Nemzeti Sport, 1997. november (8. évfolyam, 298-327. szám)
1997-11-25 / 322. szám
Vili. 322. • 1997. november 25. Ewing és a gyűrűk újraelosztása kezd gyakorlott vándorra emlékeztetni a Chicago Bulls alakulata. Michael Jordan és csapata hétmeccses nyugati túrájának harmadik állomásán úgy győzte le a Sacramentót, hogy mindvégig vezetett, és csupán arra kellett ügyelnie, hogy a rendre felkapaszkodó hazaiakat három lépés távolságban tartsa. Ez sikerült, így a chicagóiak a legutóbbi játéknap egyetlen idegenbeli sikerének boldog tulajdonosai lettek. A Bulls szezonbeli első négy vendégszereplése kudarccal végződött, a Clippers ellen vérrel-verítékkel és Jordán meseszerű 49 pontjával - már összejött egy kétszeri hosszabbításos siker, a Sacramento szétforgácsolása pedig szinte rutinszerűen ment. A 33 pontot termelő Jordán, az évadbeli legjobbját (18, 6, 8) nyújtó Toni Kukocs, valamint a 14 lepattanót leszakító Dennis Rodman vezetésével a bajnok az idénynyitó óta harmadszor került 100 pont fölé. A Sacramentóban Mitch Richmond 23 ponttal megszilárdította hatalmát, rajta kívül Corliss Williamson (12) és Olden Polynice (12) igyekezett a legjobban a hátrány faragásában. • A Los Angeles-i derbin a papírformának megfelelően a Clippers foglalatoskodott a hátrány szűkítésével. Bill Fitch tanítványai igyekeztek kihasználni, hogy a Lakersből hiányzott a kiújult hasizomhúzódással küszködő Shaquille O’Neal. A center távolléte bizony meglátszott a Lakers játékán, a harmadik negyed hajrájában például 66-65-re a Clippers (Rodney Rogers 24, Lamond Murray 18) vezetett, ráadásul a hazaiak legjobbja, a 28 pontig jutó Eddie Jones ekkortájt kapott egy ütést a szeme fölé, és kiszállni kényszerült. Kobe Bryant (24) állt a Lakersrohamok élére, vezérlete alatt Kipszropsz 14 pontos előnybe került a pályaválasztó, és innentől a legjobb úton haladt sorrendben 11. győzelme felé. A még mindig veretlen Lakers főedzője, Del Harris 500. alapszakaszbeli győzelmét könyvelhette el, ezzel a 19. helyet foglalja el az NBA-trénerek rangsorában. Patrick Ewing is araszolt egyet, a New York Knicks centere az NBA összesített pontlistáján csosszant előre. Ewing 19 pontot szerzett a Vancouver elleni, az első két negyedben váratlanul szoros mérkőzésen, ezzel karrierje össztermelését 21 798 pontra futtatta fel, és kilenc egységgel megelőzte Larry Birdöt, az eddigi 17. helyezettet. „Larry kicsodát? Azt a palit, akinek tele van a sublótja világbajnoki gyűrűkkel? - vonta fel a szemöldökét álfelháborodással Ewing a meccs után, majd finomított a hangnemen. - Larry Bird az egyik legjobb barátom, és egyáltalán nem számít, hogy most megelőztem. Különben is, engem csak a gyűrű érdekel. Tudják mit, adjanak nekem egyet Larry gyűjteményéből, aztán beszélgethetünk a pontokról is.” Ewing és társai (Charles Oakley 18, Allan Houston 14, Chris Mills 13) sokadszor rugaszkodtak neki az idénynek a bajnoki cím igényével, és bár volt néhány meglepő vereségük, fölényes győzelmeik gyűjteménye arra enged következtetni, hogy eltökéltségük ezúttal igen megalapozott. A Vancouver (Bryant Reeves 18, Shareef Abdur-Rahim 16, Otis Thorpelle) elleni sikerrel már hét legalább húszpontos sikernél tart a New York, a legutóbbi alapszakaszban összesen négy ilyet sikerült elkönyvelniük. Szó esett a jelenleg Indianapolisban