Nemzeti Sport, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-01 / 298. szám
4 NEMZETI SPORT D -csoport Ferencvárosi TC-Real Madrid Az Acélt hiába edzik meg Hogy játszik a Reál? Csacsi kérdésre csacsi válasz - szokták volt mondani, ezért a felelet hasonlóan elmés: kitűnően... Ám azért érdemes a többjelentésű kérdést komolyan venni: boncolgassuk csak a királyi klub hadrendjét. Jorge Valdanónak a kapus személyén nem kell gondolkodnia, Paco Buyo véd majd Budapesten is. Buyo a Madrid legutóbbi nagy, bajnokságokat halmozó szériájában 1986-1990) egyes létére a tizenegyedik emberként könyveltetett el a Madridban. Az utóbbi három évben (hogy ne mondjuk: vénségére) azonban nagyon feljavult, sőt megnyerte a versenyt a kimondva-kimondatlanul a helyére szerződtetett (válogatott kerettag) Calizaresszel szemben. Ő a spanyol liga abszolút csúcstartója, 521 meccsénél senki sem játszott többet a hispán élvonalban. A védelem - hasonlóan az olasz csapatok ismert formációjához, de említhető példaként a Magyarországon ugyancsak sokat látott Barcelona is egyvonalban elhelyezkedő négy hátvéd sora. Quique (ő meg Chendót szorította ki...), a csapatkapitány Sanchis, valamint a Lasa kárára szerepet kapó Soler helye szinte biztos. Az lenne Hierróé is (neve jelentése: acél), ám az acélt hiába edzik meg, „azon" is fog a sérülés. A válogatott védő helyettese minden bizonnyal Alkotta lesz. A középpályás kvartett rombusz alakban helyezkedik el a pályán - bármilyen négyest jelöl is Valdano. Az már szinte biztos (az edzőt köti adott szava...), hogy Luis Enrique - a könnyebb azonosítás végett: őt „törölte" orrba Tassotti a világbajnokságon...-játszik a rombusz „nyugati pólusáról" indulva, az ellenben nagyon is kétséges, hogy a védekező középpályás (az előbbi fogalomrendszerben maradva: az északi pólós posztját Milla, vagy a sérüléséből felépült argentin Redondo kapja-e. A Madridot igazán jól ismerők szerint valószínűbb, hogy az argentin kap majd szerepet... Laudrup és Amavisca lesz a másik két középpályás, de hogy milyen feladattal, az elsősorban azon múlik, hogyan pótolja elöl Zamoranót Valdano. Az egyszerűbb változat szerint Amavisca nyomul majd a bal oldalon, míg a dán zseni a két csatár mögött, a klasszikus értelemben a balösszekötő helyénél kicsit beljebbről startolva. Ebben az esetben a Fradi elleni első találkozón parádésan futballozott Raúl játszik Laudrup előtt valamivel, míg az ugyancsak argentin Esnaíder igyekszik megpótolni az otthon maradt chileit. A másik elképzelés szerint (amelynek alapja az, hogy Esnaíder ugyan „Reál léptékű" csatár, de mégsem olyan kivételes klasszis, mint Iván Zamorano) a tavasszal még a Zaragozával KEK-et nyert argentin mellé előrehúzódna az egész 1994-95-ös idényben balszélsőt játszó Amavisca, s Raúl mellé, de határozottan a pálya bal oldalának bejátszásával megbízva Michael Laudrup is feljebb tolódna. A többi gondolat, bár kétségtelenül tehermentesíti Esnaidert, sokkal nagyobb terheket ró a középpályásokra, általában azt feltételezi, hogy Redondótól (vagy éppen Milától) kezdve mindenki „kinyílik" egy cseppet. Ezért sem valószínű, hogy Valdano végül ezt, a második verziót választja. Meg azért is, mert aligha hihető, hogy eszelős támadójátékba hajtaná legényeit az Üllői úton. Meg azért sem, mert majdnem egy évtizede az argentin válogatottnak nagyon bejött az egycsatáros formula, világbajnoki címet szerzett. A gaúchók válogatottjának (Maradonát nem számítva, persze) első számú sztárja éppen az a bizonyos „árva" csatár volt. Bizonyos Jorge Alberto Francisco Valdano. (andrás) Realitás vagy pesszimizmus? Harmadik fordulójához érkezett a TeleMédia telefonos Fradi Góltotó játéka, amelyben a szurkolók a Fradi ligameccseinek eredményére tippelhetnek. A hívók által megadott tippek összesítése a szurkolói várakozások felmérésének is megfelel. A