Nemzeti Sport, 1999. november (10. évfolyam, 298-327. szám)
1999-11-01 / 298. szám
X. 298. , 1999. november 1. LABDARÚGÁS • PNB FTC-Lombard FC 0-1 BlAz ellopott Fradi Sztanko Poklepovics irtó makacs ember. A csapatát rendre elverik otthon, neki azonban a szeme sem rebben, és mindenkit biztosít arról, hogy esze ágában sincs lemondani, őt annál sokkal keményebb fából faragták. A változatosság kedvéért a Lombardtól elszenvedett vereség után még meg is dicsérte saját magát, mondván, ő, kifogástalan szakmai munkát végez. Lelke rajta! Mondott még valamit, ami így hangzott: „Egy rossz szavam sem lehet a csapatomra, a játékosaim mindent kiadtak magukból”. A televíziónak köszönhetően sokan láthatták, hogy a Ferencváros játékosai a futball paródiáját mutatták be szombaton este. Ha a horvát edzőnek igaza van, akkor abból csak az következhet, hogy ezek az amúgy derék fiatalemberek erre és ennyire képesek, rossz még belegondolni is, mit láthattunk volna, ha nem tesznek meg mindent... Ebben az esetben az Üllői úton be kell csukni a boltot. Végezhet Poklepovics úr vagy bárki bármilyen kifogástalan szakmai munkát, annak ez a szánalmas produkció lehet a vége. Lehet az edző Mucha József vagy Poklepovics, hozhatnak mestert akár a Bundesligából is, attól még Nagy Norbertból, Kovács Bélából, Bárányos Zsoltból, Lakos Pálból és a többi igyekvő férfiúból még nem lesz futballista. És a Fradi is legfeljebb ál-Fradi marad. A Fradit lehet gyűlölni, lehet imádni, csak sajátos világát és szerepét tagadni nem szabad. Közhely, hogy a jó Fradira az egész magyar labdarúgásnak szüksége van, ám ez a megállapítás jelenleg nélkülöz minden alapot, mert mostanság nincsen, nem létezik Fradi - sem jó, sem rossz. Van viszont egy anyagilag és erkölcsileg széthullott klub - bocsánatot kérünk a többi szakosztálytól, és pontosítsunk: kft... -, amely nyomaiban sem emlékeztet arra, amit az emberek kerek száz esztendeje Fradiként imádnak vagy utálnak. Eltűnt a hamisítatlan varázs, a nehéz napokon, sőt, éveken is túllendítő kohéziós erő, a családi érzést keltő összetartozás, az erkölcsi tartás. Kilopták a Fradit a Ferencvárosból. Az örökösen balhét kereső huligánok, a tehetségtelen, rövidlátóan vagy önző szempontok alapján dolgozó vezetők, a handabandázó, csak a népszerűséget hajszoló hirtelen jött álfradisták. Márpedig a Ferencváros így csupán egy szürke klub - ismét bocsánat: kft... - a többi között, semmiben sem különbözik mondjuk a Siófoktól, a Szegedtől, a Haladástól vagy éppen a BKV Előrétől. Nincs pénze, nincs futballistája, nincs csapata, és már nincsenek szurkolói sem. Visszatérve Poklepovics mester szavaira: bár tévedne! Akkor elég lenne őt kirúgni, más pedig nagyszerű csapatot kovácsolhatna a jelenlegi társaságból, ám ennél sokkal nagyobb a baj. Igaza van. És ha már itt tartunk, idézzünk még egy gondolatot az edző egyik korábbi nyilatkozatából: „Sikerült megismernem a magyar mezőnyt, és szerintem másutt sincsenek jobb játékosok.” A világbajnoki bronzérmes Horvátországból érkezett szakembernek tudnia kell, hogy ez nem dicséret, és még csak nem is vigasz. Sőt... Pajor-Gyulai László A V-betű kissé erőltetett... Mátyus János