edzősködő Larry Birdről, foglalkozzunk most egykori csapatával, a Boston Celtics alakulatával, amelynek tizenkilenc hónap után sikerült legyőznie a Detroitot. Rick Pitino remek munkát végez a legutóbbi szezon pofozógépénél, amely utolsó hét meccséből hatot megnyert, és összesen hét sikernél tart. A Detroit ellen Antoine Walker 29, Ron Mercer 16, Chauncey Billups 13 pontot termelt, az utóbbi 12 találkozójából kilencet (!) elveszítő Pistonsban Grant Hill (21, 11), Brian Williams (19, 10) és Lindsey Hunter (16) jutott a legtovább. NBA, alapszakasz, 24. játéknap Boston Celtics-Detroit Pistons 90-86 (19-23, 17-14, 30-24, 24-25). Legjobb dobó: A. Walker 29, ill. G. Hill 21. Legtöbb lepattanó: A. Walker 7, ill. G. Hill 11. Legtöbb assziszt: Billups 6, ill. Dumars, G. Hill, Hunter 4-4. Dobószázalék, mezőny (büntető): 40.0 (66.7), il. 41.4 (80.6). New York Knicks-Vancouver Grizzlies 104-84 (26-26, 25-22, 32-17,21-19). Ld.: Ewing, Oakley 19- 19, ill. Reeves 18. Ll.: Dudley 10, ill. Chilcutt 9. La.: Ward 8, ill. Mayberry 4. Dsz.: 50.6 (65.5), ill. 34.6 (83.9). Sacramento Kings-Chicago Bulls 88-103 (21-28, 21-33, 28-15, 18-27). Ld.: Richmond 23, ill. Jordan 33. Ll.: Stewart 10, ill. Rodman 14. La.: Williamson 5, ill. Kukocs 8. Dsz.: 42.2 (65.2), ill. 45.1 (73.0). Los Angeles Lakers-Los Angeles Clippers 119-102 (31-24, 24-23, 29-27,35-28). Ld.: E. Jones 28, ill. Rogers 24. Ll.: Blount 9, ill. Murray 8. La.: Van Exel 11, ill. Rogers 6. Dsz.: 50.0 (75.0), il. 47.9 (65.0). K. Zs. [3] FILA Mélyponton a Blizzard mmmimatuv A Columbus Quest ebben az idényben már negyedik ellenfelét tartotta története legalacsonyabb pontszámán: a New England Blizzard negatív mérkőzésrekordja mostantól 58 pont. Az American Basketball League első kiírásának bajnoka 25 ponttal nyert, a három negyed alatt 22 egységet termelő Katie Smith mellett Shannon Johnson (14), Sonja Tate (10) és Valerie Still (7 pont, 7 lepattanó) volt a Columbus legjobbja. A 31 labdaeladással egy másik franchise-mélypontot (negyedszer) elérő New Englandben Jennifer Rizzotti (12) és az ezúttal halovány Carolyn Jones (9) szerezte a legtöbb pontot. Teresa Edwards, az Atlanta játékosedzője csupán egy lepattanóval és egy assziszttal maradt el a tripla-duplától (20, 9, 9), teljesítménye azonban így is hozzásegítette a Gloryt (Katrina McClain 22, 12, Stacey Lovelace 14 pont), hogy hosszabbítás után győzzön a San Jose otthonában. A hazaiaknál a tavaly Edwardsszal együtt olimpiai bajnokságot nyerő Jennifer Azzi járt közel a tripla-duplához (18, 8, 9). ABL, alapszakasz, 33. játéknap San Jose Lakers-Atlanta Glory 77-81 (ld.: Azzi 18, ill. McClain 22) - hosszabbítás után, Columbus Quest-New England Blizzard 83-58 (ld.: K. Smith 22, ill. Rizzotti 12). Az állás Keleti csoport 1. Columbus 14 11 3 0.786 2. New England 16 9 7 0.563 3. Atlanta 16 7 9 0.438 4. Philadelphia 15 5 10 0.333 Nyugati csoport 1. Portland 16 12 4 0.750 2. LongBeach 14 8 6 0.571 3. Colorado 14 7 7 0.500 4. Seattle 16 5 11 0.313 5. San Jose 17 5 12 0.294 Röplabda Grand Champions Cup, Japán Aszályos évek után: győzelemittas brazilok Akárcsak az oroszok a hölgyeknél, a férfiak mezőnyében a brazilok is százszázalékos teljesítménnyel nyerték meg a szupertornát. Teljesen felesleges volt a számolgatás - ha Kuba így, Brazília úgy, akkor még a