Ferencváros-Real Madrid mérkőzés tippjei alapján a legtöbben 1-3-as eredményre tippeltek. Eszerint a szurkolók - bármennyire is szeretnék a Fradi győzelmét látni a komoly téttel rendelkező játékban, ahol a helyesen tippelők között egy autót sorsolnak ki - megpróbálják reálisan nézni a várható eredményt. A 06 (90) 320-725-ös telefonszámon leadott tippek alapján az 1-3-as eredményt a 2-3 és a „legjobb esetben" is a döntetlen tippek követik. Ez utóbbi az eddigi nagyarányú vereségek alapján optimistának mondható. A spanyol mester kalapja Ezeregy szerencse, hogy „Motor” mindenütt ott van, minden mondatba belehallgat, s mindemellett aranyszíve van. „Motor” ugyanis tudta - és még kora reggel gyorsan körbe is telefonálta minden barátját, kollégáját -, hogy kedden nem edz a Real Madrid az Erdért-pályán! S bár az ilyen és ehhez hasonló tájékoztatási ügyekben „Motor” csalhatatlan, mint a legkitűnőbb információs adatbank (ráadásul ő volt az, aki a margitszigeti Ramada hotelben, a Reál szállásán egy bőrfotelban átvirrasztotta a hétfő és a kedd napfordulóját), s noha a fenti információ aranyfedezetűnek bizonyult, azért a makacs természetű ember csak kiballagott az Erdért-pályára, hogy hátha... Hátha edz a Real Madrid... j® Vincze András Ám még mielőtt bárki érdeklődését „túlcsigáznánk", az már most elárulható: a Real Madrid kedden délelőtt valóban nem edzett... Ezt azonban kevesen tudták. Az Erdért-pályán, az alkalmazottak közül sem sokan, pedig - mint később kiderült - a Madrid-edzésekért felelősök már hétfőn telefonáltak az angyalföldi pályára, hogy Jorge Valdano kedden reggel nem tart gyakorlást. Mindenesetre az Erdélyen - biztos, ami biztos - felfűtötték az öltözőket, a zuhanyozókat és senkinek sem mondták azt, hogy feleslegesen autózott, buszozott, villamosozott, metrózott idáig... így pedigahogyan az ilyen híres csapat gyakorlásánál már csak lenni szökött - az öszes futballfanatikus elzarándokolt az Erdért-pályához és nézte a semmit... Pontosabban,az örökös „edzésiesők" nézték az üresen ásító pályát, az ilyenkor ősszel már sápadó gyepet... De csaj nem jött ki dekázni Michel, nem vágta a hálóba a labdát Raúl, s nem parádézott a kapuban Buyo. Szóval egyetlen spanyol játékost sem láthattak a gyakorlásra kíváncsi, futballáhítattal „felvértezett", autogrammvadász nézők. S hogy az elmaradt edzés ügyében megtudjuk a teljes igazságot, ahhoz érdemes volt átruccanni a spanyolok szálláshelyére (ugyebár: Margitsziget, Hotel Ramada), s a következő kérdéssel „falhoz szorítani" az edzőt, Jorge Valdanót: ugyan mondja meg, volt-e valami különös oka annak, hogy nem mozgatta meg délelőtt a játékosok izmait? - ‘ ' - Nincs ebben semmi szenzáció - felelt a kérdésre csodálkozva a Real Madrid edzője, kedd délelőttre ugyanis nem is terveztem edzést... Ennek az oka pedig roppant egyszerű, a spanyolországi bajnoki ritmusban mi csupán napi egy edzést tartunk. Lám, ilyen egyszerű volt a történet. Az igazán kitartó drukkereket legfeljebb az vigasztalhatta az elvesztegetett délelőttért, hogy kedden este az Üllői úton némi kárpótlást kaphattak. A Fradi-pályán ugyanis már edzett a Reál... Persze, az esti mozgásig történt egy és más. A legtöbb eseményt például a Ramada-szállóban rögzíthette az emlékezet (s a jegyzetpapír). Azért a hotelban, mert ott a klub vezetői és a játékosok (no, persze, nem mindegyikük) inkább hajlandóak voltak a beszélgetésre (hála a Budatours-vezetők, Hertzka György és fia, András közbenjárásának), sőt, az egyik sztár, Sanchis a profik nyugalmával viselte még azt is, hogy a szálloda előtt a rajongók szakadatlanul fotózzák. - Kisfiam, akkor most állj oda Sanchis bácsi mellé, hogy lefényképezhesselek. .. - mondta a Ramada bejárata előtt toporgó s a Reál sztárjaira váró apuka a csemetéjének. S láss csodát, amikor a gyerek odaállt Sanchis bácsi (...) mellé, akkor