Nemzeti Sport, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-16 / 192. szám
4 NEMZETI SPORT RIPORTERÜGYELETÜNK Egy hamisítatlan magyar profi pályafutása (1.) Falánk védő kései keservei Kardos József és az a fenerossz természete Kardos József elfőni a szemünk elől. Amióta súlyos sérülése után kénytelen volt kivonulni a magyar labdarúgásból, jóformán alig hallani róla. Ennek pedig pontosan három esztendeje. Még mindig csak 33 éves, vagyis az életkorától nyugodtan futballozhatna még, akár meghatározó egyénisége is lehetne a magyar válogatottnak. De hol van már a tavalyi hó.... Amikor tudakozódni kezdtem utána, lépten nyomon falakba ütköztem. Újpesten azt mondták, hogy náluk ritka vendég, bár volt, aki úgy emlékezett, hogy mintha tavasszal néhány mérkőzésen látták volna a Megyeri úton. A Vasasban semmit sem tudnak róla, de a Vácnál sem kaptam útbaigazító információt. Ennyire könnyen lehet kikopni a futballéletből? Kutatásaim eredménytelensége szerint igencsak így van. Amikor végre találkoztunk, Kardos József keserű fintorral intézte el az egészet: - Mit kell ezen csodálkozni? Addig fontos az ember, amíg a pályán van. Most ki lenne rám kíváncsi? - Például a Nemzeti Sport olvasói, ezért vagyok itt. - Mindenesetre meglep. +Jó húsban vagy. - Láttál volna tavaly nyáron, akkor százhuszonhét kilót nyomtam. Mostanra nagynehezen leadtan tizenhetet. + Ez az örökös harc a súlyoddal végigkísérte az egész pályafutásodat. - Te aztán tudod. + Fél kötetet kitennének azok a cikkek, tudósítások, amelyeket a különböző portyákról írtam, s általában te voltál a főszereplő. Fondorlatos módon tudtad fellopni a szobádba a cukrászsüteményeket. Na, ezekről írhattam kisebb lélegzetű krimiket. - Emlékszel, amikor Benidormban a felejthetetlen Östreicher Emil bácsinál el voltam tiltva azoktól az isteni habos krémesektől, tortáktól, s te egyszer suttyomban odaadtad az adagodat? - Ritka eset, mert én is imádom a süteményt...Amúgy sokat szenvedtél a kilóid miatt. - Az hagyján, de el tudom képzelni, hogy az edzők, valamint a sportorvosok haja csomókban hullott, anyit idegeskedtek miattam. Gyerekkoromtól imádtam a tésztaféléket, ráadásul amúgy is hízásra hajlamos voltam. Magyarán a szenvedélyes zabálás nálam több mint bűn volt. Engem nem lehetett elcsábítani ínycsiklandozó húsokkal, kaviárral, lazaccal, de például a palacsintát, azt habzsoltam. Az igazi profi pontosan azért parancsol megálljt a vágyainak, mert egyvalami lebeg a szeme előtt: sportpályafutása alatt minél több pénzre kell váltania a tehetségét. - Na, de én igazi, hamisítatlan magyar profi voltam. Az hittem, kövéren is, és becsületesen is elérem a céljaimat. Egy darabig ment-mendegélt a dolog, de aztán sorra fölégettem magam mögött a hidakat. - Miért tetted azt a kitételt, hogy becsületesen? - Mert engem soha, senki nem vádolna azzal, hogy sunyi módon mások hátán kapaszkodtam fel. Gyűlöltem a sumákolást, azt, amikor valaki szüntelenül a kiskapukat kereste, így visszagondolva, egy jó nagy elhízott marha voltam. Nekem tíz húzásból kilenc nem jött be. Ugyanakkor mások meg fogják a rézkilincset és az is arannyá vált a kezükben. Tudod, hogy még mindig nyugodtan játszhatnál? - Ha a harminchárom évemet nézzük, biztos, de jobban kellett volna vigyáznom magamra. Talán ha sportszerűbben élek, sok minden másként alakul. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy esetleg nem jön be az a végzetes sérülés 1990 nyarán, ha nincs a túlsúly. Elszakadtak a szalagok a bal térdemben, és a porc is tropára ment. Háromszor operáltak, s ma már sajnos pontosan olyan rossz a lábam, mint szegény Pintér Sanyinak, a Honvéd volt válogatott középpályásának. Nekem is a legkisebb mozgásra vekni nagyságúra dagad a térdem. Legfeljebb komótos sétálásra alkalmas. + Mikor kerültél föl Salgótarjánból az Újpesti Dózsához? - 1978-ban, amikor az NB II- ben megnyerte a Tarján a bajnokságot. Én voltam az úgynevezett cserealap. Lakat Karcsi bácsi mindenképpen meg akarta tartani a csatár Bíró Toncsit, aki hivatalosan Megyeri úti játékosnak számított. Nem az istenadta tehetségem miatt kerültem az Újpesthez. Ismered a mondást: ha ló nincs, szamár is jó. + Te csak szerénykedsz. - Esküszöm így volt. + De hiszen akkor már sokszoros ifjúsági válogatott labdarúgó voltál. - Igen, de a legtöbb szakember nem tartott semmi másnak, mint jó felépítésű, lelkes focistának. Való igaz, egy tősgyökeres nagy darab nógrádi parasztgyerek megérkezett a Megyeri útra. Erre mondják azt futballberkekben, hogy még a villamost is megugattam. Az elmondottak dacára már 1980-ban bemutatkoztak a magyar válogatottban. - Egészen pontosan 1980. október tizenötödikén, jól emlékszem, mert ez a nap a feleségem születésnapja is. Lényegében ettől a Práter-béli bemutatkozástól számítom a saját hülyeségem, balszerencsém időszámítását. - Nem értem. - Boldog voltam, hogy bekerültem a válogatottba, s ma is büszkeséggel tölt el, hogy harmincháromszor magamra húzhattam a címeres mezt. Azért mondtam azt, hogy ez egy különös időszámítás kezdete, mert kezemben volt a nagy lehetőség. Ráadásul nem is egyszer, hanem legalább tízszer. Egyszerűen képtelen voltam élni vele. Te soha sem piáltál, kimaradtál a rendszeres éjszakai tivornyákból. Edzés után néhanapján megittam pár kisfröccsöt, de hónapokig kibírtam ital nélkül. Soha sem voltam az alkohol függőségében. Nem indultam be még a sikerek csúcsán sem, vagyis a budapesti night clubokban engem nem nagyon ismertek. A feleségem és a gyerekek fontosabbak voltak számomra a villogásnál. + Apropó, mekkorák a srácok? - Krisztina tíz éves, a fiam Ádám pedig három. + Nyugodt a családi életed? - Igen. Ez tényleg biztos hátország számomra. " Térjünk vissza az elszalasztott lehetőségekre. Egyszerűen nem tudtam magamra vigyázni. Csak akkor voltam jó karban, amikor hetekig Dél-Amerikában portyáztunk, vagy Benidormban edzőtáboroztunk. Kész vicc, hogy amióta abbahagytam a labdarúgást három havonta, ha egyszer fanyalodom rá az édességekre. Bezzeg, amíg tiltották... - Hiányzott belőled az akaraterő. Ha nem figyeltek rád, beúsztak a képbe a hatalmas franciakrémesek, somlói galuskák. - Nem is volt addig semmi baj, amíg ment a foci. Itthon a bajnokságban el lehetett lavírozni három-négy kiló súlyfelesleggel. Azonban, ha a válogatott vagy az Újpest összekerült egy komolyabb klassziscsapattal, akkor kapaszkodnunk kellett. " Különösen Mezey Györgynek voltál kedvence. - Képes voltam még ezt a kapcsolatot is elrontani, pedig ha valaki akkor ő tényleg kedvelt engem. Az elején a súlyom miatt tréfásan piszkálgatott, időnként tett csak csipkelődő