karibiak is az élre lopakodhatnak, mert a brazilok nyertek, sőt, a kubaiak kikaptak a torna végére magukat összeszedő hollandoktól. De előbb az ausztrálok okoztak kis híján nagy meglepetést: csak öt játszmában adták meg magukat a kínaiaknak. A találkozót Hóbor Béla vezette, aki a tíz játéknapon nyolc alkalommal kapott küldést. Kiváló játékvezetőnk 132 percet töltött a bírói pulpituson, mire lefújhatta a találkozót. A kanadai edző, Stelio Derocco szerint még sok ilyen mérkőzés szükséges ahhoz, hogy fiai a hazájukban megrendezendő 2000. évi olimpián beleszólhassanak a nagyok dolgába. Ezúttal nem a légiósok, hanem a kenguruk földjén röplabdázó játékosok vitték a prímet: a 24 éves Beard 13+17-es, a mindössze 18 esztendős Van Beest 14+19-es teljesítménnyel járult hozzá a „majdnem bravúrhoz”. Az első két játszma megnyerése után már a tornagyőzelem tudatában borulhattak össze a brazilok a Japán elleni mérkőzésen. A csúcstalálkozóra rekord számú, 9700 néző volt kíváncsi. Még mielőtt bárki is furcsállná, vajon miképpen mehettek ki hétfőn ennyien egy sporteseményre, megjegyezzük: november 24. ünnepnap a felkelő nap országában. A brazilok ünneprontóan viselkedtek és egyetlen szettel sem ajándékozták meg a hazaiakat, ráadásul hosszú, aszályos éveket követően, ismét hangos győzelmet arattak. Az atlantai olimpián még csak négy alkalommal lehetőséget kapó 26 éves feladó, Cassio Perreira briliánsan irányít, a 23 esztendős Nolbert Bizencourt kalapálja át a labdákat, de Godoy Filho is még csak 21 múlt. A dél-amerikaiak átlagéletkora: 23,1 év. Az utolsó mérkőzés már csak a második helyről dönthetett, és - némi meglepetésre - sima útra tért az addig csak döcögő holland szekér. Held és Van der Meulen győztes meccsen búcsúzott a válogatottól, miután Kuba ellen az első két szettben olajozott dugattyúként emelkedett a narancsmezes sánc, de már a nyitások is rést ütöttek az ellenfél állásain. Érdekesség, hogy a második szettben már 8:7-es állásnál letelt a limitált idő, azaz a 25 perc. A negyedik játékrészt, egyúttal a mérkőzést, egyértelműen az áttörhetetlen holland fal nyerte meg. A győztes oldalon Schuil (9+16) és Bas van de Goor (7+18), a vesztesen Oswaldo Hernandez (10+26) és Gato Moya (11+13) tett ki magáért. Nem úgy az ázsiaiak, akik - csakúgy mint a női tornán - a férfiaknál is az első hármon kívül rekedtek. Férfiak. 5. (utolsó forduló): Kína-Ausztrália 3:2 (12, 9, -13, -12, 13), Brazília-Japán 3:0 (5, 11, 17), Hollandia-Kuba 3:1 (11, 14, -4, 8). Végeredmény: 1. Brazília 10 (15:3), 2. Hollandia 8 (12:9), 3. Kuba 8 (11:9), 4. Kína 8 (9:10), 5. Japán 6 (8:12), 6. Ausztrália 5 (3:15). (szabó g.) Golf Írország egyes vidékein egymást érik a golfpályák, a Zöld szigetről sok jó játékos indult neki a világnak, de hogy az ifjú ír duó megnyerje az idei Világkupát... Egészen 1958-ig kell visszalapozni a torna történelemkönyvében, hogy Harry Bradshaw és Christy O’Connor személyében ír győztesre leljünk. A szigetország második Vk-diadalát szállító Paul McGinlay és a Ryder-kupa csapattagságról az utolsó pillanatban lecsúszó Padraig Harrington kétütésnyi hátránnyal fordult a kaliforniai verseny befejező napjára, mivel azonban mindketten jól ütöttek (68, 67), és az addig vezető Struver, Cejka német kettős betlizett (74, 72), átvették a vezetést. Európa