Nemzeti Sport, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-12 / 128. szám

12 NEMZETI SPORT N­ői kézilabda NB I, rájátszás Az Építők-pályán dől el a párharc A 7. helyért PMSC—Nettó­ Építők 30-22 (13-9) Pécs, 100 néző. V: Bau­mann, Becsi. PMSC: Takaró — Kovács 5 (2), Suga, Bényei 1, GERGELY 6, Csendes 3, SZABÓ 7 (5). Cs: Braxatórisz (kapus), GORBUNOVA 5, Mé­száros 2, Burjakova, Balázs 1. Edző: Spolár Viktor. Nettó­ Építők: Szopóczi 1 , Hor­váth 4, MINÁROVICSNÉ 4, RAJCZINÉ 8 (4), Varró 2, Kovácsné 3, Ivanovics. Cs. Járnák (kapus), Franki. Edző: Liskáné Balogh Zsuzsa. Kiállítások: 2, 111. 4 perc. Hétméteresek: 8/7, 10. 4/4. Az eredmény alakulása: 1. p: 0-1, 11. p: 4-4, 19. p: 8-5, 24. p: 11-6, 32. p: 13-10, 39. p: 18-11, 44. p: 22-13, 51. p: 24-15, 56. p: 27-20. A párharc állása: 1-1. A vendégek kezdtek job­ban, és a 12. percig vezettek. Ekkor utolérte a fővárosia­kat a Pécs, s ettől kezdve már csak az volt a kérdés, hogy mekkora előnnyel zárja az első félidőt. Szerencséjük volt a fővárosiaknak, mert a pécsiek a szünet előtt kieged­­tek. A második játékrészben is az Építők kezdett jobban, csakhogy a 34. perctől akár kiütéses vereséget is mérhet­tek volna a hazaiak a vendé­gekre. Az utolsó tíz percben azonban megtorpantak, ponto­sabban elfáradtak és ezt ki­használták a népligetiek, így tisztes vereséggel megúszták a fővárosiak a pécsi kirándu­lást. SPOLÁR VIKTOR: — A rá­játszásban, a tizenötödik mér­kőzésükön megtört a jég, és a saját fegyverével vertük meg az Építőket. LISKÁNÉ BALOGH ZSU­ZSA: — Ennyire volt erőnk. A rendelkezésemre álló szű­kös játékoskerettel többre nem lehettünk képesek. Fenyő és Polgár Győrött marad Győrött hetek óta beszéd­téma, hogy az ETO KC baj­noki döntőbe jutásra esélyes férfi kézilabdacsapatának két átlövője, a válogatott Fenyő Kálmán és Polgár László a távozás gondolatá­val foglalkozik. Mindkét já­tékos szerződése június 30- án jár le, és ezt a vetély­­társ egyesületek is igen jól tudják. Kecsegtető aján­latokkal árasztották el a két tehetséges játékost, akik, kár tagadni, elbizony­talanodtak és ez teljesít­ményükön — elsősorban Fenyő játékán — meg­mutatkozott. A találgatások végére pont került, s erről Szaló Tibor szakosztályvezető a következő tájékoztatást ad­ta: — A két játékossal foly­tatott tárgyalásaink ered­ményre vezettek. Fenyő Kálmán és Polgár László újabb két évre szóló szerző­dést írt alá. Örömmel új­ságolhatom, hogy a többi játékossal is megegyeztünk, így csapatunk együtt ma­rad. Hogy ki lesz a gárda edzője, arról a napokban sorra kerülő elnökségi ülé­sen döntünk. Jómagam azt javaslom, hogy továbbra is Nyikos István maradjon a szakvezető. (havasréti) Öttusa Honvéd Bingó Világ Kupa-Dupláztak a tapolcaiak verseny Világbajnoki mezőny Budapesten Nem túlzás: a nemzetközi öttusaidény legrango­sabb viadalát az idén Budapesten rendezik meg. Ez de­rült ki a kedd délelőtti sajtótájékoztatón, amelyet a szer­vezőbizottság a Sváb-hegyi edzőtáborban tartott meg. A Honvéd öttusaszakosztálya harminc évvel ezelőtt rendezett először nemzetközi öttusa­­viada­lt Budapesten, amelyet dr. Török Ferenc, a szövetség jelenlegi elnöke nyert meg. Az idei, jubileumi viadal szerve­zése