Nemzeti Sport, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-23 / 261. szám

4 ­ Nehéz örökség - avagy a tehetség állhat több lábon is Előbb társakkal (1948: London, 1952: Helsinki), az­tán egyedül ás társakkal egyaránt (1956: Melbourne, 1960: Róma) bizonyította be, hogy ő is azon honfitár­saink közé tartozik, akikre igaz, hogy amit nem tudnak a kardvívásról, azt nem is érdemes tudni Hogy aktuá­lisan fogalmazzak: Kárpáti Rudol kardja része a „ma­gyar örökségnek”. Hat aranyéremmel és a mögöt­tük rejlő tudással üzen az ifjabbaknak. Bizonyítva azt is, hogy a tehetség etika­ több lábon, hiszen miköz­ben egyike a magyar sport klasszikusainak, haikatat­­lanjainak, a Nemzeti Zene­de hallgatójaként, a Zene­akadémia hegedű tansza­kát elvégezve, majd a Páz­mány Péter Tudományegye­temen zenetörténetet hall­gatva vallja: csak teljes életet érdemes élni. „Kárpáti Rudolf nemes küzdelme a magyar kardví­vás világhírnevéért a ma­gyar örökség része” - rög­zíti a bírálóbizottság, s a méltatást - mindenfajta hi­vataloskodást mellőzve - csak így fordíthatom le: ne­héz, roppant nehéz Kárpáti Rudolf öröksége, mint min­denkié, aki példaképül vá­lasztható. Aki nem hiszi, lásson neki, s próbálja meg utánozni őt. 1956. DECEMBER „A három »öreg« közül ezúttal úgy látszik, Kárpáti következett. Gerevich 1948-ban, Kovács Pál 1952-ben nyert olimpiai bajnok­ságot, most valóban Kárpátin volt a sor. Úgy festett a dolog, mintha Gerevich és Kovács is ezt akarta volna: mindkettő vereséget szen­vedett Kárpátitól, úgyhogy Kár­páti két győzelemmel indult neki a többiek elleni csatának. Ez a két győzelem sokat segített Kár­pátinak, de bizony nem ártott vol­na, ha a két magyar olimpiai baj­nok a döntő többi résztvevőjének a legyőzésével is segítette volna Kárpáti útját. Erre azonban Gere­vich és Kovács ezúttal nemigen volt képes, nem ment nekik a szokott jól a vívás. Kárpáti telje­sen magára hagyatva is kivere­­kedte azonban az olimpiai baj­nokságot... .. .A nagy melegben megiz­zadt Kárpátit ölelgették a ver­senyzőtársai, ölelgették a ma­gyar szurkolók. Percekig tartott, amíg levegőhöz jutott. - Nehéz, idegfeszítő mérkő­zéssorozat volt - mondta és köz­ben gyöngyöző homlokát torül­gette. - Nagyon készültem, de azért izgultam, mert az előkéseü­letek nem voltak teljesen zavarta­lanok. Ahogy más magyar spor­tolók előkészületei sem. De sike­rült! Nagy kő esett le a fejemről most. ‘az ötödik bell­it találat va n. Később, amitsz mar jobban. BBMapodott. mtlj^SrrTrrtfHTa • •^portlysti. decembe^ . '• - — Elh­iszik-e, hogyha most nmm i|,a­«tiiS8(»ikérit virága ‘ * .f#|f ff fogadtatás és üdvözlő szónok­lattenger, a szeretet és a meg­becsülés azért nem­ kisebb • • • ...A harmadik kocsi­dban. . .Kárpáti Rudolfot lírányival együtt találjuk egy ablak mel­lett. .. V ...Kárpáti azt magyarázza, hogy nagyon jól ment neki kint a vívás. - Még a verseny előtt meg­nyugtató hírt kaptam hazulról, s ez nagyon jót tett. Most először indultam olimpián egyéniben és sikerült győznöm. Elmondta még azt is, hogy Belgrádban találkozott Svéd Sándorral, Operaházinak világ­hírű énekesével. Svéd azt mondta, hogy­ most még egy féléves szerződése van. Berlin­ben és Bécsben szerepel majd, s aztán hazajön ő is..." (Sport, 1956. december 20.) ,,Pástra hívnak a francia Le­fevre ellen. Fejből tudom a táb­­­lát, de még egyszer megnyes­­zem. Én veretlen vagyok."Le fevre-nek egy veresénytese.­ff tehát eldöntheti a bajnokság sorsát. Amikor felhúzom a sisakot, hallom, hogy Ali és Pali szinte egyszerre mondja: - Rudi, még ez kell! ! .. .Megy is minden, 4:2-re ve­szetek. Még egy találat kell. Tá­­m­adok. Fejcsel oldalt, de a fran­cia védi. Kis szünet. Megtorlom ,­a homlokomat, körülnézek. A magyarok már ott topognak a pást mellett. Balthazár Leó be­­szól: »Nyugi és már fent vagy!« Még egy találat, s teljesül az álmom... Igyekszem kitalálni, hogy Lefevre mire készül... . Megindul - elővágok. Tisztán érzem, hogy ült a pengém vé­ge. Lefevre már nyújtja is a ke­zét... ...Aztán ott állok fent, az emelvény legmagasabb lépcső­jén. Pawlowski a kezemet szo­rongatja: »Szevász, bajnok...«" (Kési Rudolf: így nyertem én az elsőt ép® a hetediket, Sport, 1956. decemberm­.) hatos holtverseny kezdődik az, első helyért ...J^ével^1 perc van még hátra a vívóidő­ből. Aztán az is fejár és felkere­­eredményt 4:4-re s­orítsr H^J^^^percen át magát Kárpátié a na^1 Csel Es Pawlowsk .maradt hasán tompán puffan Ru­di vágása. Vita nem lehet. Az öregkiarat­ós ellenfél magához öleli Rudit. Pajjvlowski gratulál. Microafriai bajnok. Egyéniben I fe —4a_elso percek csordultig, telt bordoc^%a4fig|kk^n. Rp­­dwa m­egszólal. ^ és világbaj­.f&jyetlen pomályW » A ti .zedét sem tudtam nyújtani an­nalf Jiffiffe-szépdöntőbem^V^nBsiP^, mindenből van újjászületés. Még a vereségből is. Pawlows­ki ellen már tudtam, hogy nem lesz baj. Furcsa ez az állításom, hiszen az utolsó három évben nem tudtam megverni. És a végtelen izgalomról és akarás­­ról csak annyit, hogy nemzet­­­közi versenyen velem még nem fordult elő, hogy elcsúsz­tam a páston. Itt előfordult, ép­pen Pawlowski ellen. A boldog, még mindig meg­­fiatcsiggal küzdő vívómester, Somli Béla megjegy­zi csende­sen: Öli!­ff - Milyen sok függött ettől a csőr­étől. Ha kikap, hatos holt­verseny van. Rudi elsápad. - Ezt nem is tudtam - mond­ja utólag megijedve...” (Nép­sport, 1960. szeptember 9.) „Enyhe szellő fújdogál. Meg­­meglebben a fekete-fehér csí­kos légzsák a repülőtér épüle­tének a tetején... ...Süt a nap. Az autók soka­ságának kék, zöld, fekete, szür­ke lakkja csillog a parkolóhe­lyen. ll|Met^jármű! És mennyi gig a tömegen -Ottjönnek . ^ j Minden szem Vecsés felé fordul, s a vecsési fák fölött a halványkék és párás ködből há­­ro­mfekete pont túr®* elől Nem­sokára már a m­otorbújgást is halljuk. Jön a három repülő­- De jó at Rönd“-moaldja Kár- JÖ&Üt n­ajd­ minden logikai kap­.. A sgjtóben 1KÜtftr is úgy érez­em­, uSqf­­t*emlegettek«... De, szerencsére, mind a kétszer földbe tudtam" szedni magam idegileg... ........Mozgolódás támad az olimpiások soraiban. Kárpáti Rudolf kilép közülük, s felmegy a dobogóra. Arcáról meghat­ott­­ság tükröződik így köszöni meg az üdvözlőbeszédet: - Megtisztelő feladattal és m­eghatottan állok itt,­hogy a magam és versenyzőtársaim­ nevébőr köszönetet mondjak, a fogadtatásért... Negyedszer volt az a megtisztelő feladatom, hogy olimpián képviseljem ha­zám színeit. Tudtuk..., hogy minden helyezésért hatalmas versengés lesz. Mégsem szá­mítottunk olyan gigászi küzde­lemre, mint amilyen Rómában volt... S éppen ezért nem kap­hattunk volna annál nagyobb dicséretet..., hogy a magyar olimpiai csapat megtette a köte­lességét. Ezért harcoltunk oda­kint valamennyien. Mert nincs szebb számunkra, mint ha egy nagy világversenyen felcsen­dülnek a magyar Himnusz hangjai...” (Népsport, 1960. szeptember 14.) ív.: Előbb társakkal (1948: London, 1952: Helsinki), aztán egyedül és társakkal egyaránt (1956: Melbourne, 1960: Róma) bizonyította be, hogy ő is azon honfitársaink közé tartozik, akikre igaz: amit nem tudnak a kardvívásról, azt nem is érdemes tudni. Hogy aktuálisan fogalmazzak: Kárpáti Rudolf kardja része a „magyar örökségnek”. Hat aranyéremmel és a mögöttük rejlő tudással üzen az if­jabbaknak. Bizonyítva azt is, hogy a tehetség állhat több lábon, hiszen miközben egyike a magyar sport klasszi­kusainak, halhatatlanjainak, a Nemzeti Zenede hallgató­jaként, a Zeneakadémia hegedű tanszakát elvégezve, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen zenetörté­netet hallgatva vallja: csak teljes életet érdemes élni. „Kárpáti Rudolf nemes küzdelme a magyar kardvívás világhírnevéért a magyar örökség része” - rögzíti a bírá­lóbizottság, s a méltatást - mindenfajta hivataloskodást mellőzve - csak így fordíthatom le: nehéz, roppant nehéz Kárpáti Rudolf öröksége, mint mindenkié, aki példaképül választható. Aki nem hiszi, lásson neki, s próbálja meg utánozni itt. ’TKoltMgo­ “Péten, ttt . ■ ■ -V..1 . * , I Ár í ifi KÁRPÁTI RtlDOT.F MAGYAR ÖRÖKSÉG , immár másodszor...” (Nép­sport, 1960. szeptember 9.) ^ fc,­­01 .^^antóeti nézőtér felé vezető lépcsőház aluljárojájaan egymást cÉMd­óLöcsókola a kevesse magyar, ^^regcsé­­,ebb:Rudmo?TMzd ju* 01 MN KÉPES SPORT 1998. szeptember 22. I .

Next