inkább feltartja a kezét a csapat nevében (Németh Ferenc felvétele) Ferencvárosi specialitás? Dr. Páncsics Miklós nem érti, hogy miért őt támadják Az elmúlt hetet aligha felejti el egyhamar dr. Páncsics Miklós, a Ferencváros ügyvezető igazgatója. Hétfőn, azzal kezdődött, hogy az Újpest-FTC mérkőzésen a Megyeri úti stadion díszpáholyában atrocitás érte. A ferencvárosi klubvezetőt ott csaknem megverték, noha a brutális támadásra aligha szolgált rá. Aztán elérkezett a szombat, amikor az újpesti drukkerek után már a sajátjai fordultak ellene. Az FTC-Lombard FC Tatabánya mérkőzést követően több mint száz torokból harsant fel az Üllői klubház előtti téren a „Páncsics, takarodj! Páncsics, takarodj!” rigmus... Rajta kívül hasonló „üzenet” érkezett dr. Torgyán Józsefnek is, bár a miniszter nem volt kint a meccsen, dr. Páncsics Miklós viszont pontosan hallotta a klubházban a tömeg kiáltásait. Vasárnap délelőtt már nem volt egyszerű elérni a ferencvárosi vezetőt. Csak hosszas próbálkozások után sikerült „elcsípni”, ám dr. Páncsics nem örült túlságosan az érdeklődésnek, lapunkra azonban egy rövid interjú erejéig időt szakított. • Hogy érezte magát a szombati meccs után? - Szomorú voltam, hiszen megint kikapott a csapat, ráadásul hazai pályán. • Csak szomorúság volt önben? Félelem nem? - Mitől vagy kitől kellett volna félnem? • Talán hallotta az elkeseredett ferencvárosi szurkolók kórusát, amely nemcsak doktor Torgyán Józsefnek, hanem önnek is üzent. Finoman fogalmazva: felszólította önöket a távozásra. - Ilyen vereség után érthető, ha a közönség elkeseredetté válik. • Ebben tökéletesen igaza van. Ezek szerint meg sem lepődött a bekiabálásokon? - De, meglepődtem. Sajnos, nálunk az a legújabb divat, hogy a szurkolók szinte összekötik a vezetőt az edzővel. Ha az egyiknek nem megy, előveszik a másikat is. • Tehát úgy érzi, hogy igazságtalan kritika érte? Nem tudom, miért nekem kell most magyarázkodnom. Én végzem a munkámat, arról nem tehetek, hogy a játékosaink meccsről meccsre kihagyják a helyzeteket, és újabb vereséget szenvednek. Mondja, ez az én hibám? • Valamiért mégis haragszanak önre a Fradi-szurkolók. Sajnos, valamiféle ferencvárosi specialitás, hogy kudarc esetén a vezetőséget is támadja a közönség. • Még egyszer megkérdezem: ön szerint indokolatlanul? - Ezért elsősorban a sajtó a hibás. • Már megbocsásson, de ezt hogy érti? - Amikor az újságok elkezdtek írogatni arról, hogy megy-e Páncsics, leváltják-e Poklepovicsot, akkor biztos voltam benne, előbb-utóbb majd a közönség, a szurkolók is elkezdik ugyanezt. • Tehát azt akarja mondani, a sajtó sugallja a nézők felé, hogy Torgyán urat, önt, vagy akár a jóistent szidják? - Mondom, először ez az újságokban jelent meg... • Értem. Akkor beszéljünk másról! Sztanko Poklepovics milyen edző? - Sztanko Poklepovics eddigi eredményei tiszteletet parancsolóak, és ő már a világ számos pontján bizonyított. Bárhol dolgozott, kitűnő eredményeket ért el... • ...bocsánat, hogy közbevágok, de ez most a Frndi-szurkolókat aligha vigasztalja. - Ezt elismerem. Ettől függetlenül Sztanko Poklepovicsot kitűnő szakembernek tartom, de sajnos minden edző életében előfordulhatnak hasonló szituációk, mint amilyenbe most ő került. Emlékezzen csak arra, amikor Fabio Capello visszatért a Milánhoz, és a sztárokkal teletűzdelt csapat a középmezőny végén kullogott. Most valami hasonló történik nálunk is. • Tudja, azért némileg merész hasonlat a Fradit a Milánnál egy szinten emlegetni. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy rossz széria bármelyik csapat életében „benne van”. Ha hagyják Sztanko Poklepovicsot dolgozni, akkor valószínűleg bebizonyítja majd, hogy sokkal többre képes a csapattal együtt. • És ön szerint hagyják? - Nem tudom. • És önt hagyják? - Erre sem tudok válaszolni. • Meglepődne, ha szerdán az egyesület tanácsülése után leváltanák? - Erre csak azt tudom mondani: bízom benne, hogy aki valamilyen döntést hoz, azt felelősséggel teszi, úgy, hogy a döntés a Ferencváros javát szolgálja. • Megismétlem: meglepődne, ha leváltanák? - Be kell kalkulálnom ezt is. Sinkovics Gábor • Meglepődne, ha leváltanák? - Be kell kalkulálnom ezt is. Még mindig Portugália A kapitány fordulója Nincsenek jó napjai Bicskei Bertalannak. A magyar labdarúgó-válogatott vezetőjének a feje először Sebők Vilmos Lidocain-ügye miatt fájhatott, aztán nyilvánosan Kisteleki István pályázott a kapitányi posztra, majd a Vasárnap Reggel című újság szerint Törökországból pozitív bundára biztatták a magyar csapatot a lisszaboni Eb-selejtező előtt (a törökök legjobb másodikként továbbjutottak volna, ha nem kapnak ki Németországban, és a magyarok „csak” kettő nullra kapnak ki Lisszabonban). Sebők ügye szerintem fatális véletlen. Ez az a kellemetlen eset, amelyről megítélésem szerint senki sem tehet - mondta Bicskei Bertalan. - Kisteleki Antal jelentkezéséről nem szeretnék beszélni, míg az állítólagos török megkeresés komolytalan pletyka, sajnos, azt kell mondanom: a pályán nyújtott játékunk volt erre a legékesebb cáfolat... No, és akkor a PNB 11. fordulója... A szövetségi kapitány három mérkőzést látott pénteken és szombaton. - Kispesten közepes színvonalú meccset láthattak a nézők - értékelt Bicskei Bertalan. - A hajtás azonban megfelelő volt. Dicséret illeti a hazaiakat, mert fél órán át emberhátrányban játszva is megőrizték a döntetlent, nem látszott, hogy kevesebben vannak. Az első félidőben a lila-fehérek meggyőzőbbnek tűntek, ezért a döntetlen igazságosnak mondható. Kovács Zoltán javuló formát mutat, Tóth Norbert sérülése miatt visszafogottabb volt. Zalaegerszegen is igazságos döntetlen született... Az MTK-nak a kapufáról visszapattanó lövésénél, a Zetének az utolsó percekben, Illés Béla ziccerénél volt szerencséje. Babos Gábor jól védett, Erős Károly, Halmai Gábor és Illés Béla átlagos teljesítményt nyújtott. A hazaiak csatára, Sebők József jól mozgott, ám idegesnek tűnt, a szokottnál többet reklamált. - Nagyon érdekes, tanulságos meccs volt szombaton az Üllői úton. Egyet kell értenem Sztanko Poklepovics Fradi-edzővel: a zöld-fehérek nagyon sokat tettek a sikerért, akartak győzni, de nem sikerült. Szóval, nem a hozzáállással volt baj, persze, más kérdés, hogy a sorozatos kudarcok miatt a közönség dühös, de szerintem még türelmet kell adni ennek a csapatnak. A