Nemzeti Sport, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-01 / 238. szám
||| Kurast sem adnának a győzelmünkért |$ A kajakosok nyomában Boross Dezső : Túl vagyunk a szerdai bajnoki fordulón, kezdődik a felkészülés a törökök elleni válogatott mérkőzésekre. Az olimpiai keret tagjai csütörtökön délelőtt 11 órakor találkoztak a Népstadion toronyépületében. Fürdés, gyúrás követte a névsorolvasást. Egy fiú azonban hiányzott a „táncból”. Az előre megadott tizenhatos keretből a zalaegerszegi Lendvai maradt távol, mert Kispesten, a tartalékok találkozóján megsérült. Megérkezett Sáfár és Babos, a két kapus. Az MTK fiatal játékosa sántikált, Debrecenben kifordult a bokája. A három újpesti, Sebők, Szanyó és Egressy viszont egészségesen jött meg az edzőtáborba. A debreceni különítmény, Pető, Szatmári, Dombi és Sándor T. némi szomorúsággal válaszolt a kérdésre, amely úgy hangzott: „Mit csináltatok az MTK ellen?" Különösen Sándor Tomi volt nekikeseredve, hiszen most már második alkalommal hibázott tizenegyest. A két kispesti közül Mátyus nem játszott a ZTE ellen, Forrai viszont mindjárt a találkozó elején megsérült. Ő azonnal el is indult a Sportkórházba, Mecseki doktorhoz, s a vizsgálat után dől majd el, maradhat a keretben. Lisztes és Zavadszky természetesen jókedvűen fogadta a gratulációkat, hiszen sikerült tovább folytatni a menetelést: a Fradi győzött Szombathelyen. Dárdai Pécsről, Schwarcz Vácról érkezett. Tovább sokasodnak a ráncok Dunai Antal szövetségi kapitány homlokán, bár ő nem találkozott a fiúkkal, de hallott a szomorú hírekről. Egyébként a kapitány elutazott Isztambulba, mert ugyanabban a stadionban, amelyikben kedden a fiai lépnek pályára, most a törökök a macedónokkal játszottak. A találkozó után Dunai késő éjszaka vissza is tért Budapestre. Csapata viszont Bene Ferenc vezetésével Dunavarsányba költözött. A megszépült, újjáépült edzőtábor ideális környezetet biztosít majd a felkészüléshez, főleg azért, mert itt már hagyományosan - mint azt a legutóbbi kajak-kenu világbajnokság is igazolja - biztosítva vannak a jó szereplés feltételei. Miután a kis csapat megérkezett az edzőtáborba, a srácok elfoglalták a szobákat, elfogyasztották a kiadós ebédet, mindenki elvonult pihenni. Késő délután csak Mátyusra várt volna edzés, hiszen a többiek szerdán pályára léptek. Magyar Zoltán, a csapat menedzsere arról tájékoztatott, hogy Szűcs Lajost, az újpestiek kapusát behívták az edzőtáborba. Sajnos, Lendvairól le kell mondani, mert sérülése komolyabb, mint gondolták. Babos és Forrai sorsáról pénteken döntenek. A felkészülés tehát elkezdődött. Remélhetőleg Dunavarsány ugyanúgy segíteni fogja a focistákat, mint a kajak-kenusokat... Egyelőre fázunk.. Gonda László | Az rendben van, hogy kiugrottunk a nyárból, no de ennyire...? A Balaton-part úgy fest, mintha nem is augusztus utolsó napja, hanem legalább december eleje lenne. Az utcákon szinte egy lélek sem jár, az utak mellett is csupán a nyári balatoni „partizánok” tanyáznak, tudják, azok az emberek, akik minden érkező autó elé megrázzák házi készítésű „Haus ffrei” feliratú táblájukat. Ők is pulóverben lesnek áldozataikra, ám azok, akiknek nem a megélhetésük függ attól, hogy a szabadban tartózkodjanak, inkább visszavonulnak otthonaikba. Siófok csendes és kihalt, no de a futballpálya... A Törökország elleni Eb-selejtezőre készülődő labdarúgó-válogatott csütörtökön délelőtt randevúzott Budapesten, majd az egész delegáció buszra szállt és Siófokra, pontosabban Szabadisóstóra költözött. A küldöttség a kicsiny, de gyönyörű Négy évszak hotelt szállta meg, és minden nap a siófoki futballpályán tart edzést vagy edzéseket. A találkozás délutánján természetesen igen laza foglalkozáson vettek részt a játékosok, vagy legalábbis