Nemzeti Sport, 1993. június (4. évfolyam, 147-176. szám)

1993-06-23 / 169. szám

IV. 169. • 1993. június 23. Új súly­lökő a Honvédban Gécsek nem lesz társtalan Zalaegerszegen, az atlétikai vidékbajnokságon bemutatko­zott a Bp. Honvéd új „szer­zeménye", a súlylökő Kónya Kálmán. Méghozzá kitűnő, 20.21 méteres eredménnyel és Sorozatában volt még két húsz körüli dobása. A 31 esztendős súlylökő édesapja magyar, ő maga az NSZK-ban nőtt fel, s német állampolgár. Évek óta a német élvonalhoz tartozik, a Salamander Kornwestheim versenyzőjeként 1990-ben bajnokságot­ is nyert, egyéni rekordja 20.37 m. Tavaly be­válogatták az olimpiai csapat­ba. A játékok kezdete előtt azonban meglehetősen furcsa módon két hónapra eltiltották, mert nem jelent meg egy dop­pingvizsgálaton. A német szövetség, a DLV jogi bizottsá­ga felmentette, de Barce­lonában mégsem indulhatott. Novemberben a DLV elnök­sége ismét felfüggesztette versenyzési jogát azzal a gyanúval, hogy szándékosan kitért a doppingellenőrzés elől. Kónya megelégelte a gyanú­­sítgatásokat, a télen kilépett egyesületéből. Rövidesen azzal a kéréssel fordult a MASZ-hoz, hogy magyar egyesületben szeretne versenyezni, s meg akarja szerezni a magyar állampolgárságot. - Kapcsolatba léptünk vele, és májusban leigazoltuk, mi­után a német szövetség nem emelt kifogást. Egyelőre Né­metországban él, korábban megszakított egyetemi tanul­mányait folytatja, versenyezni jár hozzánk, de a MASZ támo­gatásával már benyújtotta állampolgárság iránti kérelmét a belügyminiszter úrnak. Ismerjük jelentkezésének előz­ményeit, éppen ezért már eddig két alkalommal dop­pingvizsgálatnak vetettük alá, s mindkettő negatív eredményt hozott - mondta Gál László,a Bp. Honvéd szakosztály-elnö­ke. Pignitzky Péter, a MASZ főtitkára az üggyel kapcsolat­ban közölte: megkeresésükre a német szövetség azt válaszolta, hogy Kónyát nem tiltották el, de már nem tagja a DSV-nek. Ezek után a magyar szövetség nem látta akadályát annak, hogy a súlylökő a Honvéd színeiben versenyezzen. Kónya Kálmán jelenleg Bu­dapesten edz. - Jó formában vagyok, szom­baton indulok a meg­hívásos súlylökő versenyen a Népstadionban. Nagyon sze­retném, ha mielőbb meg­kaphatnám az állampolgársá­got, és magyar színekben indulhatnék a világbajnoksá­gon -mondta. S. Z.★ Kónya Kálmán már a ma­gyar fővárosban edz, Igor Asz­­tapkovicsra még egy kicsit várni kell a szombathelyiek­nek. Amint a Nemzeti Sport­ban megírtuk a barcelonai ezüstérmes kalapácsvető Vas megye fővárosában szeretne letelepedni -­s versenyezni. A pénteken nagy sikerrel lezajlott dobógálát is a belarusz ver­senyző nyerte meg - éppen Gécsek Tibor előtt. Budai Lajos, a SZAC-93 el­nöke elmondta, hogy várha­tóan a jövő esztendő február­jában, vagy március elején jön Asztapkovics Szombathelyre. - Vállaltuk, hogy lakást és a hazai viszonyoknak megfelelő fizetést adunk a világhírű ka­lapácsvető számára. Aa világbaj­­nokságokon természetesen továbbra is belarusz színekben versenyezhet majd. Nagyon örülünk a kitűnő atléteti érke­­zésének, hiszen így a jövőben Gécsek Tibornak idehaza is lesz kemény ellenfele. Gondolom, lesz mit ellesniük egymástól. S még valamit: a SZAC-93 és a Haladás közötti áldatlan állapot feloldására csütör­tökön tárgyalások kezdődnek a Igor Asztapkovics, a kiváló belarusz kalapácsvető