Nemzeti Sport, 1993. június (4. évfolyam, 147-176. szám)
1993-06-23 / 169. szám
IV. 169. • 1993. június 23. Új súlylökő a Honvédban Gécsek nem lesz társtalan Zalaegerszegen, az atlétikai vidékbajnokságon bemutatkozott a Bp. Honvéd új „szerzeménye", a súlylökő Kónya Kálmán. Méghozzá kitűnő, 20.21 méteres eredménnyel és Sorozatában volt még két húsz körüli dobása. A 31 esztendős súlylökő édesapja magyar, ő maga az NSZK-ban nőtt fel, s német állampolgár. Évek óta a német élvonalhoz tartozik, a Salamander Kornwestheim versenyzőjeként 1990-ben bajnokságot is nyert, egyéni rekordja 20.37 m. Tavaly beválogatták az olimpiai csapatba. A játékok kezdete előtt azonban meglehetősen furcsa módon két hónapra eltiltották, mert nem jelent meg egy doppingvizsgálaton. A német szövetség, a DLV jogi bizottsága felmentette, de Barcelonában mégsem indulhatott. Novemberben a DLV elnöksége ismét felfüggesztette versenyzési jogát azzal a gyanúval, hogy szándékosan kitért a doppingellenőrzés elől. Kónya megelégelte a gyanúsítgatásokat, a télen kilépett egyesületéből. Rövidesen azzal a kéréssel fordult a MASZ-hoz, hogy magyar egyesületben szeretne versenyezni, s meg akarja szerezni a magyar állampolgárságot. - Kapcsolatba léptünk vele, és májusban leigazoltuk, miután a német szövetség nem emelt kifogást. Egyelőre Németországban él, korábban megszakított egyetemi tanulmányait folytatja, versenyezni jár hozzánk, de a MASZ támogatásával már benyújtotta állampolgárság iránti kérelmét a belügyminiszter úrnak. Ismerjük jelentkezésének előzményeit, éppen ezért már eddig két alkalommal doppingvizsgálatnak vetettük alá, s mindkettő negatív eredményt hozott - mondta Gál László,a Bp. Honvéd szakosztály-elnöke. Pignitzky Péter, a MASZ főtitkára az üggyel kapcsolatban közölte: megkeresésükre a német szövetség azt válaszolta, hogy Kónyát nem tiltották el, de már nem tagja a DSV-nek. Ezek után a magyar szövetség nem látta akadályát annak, hogy a súlylökő a Honvéd színeiben versenyezzen. Kónya Kálmán jelenleg Budapesten edz. - Jó formában vagyok, szombaton indulok a meghívásos súlylökő versenyen a Népstadionban. Nagyon szeretném, ha mielőbb megkaphatnám az állampolgárságot, és magyar színekben indulhatnék a világbajnokságon -mondta. S. Z.★ Kónya Kálmán már a magyar fővárosban edz, Igor Asztapkovicsra még egy kicsit várni kell a szombathelyieknek. Amint a Nemzeti Sportban megírtuk a barcelonai ezüstérmes kalapácsvető Vas megye fővárosában szeretne letelepedni -s versenyezni. A pénteken nagy sikerrel lezajlott dobógálát is a belarusz versenyző nyerte meg - éppen Gécsek Tibor előtt. Budai Lajos, a SZAC-93 elnöke elmondta, hogy várhatóan a jövő esztendő februárjában, vagy március elején jön Asztapkovics Szombathelyre. - Vállaltuk, hogy lakást és a hazai viszonyoknak megfelelő fizetést adunk a világhírű kalapácsvető számára. Aa világbajnokságokon természetesen továbbra is belarusz színekben versenyezhet majd. Nagyon örülünk a kitűnő atléteti érkezésének, hiszen így a jövőben Gécsek Tibornak idehaza is lesz kemény ellenfele. Gondolom, lesz mit ellesniük egymástól. S még valamit: a SZAC-93 és a Haladás közötti áldatlan állapot feloldására csütörtökön tárgyalások kezdődnek a Igor Asztapkovics, a kiváló belarusz kalapácsvető Szombathelyre