Sanchis bácsi (...) átölelte a srác vállát, mosolygott, aztán kacsintott egyet, miután - kétezeregyedszer is - a szemébe villant a vaku. Mondhatnák: amerre profivilág járja, ott ez a fajta viselkedés természetes. Nos, tény, a madridi csapat esetében majdnem minden vágy teljesülhetett). Még az is, hogy kedden (egészen pontosan: délután két óra előtt tíz perccel) a hall egyik bőrfoteljébe invitálja a Nemzeti Sportos újságírókat Ramón Mendoza. Ramón Mendoza. Az idős, ősz úr, aki a Real Madrid elnöke. Ám ő is rendkívül készséges, szinte nem is volt olyan kérdés, amelyre nem válaszolt volna - bárki firtathatta például a klub katasztrofális anyagi helyzetét -, vagyis... Azért lehetett olyat kérdezni, amire még Ramón Mendoza sem ad(ott) konkrét választ. Íme, az első ilyen kérdés: mit gondol,milyen eredményt ér el a Real az Üllői úton? - Soha nem jósolok előre, mert az eredménytől függetlenül szem előtt tartom azt, hogy a mai futballban nincs könnyű ellenfél - válaszolta madridi klubvezető. - Az elvem pedigaz, hogy tudástól és eredményességtől függetlenül tisztelni kell minden csapatot... S íme, a második kérdés: a mai Real Madridban van-e kedvenc labdarúgója Ramón Mendozának? - Ezzel a válaszommal is csalódást kell okoznom, ugyanis.. . Nincs kedvencem... - felelte az elnök. Hát, a diplomáciával nincs baj. De most talán még jó is, hogy (sport)diplomáciai téren „óvatoskodók" a madridi csapat vezetői, mert mind senor Mendoza, mind pedig Jorge Valdano egyszer, kétszer és százszor megkapta azt a kérdést: mit szólnak a Marca című lapban is megjelent, a Johan Cruyff és a Frank Rijkaard nevével szignált „a Ferencváros elsöprését" (is) tartalmazó levélhez? " - Mi előítélet nélkül érkeztünk Magyarországra - mondta Jorge Valdano (s ugyanígy vélekedett egyébként Ramón Mendoza is...) s nem tapasztaltunk semmi atrocitást. Ha a sport oldaláról közelítek, akkor pedig azt kell mondjam, hogy kalapot emelek a Ferencváros előtt, mert a madridi mérkőzésen, a súlyos vereség után is volt tartása, morálisan nem esett szét, mindvégig sportszerűen küzdött. Amúgy is tisztelem a magyar labdarúgást, emlékszem a nagy Honvédra, az Aranycsapatra, Puskásra és a tíz évvel ezelőtti Videotonra, amely ellen játszottam is... Mi tehát úgy tekintünk a mostani mérkőzésre, hogy a Fradi madridi szereplése a magyar bajnok részéről csak kisiklás volt. Tapasztalható tehát: Valdano is udvarias ember... Ám mi legyünk picinykét udvariatlanok, s emlegessük fel, hogy az ő (edzői) élete sem felhőtlen, amit bizonyíthat az, hogy a mostani meccs előtt tovább szaporodtak a gondjai! Alkotta bokája nincs rendben, míg a hírek szerint Redondónak egy gyulladt fog okozott álmatlan éjszakát. A nagy meccsig azonban még a madridiak (is) aludhattak egyet... Az pedig újabb, később írt történet fejezete lehet, hogy kinek milyen lesz, illetve kinek hogyan telik majd a meccs utáni éjszakája... Reszkess, Fradi! Avagy hosszú az út Valdanótól Michelig A meghirdetett sajtótájékoztatóval amúgy minden rendben volt. A Budatours, azaz Herztka György alaposan kitett magáért, valószínűleg még azt is tudta, hogy melyik Real-játékosnak milyen színű ágytakaró van a szobájában. Így arra a kérdésre, hogy - úgy déltájban - merre van a csapat, szinte gyerekjáték volt válaszolnia: „Kilencen várost néznek, a többiek itt sétálgatnak.” Az egyik „sétálgató, José Miguel González Michel - becsületes nevén csak egyszerűen Michel - úgy látszik, elfáradt, mert a hall sarkában lévő bőrfotelben ejtőzve várta az ibádet. Hegyi Iván kollégánk amolyan élő lexikonként már sorolta is, amit tudni kell róla, így talán nem csoda, hogy Michel először nem is nagyon akart szóba állni velünk. A Valdano által tartott sajtótájékoztatón aztán kiderült, hogy a játékos csak a vezetőedző akaratát teljesíti. Az argentint ugyanis hiába kérlelte az egész magyar