Szom­bathelyre készül (Almási László felv.) két fél között. Mint ismeretes, a dobószakosztály egy része megvált a Haladástól, ám a régi klub nem óhajtja - legaláb­bis feltételeinek teljesítése nélkül - elengedni atlétáit. Ha lesz valami eredménye a meg­beszéléseknek - az eddigiek különösebb eredményt ne­m hoztak - természetesen beszá­molunk róla olvasóinknak. kt Koronglövő VB Szép éremmel, és még szebb tervekkel tért haza a csapat „Kísérleti világbaj­nokság lesz" - olvashat­ták a koronglövő VB-t beha­rangozó cikkünkben. S való­ban kísérleti volt, hiszen igazából most vizsgáztak az új szabályok. Csökkentették a patronok töltetének súlyát, skeetben a négyes lőálláson két korongot kellett le­vadászni, és most dőlt el, hogy a női skeetesek közül hányan pártolnak át az új olimpiai számra, a duplá­s­a­pra. Nos, az utóbbi változás volt a legdrámaibb, mert miközben a többi számban rekordmezőnyök voltak, a női skeetben olyan kevesen neveztek, hogy a Nemzetközi Sportlövő Szövetség sza­bályai szerint nem is hirdet­hettek világbajnokot. - Várható volt, hogy sokan váltanak a duplatrapra, úgy tűnik, hogy éppen a női skeetesek ítélték halálra a saját számukat ezen a világ­­bajnokságon - mondta Gombos Károly, a korong­lövő szakcsoport vezetője. Ez különösen kellemetlenül érint bennünket, hiszen az el­múlt években világbajnok és Európa-bajnoki érmek sora jelezte, hogy női skeeteseink a világ élvonalába tartoznak. - A Göbölös, Igaly, Vasvári hármas kicsit halványabban szerepelt a vártnál, aminek több oka van - folytatta Gombos Károly. - Egyrészt: Vasvári Erzsébet és Igaly Diana is lőtte a duplatrapot, ami kicsit megzavarta őket. Én abban nem hiszek, hogy a duplatrap, a trap rontja a skeettechnikát, hiszen skeet­ben éppen az a Vasvári volt a legeredményesebb, aki három számot is lőtt Barcelonában. A lányoknak nem szabad bedőlniük a riogatásoknak, igenis lehet együtt lőni a skeetet és a duplatrapot. Ha ezt valamelyikük mégsem hiszi el, akkor el kell dönte­nie, hogy a jövőben melyik szám mellett marad. A duplatrap ered­mények egyébként azt mutatják, hogy az élvonalba tartozó férfiak mellett - bronzéremmel térhettek haza - a hölgyek is rohamosan javulnak versenyről versenyre.­­ Azért szükség van még változtatásokra. Igaly Dia­nának és Szakály Mártának is meg kell teremteni az ideális feltételeket, azaz olyan dupla­­traphoz való fegyverekre, lőszerekre van szükségük, amilyenekkel ma már a mezőny legtöbb tagja lő. És jó lenne, ha végre egységesen készülhetnének fel a váloga­tottak. Gombos Károly már több mint három éve rendszeresen figyeli, s maga is lövi a dupla­trapot. Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy erről a szám­ról a magyar edzők közül a legtöbb tapasztalatot ő gyűj­tötte, jó lenne hát széles kör­ben, nem csak klubszinten hasznosítani a tudását.­­ Én felajánlottam min­denkinek a segítségemet, volt, aki nem tartott rá igényt, pedig lenne mit javí­tania technikáján. A szakcsoportvezető mód­szerei szerint felkészített férfi duplatrap csapat tagjai valóban bizonyítottak: Gombos finalista volt, a válogatott bronzérmet szerzett. - A legkellemesebb megle­petést Kronome János sze­rezte nekem: élete első felnőtt világbajnokságán tizenöt koronggal megjavította egyéni legjobbját a dupla trap­­ban. Ő és Bodó Zoli is többre lesz képes, ha a fegyvereiket az év végén csőcserével át­alakítjuk duplatrapra. De már az Európa-bajnokságig javul­ni fognak az eredményeik, hiszen a világbajnokság előtt keveset tudtunk edzeni, mert későn készült el a margit­szigeti duplatrappálya. Ha méltattuk a dupla­trap eredményeket, akkor szólnunk kell arról is, hogy trapban elmaradtak a várakozástól a férfiak. - El kell ismernünk, gyenge­­ teljesítményt nyújtottunk trapban. Különösen én, de Bodó és Putz is azt hozta, amit az idén általában nyúj­tott. A rossz szereplésnek egyértelműen az volt az oka, hogy nem tudtunk közösen, jó pályán felkészülni, külön­böző okok miatt egy hétre sem vonulhattunk edző­táborba. Reméljük, az augusztusi EB előtt erre lesz lehetőségünk. S végül a többi változásról!­­ Hiába csökkentették a töl­tet súlyát, trapban nem rom­lottak az eredmények. Skeetben viszont a legtöbben veszítettek néhány korongot amiatt, hogy a négyes lőállá­son két korongot kellett volna egyszerre eltalálniuk. A világ­­bajnokság meglepetése volt az amerikaiak roppant előretörése az olaszok kárára, s az, hogy az oroszok egyetlen világbajnoki aranyat sem szereztek. K. L. Göbölös Ibolya Igaly Diana Vasvári Erzsébet iNtiviec­­­i­onun­i­o „Amikor megkongatták a vészmadarakat e­ gyszer volt, hol nem volt, évekkel ezelőtt egy budai vendéglő jellegzetes törzsvendégének számított a nyugalmazott térképész alezredes. A vékony, beesett arcú emberke ronggyá kopott sárga-kék melegítőjében, kezében elmaradhatatlan nejlonszatyrával, amelyben, kifejezésével élve, többnyire a hétvégi Turul­madarat szokta hazacipelni (értsd: közepes méretű csirke), amit magányos öreglegényként saját kezűleg készített el szerény otthonában, igazán nem volt valami katonás jelen­ség. Talán csak egyszer láttuk egyenruhában, amikor valami megkésett plecsnit aggattak a mellére sok évtizedes munkája elismeréseképpen. Imádta a futballt, s természetesen a Honvédnak szurkolt, a válogatott sorozatos kudarcaira csak legyintett. Emlékszem, amikor a szovjetek már két góllal vezettek ellenünk Mexikóban, a maga bizarr képzavarainak egyiké­vel csak annyit mondott: „Na, gyerekek, megkongatták a vészmadarakat!..." Aztán felállt, otthagyott csapat-papot, és világbajnokságot, s kissé bizonytalan léptekkel elindult haza, hogy megfőzze a „Turul-madarat", hátha abban legalább lesz némi öröme. A múlt héten kétszer is eszembe jutott szegény, Isten nyu­gosztalja, először az izlandi mérkőzés után, amikor az egész magyar sajtó szokatlan egyetértésben kongatta a „vész­madarakat", majd később, amikor a Honvéd bajnokságot nyert a forduló hajrájában. Ha nem lenne már régen a föld alatt, a múlt héten is bizonyára ott ül mindkét nevezetes napon a televízió előtt, s az első alkalommal a kétféle madár közül a vészterhe­sebbeket emlegeti, s tán most is ugyanúgy feláll, mint akkor, hogy az utóbbi szárnyassal vigasztalja magát. S­zombaton azonban bút, bánatot és csirkét felejtve szokása szerint előkotort volna szakadt melegítője zsebéből egy halom aprópénzt, mondván, „Hé, fiúk, ugye megmondtam, hogy a Honvéd lesz a bajnokcsapat! Károghattatok ti akármit. Nomármost, ennek örömére megszámolom, mennyire vagyok szomjas..." A szomorkásán kedves és személyes élményen túl kevés általánosítható tanulsága van ennek az anekdotának. Legfeljebb annyi: olykor