legjobbja, Colin Montgomerie egymás utáni harmadik 66-os körével nagyot lendített a skót kettősön, de társa, Raymond Russell két double-bogey-t is ütött (72), így a menetelés csak a második helyig tartott. Montgomerie ettől függetlenül megkapta a mezőny legjobb egyéni teljesítményéért járó International Trophyt. Meglepetés a két Major-győztessel felálló hazaiak mindössze harmadik helye, valamint a védő dél-afrikai kettős (Emnic Els 279, Wayne Westner 283) kilencedik pozíciója. Elsék tavaly 18 ütést vertek a mezőnyre... Jó hétvégéje volt az amerikai Tom Watsonnak és Loren Robertsnek, valamint a skót Andrew Coltartnak, a három kontinensre szóródott férfielit soros győzőinek. A három tornagyőztes közül Tom Watsont kell kiemelni: a nyolcszoros Major-első Watson három hónap pihenés után indult versenyen, és tízévnyi japán nyeretlenségének vetett véget Mijazakiban, a legbusásabban díjazott japán golfverseny első helyének besöprésével. Férfi Világkupa, Kiawah Island (a pénzdíj: 1.5 millió dollár; a pálya: 6150 méter, 72 pár): 1. Írország 545 ütés (Harrington 273, McGinley 272), 2. Skócia 550 (Montgomerie 266, Russell 284), 3. Egyesült Államok 551 (Love III 273, Leonard 278), 4. Wales 554 (Woosnam 279, P. Price 275), 5. Németország 554 (Straver 286, Ceska 268), 6. Spanyolország 555 (Garrido 270, Martin 285). Dunlop Phoenix Tournament, Mijazaki (a pénzdíj: 1,58 millió dollár; a páyla: 6221 méter, 71 pár): 1. Tom Watson (amerikai) 275 ütés (70, 65, 70, 70), Ozaki N. (japán) 277 (71, 70, 71, 65), 3. Parry (ausztrál) 278 (68, 68, 69, 73), 4. Olazábal (spanyol) 279 (73,69, 67, 70) és Ozaki J. 279 (68, 71, 69, 71), 6. Rocca (olasz) 280 (71, 72, 68, 69) és Goosen (dél-afrikai) 280 (66, 72, 72, 70). Callaway Golf Pebble Beach Invitational (a pénzdíj: 300 000 dollár; a pálya: 6217 méter, 72 pár): 1. Loren Roberts 276 ütés (64, 68, 74, 70), 2. Miller 279 (69, 68, 69, 73) és Triplett 279 (71, 66, 72, 70), 4. Forsman 280 (71, 70, 70, 69), 5. Daly 281 (67, 68, 73, 73), Carter 281 (68, 71, 69, 73) és Dili 281 (72, 65, 72, 72). (Mindannyian amerikaiak.) Australian PGA, Sydney (a pénzdíj: 350 000 dollár; a pálya: 6227 méter, 72 pár): 1. Andrew Coltart (skót) 285 ütés (72, 71, 66, 76), 2. Appleby 289 (69, 73, 74, 73) és Allan 289 (69, 71, 74, 75), 4. Devenport (új-zélandi) 290 (72, 71,72,75) és R. Davis 290 (70, 73, 74, 73), 6. Allenby 291 (73, 70, 72, 76). (A nem jelzett nemzetiségűek ausztrálok.) ★ A hölgyek amerikai körversenyén az utolsó eseményre maradt a koronázás. A svéd Annika Sörenstam és az ausztrál Karrie Webb a Las Vegas-i versenyig harcolt a legtekintélyesebb női golfkörverseny legjobb játékosa címért, amelyet végül a svéd hölgy érdemelt ki. Sörenstamnak elég volt csupán megelőznie Webbet, a tavalyi legjobbat, ám az európai nem érte be ennyivel: a hármas rájátszás harmadik lyukánál megnyerte a versenyt. A svéd hölgy 1995 után másodszor végzett az amerikai kereseti lista élén (ezúttal 1 236 789 dollárral) és kapta meg az „Év játékosa” címet. Webb 12 394 dollárnyira volt attól, hogy a női golf történetének első olyan játékosa legyen, aki egymást követő két esztendőben áttöri az egymilliós határt. LPGA Tour Championship, Las Vegas (a pénzdíj: 750 000 dollár; a pálya: 5827 méter, 72 pár): 1. Annika Sörenstam (svéd) 277 ütés (72, 68, 67, 70) - rájátszás