sportsajtó - hivatkozva a lapzártára ő hajthatatlan maradt. Pedig csak tíz percet kértünk az ebéd után, ám úgy tűnt, „annak” a tíz percnek stratégiai fontossága van a szerda esti meccset illetően. Mintha azt mondanák: reszkess, Fradi, mert most úgy kipihentük magunkat, mint még sohas 3®!Imre Mátyás Ramón Mendoza elnök aztán szerencsére közbelépett, és megkérte Valdanót, engedélyezze, hogy legalább két játékos a rendelkezésünkre állhasson, így az edző kénytelen volt Laudrupot és Michelt „kijelölni", igaz, csak öt percre. Az ebédlőtől a liftig tartó útnak hála, az öt percből több lett, bár Michelen látszott: gondolatai már az ágy, vagy még az imént elfogyasztott csokifagyi felé kalandoznak. Elnézést az erőszakosságért, de az előbb bő félórát ücsörgött a fotelban, igazán beszélgethetett volna velünk... - Nálunk nem szokás az, hogy az edzőnk akaratával ellentétesen cselekedjünk, hiszen ezért komoly büntetéseket kell fizetnünk. Tudom, hogy a fél óra alatt másokkal is beszélgettem, de azok csak madridi szurkolók voltak, tehát semmilyen „interjújellege" nem volt dolognak. " A szerdai meccset valószínűleg egyébként sem tartják túlságosan „veszélyesnek"... Soha, egyetlen ellenfelet sem szabad lebecsülnünk, főleg nem a ferencvárosiakat, akik a madridi, súlyosnak mondható vereség ellenére sem törtek össze, és végig sportszerűen játszottak a Bernabeau-ban. Számomra egyébként csak mindig kétféle mérkőzés létezik: a megnyert és az elvesztett. A döntetlennel sohasem vagyok elégedett, mert az azt jelenti, hogy nyerhettünk volna, de nem tettünk meg mindent a győzelem érdekében. - Ön már átélte a Real egy nagy korszakát, sőt, a nyolcvanhattól kilencvenig tartó időszakban a csapat karmestere volt, most viszont alig kerül be a kezdőtizenegybe. Ez azt jelenti, hogy eljárt ön felett az idő? - Szó sincs erről, bár harminckét évesen már nem tartozom a siheder játékosok közé. Azt hiszem, Laudrup személyében a Real méltó utódra bukkant, és szerintem is ésszerű az, ha adott esetben egy jobb formában levő játékost játszat az edző Más kérdés, hogy Michael sem igazán a jövő emberei+ Az akkori „aranycsapat" volt-e a jobb, vagy a mostani? - Akkoriban olyan egyéniségek játszottak nálunk, mint Butraguerro, Hugo Sanchez és még sorolhatnám. Mi öt évig toltuk a szekeret, a mostani gárda még csak az út elején áll. A tavaly. Megnyert bajnokság jogosságát idén kell bizonyítani, és ez nem lesz könnyű feladat. Ráadásul itt van a Bajnokok Ligája is, amely külön terheket ró a csapatra. Jómagam egyébként az akkori és a mostani csapatban is szívesen játszom, feltéve persze, ha számításba vesznek. " Számítottak-e arra, hogy ilyen könnyen legyőzik a Ferencvárost? - Egyáltalán nem, és azt is elmondhatom, hogy a nagy különbség ellenére ez egyáltalán nem volt olyan könnyű. Látszott, hogy abban a csapatban sokkal több van, például nagyon veszélyesen kontráznak a játékosai. Az is biztos, hogy a visszavágó nem lesz „sétagalopp". Annak idején a Videoton is megtréfálta önöket... - Akkoriban az egyáltalán nem tűnt tréfának, bár a lényeg, a kupa megnyerése sikerült. Most túl vagyunk a „nehezén", azaz, Madridban már sikerült nyernünk. Remélem, nem ismétlődik a történelem, és idegenben is begyűjtjük a két pontot. - Köztudott, hogy a klub gazdasági válságban van. Érződik-e ez a mindennapi munkájukban? - Nem tudom, hogyan csinálja az elnök úr, de mi eddig még mindig pontosan megkaptuk a járandóságunkat. Biztos vagyok abban, hogy Mendosa úr hosszú távon is megoldja majd ezt a problémát. - Olvasta-e a Marcában megjelent felhívást, amelyet többek között Johan Cruyff is aláírt? - Nem, de hallottam róla, és egyszerűen nevetségesnek tartom, illetve nem látom értelmét az ilyen dolgoknak. Mi futballozni akarunk, és nem politizálni. Remélem, erre Budapesten is lehetőségünk nyílik majd... VI. 298. • 1995. november 1.