nem volt gond nélküli. Dr. Nagy József, a Bp. Honvéd öttusaszakosztályának elnöke elmondta: közös összefogásra volt szükség, hogy előteremt­sék a rendezés költségeit, a Bongó Kft. szponzorálása mel­lett még több támogatója van a versenynek. — Ilyen még nem volt — mondta Molnár Gábor, a Ma­gyar Öttusa Szövetség fő­titkára, ugyanis a csütörtöki selejtezőn várhatóag 21 ország 96 öttusázója szerepel. A me­zőnyt három csoportba osztják és a legjobb 16-16 jut a pén­teki és szombati 48 tagú döntő­be. A mezőny — és ez sem túl­zás — talán még erősebb is lesz, mint egy világbajnok­ságon, ugyanis az olaszok 8, a franciák 6, az oroszok 7, a len­gyelek 4 versenyzőt is nevez­tek, köztük a világbajnok Ti­­bertit és az olimpiai bajnok Skrzypaszeket. A magyar öttusázók eddig remekül szerepeltek a kül­földön megrendezett Világ Ku­pa-viadalokon, amit jelez, hogy három verseny után hat ver­senyzőnk található az összetett pontverseny első tíz helyezett­je között. Ennek ellenére Kan­csal Tamás szövetségi kapitány nem derűlátó, érthetően, mert a válogatott­ tagok többsége az elmú­lt hetekben betegeskedett. Ráadásul világbajnokunk, Mi­zsér Attila a kedd reggeli lo­vagláson leesett a lováról, s olyan balszerencsésen, hogy térde megsérült. Ezért bizony­talan a címvédő indulása. A sok betegség és sérülés miatt az utolsó EB-válogató után a szövetségi kapitány nem azon­nal, hanem csak szerdán jelöli ki a kontinensviadalra u­tazó gárdát. (salánki) Még nyílt a harc A férfi Világ Kupa állása három verseny után: 1. Ruer (francia) 66, 2. De­leigne (francia) 61, 3. Mi­­zsér (magyar) 54, 4. Kálno­­ki (magyar) 54, 5. Martinek (magyar) 41, 6. Fábián (ma­gyar) 40, 7. Ortega (mexi­kói) 31, 8. Toraldo (olasz) 31, 9. Hanzély, Sárfalvi és Gheorghe (román) 26-26. Az eddig megrendezett válogató versenyek átlagai alapján a következő rang­sor alakult ki: 1. Mizsér 4352.5 + jobb lovaglása: 1070, 2. Fábián 4298 + 1040, 3. Kálnoki 4138 + 1070, 4. Madaras 4108­­)­ 1010, 5. Ka­tona 4057 + 980, 6. Han­­zély 4040.5 + 1025. A bu­dapesti verseny után a rangsor első helyezettje automatikusan az EB-csa­­pat tagja lesz. Félezer induló a Bakonyban Tájfutás Arató-emlékverseny, Ajka. F 21 A: 1. Eger (Veszprémi H. ) 74:06, 2. Borbás (Veszpré­mi H.) 76:10, 3. Kronwald (Co­­lor) 78:01. F 21 B: 1. Fehér (ZTC) 66:20. F 21 C: 1. Gajdos (Flexo) 63:10. F 35 B: 1. Dra­­wetz (osztrák) 63:32. F 40 B: 1. Horváth (Taszári H.) 59:47. F 15 B: 1. Nagy (DBP) 44:01. F 55 B: 1. Éliás (Tipográfia) 58:47. N 21 A: 1. Horváth (Szom­bathely) 57:34, 2. Wegrin (Szombathely) 76:26, 3. Pokk (Videoton) 79:53. N 21 B: 1. Majoros (Megalodus) 53:42. N 21 C: 1. Osztorics (Postás) 62:45. Csapatban: 1. Zalaegerszeg, 2. Videoton, 3. Veszprémi H. Bakony Kupa, Városlőd tér­sége. F 21 A: 1. Eger (Veszprémi H.) 81:44, 2. Erdélyi (Veszpré­mi H.) 83:51, 3. Kaszás (Ajkai B.) 85:25. F 21 B: 1. Fehér (ZTC) 84:56. F 21 C: 1. Vízi (Pápai T.) 53:21. F 35 B: 1. Drawetz (osztrák) 72:45. F 40 B: 1. Ládi (Ajkai B.) 49:59. F 45 B: 1. Nagy (DBP) 45:12. F 50 B: 1. Vass (Veszprémi H.) 54:48. F 60 B: 1. Gáti (Pápai T.) 44:41. N 21 A: 1. Horváth (Szom­bathely) 55:28, 2. Wengrin (Szombathely) 64:55, 3. Varga (PVSK) 66:36. N 21 B: 1. Ka­szásáé (Ajkai B.) 58:26. N 21 C: 1. Körömi (TAT) 55:16. N 35 B: 1. Horváth (Litér) 61:51. A két rangsoroló versenyen 35 klub 500 tájfutója indult. Tompa és Burmakin mesterhármasa Az élmezőny eredményei a harmadik fordulóban: Horváth J.