egyetlen hét leforgása alatt gyűlölni és szeretni is lehet a magyar labdarúgást... Gömöry Albert . Az Öncsonkítás Kertünkben elszaporodtak a lótetűk, kiszáradt palánták jelzik pusztításukat. Kapálás közben nemrég felfedeztem a földben lévő fészküket, amelyben vagy ötven apró lótetű nyüzsgött. Rémülten arra gondoltam, hogy ha mind kife­jlődött volna öt-hat centiméteresre, megették volna az egész kertet. A szomszéd azonban megnyugtatott, hogy először egymást eszik meg, s így egy fészekből csak egy marad meg. Hiába, a kannibalizmus lehet hasznos, ha az ember érdekét szolgálja. Szerencsére a kannibalizmus már kiment a divatból! Éppen ezért megdöbbentő, amikor valaki - vagy valakik - önmagukat falják föl. Hogy ez lehetetlen? Képtelenség? Sajnos a sport világában akad erre példa. A legfrissebb - és számunkra a legfájóbb, mert magyar sikersportágról van szó - az öttusasport esete, amelynek vezetői az elmúlt évek­ben tragikus önpusztítást végeztek. A nehéz és költséges összetett sportág, amelynek legna­gyobb értéke éppen a hagyomány, úgy akar az egyre zsú­foltabb olimpia színpadán fennmaradni, hogy vezetői egymást felülmúlva próbálták megújítani, sajnos legtöbb­ször meggondolatlanul. Az elmúlt egy évtizedben nem volt olyan év, amikor a sportág szabályai ne változtak volna, s eközben égbekiáltó baklövéseket követtek el. A csúcs az elmúlt tíz hónap volt... A barcelonai olimpia utáni kongresszuson a nemzetközi szövetség vezetőinek a figyelmét a választási csata kötötte le, s így fordulhatott elő, hogy az alapszabállyal ellentétben a tech­nikai bizottságot bízták meg a versenyszabályok módosításá­val. Az elengedett gyeplőnek teljes káosz lett az eredménye, amit bizonyít: az Európa-bajnokságokat - amelyek szakmailag a világbajnokságok előversenyei­t hagyományos rendszerben rendezték meg, viszont a világbajnokságokat már az új szabá­lyok szerint egy-egy nap alatt bonyolítják le. Hihetetlen, de sajnos tény: ebben az idényben még nem volt két olyan Világ Kupa-viadal, amelyet egyforma módon rendeztek volna meg. A nemzetközi szövetségek vezetői ahelyett, hogy han­gosan tiltakoztak volna, szintén kedvet kaptak a kísér­letezésre. Legyünk önkritikusak, sajnos a Magyar Öttusa Szövetség sem volt kivétel, amely például a budapesti Világ Kupa-versenyen a jelenlegi szabálytól teljesen eltérő módon bonyolította le a vívást. Mondhatnánk, mindenkit a jó­szándék vezérelt, csakhogy a sok-sok kísérletezésben szép lassan belehal a sportág! A felelősség megoszlik, mindenkié, de a legtöbbet talán a nagy „forradalmár", Klaus Schormann alelnök ártott a sportág­nak, aki amióta pozícióba került, állandóan jobbnál jobb ötlettel rukkolt elő, például a sportágtól teljesen idegen egynapos ren­dezés egyik fő támogatója volt, s aki ebből az emberpróbáló, 80 éve az olimpiák műsorán szereplő sportágból televíziós show­­műsort akart csinálni. Csakhogy az öttusa öt­tusa, s nem egy táncverseny! Sajnos a megmentésre sincs nagy remény, ugyanis a hírek szerint a nemzetközi szövetség júliusi újabb kong­resszusán Schormannt elnöknek akarják megválasztani... Az évek óta tartó öncsonkítás fájdalmas eredménye a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának döntése: az 1996-os olimpián az öttusában már csak az egy­napos egyéni versenyt rendezik meg. Salánki Miklós

Next