megjegyzéseket, de aztán beleunt a szüntelen könyörgésbe. " A kupamérkőzésekre utaltál az imént. Eszembe jut az az 1983-as KEK-összecsapás, amikor kivertétek a Köln együttesét. - Csodálatos emlék. A visszavágó után ha hiszed, ha nem, nyolcszázezer dollárt ajánlottak értem a németek. A budapesti tárgyalások során a kölni vezetők egészen felmentek egymillió dollárig. Aztán, amikor szüntelenül kitérő válaszokat kaptak, megunták a huzavonát és leigazolták a dán válogatott kitűnőségét, Morten Olsent. Ettől a pillanattól kezdve engem soha többé rangos csapat nem hívott. Gyenes J. András (Folytatjuk.) Labdarúgórovatunk szombati ajánlata: Nagyító alatt az MTK Interjúnk a francia idegenlégiós Mészöllyel Akart velem beszélgetni? (Telefonos rovatunk) Csak Zare biztos Eddig csak az exsiófoki Zare új ember a PMSC-Fordannál. Schneider (FTC) is a pécsiekkel edz, de még nem írt alá. A játékos elmondása szerint azért, mert az FTC még tartozik neki pénzzel, és fél, ha máshova elkötelezi magát, akkor nem tudja behajtani a járandóságát. Schneidert a Haladás VSE is hívja, s ez a tény is akadályozhatja a pécsi szerződés alákanyarintását. Bódog semmiképpen sem akar a PMSC-Fordannál maradni, ám azért még ezen a héten ő is a régi társakkal edz. Bogyay jelentette: megegyezett a Diósgyőrrel, a pályafutását ott kívánja folytatni. Pécsre várják a héten Barborikot, aki ősszel a Nitra különengedélyével kölcsönben szerepelt a pécsieknél, hogy aztán csak látogatóba érkezik-e vagy hosszabb időre marad, az még kérdéses. Lengyel sem adott még választ, hogy lejárt szerződését meghosszabbítja-e. (K.L) IV. 192. • 1993. július 16. Kazincbarcika - kakukktojás! Az MLSZ-ben javában készülnek a hétfői NB I-es és a keddi NB II-es műsoregyeztetésre. Ezen a két napon alakul ki az órára lebontott program. A tévéközvetítések menetrendje is hétfőn kap nyilvánosságot. A héten viszont elkészül a Magyar Kupa első fordulójának a párosítása, összesen 64 mérkőzés lesz. A szövetség gondos szakemberei a sorsoláshoz címlistát is készítenek, hiszen nagyon sok alacsonyabb osztályú gárda is szerepel az úgynevezett nagytáblán. A forduló egyébként augusztus 8-án lesz. A kupával tehát nem lesz gond. Annál nehezebben alakul az NB I-es juniorbajnokság. A múlt héten visszalépett a Nyíregyháza, most meg kiderült, a Kazincbarcikának jutott a kakukktojás szerepköre. A barcikai labdarúgó-szakosztály ugyanis a minap kénytelen volt bevallani, hogy képviselője a szövetségben rossz papírt töltött ki, s így tévedésből nevezte a klubot a juniorbajnokságba... (Még szerencse, hogy a tisztelt képviselő nem léptette vissza a csapatot az NB II-ből - A Szerk.) A pillanatnyi állás szerint a létszám változatlanul 15, mert a Dorog bejelentkezett. Most a BVSC-Dreher, a Debreceni VSC, Diósgyőr FC, a Dorog, Az FTC, a Kispest- Honvéd, az MTK, a Pécs-Fordan, a Rába ETO FC, a Siófok, a Szeged, az Újpesti TE, a Vasas-Smirnoff, a Vác FC-Samsung, valamint a Videoton-Waltham alkotja a mezőnyt. Az MLSZ-ben további jelentkezőket várnak. Erre lesz alkalom még a jövő héten hétfőn és kedden is. A 16. jelentkező, ha kitüntetést nem is, de elismerést biztosan kap a többi tizenöt részvevőtől. Most már csak azért szurkoljunk, nehogy másról is kiderüljön, rossz papírt írt alá... (varga) JÚLIUS 16-TÓL A MOZIKBAN