készül (Almási László felv.) két fél között. Mint ismeretes, a dobószakosztály egy része megvált a Haladástól, ám a régi klub nem óhajtja - legalábbis feltételeinek teljesítése nélkül - elengedni atlétáit. Ha lesz valami eredménye a megbeszéléseknek - az eddigiek különösebb eredményt nem hoztak - természetesen beszámolunk róla olvasóinknak. kt Koronglövő VB Szép éremmel, és még szebb tervekkel tért haza a csapat „Kísérleti világbajnokság lesz" - olvashatták a koronglövő VB-t beharangozó cikkünkben. S valóban kísérleti volt, hiszen igazából most vizsgáztak az új szabályok. Csökkentették a patronok töltetének súlyát, skeetben a négyes lőálláson két korongot kellett levadászni, és most dőlt el, hogy a női skeetesek közül hányan pártolnak át az új olimpiai számra, a duplásapra. Nos, az utóbbi változás volt a legdrámaibb, mert miközben a többi számban rekordmezőnyök voltak, a női skeetben olyan kevesen neveztek, hogy a Nemzetközi Sportlövő Szövetség szabályai szerint nem is hirdethettek világbajnokot. - Várható volt, hogy sokan váltanak a duplatrapra, úgy tűnik, hogy éppen a női skeetesek ítélték halálra a saját számukat ezen a világbajnokságon - mondta Gombos Károly, a koronglövő szakcsoport vezetője. Ez különösen kellemetlenül érint bennünket, hiszen az elmúlt években világbajnok és Európa-bajnoki érmek sora jelezte, hogy női skeeteseink a világ élvonalába tartoznak. - A Göbölös, Igaly, Vasvári hármas kicsit halványabban szerepelt a vártnál, aminek több oka van - folytatta Gombos Károly. - Egyrészt: Vasvári Erzsébet és Igaly Diana is lőtte a duplatrapot, ami kicsit megzavarta őket. Én abban nem hiszek, hogy a duplatrap, a trap rontja a skeettechnikát, hiszen skeetben éppen az a Vasvári volt a legeredményesebb, aki három számot is lőtt Barcelonában. A lányoknak nem szabad bedőlniük a riogatásoknak, igenis lehet együtt lőni a skeetet és a duplatrapot. Ha ezt valamelyikük mégsem hiszi el, akkor el kell döntenie, hogy a jövőben melyik szám mellett marad. A duplatrap eredmények egyébként azt mutatják, hogy az élvonalba tartozó férfiak mellett - bronzéremmel térhettek haza - a hölgyek is rohamosan javulnak versenyről versenyre. Azért szükség van még változtatásokra. Igaly Dianának és Szakály Mártának is meg kell teremteni az ideális feltételeket, azaz olyan duplatraphoz való fegyverekre, lőszerekre van szükségük, amilyenekkel ma már a mezőny legtöbb tagja lő. És jó lenne, ha végre egységesen készülhetnének fel a válogatottak. Gombos Károly már több mint három éve rendszeresen figyeli, s maga is lövi a duplatrapot. Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy erről a számról a magyar edzők közül a legtöbb tapasztalatot ő gyűjtötte, jó lenne hát széles körben, nem csak klubszinten hasznosítani a tudását. Én felajánlottam mindenkinek a segítségemet, volt, aki nem tartott rá igényt, pedig lenne mit javítania technikáján. A szakcsoportvezető módszerei szerint felkészített férfi duplatrap csapat tagjai valóban bizonyítottak: Gombos finalista volt, a válogatott bronzérmet szerzett. - A legkellemesebb meglepetést Kronome János szerezte nekem: élete első felnőtt világbajnokságán tizenöt koronggal megjavította egyéni legjobbját a dupla trapban. Ő és Bodó Zoli is többre lesz képes, ha a fegyvereiket