a labdarúgók nagyobbik része. Mert az már most kiderült, hogy Mészöly Kálmán ezúttal (ezúttal sem?) küldheti pályára azt a csapatot, amelyet szeretett volna. A légiósok közül még csak Petry Zsolt, Sallói István és Lipcsei Péter csatlakozott a csapathoz. (E sorok megjelenésekor minden bizonnyal már Siófokon van Mészöly Géza és Halmai Gábor is, akik csütörtök este érkeztek haza.) Lipcsei is csak este jöhetett volna, ám mivel a Porto hírverő meccset játszik, amelyen Péternek nem volt kötelező pályára lépnie, vezetői egy nappal előbb hazaengedték. - Igaz, hogy még csak rövid időt töltöttem Portugáliában, és ezért nem lehet túl sok tapasztalatom - mondta Lipcsei -, de azt már kijelenthetem, hogy fantasztikus szeretet veszi körül ott a labdarúgást. Akármikor kapcsolom be a tévét, biztos, hogy három televíziós csatorna közül kettőn labdarúgás van. Az emberek élnek-halnak a játékért, és szeretetüket szerencsére ki is mutatják... Hát igen, a szeretet. Lefogadom, hogy a magyar polgárok is nagy örömmel ölelgetnék meg játékosaikat (mint ahogy ezt tették és teszik a Ferencváros és az UTE kupaszereplése nyomán), sőt, lehet, hogy ezt már a jövő csütörtökön meg is teszik. Ehhez természetesen Törökországban bravúros eredményt kellene elérni. Ez pedig nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert a keretből három játékosról nyomban kiderült, hogy sérült. Ráadásul mind a hárman a sikercsapat, a Ferencváros tagjai. Ugyanakkor Molnár (kiállításáért eltiltva), Simon (kézműtétje miatt) el sem jött. Kecskés Zoltán nem is tudott részt venni az átmozgatáson. A középpályás jobb bokáján hatalmas kötés éktelenkedik, mint kiderült, a szerdai bajnoki utolsó percében kapott emberes rúgást. Ő csak szomorúan nézhette társait, az egyaránt térdsérülésre panaszkodó Nyilas Elek és Vincze Ottó azonban legalább mocoroghatott. Az biztos, hogy a hét végéig mind a hárman a csapattal maradnak, ám ha addigra biztossá válik, hogy egyikük sem játszhat, visszatérnek klubjukhoz. Mészöly Kálmán nagyon bízik abban, hogy a többiek egészségesen érkeznek meg. Kozma István és Kiprich József szombaton reggel landol Ferihegyen, az izraeli próbajátékon részt vevő Márton Gábor érkezéséről azonban egyelőre semmit sem tudni. A keret tehát szűk, viszont bátran mondhatjuk, hogy igen lelkes és elszánt. Két újonc is bevetésre vár, Nagy Norbert és Arany László pályára lépése azonban még teljesen bizonytalan. A csütörtök délutáni foglalkozás némi gimnasztikából, laza futásból és lazításból állt. Mészöly Kálmán stopperrel a kezében vezényelte fiai mozgását, de már azon vacillált, hogyan állhat fel a csapat Isztambulban. - Nagyon korai lenne még megadnom a biztos kezdőt - morfondírozott -, hiszen egy hét alatt még annyi minden történhet. Ám úgy tűnik, mindenképpen változtatnom kell, hiszen Kecskés és talán Nyilas is beférhetett volna. Persze, ha rendbe jönnek, még játszhatnak, ám ha nem, ismét át kell gondolnom a felállást. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a bal oldalra nincs emberem, még az sem elképzelhetetlen, hogy Nagy Norbertet állítom a csapatba vagy Klauszt léptetem hátra, a középpálya szélére. Új játékos meghívását nem tervezem, a jelenlegi keretből pedig talán úgy rakom össze a csapatot, hogy Petry előtt Telek söpröget, a két emberfogó Lipcsei és Mészöly lesz. A középpályán minden bizonnyal Kozma, Halmai, Sallói, Illés és Klausz játszik, elöl pedig Kiprich és Hamar. - Mit tart pillanatnyilag a legfontosabb feladatának? - Egyértelműen azt, hogy feltüzeljem a fiúkat. Hittel vallom, ha ez a csapat egységes, képes lehet a jó eredmény elérésére. A jelenlegi erőviszonyok alapján Isztambulban már egy döntetlen is nagy eredmény számunkra, bízom abban, hogy nem hagyjuk el vesztesen a pályát. Igyekeztem olyan játékosokat hívni a keretbe, akiknek mostanában jól megy, és ezért sok sikerélményben volt részük. Itt van, ugye, a Ferencvárosból Hajdú, Telek, Nyilas, Vincze és Kecskés, a listavezető MTK-t képviseli Szekeres, Hamar, Farkasházy és Illés. A BVSC-s Bükszegi sem lehet elkeseredve a szereplése miatt, akárcsak újoncaink, Nagy Norbert, a Stadlerből és a debreceni Arany. Azt hiszem, bármelyiküket nyugodtan pályára küldhetem, mindannyian méltó partnerei lesznek légiósainknak. Tudom, hogy a válogatott utóbbi két balsikere az ő hangulatukat is visszaveti kissé, de ha olyan elszántan tudunk majd futballozni, mint Lettország, Svájc és Svédország ellen, még bármi lehet. Nagyon remélem, hogy fel tudjuk őket tüzelni és Isztambulban úgy futballoznak majd, ahogy ezt mindenki joggal elvárja tőlük. Hétfőig maradunk a Balaton partján, de szombaton délután ellátogatunk Dombóvárra, ahol tizenhét órától edzőmérkőzést játszunk. Remélem, ezen a találkozón már viszontlátom azokat a játékelemeket, amelyeket Isztambulban szeretnénk alkalmazni. Csütörtök délután csupán negyven percet mozogtak a játékosok. A nézők sem tolongtak a pályán, mindössze három (felettébb csinos) hölgy leste a labdarúgók mozdulatait. Törökországban viszont már félelmetes közönség előtt kell pályára lépniük. Játékosaink talán mindent odaadnának azért, ha az isztambuli közönség ugyanolyan lelkesen tapsolná meg őket a meccs lefújása után, mint Siófokon a három honleány... A hét végére kiderül, hogy Nyilas Elek repül-e Isztambulba A miniszterelnök kegyeltje Mint lapzárta rovatukban már jelentettük: Fatih Terim csapata szerdán este főpróbát tartott, a török válogatott az isztambuli Inönü-stadionban Macedónia (Szileksz...) legjobbjaival mérkőzött. Nem ment ki túl sok néző a találkozóra (itt a tízezer kevés...), a szurkolók már a magyarok elleni rangadóra tartalékolnak. Nyert a török válogatott, de Terim kapitány aligha tekintheti különösebben hasznosnak az összecsapást. Hiányzott öt állandó válogatott (Engin, Ertugrul, Mehmet, Gökhan, valamint a magyarok ellen gólt is szerzett Bülent Korkmaz), s miután Glázer Róbert is ott ült a tribünön (Mészöly Kálmán „jobbkeze" az isztambuli televízió vendége is volt), Terim nem játszathatta azt a taktikát, amelyet a magyarok ellen elképzelt. Annyi állandósult, hogy a klasszikus formációk közül ezúttal is az 1-3-5-2-t választották a félholdasok, s a játék hangsúlya a mozgékony középpályára terelődött. A pálya közepén helyezkedők közül viszonylag sok a csatárokat támogatni képes, támadó feladattal megbízott, ezért ne csodálkozzunk, hogy a törökök a szerdai Eb-selejtezőre agresszív támadójátékot ígérnek. Az első félidőben (már a 7. percben) az előre húzódó Ogün szerzett előnyt a hazaiaknak, ezt egyenlítette ki a fordulás után két perccel Karadzsov, hogy azután Hami még szinte abban a minutumban Celevszkij hálójába lője a győztes gólt. A török válogatott összeállítása így inkább csak tájékoztató jellegű: Rüstü - Alpay, Ogün (Kemalettin, 80. p.), Osman (Emre, 46. p.) - Recep, Tugay, Oguz (Tolunay, 46. p.), Sergen (Bülent, 46. p.), Abdulah (B. Orhan, 72. p.) - Hami, Hakan. Az összeállításból látszik, játszott az az Orhan, aki az Izland elleni - fölényesen megnyert - találkozón szenvedett lábtörést. Egy félidőt játszott, s erre számíthatnak a magyarok is: az ő beállítása sokkal mozgékonyabbá teszi a középpályát. Nagyban találgatnak egyébként az isztambuli lapok, hogy milyen magyar válogatottra számíthatnak. A tabella állásából egyértelmű, hogy a vendégcsapat számára kizárólag az idegenbeli győzelem éltetné továbbra is a most eléggé halovány továbbjutási esélyeket, de nincs ember, aki komolyan hinné, hogy lendületes, „tiszta erőből támadó" ellenfelet kapnak Hakanék. Abból, hogy