vivien. Ezzel huszonegyedik alkalom­mal jutott a csapat a BEK fi­náléjába, ami ugyan lehet, hogy unalmasnak tűnik, de azért huszonegy éven keresz­tül évről évre meg kellett küzdeni! Mert a sikert aszta­liteniszben sem adják ingyen. (szűcs)

Next