az év végén csőcserével átalakítjuk duplatrapra. De már az Európa-bajnokságig javulni fognak az eredményeik, hiszen a világbajnokság előtt keveset tudtunk edzeni, mert későn készült el a margitszigeti duplatrappálya. Ha méltattuk a duplatrap eredményeket, akkor szólnunk kell arról is, hogy trapban elmaradtak a várakozástól a férfiak. - El kell ismernünk, gyenge teljesítményt nyújtottunk trapban. Különösen én, de Bodó és Putz is azt hozta, amit az idén általában nyújtott. A rossz szereplésnek egyértelműen az volt az oka, hogy nem tudtunk közösen, jó pályán felkészülni, különböző okok miatt egy hétre sem vonulhattunk edzőtáborba. Reméljük, az augusztusi EB előtt erre lesz lehetőségünk. S végül a többi változásról! Hiába csökkentették a töltet súlyát, trapban nem romlottak az eredmények. Skeetben viszont a legtöbben veszítettek néhány korongot amiatt, hogy a négyes lőálláson két korongot kellett volna egyszerre eltalálniuk. A világbajnokság meglepetése volt az amerikaiak roppant előretörése az olaszok kárára, s az, hogy az oroszok egyetlen világbajnoki aranyat sem szereztek. K. L. Göbölös Ibolya Igaly Diana Vasvári Erzsébet iNtiviecionunio „Amikor megkongatták a vészmadarakat e gyszer volt, hol nem volt, évekkel ezelőtt egy budai vendéglő jellegzetes törzsvendégének számított a nyugalmazott térképész alezredes. A vékony, beesett arcú emberke ronggyá kopott sárga-kék melegítőjében, kezében elmaradhatatlan nejlonszatyrával, amelyben, kifejezésével élve, többnyire a hétvégi Turulmadarat szokta hazacipelni (értsd: közepes méretű csirke), amit magányos öreglegényként saját kezűleg készített el szerény otthonában, igazán nem volt valami katonás jelenség. Talán csak egyszer láttuk egyenruhában, amikor valami megkésett plecsnit aggattak a mellére sok évtizedes munkája elismeréseképpen. Imádta a futballt, s természetesen a Honvédnak szurkolt, a válogatott sorozatos kudarcaira csak legyintett. Emlékszem, amikor a szovjetek már két góllal vezettek ellenünk Mexikóban, a maga bizarr képzavarainak egyikével csak annyit mondott: „Na, gyerekek, megkongatták a vészmadarakat!..." Aztán felállt, otthagyott csapat-papot, és világbajnokságot, s kissé bizonytalan léptekkel elindult haza, hogy megfőzze a „Turul-madarat", hátha abban legalább lesz némi öröme. A múlt héten kétszer is eszembe jutott szegény, Isten nyugosztalja, először az izlandi mérkőzés után, amikor az egész magyar sajtó szokatlan egyetértésben kongatta a „vészmadarakat", majd később, amikor a Honvéd bajnokságot nyert a forduló hajrájában. Ha nem lenne már régen a föld alatt, a múlt héten is bizonyára ott ül mindkét nevezetes napon a televízió előtt, s az első alkalommal a kétféle madár közül a vészterhesebbeket emlegeti, s tán most is ugyanúgy feláll, mint akkor, hogy az utóbbi szárnyassal vigasztalja magát. Szombaton azonban bút, bánatot és csirkét felejtve szokása szerint előkotort volna szakadt melegítője zsebéből egy halom aprópénzt, mondván, „Hé, fiúk, ugye megmondtam, hogy a Honvéd lesz a bajnokcsapat! Károghattatok ti akármit. Nomármost, ennek örömére megszámolom, mennyire vagyok szomjas..." A szomorkásán kedves és személyes élményen túl kevés általánosítható tanulsága van ennek az anekdotának. Legfeljebb annyi: olykor egyetlen hét