Nemzeti Sport, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-23 / 261. szám
4 Nehéz örökség - avagy a tehetség állhat több lábon is Előbb társakkal (1948: London, 1952: Helsinki), aztán egyedül ás társakkal egyaránt (1956: Melbourne, 1960: Róma) bizonyította be, hogy ő is azon honfitársaink közé tartozik, akikre igaz, hogy amit nem tudnak a kardvívásról, azt nem is érdemes tudni Hogy aktuálisan fogalmazzak: Kárpáti Rudol kardja része a „magyar örökségnek”. Hat aranyéremmel és a mögöttük rejlő tudással üzen az ifjabbaknak. Bizonyítva azt is, hogy a tehetség etika több lábon, hiszen miközben egyike a magyar sport klasszikusainak, haikatatlanjainak, a Nemzeti Zenede hallgatójaként, a Zeneakadémia hegedű tanszakát elvégezve, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen zenetörténetet hallgatva vallja: csak teljes életet érdemes élni. „Kárpáti Rudolf nemes küzdelme a magyar kardvívás világhírnevéért a magyar örökség része” - rögzíti a bírálóbizottság, s a méltatást - mindenfajta hivataloskodást mellőzve - csak így fordíthatom le: nehéz, roppant nehéz Kárpáti Rudolf öröksége, mint mindenkié, aki példaképül választható. Aki nem hiszi, lásson neki, s próbálja meg utánozni őt. 1956. DECEMBER „A három »öreg« közül ezúttal úgy látszik, Kárpáti következett. Gerevich 1948-ban, Kovács Pál 1952-ben nyert olimpiai bajnokságot, most valóban Kárpátin volt a sor. Úgy festett a dolog, mintha Gerevich és Kovács is ezt akarta volna: mindkettő vereséget szenvedett Kárpátitól, úgyhogy Kárpáti két győzelemmel indult neki a többiek elleni csatának. Ez a két győzelem sokat segített Kárpátinak, de bizony nem ártott volna, ha a két magyar olimpiai bajnok a döntő többi résztvevőjének a legyőzésével is segítette volna Kárpáti útját. Erre azonban Gerevich és Kovács ezúttal nemigen volt képes, nem ment nekik a szokott jól a vívás. Kárpáti teljesen magára hagyatva is kiverekedte azonban az olimpiai bajnokságot... .. .A nagy melegben megizzadt Kárpátit ölelgették a versenyzőtársai, ölelgették a magyar szurkolók. Percekig tartott, amíg levegőhöz jutott. - Nehéz, idegfeszítő mérkőzéssorozat volt - mondta és közben gyöngyöző homlokát torülgette. - Nagyon készültem, de azért izgultam, mert az előkéseületek nem voltak teljesen zavartalanok. Ahogy más magyar sportolók előkészületei sem. De sikerült! Nagy kő esett le a fejemről most. ‘az ötödik bellit találat va n. Később, amitsz mar jobban. BBMapodott. mtlj^SrrTrrtfHTa • •^portlysti. decembe^ . '• - — Elhiszik-e, hogyha most nmm i|,a«tiiS8(»ikérit virága ‘ * .f#|f ff fogadtatás és üdvözlő szónoklattenger, a szeretet és a megbecsülés azért nem kisebb • • • ...A harmadik kocsidban. . .Kárpáti Rudolfot lírányival együtt találjuk egy ablak mellett. .. V ...Kárpáti azt magyarázza, hogy nagyon jól ment neki kint a vívás. - Még a verseny előtt megnyugtató hírt kaptam hazulról, s ez nagyon jót tett. Most először indultam olimpián egyéniben és sikerült győznöm. Elmondta még azt is, hogy Belgrádban találkozott Svéd Sándorral, Operaházinak világhírű énekesével. Svéd azt mondta, hogy most még egy féléves szerződése van. Berlinben és Bécsben szerepel majd, s aztán hazajön ő is..." (Sport, 1956. december 20.) ,,Pástra hívnak a francia Lefevre ellen. Fejből tudom a táblát, de még egyszer megnyeszem. Én veretlen vagyok."Le fevre-nek egy veresénytese.ff tehát eldöntheti a bajnokság sorsát. Amikor felhúzom a sisakot, hallom, hogy Ali és Pali szinte egyszerre mondja: - Rudi, még ez kell! ! .. .Megy is minden, 4:2-re veszetek. Még egy találat kell. Támadok. Fejcsel oldalt, de a francia védi. Kis szünet. Megtorlom ,a homlokomat, körülnézek. A magyarok már ott topognak a pást mellett. Balthazár Leó beszól: »Nyugi és már fent vagy!« Még egy találat, s teljesül az álmom... Igyekszem kitalálni, hogy Lefevre mire készül... . Megindul - elővágok. Tisztán érzem, hogy ült a pengém vége. Lefevre már nyújtja is a kezét... ...Aztán ott állok fent, az emelvény legmagasabb lépcsőjén. Pawlowski a kezemet szorongatja: »Szevász, bajnok...