—Györkös döntetlen, Burma­kin (orosz)—Csiszár Cs. 1:0, Tompa—Amrein 1:0, Beszk­er­­czeg—Milov (ukrán) 0:1, Hor­váth Gy.—Szirmai 1:0, Cserni­­sov (orosz)—Rabovszky 1:0, Horváth L.—Grábics 0:1, Lé­­nárt—Mészáros A. 1:0, Kop­­­jonkin (orosz)—Csiszár Z. 1:0, Wozny (német)—Seres 0:1, Kosztov (bolgár)—Soponyai 0:1. Döntetlen: Ruck—Horváth T., Semenova (lengyel)—Var­ga Z., Molnár A.—Monyin (orosz), Horváth J. (Komló)— Ruck és Sulman (orosz)— Dupszky. Az élcsoport: Tompa és Bur­­makin 3—3, Horváth J., Hor­váth Gy. és Horváth T., Györ­kös, Ruck, Lénánt, Grábics Mónika, Milov és Csernisov 2.5—2.5 pont. ★ Expressz nemzetközi nagy­mesterverseny, Budapest. 5. forduló: Godena (olasz)— Juhász 1:0, Zsinka—Loginov (üzbég) 0:1. Döntetlen: Davies (izraeli)—Lingnau (német) és Gross (cseh)—Tolnai. 6. fordu­ló: Lingnau—Zsinka 1:0, Ju­hász—Davies 0:1. Döntetlen: Loginov—Gross és Olsson—Lu­kács. 7. forduló: Godena—Ols­son 1:0, Zsinka—Juhász 0:1, Tolnai—Loginov 0:1, Gross— Lingnau döntetlen. Az élcsoport: Davies és Lo­ginov 4.5—4.5, Godena és Gross 4—4, Lukács 3, Lingnau, Olsson és Tolnai 2.5—2.5 pont. Váratlanul érte a FIDE VII. kategóriájú nagymestertorna rendezőségét, hogy a lengyel Kaminski visszalépett. Ezzel nehéz helyzetbe hozta verseny­zőtársait, mert szinte lehetet­lenné tette a nagymesteri nor­ma teljesítését. ★ A Tapolcai Polgármesteri Hivatal és a Tapolcai Honvéd hagyományos egyéni és csa­patversenye, Tapolca. Végeredmények. Egyéni ver­seny: 1. Kustár Sándor fm. (Tapolcai Honvéd) 8 pont, 2. Marangunics nk. m. (horvát) 7,5, 3,4. Petakov fm. (Tapol­cai Honvéd) és Istvándi nk. m. (Tapolcai Honvéd) 7—7, 5. Wollák, Heiligermann és Ko­­szanszki nk. m. (horvát) 6—6. Csapatversenyben: 1. Tapol­cai Honvéd (Kustár, Istvándi, Petakov és Heiligermann) 28 pont, 2. Bjelovar (horvát) 24, 3. Tapolcai Honvéd II 20,5, 4. MÁV Igazgatóság II 20, 5. Vi­deoton SC 18,5, 6. Tapolcai Bauxitbányász 14,5. Erősek lettek a lettek Szavcsenkóék ezúttal jobbak voltak Federation (Szövetségi) Ku­pa, D-csoport, Nottingham: Magyarország—Lettország 1­. Muzamel—Blumberga 7:6, 6:2, Györke—Szavcsenko-Nei­­land 6:1, 2:6, 4:6, Szavcsenko- Neiland, Blumberga—Györke, Csurgó 6:2, 6:0. — Nem hittem, hogy ilyen szo­ros lesz a mérkőzés — mondta a találkozó után Keller Lász­ló szövetségi kapitány. — A lettek meglepően erős csapat­tal érkeztek, még a leggyen­gébb játékosukat is a három­százon belül jegyzik. Szavcsen­­kó a harminchetedik az egyes­ben, párosban pedig az első. Ezek után úgy tűnik, hogy a portugálok és a románok ellen dől majd el a továbbjutás. A magyar csapat szerdán szabadnapos lesz, csütörtökön pedig a portugálok ellen lépnek pályára Csurgóék. Szerdai ügetőtippek 1. futam: Szöszke (8), Frego Sofie (10), Teherán (7), Taka­rék (6). 2. futam: Mozaik (7), Toto (1), Tante (3), Palika (4). 3. futam: Mágnás (10), Ravasz (9), Obsit (8), Jáger (6). 4. fu­tam: Piktor (12), Rím (2), Sharon (8), Pride (6). 5 futam: Joker (1), Senta (4), Platina (8), Sebesei (7). 6. futam: Sportlady (12), Pojáca (10), Reno (8), Idol (11). 7. futam: Olyv (11), Lis (9), Pécs (6), Csumak (10). 8. futam: Amanda Hannover (3), Szal­­ina (7), Texas (4), Sütemény (5). 9. futam: Olivér (12), Rapid Hannover (8), Rabonbán (10), Iparos (9). A versenyek 16 órakor kezdődnek. FELHÍVÁS A Budapesti Spartacus Sport Club női kézilabda­szakosztálya és a X. ker. Üllői út 118. sz. alatti álta­lános iskola felvételt hirdet az 1993—94-es tanévben in­duló sportosztályába ötödik osztályos lányok részére. A felvétel helye: Bp. Spar­tacus SC kézilabdacsarnok X., Kőér u. 1. Ideje: 1993. május 13. (csü­törtök), 15.00—17.00 óra kö­zött. A jelentkezők sportfelsze­relést hozzanak magukkal. Az a híres baleseti sebészet... Katonakórház­­ a város közepén A bevált recept: reggeli gyaloglás A világ tele van híresebbnél híresebb kórházak­kal, elegáns magánklinikákkal, a legnagyobb pél­dányszámú képesmagazinok első oldaláról ránk mosolygó sztárorvosokkal... S erre mi történik? Egy neves külföldi sakknagymester nem New York­ba, Párizsba, Londonba utazik megműtetni a sze­mét, hanem a budapesti Központi Katonai Kórház­ba, mert ő a magyar katonaorvosokban bízik... Bizonyára olvasóink­­több­sége úgy gondolja, hogy a ha­zai csapatok felkészítését se­gítő orvosok szinte kizárólag a Sportkórház szakemberei kö­zül kerülnek ki, pedig sok vá­logatott, egyesületi csapat mel­lett úgynevezett katonaorvosok tevékenykednek. Ez utóbbira akkor jöttem rá, amikor dr. Birkás János vezérőrnagy­­gyal, a Központi Katonai Kór­ház igazgatójával számba vet­tük, hogy hány munkatársuk segíti a magyar sportolók fel­készítését, gyógyítását. Persze, ennek a beszélgetés­nek előzménye volt. Mégpedig az, hogy a súlyemelő-válogatott egyik vo­lt orvosa, dr. László Imre olyan számítógépes ellen­őrzési módszert vezetett be az erős embereknél, amely min­den korábbinál pontosabban „megmutatta”, hogy miilyen gyógyszerekre, vitaminokra van szükségük a súlyemelők­nek a legideálisabb kondíció eléréséhez. A speciális vizsgá­latokat a katonai kórház la­boratóriumában végezték el.­­ Nem csupán a súlyemelő­ket, hanem a sakkozókat, a labdarúgókat, az atlétákat, s még sorolhatnám a különféle sportágak képviselőit, segítet­tük az elmúlt évtizedben — kezdte dr. Birkás János. — Több ezer vizsgálatot végeztünk el az évek során, állandó kap­csolatunk volt a Honvéd kü­lönböző szakosztályaival is. — Hogyan kerültek kap­csolatba a katonaorvosok a sportolókkal? — Közülünk nagyon sokan élsportolók voltak, így kézen­fekvő volt, hogy amikor el­kezdtük a civil szakmánkat, akkor sem szakadtunk el a sporttól. — Ön miit sportolt? — Valamikor régen, az öt­venes években ifjúsági válo­gatott tornász voltam. Gyakran olvasok arról, milyen fontos, hogy a gyerekeknek jó test­nevelő tanáruk legyen. Én a magam bőrén is tapasztaltam, hogy amikor a tornához értő tanár került a karcagi is­kolánkba, akkor fellendült a sportág, nem vesztek el a tehetségek ... Én is a tanárom­nak köszönhettem néhány na­gyon szép évet a tornasport­ban. — Gondolom, hogy a sport­múltja is meghatározó abban, hogy szívesen veszi, ha be­osztottjai segítik a versenyzők felkészítését, részt vesznek a gyógyításukban... — Ez így van, mindig el­engedem őket az edzőtáborok­ba, a versenyekre, pedig ma már meglehetősen sok munka­társunkat kérik fel a különféle válogatottak, klubcsapatok or­vosának. Csak néhányat em­lítenék a sok közül. Doktor Liptay László például a sak­kozókat és a teniszezőket tá­mogatja, doktor Görög Éva egy időben pszichológusként a Honvéd focistái mellett dol­gozott, doktor László Gábor most a súlyemelők orvosa, dok­tor Németh Károly a kézi­labdázókkal foglalkozik, és még sorolhatnám... — Amikor erre a beszél­getésre készültem, orvosoktól érdeklődtem, hogy mi a véle­ményük a katonai kórház szak­embereiről. S mindenkitől csak azt hallottan, hogy itt, a Ró­bert Károly körúton nagyon magas színvonalon gyógyíta­nak ... — Köszönöm az elisme­rést, s talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy pél­dául a baleseti sebészetünk — ahol sok sérült sportoló is megfordult már — egészen ki­váló. Manapság is gyakran mű­tünk versenyzőket, annak el­lenére, hogy a feltételek na­gyon megváltoztak. — Milyen változásokra gon­dol? — Sajnos, ma már — anyagi okokból — nem tudunk annyi vizsgálatot végezni, mint egy­koron, a szigorúbb társadalom­biztosítási előírások bevezetése előtt. — Említette, hogy több volt sportolóból lett orvos dolgozik a kórházukban, ők ma is kar­ban tudják tartani a testüket? Magyarán: a kórházban van lehetőség a sportolásra? — Sajnos a kórházban nincs, de a többség továbbra is az valamilyen sportágat. Sokan úsznak, teniszeznek, fociznak. — S ön? — Megfogott. Nagyon kevés szabad időm van, ezért a rend­szeres sport számomra a reg­­gelenkénti három kilométeres gyaloglás a lakásom és a kór­ház között. Ez nem maradhat el, s ismerőseimnek is ajánlom, hogy legalább ennyit tegyenek meg az egészségükért... K. L. Maroknyian röplabda ..._ Az elmúlt évtizedek építői a sok-sok lehangoló lakótelep mellett szűkre szabott, ki­csinyke sportcsarnokokat is örökül hagytak az utódoknak. Roppant szomorú, amikor egy-egy érdekesebb esemény nézettségét nem az érdeklő­dők száma, hanem az aprócs­ka pályák befogadóképessége határozza meg. Ennél már csak az a lehangolóbb, ami­kor egy Európa-bajnoki selej­tező helyszínének kijelölése­kor nem az a meghatározó, hol lenne nagyon ebb az ér­deklődés, hanem, hogy melyik csarnok felel meg a nemzet­közi szövetség szigorú előírá­sainak. Ennek most éppen a röplabdázók estek áldozatul, bár az eredményeik megíté­léseikor valószínűleg soha sen­ki nem fogja ezt figyelembe venni. Dunaújvárosban a férfiak szép, nagy csarnokban játsz­hattak, csak éppen a közön­ség hiányzott. Ott ugyanis — Szegeddel vagy Kaposvárral ellentétben — kevésbé nép­szerű a sportág. A röplabdá­zás jelenlegi fellegváraiban valószínűleg nem kellett vol­na foghíjas lelátók előtt ját­szani, s ha ezer-ezerötszáz né­ző bíztatja a csapatot, akkor a kritikus helyzeteket talán könnyebb lett volna átvé­szelni. Kedden a görögök, va­sárnap a spanyolok ellen vol­tak a mérkőzésnek olyan pe­riódusai, amikor nagyon ke­vés hiányzott a nemzetközileg már jegyzett eredményhez. Persze, erről legkevésbé a du­naújvárosiak tehetnek... (sütő) IV. 128. ♦ 1993. május 12.

Next