után, 2. Kane (kanadai) 277 (71, 68, 71, 67) és Hurst (amerikai) 277 (72, 64, 73, 68), 4. Webb (ausztrál) 279 (72, 66, 72, 69) és Robbins (amerikai) 279 (73, 66, 69, 71), 6. Lopez (amerikai) 280 (69, 68, 71, 72). Ellenir Ladies Open, Szaita (a pénzdíj: 516 000 dollár; a pálya: 5710 méter, 72 pár): 1. Ku Ok Hi (délkoreai) 205 ütés (69, 69, 67), 2. Bando 209 (69, 68, 72), 3. Cseng Hsziu-feng (tajvani) 210 (68, 70, 72). (kormanik) Támadtak az írek Sportvilág ’97 NEMZETI SPORT17 Újabb rasszista botrány Három mérkőzés szerepelt az észak-amerikai profi jégkorongliga legutóbbi játéknapjának programján - bár a Colorado-Los Angeles találkozót a bajnokság előtt kiadott programban egy nappal későbbre jelezték. A három összecsapáson a hazai együttesek csupán egyetlen pontot szereztek. Florida Panthers-Washington Capitals 2-5 (1-1, 0-2, 1-2). Gólszerzők: Sheppard (7. perc - emberelőny), Whitney (42.), ill. Bondra (2., 40.), Housley (26. - 4e.), Tinardi (42.), Simon (45.). Kapusok: Vanbiesbrouck 30 lövés/25 védés, ill. Kölzig 30/28. A Washington megszakítás nélküli negyedik idegenbeli győzelmét könyvelhette el, a Florida pedig utolsó öt hazai mérkőzésén nem tudott nyerni. Sajnos, a Capitals mérkőzésén újabb rasszista megnyilvánulás történt. A találkozó végén Craig Bembe, a vendégek rosszfiúja összeverekedett Peter Worrell-lel, a hazaiak színes bőrű játékosával és valószínűsíthető, hogy nem maradt el Bernbe részéről a rasszista megjegyzés. A fővárosi játékos a mérkőzés után bocsánatot szeretett volna kérni Worrelltől, de a floridai korongozó visszautasította ezt. A hónap elején Chris Simont tiltották el három találkozóra, mivel a Capitals csatára az edmontoni Mike Grier bőrszínére tett megjegyzéseket. Carolina Hurricanes-Calgary Flames 3-3 (0-1, 1-2, 2-0, 0-0). G: K. Primeau (40.), O’Neill (45.), Emerson (55.), ill. Iginla (8. - emberhátrány), Nylander (22.), Tyitov (35.), K. Bürke 25/22, ill. Tabaracci 33/30. A „Hurrikánok” legutóbbi hazai mérkőzését klubcsúcsnak számító több mint 19 ezer néző tekintette meg. Most is rekord született, csak éppen ellenkező előjelű, hiszen az 5516 szurkoló kirívóan alacsonynak számít az NHL-ben. Mindenesetre a gyér számú közönség izgalmas összecsapást láthatott, a Carolina 0-3- ról egyenlített. Azzal mindenki egyetértett, hogy ha Keith Primeau nem szépít a második harmad végén, a hazai gárda veszített volna. Colorado Avalanche-Los Angeles Kings 1-2 (0-0, 1-0, 0-1, 0-1) - hosszabbítás után. G: C. Lemieux (26.), ill. Csiplakov (57.), Robitaille (63.). K. Billington 22/20, ill. Fiset 38/37. A Csendes-óceáni-csoport első két helyezettje szoros találkozót vívott. A divízió élén álló Colorado egészen az 57. percig vezetett Claude Lemieux góljával, de az orosz Vlagyimir Csiplakov egyenlíteni tudott. Jött a hirtelen halál rendszerű hosszabbítás, ahol is Luc Robitaille rutinja aranyat, ebben az esetben két bajnoki pontot jelentett a Kingsnek. A kiváló csatár kapáslövése 2:17 perccel a zárás előtt talált utat Craig Billington kapujába. A Los Angeles eddig hét hosszabbításos mérkőzésén első győzelmét aratta, míg a „Lavina” eddigi nyolc ráadásában nem győzött. Alpesisí-Vk Ausztrália is felkerült a sítérképre... Csöppet sem túlzás: az ez évi alpesi síidény legnagyobb meglepetésével zárult a női szlalomverseny Park