Nemzeti Sport, 1999. szeptember (10. évfolyam, 238-267. szám)
1999-09-02 / 239. szám
10 NEMZETI SPORT A Nemxetff m gg mm j gg W m MM -----------A sport histonaskonne ^ A nagy Törő elmondhatjajtik Királylány _ nk\, a feleségem lf/T Fejszaggatóan örült hecc az élet, csak győzzük követni tébolyító cikcakkozását. Hát kérdem én, felérhető-e józan ésszel az alábbi képtelenség. Tehát. Adva van a remek lady. Az ő édesapja labdarúgásunk legendás figurája volt. Férje és annak fivére ugyancsak nagymenő focistamúltat igazolhat, édes unokanénjének az urát pedig mindjárt olimpiai arany és vébéezüst ékesíti. Mindezek ellenére a família futballesze, memóriájának ékessége, az örök focivitákban a végső érvet kimondó döntnök a remek lady. Pedig ő maga „mindössze” röplabdában nyert országos bajnoki címet, kosárlabdában játszott kevéskét az élvonalban, kacérkodott a vívással, az atletizálással és a pingponggal. A foci? Az átitatta a lelkét, beleszületett. Élte az edzőgyerekek, a futballistafeleségek életét, túláradó türelemmel-szeretettel, habzsolva az élményeket. Kijutott neki a sportbirodalmi javakból. Másik unokatestvérének a férje híres kosaras szakember, unokabátyja a magyar motorsport bálványa. Az oldalkocsis bálvány veje pedig - e színárnyalat még hibádzott a családi palettáról - jeles vízilabdázó volt. Úgy hetven esztendőnek előtte ömlengett Király Tivadarról a Sporthírlap. Hogy a pindurka ember a magyar pályák mókamestere, hogy a tréfázásban Opata Zoltánon, a futballhumor élő tárházán is túltesz. Tibi-Tivi immáron hivatalos kölcsönfocistává vált, hiszen minden csapat kölcsönveszi a túrájára, mint hangulatemelő tényezőt. Bolondozás mellett persze játszott is. Nem akárhogyan. Király futballeszét Obitz Gabiéhoz hasonlítja az írás! Parádésabb méltatásra labdarúgó aligha ácsingózhat. „Király Tivi nem összeszedte, hanem összemókázta magának a budafoki családi házat és a nyugdíjas állást” - fejeződik be a „királypárti” cikk. Az emlegetett nyugdíjas állásra a leszármazottak nem emlékeznek. Apuka, az iparengedélyes műbútorasztalos egyetlen percet sem dolgozott tanult hivatásában. Ám a családi ház ma is áll. A királyi lak a budafoki Rózsavölgy innenső részén, a Tompa utcában hirdeti I. Tivadar örök dicsőségét. Ketten lakják: Rexi és Törő. A királyi sarjadék, Király Tivadar egy szem gyermeke, az egyszer Judit, másszor Júlia néven fungáló remek lady, amúgy Törőcsik Istvánná. Mert hogy a poszt-Puskás korszak pompás labdarúgója a férje. A rezidenciával szemben terpeszkedő iskola pusztán arról nevezetes, hogy egykoron Zakariás József villája állt a helyén. Nyomorult Zaki! Mit összegürcölt azért a családi hajlékért. A tetőfedő még fel sem rakta az utolsó palát, és a telket kisajátították, a Zakariás-házat ledózerolták. Máshol ugyebár nem építhettek iskolát. Zaki sohasem heverte ki a csapást. Királyéknél emlékporolásra, elrévedezésre késztető félhomály lengi körül az antik bútorokat, a blenderkeretes olajfestményeket, az ékes porcelánokat. tippek, horgolt térítők, no és focimúltunk megannyi parádés mementója. Termetes csapatkép a falon, a keret aligha leplezhetné a korát. A sárgás fotó 1926-ban készült Berlinben. Amikor Apuka válogatott volt... Hát ez az. Mármint ez maradt Apuka örök szívfájdalma. Mindhiába feszített a címeres mezben Takács II, Wilhelm, Künstler, Wéber, Dudás, Gallowich és maga Schlosser- Slózi is, fájdalom, a teutonok eltángáltak bennünket. A szövetség erre fene cselesen Berlin-Budapest titulussal rögzítette a német-magyarnak indult találkozót, így ment füstbe és szállt ki a kéményen Király Tivadar egyetlen válogatottsága. Újabb avítt kép, az sem sokkal ifjabb, 1931-es. A III. kerület FC diadalittas, Magyar Kupát nyert