Mészöly sok „veteránt" hívott a keretébe, arra következtetnek, hogy a magyar kapitány számára a legfontosabb, hogy különösebb vérveszteség nélkül túl legyen az Eb-selejtezőn. .Picit talán szabad pletykálni is a török válogatott háza tájáról. A félholdasok jelenleg legtöbbre taksált futballistája, a Torino Calcio által szerződtetett Hakan Sükür a keret edzésén először szerepelhetett a nősök csapatában. A válogatott gólvágója augusztus közepén megházasodott, s, hogy ez mekkora esemény az „ország" életében, arra jellemző: az ifjú párnak elsőként Tansu Ciller miniszterelnök-aszszony gratulált. Mehmet Basaran Még hat nap, és Isztambulban a magyar labdarúgó-válogatott lejátssza a számára abszolút semmire sem menő Törökország-Magyarország Eb-selejtező mérkőzést. Megengedem: furcsa szerkezetű mondat a fenti, hiszen azt szoktuk meg, hogy a „semmire sem menő" helyett a „sorsdöntő, további létünket meghatározó" összetétel szerepel az újságok hasábjain, a rádiós vagy a televíziós műsorok esélylatolgatásaiban. No de mit lehet tenni, ha Izland óta már mesterséges, amolyan művi úton sem gerjeszthető a remény... Hogy ez szeptemberre körülbelül így lesz, azt az eszünkkel tudtuk, talán már a sorsolás pillanatában is, még inkább már akkor, amikor két hazai meccsünk (Törökország, Svájc) döntetlenre sikeredett, de szívünk az izlandi ítélet bekövetkeztéig elnyomta az észérveket, hiszen a világbajnoki bronzérmes svédeket is megvertük közben,, meg aztán a kapitány, Mészöly Kálmán is mindig azt mondta, h°gy • • ’ Ma már Mészöly sem szárnyal. Nem a hit, a lelkesedés, a benne mindig csak Fahrenheitfokokban mérhető tűz lohadt le, csak a célokról, a vágyakról, a terhekről, a meghódítandó magasságokról szóló nyilatkozatai dátumozódtak át a világbajnoki selejtezők idejére. Egy igazán rutinos kapitány (és Mészöly az, hiszen harmadszor tölti be a tisztséget) a világ minden pontján, a magyarnál összehasonlíthatatlanul jobb válogatott kispadján ülve is, úgy nyer időt és teremt egérutat csapatának, a válogatott körül dolgozóknak és természetesen saját magának is. „A rosszul sikerült Eb után ígérj egy jó vb-t" kapitányi taktikáját nem Mészöly Kálmán találta ki, ő erre a szerepre rákényszerül, hiszen azt még a legmegátalkodottabb Mészöly-ellenes erők sem gondolhatják komolyan, s várhatják el tőle, hogy telekiabálja az országot: „Hölgyeim és uraim! Az Eb-selejtezőknél már csak a vb-selejtezőkön várnak nagyobb vereségek és kudarcok ránk..." Azt hiszem, nem Izland, hanem a siófoki, Izrael elleni mérkőzés volt az, amely Mészöly szeméről leoperálta a hályogot, amikor rádöbbent: akikben évek óta vakon, majdhogynem feltételek nélkül bízik, azok csak a mérkőzés megkezdésének pillanatáig, az edzőtáborok kétségkívül remek hangulatú miliőjében vannak vele, csak ott lesik és isszák minden szavát, csak az edzéseken, a régi futballromantikát idéző hírverő mérkőzéseken, a közös esti sétákon és beszélgetéseken tüntetik fel magukat olyan színben, hogy ott, és akkor, reálisan hihető róluk: a meccsen majd a mészölyi szellemnek megfelelően küzdenek, s iözé porrá verik az ellenfelüket. A „meccs előtt lakodalom, meccs után temetés" koreográfia lassan olyan megszokottá válik, mint hogy régen a mozikban Híradó volt a nagyfilm előtt, s a pereces megjelenésének biztonságával következik be, hogy a vereség után a játékosok mennek a dolgukra, a kapitány megmarad, s magyarázkodik egészen a következő mérkőzésig! Most mégis úgy érzem, Isztambul után a kapitánynak nem lesz szüksége vitéz védekezésre, vagy markáns magyarázatokra. Mi mindig (többnyire...) nyerünk, ha az már egy fillért, bocsánat, egy kurust (ez a török fillér, ami egyébként a gyakorlatban már csak a gyűjtőknél létezik...) sem ér... ________fársffifLakat T. Károly ^.