tatabányaiak szervezetten védekeztek, és okosan kontráztak. A vendégek a fellazuló ferencvárosi középpályát átjátszva a vonalban védekező védők mögé kerültek, és egy ilyen akcióból gólt tudtak szerezni. Úgy láttam, Lakos Pál és Mátyus János sok akciót megállított, igaz, az összjátékban ők sem jeleskedtek, míg Szűcs Lajos jól védett. (somogyi) NEMZETI SPORT 3 Mátyus János profi edzőnek tartja Sztanko Poklepovicsot, de. „Többet nem hibázhatunk” Még Mátyus Jánossal volt a legkevesebb baj. A Ferencváros védője a tőle megszokott erőteljes játékot nyújtotta volna... Ha nincs szemlátomást formán kívül. Futott, loholt becsülettel a bal szélen, szerelt, becsúszott, tette a dolgát, de a tiszta fehér szerelés ellenére ugyanolyan szürkén, mint a csapattársai. Mátyus sem az igazi, nem olyan, mint a tavasszal volt. A lelátói bekiabálásokat hallva, egyre több kudarcélménnyel telve ő vajon miként látja a helyzetet? Mit gondolhat a Fradiról, a saját teljesítményéről, az edzésmunkáról és a jövőről? Egyáltalán, van-e véleménye a kialakult helyzetről? + Látta magát lapunk címoldalán? - Láttam, és nem is tudom, mit mondjak... + Pedig valamit mondania kellene. Beszélni a helyzetről, amely egyre kilátástalanabb. - Ne várjon tőlem valami magyarázatfélét, mert... Nem tudom, miért vagyunk ennyire rosszak. + Nem tud vagy nem akar beszélni? - Mit mondhatnék én? Éppen én? A Fradi játékosa vagyok, gyermekkorom óta szeretem ezt a klubot, nekem az a dolgom, hogy futballozzam. - Értem én, hogy visszafogott, de biztos vagyok abban: van véleménye. Legalább anynyit mondjon meg, hogy milyen edzőnek tartja Sztanko Poklepovicsot? - Jó edzőnek. Sőt, nagyon is jó, profi edzőnek! Olyan szakembernek, akivel szívesen dolgozom. Tudja, mit szokott mondani nekünk játékosoknak? Például azt, hogy győzelem után kell lehajtanunk a fejünket, és vereség után kell felemelnünk. Érti ezt? Volt nekem sok edzőm, de a legtöbb éppen fordítva gondolkodott. Szóval Poklepovics úrral nincs semmi gond. Ezek szerint remek edzéseken vesznek részt? - Pontosan. Élvezem az edzéseinket. - És a taktika? Egyáltalán mi a taktika, van-e saját játékstílusa a Ferencvárosnak? Mert a lelátóról ebből bizony semmi sem látszik. - Tudom. Pontosan érzékelem, hogy a mi játékunk esetleges, legtöbbször olyanok vagyunk, mint egy csorda, összevissza futkosunk, pedig Poklepovics úgy küld minket a pályára, hogy remek taktikát dolgoz ki. - Mondana erről egy-két szót? - Az edző általában azt kéri tőlünk, hogy hosszú keresztlabdákkal próbálkozzunk, a két csatárnak üres területet kell nyitnia a felzárkózó középpályásoknak. A súlypontáthelyezés lenne a legfontosabb. Sajnos, nem tudjuk megvalósítani edzőnk elképzeléseit. - Na de, miért? Ennyire gyenge a játékoskeret? - Lehet, hogy ez a baj. A jelek szerint a mostani csapat a legjobb esetben is csak középszerű lehet, ám értse meg: nekem ezt szörnyű kimondanom. + Ha a Fradi középszerű is, vagy még az sem, önnek ettől függetlenül sokkal, de sokkal jobban kellene játszania. Ezt elismeri? - Igen. Pedig hajtok, rohanok a meccseken, talán jobban, mint korábban bármikor, és mégsem megy. Talán az lehet a baj, hogy... + Mondja csak bátran! - