Nemzeti Sport, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-01 / 238. szám

||| Kurast sem adnának a győzelmünkért |$ A kajakosok nyomában Boross Dezső : Túl vagyunk a szerdai bajnoki fordulón, kezdődik a felkészülés a törökök el­leni válogatott mérkőzé­sekre. Az olimpiai keret tagjai csütörtökön délelőtt 11 órakor találkoztak a Népstadion toronyépületé­ben. Fürdés, gyúrás követ­te a névsorolvasást. Egy fiú azonban hiányzott a „táncból”. Az előre meg­adott tizenhatos keretből a zalaegerszegi Lendvai ma­radt távol, mert Kispesten, a tartalékok találkozóján megsérült. Megérkezett Sáfár és Ba­bos, a két kapus. Az MTK fiatal játékosa sántikált, Debrecenben kifordult a bo­kája. A három újpesti, Se­bők, Szanyó és Egressy vi­szont egészségesen jött meg az edzőtáborba. A debrece­ni különítmény, Pető, Szat­mári, Dombi és Sándor T. némi szomorúsággal vála­szolt a kérdésre, amely úgy hangzott: „Mit csináltatok az MTK ellen?" Különösen Sándor Tomi volt nekikese­redve, hiszen most már má­sodik alkalommal hibázott tizenegyest. A két kispesti közül Má­­tyus nem játszott a ZTE el­len, Forrai viszont mindjárt a találkozó elején megsérült. Ő azonnal el is indult a Sportkórházba, Mecseki doktorhoz, s a vizsgálat után dől majd el, maradhat­­­ a keretben. Lisztes és Za­­vadszky természetesen jó­kedvűen fogadta a gratulá­ciókat, hiszen sikerült to­vább folytatni a menetelést: a Fradi győzött Szombathe­lyen. Dárdai Pécsről, Schwarcz Vácról érkezett. Tovább sokasodnak a rán­cok Dunai Antal szövetségi kapitány homlokán, bár ő nem találkozott a fiúkkal, de hallott a szomorú hírekről. Egyébként a kapitány eluta­zott Isztambulba, mert ugyanabban a stadionban, amelyikben kedden a fiai lépnek pályára, most a törö­kök a macedónokkal játszot­tak. A találkozó után Dunai késő éjszaka vissza is tért Budapestre. Csapata viszont Bene Fe­renc vezetésével Dunavar­­sányba költözött. A megszé­pült, újjáépült edzőtábor ideális környezetet biztosít majd a felkészüléshez, főleg azért, mert itt már hagyo­mányosan - mint azt a leg­utóbbi kajak-kenu világbaj­nokság is igazolja - biztosít­va vannak a jó szereplés fel­tételei. Miután a kis csapat meg­érkezett az edzőtáborba, a srácok elfoglalták a szobá­kat, elfogyasztották a ki­adós ebédet, mindenki elvo­nult pihenni. Késő délután csak Mátyusra várt volna edzés, hiszen a többiek szer­dán pályára léptek. Magyar Zoltán, a csapat menedzsere arról tájékozta­tott, hogy Szűcs Lajost, az újpestiek kapusát behívták az edzőtáborba. Sajnos, Lendvairól le kell mondani, mert sérülése komolyabb, mint gondolták. Babos és Forrai sorsáról pénteken döntenek. A felkészülés tehát elkez­dődött. Remélhetőleg Duna­­varsány ugyanúgy segíteni fogja a focistákat, mint a ka­jak-kenusokat... Egyelőre fázunk.. Gonda László | Az rendben van, hogy kiugrot­tunk a nyárból, no de ennyire...? A Balaton-part úgy fest, mintha nem is augusztus utolsó napja, hanem legalább december eleje lenne. Az utcákon szinte egy lélek sem jár, az utak mellett is csupán a nyári balatoni „partizánok” ta­nyáznak, tudják, azok az embe­rek, akik minden érkező autó elé megrázzák házi készítésű „Haus ffrei” feliratú táblájukat. Ők is pu­lóverben lesnek áldozataikra, ám azok, akiknek nem a megélheté­sük függ attól, hogy a szabadban tartózkodjanak, inkább visszavo­nulnak otthonaikba. Siófok csen­des és kihalt, no de a futballpá­­lya... A Törökország elleni Eb-selejte­zőre készülődő labdarúgó-váloga­tott csütörtökön délelőtt randevú­zott Budapesten, majd az egész de­legáció buszra szállt és Siófokra, pontosabban Szabadi­sóstóra köl­tözött. A küldöttség a kicsiny, de gyönyörű Négy évszak hotelt száll­ta meg, és minden nap a siófoki fut­­ballpályán tart edzést vagy edzése­ket. A találkozás délutánján termé­szetesen igen laza foglalkozáson vettek részt a játékosok, vagy leg­alábbis a labdarúgók nagyobbik ré­sze. Mert az már most kiderült, hogy Mészöly Kálmán ezúttal (ezúttal sem?) küldheti pályára azt a csapatot, amelyet szeretett volna. A légiósok közül még csak Petry Zsolt, Sallói István és Lipcsei Péter csatlakozott a csapathoz. (E sorok megjelenésekor minden bizonnyal már Siófokon van Mészöly Géza és Halmai Gábor is, akik csütörtök es­te érkeztek haza.) Lipcsei is csak es­te jöhetett volna, ám mivel a Porto hírverő meccset játszik, amelyen Péternek nem volt kötelező pályára lépnie, vezetői egy nappal előbb hazaengedték. - Igaz, hogy még csak rövid időt töltöttem Portugáliában, és ezért nem lehet túl sok tapasztalatom - mondta Lipcsei -, de azt már kije­lenthetem, hogy fantasztikus szere­tet veszi körül ott a labdarúgást. Akármikor kapcsolom be a tévét, biztos, hogy három televíziós csa­torna közül kettőn labdarúgás van. Az emberek élnek-halnak a játé­kért, és szeretetüket szerencsére ki is mutatják... Hát igen, a szeretet. Lefogadom, hogy a magyar polgárok is nagy örömmel ölelgetnék meg játékosai­kat (mint ahogy ezt tették és teszik a Ferencváros és az UTE kupasze­replése nyomán), sőt, lehet, hogy ezt már a jövő csütörtökön meg is teszik. Ehhez természetesen Török­országban bravúros eredményt kel­lene elérni. Ez pedig nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert a keretből három játékosról nyomban kiderült, hogy sérült. Ráadásul mind a hárman a sikercsapat, a Fe­rencváros tagjai. Ugyanakkor Mol­nár (kiállításáért eltiltva), Simon (kézműtétje miatt) el sem jött. Kecskés Zoltán nem is tudott részt venni az átmozgatás­on. A kö­zéppályás jobb bokáján hatalmas kötés éktelenkedik, mint kiderült, a szerdai bajnoki utolsó percében ka­pott emberes rúgást. Ő csak szomo­rúan nézhette társait, az egyaránt térdsérülésre panaszkodó Nyilas Elek és Vincze Ottó azonban leg­alább mocoroghatott. Az biztos, hogy a hét végéig mind a hárman a csapattal maradnak, ám ha addigra biztossá válik, hogy egyikük sem játszhat, visszatérnek klubjukhoz. Mészöly Kálmán nagyon bízik abban, hogy a többiek egészségesen érkeznek meg. Kozma István és Kiprich József szombaton reggel landol Ferihegyen, az izraeli próba­játékon részt vevő Márton Gábor érkezéséről azonban egyelőre sem­mit sem tudni. A keret tehát szűk, viszont bátran mondhatjuk, hogy igen lelkes és elszánt. Két újonc is bevetésre vár, Nagy Norbert és Arany László pályára lé­pése azonban még teljesen bizony­talan. A csütörtök délutáni foglalkozás némi gimnasztikából, laza futásból és lazításból állt. Mészöly Kálmán stopperrel a kezében vezényelte fiai mozgását, de már azon vacillált, hogyan állhat fel a csapat Isztam­bulban. - Nagyon korai lenne még meg­adnom a biztos kezdőt - morfondí­rozott -, hiszen egy hét alatt még annyi minden történhet. Ám úgy tűnik, mindenképpen változtatnom kell, hiszen Kecskés és talán Nyilas is beférhetett volna. Persze, ha rendbe jönnek, még játszhatnak, ám ha nem, ismét át kell gondol­nom a felállást. A legnagyobb gon­dot az okozza, hogy a bal oldalra nincs emberem, még az sem elkép­zelhetetlen, hogy Nagy Norbertet állítom a csapatba vagy Klauszt léptetem hátra, a középpálya szélé­re. Új játékos meghívását nem ter­vezem, a jelenlegi kere­tből pedig talán úgy rakom össze a csapatot, hogy Petry előtt Telek söpröget, a két emberfogó Lipcsei és Mészöly lesz. A középpályán minden bi­zonnyal Kozma, Halmai, Sallói, Il­lés és Klausz játszik, elöl pedig Kip­rich és Hamar. - Mit tart pillanatnyilag a legfon­tosabb feladatának? - Egyértelműen azt, hogy feltü­zeljem a fiúkat. Hittel vallom, ha ez a csapat egységes, képes lehet a jó eredmény elérésére. A jelenlegi erőviszonyok alapján Isztambulban már egy döntetlen is nagy ered­mény számunkra, bízom abban, hogy nem hagyjuk el vesztesen a pályát. Igyekeztem olyan játékoso­kat hívni a keretbe, akiknek mosta­nában jól megy, és ezért sok siker­élményben volt részük. Itt van, ugye, a Ferencvárosból Hajdú, Te­lek, Nyilas, Vincze és Kecskés, a lis­tavezető MTK-t képviseli Szekeres, Hamar, Farkasházy és Illés. A BVSC-s Bükszegi sem lehet elkese­redve a szereplése miatt, akárcsak újoncaink, Nagy Norbert, a Stadler­­ből és a debreceni Arany. Azt hi­szem, bármelyiküket nyugodtan pályára küldhetem, mindannyian méltó partnerei lesznek légiósaink­nak. Tudom, hogy a válogatott utóbbi két balsikere az ő hangula­tukat is visszaveti kissé, de ha olyan elszántan tudunk majd fut­ballozni, mint Lettország, Svájc és Svédország ellen, még bármi lehet. Nagyon remélem, hogy fel tudjuk őket tüzelni és Isztambulban úgy futballoznak majd, ahogy ezt min­denki joggal elvárja tőlük. Hétfőig maradunk a Balaton partján, de szombaton délután ellátogatunk Dombóvárra, ahol tizenhét órától edzőmérkőzést játszunk. Remélem, ezen a találkozón már viszontlátom azokat a játékelemeket, amelyeket Isztambulban szeretnénk alkalmaz­ni. Csütörtök délután csupán negy­ven percet mozogtak a játékosok. A nézők sem tolongtak a pályán, mindössze három (felettébb csi­nos) hölgy leste a labdarúgók mozdulatait. Törökországban vi­szont már félelmetes közönség előtt kell pályára lépniük. Játéko­saink talán mindent odaadnának azért, ha az isztambuli közönség ugyanolyan lelkesen tapsolná meg őket a meccs lefújása után, mint Siófokon a három honle­ány... A hét végére kiderül, hogy Nyilas Elek repül-e Isztambulba A miniszterelnök kegyeltje Mint lapzárta rovatukban már jelentettük: Fatih Terim csapata szerdán este főpróbát tartott, a török válogatott az isztambuli Inönü-stadionban Macedó­nia (Szileksz...) legjobbjaival mérkőzött. Nem ment ki túl sok néző a találkozóra (itt a tíz­ezer kevés...), a szurkolók már a magyarok elleni rangadóra tartalékolnak. Nyert a török válogatott, de Terim kapitány alig­ha tekintheti különösebben hasznosnak az összecsa­pást. Hiányzott öt állandó válogatott (Engin, Ertug­­rul, Mehmet, Gökhan, valamint a magyarok ellen gólt is szerzett Bülent Korkmaz), s miután Glázer Róbert is ott ült a tribünön (Mészöly Kálmán „jobb­keze" az isztambuli televízió vendége is volt), Terim nem játszathatta azt a taktikát, amelyet a magyarok ellen elképzelt. Annyi állandósult, hogy a klasszikus formációk közül ezúttal is az 1-3-5-2-t választották a félholda­sok, s a játék hangsúlya a mozgékony középpályára terelődött. A pálya közepén helyezkedők közül vi­szonylag sok a csatárokat támogatni képes, támadó feladattal megbízott, ezért ne csodálkozzunk, hogy a törökök a szerdai Eb-selejtezőre agresszív támadójá­tékot ígérnek. Az első félidőben (már a 7. percben) az előre húzódó Ogün szerzett előnyt a hazaiaknak, ezt egyenlítette ki a fordulás után két perccel Kara­­dzsov, hogy azután Hami még szinte abban a minu­­tumban Celevszkij hálójába lője a győztes gólt. A török válogatott összeállítása így inkább csak tájékoztató jellegű: Rüstü - Alpay, Ogün (Kemalet­tin, 80. p.), Osman (Emre, 46. p.) - Recep, Tugay, Oguz (Tolunay, 46. p.), Sergen (Bülent, 46. p.), Ab­­dulah (B. Orhan, 72. p.) - Hami, Hakan. Az összeállításból látszik, játszott az az Orhan, aki az Izland elleni - fölényesen megnyert - találkozón szenvedett lábtörést. Egy félidőt játszott, s erre szá­míthatnak a magyarok is: az ő beállítása sokkal mozgékonyabbá teszi a középpályát. Nagyban találgatnak egyébként az isztambuli la­pok, hogy milyen magyar válogatottra számíthat­nak. A tabella állásából egyértelmű, hogy a vendég­csapat számára kizárólag az idegenbeli győzelem éltetné továbbra is a most eléggé halovány továbbju­tási esélyeket, de nincs ember, aki komolyan hinné, hogy lendületes, „tiszta erőből támadó" ellenfelet kapnak Hakanék. Abból, hogy Mészöly sok „vete­ránt" hívott a keretébe, arra következtetnek, hogy a magyar kapitány számára a legfontosabb, hogy kü­lönösebb vérveszteség nélkül túl legyen az Eb-selej­tezőn. .Picit talán szabad pletykálni is a török válogatott háza tájáról. A félholdasok jelenleg legtöbbre taksált futballistája, a Torino Calcio által szerződtetett Ha­kan Sükür a keret edzésén először szerepelhetett a nősök csapatában. A válogatott gólvágója augusztus közepén megházasodott, s, hogy ez mekkora ese­mény az „ország" életében, arra jellemző: az ifjú párnak elsőként Tansu Ciller miniszterelnök-asz­­szony gratulált. Mehmet Basaran Még hat nap, és Isztambulban a magyar labdarúgó-válogatott lejátssza a számára ab­szolút semmire sem menő Törökország-Ma­­gyarország Eb-selejtező mérkőzést. Megengedem: furcsa szerkezetű mondat a fenti, hiszen azt szoktuk meg, hogy a „semmi­re sem menő" helyett a „sorsdöntő, további létünket meghatározó" összetétel szerepel az újságok hasábjain, a rádiós vagy a televíziós műsorok esélylatolgatásaiban. No de mit lehet tenni, ha Izland óta már mesterséges, amo­lyan művi úton sem gerjeszthető a remény... Hogy ez szeptemberre körülbelül így lesz, azt az eszünkkel tudtuk, talán már a sorsolás pil­lanatában is, még inkább már akkor, amikor két hazai meccsünk (Törökország, Svájc) dön­tetlenre sikeredett, de szívünk az izlandi ítélet bekövetkeztéig elnyomta az észérveket, hi­szen a világbajnoki bronzérmes svédeket is megvertük közben,, meg aztán a kapitány, Mészöly Kálmán is mindig azt mondta, h°gy­ • • ’ Ma már Mészöly sem szárnyal. Nem a hit, a lelkesedés, a benne mindig csak Fahrenheit­­fokokban mérhető tűz lohadt le, csak a célok­ról, a vágyakról, a terhekről, a meghódítandó magasságokról szóló nyilatkozatai dátumo­­zódtak át a világbajnoki selejtezők idejére. Egy igazán rutinos kapitány (és Mészöly az, hiszen harmadszor tölti be a tisztséget) a világ minden pontján, a magyarnál összeha­sonlíthatatlanul jobb válogatott kispadján ül­ve is, úgy nyer időt és teremt egérutat csapa­tának, a válogatott körül dolgozóknak és ter­mészetesen saját magának is. „A rosszul sikerült Eb után ígérj egy jó vb-t" kapitányi taktikáját nem Mészöly Kál­mán találta ki, ő erre a szerepre rákényszerül, hiszen azt még a legmegátalkodotta­bb Mé­­szöly-ellenes erők sem gondolhatják komo­lyan, s várhatják el tőle, hogy telekiabálja az országot: „Hölgyeim és uraim! Az Eb-selejte­­zőknél már csak a vb-selejtezőkön várnak na­gyobb vereségek és kudarcok ránk..." Azt hi­szem, nem Izland, hanem a siófoki, Izrael elle­ni mérkőzés volt az, amely Mészöly szeméről leoperálta a hályogot, amikor rádöbbent: akik­ben évek óta vakon, majdhogy­nem feltételek nélkül bízik, azok csak a mérkőzés megkezdé­sének pillanatáig, az edzőtáborok kétségkívül remek hangulatú miliőjében vannak vele, csak ott lesik és isszák minden szavát, csak az edzé­seken, a régi futballromantikát idéző hírverő mérkőzéseken, a közös esti sétákon és beszél­getéseken tüntetik fel magukat olyan színben, hogy ott, és akkor, reálisan hihető róluk: a meccsen majd a mészölyi szellemnek megfele­lően küzdenek, s iözé­ porrá verik az ellenfelü­ket. A „meccs előtt lakodalom, meccs után te­metés" koreográfia lassan olyan megszokottá válik, mint hogy régen a mozikban Híradó volt a nagyfilm előtt, s a pereces megjelenésé­nek biztonságával következik be, hogy a vere­ség után a játékosok mennek a dolgukra, a ka­pitány meg­marad, s magyarázkodik egészen a következő mérkőzésig! Most mégis úgy érzem, Isztambul után a kapitánynak nem lesz szüksége vitéz védeke­zésre, vagy markáns magyarázatokra. Mi mindig (többnyire...) nyerünk, ha az már egy fillért, bocsánat, egy kurust (ez a tö­rök fillér, ami egyébként a gyakorlatban már csak a gyűjtőknél létezik...) sem ér...­ ­________f­á­rsffifLakat T. Károly ^.

Next