«" (Kési Rudolf: így nyertem én az elsőt ép® a hetediket, Sport, 1956. decemberm.) hatos holtverseny kezdődik az, első helyért ...J^ével^1 perc van még hátra a vívóidőből. Aztán az is fejár és felkereeredményt 4:4-re sorítsr H^J^^^percen át magát Kárpátié a na^1 Csel Es Pawlowsk .maradt hasán tompán puffan Rudi vágása. Vita nem lehet. Az öregkiaratós ellenfél magához öleli Rudit. Pajjvlowski gratulál. Microafriai bajnok. Egyéniben I fe —4a_elso percek csordultig, telt bordoc^%a4fig|kk^n. Rpdwa megszólal. ^ és világbaj.f&jyetlen pomályW » A ti .zedét sem tudtam nyújtani annalf Jiffiffe-szépdöntőbem^V^nBsiP^, mindenből van újjászületés. Még a vereségből is. Pawlowski ellen már tudtam, hogy nem lesz baj. Furcsa ez az állításom, hiszen az utolsó három évben nem tudtam megverni. És a végtelen izgalomról és akarásról csak annyit, hogy nemzetközi versenyen velem még nem fordult elő, hogy elcsúsztam a páston. Itt előfordult, éppen Pawlowski ellen. A boldog, még mindig megfiatcsiggal küzdő vívómester, Somli Béla megjegyzi csendesen: Öli!ff - Milyen sok függött ettől a csőrétől. Ha kikap, hatos holtverseny van. Rudi elsápad. - Ezt nem is tudtam - mondja utólag megijedve...” (Népsport, 1960. szeptember 9.) „Enyhe szellő fújdogál. Megmeglebben a fekete-fehér csíkos légzsák a repülőtér épületének a tetején... ...Süt a nap. Az autók sokaságának kék, zöld, fekete, szürke lakkja csillog a parkolóhelyen. ll|Met^jármű! És mennyi gig a tömegen -Ottjönnek . ^ j Minden szem Vecsés felé fordul, s a vecsési fák fölött a halványkék és párás ködből háromfekete pont túr®* elől Nemsokára már a motorbújgást is halljuk. Jön a három repülő- De jó at Rönd“-moaldja Kár- JÖ&Üt najd minden logikai kap.. A sgjtóben 1KÜtftr is úgy érezem, uSqft*emlegettek«... De, szerencsére, mind a kétszer földbe tudtam" szedni magam idegileg... ........Mozgolódás támad az olimpiások soraiban. Kárpáti Rudolf kilép közülük, s felmegy a dobogóra. Arcáról meghatottság tükröződik így köszöni meg az üdvözlőbeszédet: - Megtisztelő feladattal és meghatottan állok itt,hogy a magam és versenyzőtársaim nevébőr köszönetet mondjak, a fogadtatásért... Negyedszer volt az a megtisztelő feladatom, hogy olimpián képviseljem hazám színeit. Tudtuk..., hogy minden helyezésért hatalmas versengés lesz. Mégsem számítottunk olyan gigászi küzdelemre, mint amilyen Rómában volt... S éppen ezért nem kaphattunk volna annál nagyobb dicséretet..., hogy a magyar olimpiai csapat megtette a kötelességét. Ezért harcoltunk odakint valamennyien. Mert nincs szebb számunkra, mint ha egy nagy világversenyen felcsendülnek a magyar Himnusz hangjai...” (Népsport, 1960. szeptember 14.) ív.: Előbb társakkal (1948: London, 1952: Helsinki), aztán egyedül és társakkal egyaránt (1956: Melbourne, 1960: Róma) bizonyította be, hogy ő is azon honfitársaink közé tartozik, akikre igaz: amit nem tudnak a kardvívásról, azt nem is érdemes tudni. Hogy aktuálisan fogalmazzak: Kárpáti Rudolf kardja része a „magyar örökségnek”. Hat aranyéremmel és a mögöttük rejlő tudással üzen az ifjabbaknak. Bizonyítva azt is, hogy a tehetség állhat több lábon, hiszen miközben egyike a magyar sport klasszikusainak, halhatatlanjainak, a Nemzeti Zenede hallgatójaként, a Zeneakadémia hegedű tanszakát elvégezve, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen zenetörténetet hallgatva vallja: csak teljes életet érdemes élni. „Kárpáti Rudolf nemes küzdelme a magyar kardvívás világhírnevéért a magyar örökség része” - rögzíti a bírálóbizottság, s a méltatást - mindenfajta hivataloskodást mellőzve - csak így fordíthatom le: nehéz, roppant nehéz Kárpáti Rudolf öröksége, mint mindenkié, aki példaképül választható. Aki nem hiszi, lásson neki, s próbálja meg utánozni itt. ’TKoltMgo “Péten, ttt . ■ ■ -V..1 . * , I Ár í ifi KÁRPÁTI RtlDOT.F MAGYAR ÖRÖKSÉG , immár másodszor...” (Népsport, 1960. szeptember 9.) ^ fc,01 .^^antóeti nézőtér felé vezető lépcsőház aluljárojájaan egymást cÉMdóLöcsókola a kevesse magyar, ^^regcsé,ebb:Rudmo?TMzd ju* 01 MN KÉPES SPORT 1998. szeptember 22. I .