Cityben. Mint arról már beszámoltunk, az első futamot az ausztrál Zaki Steggall nyerte, s már ez is rendkívüli eseménynek nevezhető, hiszen az ötödik kontinens nem éppen sízőiről híres. De ez még csak a csodák kezdete volt... Sokan úgy gondolták, egyszer az ausztrálnak is lehet szerencséje, a második futamban úgyis helyére (értsd: hátrább) kerül a távoli földrész sportolónője, de nem így alakultak az események. Igaz, ehhez kellett a hagyományosan nagy sínemzetek képviselőinek betlije is. A németek szeme fénye, Katja Seizinger továbbra sem szereti a szlalomot, a 25 éves hölgy így összegezte az első futam lényegét: „Örülök, hogy letudtam a távot. A felkészülés utolsó hét napján csak a szlalomra edzettem, mégsem értem el jobb eredményt. ” Igaz, nem pusztán ő az egyedüli, aki a sztárok közül többet remélt szlalomban, a felső szakasz jeges felülete Deborah Compagnonit is a „földre vitte”. Aztán a hét végén pedig a sívilág végleg felfedezte a 23 éves Zak Steggallt - merthogy a fiatal hölgy a második „kanyarban” is a legjobbnak bizonyult, így a sportág történelmében először nyert ausztrál alpesisí-Vk-t. Az fiatal reménység a verseny előtti utolsó felkészülési napokat a német csapat tagjaival töltötte, s hírek szerint a németek már ekkor aggódva pislogtak az „auszi” lány formáját látván. Persze, Steggall nem véletlenül vált ilyen kiváló sízővé: mindössze négyéves volt, mikor szülei (természetesen vele együtt) Ausztráliából a franciaországi Morzine-ba költöztek, ahol a lányka fokozatosan kitanulta a szakma csínját-bínját. Ebben szülei is erősen támogatták, a hírek szerint már 22 hónapos (!) korában lécet csatoltak Steggall lábára - fanatizmusuknak gyümölcse mára beérett. A győztes munkáját a szülőkön kívül persze többen egyengették, edzője az az osztrák Helmut Spiegel, aki már rutinos a „távolról jöttek” trenírozásában, hiszen az új-zélandi Claudia Riegler munkáját is ő irányítja. A jelek szerint mindezt pedig kiválóan teszi, merthogy Riegler harmadik lett a Park Cityben rendezett szlalomversenyen. Az ausztrál győztes, aki „civilben” kommunikáció szakos egyetemi hallgató, tudja, hogy hazájában nem túl sokra tartott sikert ért el, de reménykedik győzelmének véleményformáló hatásában. „Ausztráliában szinte mindenki úgy gondolja, a síelés jó buli, olyan, mintha az ember egy partin venne részt. Most talán egy kicsit megváltozik a véleményük. ” A svéd Nowen ügyesen kihasználta a honfitársnője, Pemnilla Wiberg sérülés miatti hiányzásával a számára adódó lehetőséget, s a második helyre „csúszott be”. Persze, a svédek így is örültek, számukra főképp a jó eredmény ténye volt a fontos, az azt kiharcoló személye csupán másodlagos kérdés. Nowen reakciója ez ügyben: „Minden versenyen az jár az eszemben, hogy a hazámért küzdök, s ha sikerem van, nem számít, hogy milyen körülmények között értem el. ” Alpesi Vk, 1. női műlesiklás, Park City: 1. Zak Steggall (ausztrál) 1:36.30 (48.18, 48.12), 2. Nowen (svéd) 1:37.08 (48.39, 48.69), 3. Riegler (új-zélandi) 1:37.35 (48.39, 48.96), 4. Koznick (amerikai) 1: 37.75, 5. Bakke (norvég) 1:38.12, 6. Accola (svájci) 1:38.51. A műlesikló Vk állása: 1. Steggall 100, 2. Nowen 80, 3. Koznick 60. Az összetett Vk állása (4): 1. Compagnoni 214, 2. Érti 192, 3. Nowen 189, 4. Meissnitzer 156, 5. Piccard 141, 6. Flemmen 108.