gárdájáról. Tivi bácsi tükörsimára borotvált fejjel feszít. Lám, lám. A tar focistakobak sem újdonság. A manótermetű hátvéd már minden trükkpatront elsütött, amikorra a kései utódok kifundálhattak volna valami nívósat. Hamar nekilátott. A Medve utcai polgári iskolában Bilicsivel ült egy padban. A két vízivárosi Tivadar iszonyú pusztítást vitt végbe a tanerők idegsejtjeiben. Később is a maga keskeny ösvényét taposta. A szövetség tudta nélkül átrándult profinak Pozsonyba. Ráunván az idegen kenyérre, hazatért, és 1922-ben már a Vasast erősítette. A Király névnek se híre, se pora a korabeli összeállításban, noha Tivi bácsi mindig játszott. Feketén! Álnéven: Nyerges - Zatykó, Szenyi - Keleken, Gottlieb, Tomecskó - Katzer, Takács II, Jelinek, Szentmiklóssy, Himmer. Vajh melyikük nevét bitorolta? Az abszolút tökéletes védőjátékos - állapítja meg róla 1926-ban a krónikás. Flegmatikus szerelések, gyors, energikus belemenések, kitűnő fejjáték, rendre általános feltűnést kelt pazar játékával... Ötletekben éppen nem szűkölködött... Ünnepelt profiként egyszer csak Budafokra költözött, mert kitalálta, hogy felviszi az élvonalba a Budafoki Iparosok Körének semmi kis csapatát. A BIK ugyan nem lett halhatatlan, de később, 1947-ben az ugyancsak jegyzetlen MATEOSZ együttesét csak felsegítette az NB I-be. Király mester bizonyos Zakariás József nevű fedezetet állított a teherautó-fuvarozók csapatjátékának tengelyébe. Zaki gyakran megfordult a Tompa utcai királyi, azaz edzői rezidencián. Itt ismerte meg a bűbájos kereskedelmista fruskát, a szomszédban lakó Pettenkofferék (motorosok, figyelmezzetek!) nagyobbik lányát. Pettenkoffer Gizi kezdetben trécselni járogatott át Királyékhoz, pontosabban Jutka unokatestvéréhez, ám Zakariás felbukkanása (a fene érti!) eltérítette az érdeklődését. Zakariásné lett belőle. Azért a MATEOSZ bajnoki bankettjén még a parányi Rexi, a Királylány feszített a díszhelyen, Zaki mellett... Pettenkoffer Gizi (ismertebb nevén Kuki) és Zakariás Jóska frigyével Király Julianna egész sor labdarúgóval került atyafiságba - unokatestvéri szinten. Az aranycsapat jobb sorsa érdemes Zakija a III sorszámot viselte. Zakariás I István, Zakariás II Imre, Zakariás IV Ferenc és Zakariás I László valamennyien a Budafoki MTE együttesében futballoztak, édesapjuk, idősb Zakariás József, az ismert szocdem aktivista és még ismertebb cipész a BMTE választmányi tagjaként segítette a klubot. Szemünk láttára formálódik, gyarapodik a legparádésabb magyar sportcsalád, mert az, szavamra mondom. Hallgassuk csak hogyan pereg-forog az igaz mese rokkája. A kisebbik Pettenkoffer lány, Gabriella sem hozott szégyent a budafoki sporttradíciókra. Kosárlabdázóhoz ment férjhez, Lakfalvi Lászlóné lett belőle. A stramm, szőke Lakfalvi Laci a BMTE ágyúja volt, amikor 1948-ban felju- Együtt a két Törőcsik fivér, a régi szép, honvédos ■ időkben. Az ifjabbik, a római kettes kodszámmal jelölt Ferenc ahogy illik, szerelésben, István civilben. Éppen akkor, merő véretlenségből sérült volt. Mint rendesen... A legendás Király Tivadar edzői igazolványa (kis képünk) 1947-ből. Művész úr volt az egyik beceneve, mert, hogy a megszólalásig hasonlított Pécsi Sándorra. Ha a megszólalásig nem is, de a hasonlatosság tagadhatatlan A Bp. Honvéd kalandozó együttese valahol Itáliában, 1956 telén, már a dél-amerikai túrára készülvén. A játékosok bal karjukon viselt fekete szalaggal gyászolják a levert magyar forradalmat, talán egyben az aranykor letűntét is. Ebben az összeállításban, magyar földön nem futballoztak többé. Balról jobbra: Kocsis, Budai II, Czibor, Dudás, Rákóczi, Bányai, Törőcsik I, Tichy, Kotász, Grosics és Puskás SPORTTÖRTÉNELEM X. 239. • 1999. szeptember 2.