leforgása alatt gyűlölni és szeretni is lehet a magyar labdarúgást... Gömöry Albert . Az Öncsonkítás Kertünkben elszaporodtak a lótetűk, kiszáradt palánták jelzik pusztításukat. Kapálás közben nemrég felfedeztem a földben lévő fészküket, amelyben vagy ötven apró lótetű nyüzsgött. Rémülten arra gondoltam, hogy ha mind kifejlődött volna öt-hat centiméteresre, megették volna az egész kertet. A szomszéd azonban megnyugtatott, hogy először egymást eszik meg, s így egy fészekből csak egy marad meg. Hiába, a kannibalizmus lehet hasznos, ha az ember érdekét szolgálja. Szerencsére a kannibalizmus már kiment a divatból! Éppen ezért megdöbbentő, amikor valaki - vagy valakik - önmagukat falják föl. Hogy ez lehetetlen? Képtelenség? Sajnos a sport világában akad erre példa. A legfrissebb - és számunkra a legfájóbb, mert magyar sikersportágról van szó - az öttusasport esete, amelynek vezetői az elmúlt években tragikus önpusztítást végeztek. A nehéz és költséges összetett sportág, amelynek legnagyobb értéke éppen a hagyomány, úgy akar az egyre zsúfoltabb olimpia színpadán fennmaradni, hogy vezetői egymást felülmúlva próbálták megújítani, sajnos legtöbbször meggondolatlanul. Az elmúlt egy évtizedben nem volt olyan év, amikor a sportág szabályai ne változtak volna, s eközben égbekiáltó baklövéseket követtek el. A csúcs az elmúlt tíz hónap volt... A barcelonai olimpia utáni kongresszuson a nemzetközi szövetség vezetőinek a figyelmét a választási csata kötötte le, s így fordulhatott elő, hogy az alapszabállyal ellentétben a technikai bizottságot bízták meg a versenyszabályok módosításával. Az elengedett gyeplőnek teljes káosz lett az eredménye, amit bizonyít: az Európa-bajnokságokat - amelyek szakmailag a világbajnokságok előversenyeit hagyományos rendszerben rendezték meg, viszont a világbajnokságokat már az új szabályok szerint egy-egy nap alatt bonyolítják le. Hihetetlen, de sajnos tény: ebben az idényben még nem volt két olyan Világ Kupa-viadal, amelyet egyforma módon rendeztek volna meg. A nemzetközi szövetségek vezetői ahelyett, hogy hangosan tiltakoztak volna, szintén kedvet kaptak a kísérletezésre. Legyünk önkritikusak, sajnos a Magyar Öttusa Szövetség sem volt kivétel, amely például a budapesti Világ Kupa-versenyen a jelenlegi szabálytól teljesen eltérő módon bonyolította le a vívást. Mondhatnánk, mindenkit a jószándék vezérelt, csakhogy a sok-sok kísérletezésben szép lassan belehal a sportág! A felelősség megoszlik, mindenkié, de a legtöbbet talán a nagy „forradalmár", Klaus Schormann alelnök ártott a sportágnak, aki amióta pozícióba került, állandóan jobbnál jobb ötlettel rukkolt elő, például a sportágtól teljesen idegen egynapos rendezés egyik fő támogatója volt, s aki ebből az emberpróbáló, 80 éve az olimpiák műsorán szereplő sportágból televíziós showműsort akart csinálni. Csakhogy az öttusa öttusa, s nem egy táncverseny! Sajnos a megmentésre sincs nagy remény, ugyanis a hírek szerint a nemzetközi szövetség júliusi újabb kongresszusán Schormannt elnöknek akarják megválasztani... Az évek óta tartó öncsonkítás fájdalmas eredménye a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának döntése: az 1996-os olimpián az öttusában már csak az egynapos egyéni versenyt rendezik meg. Salánki Miklós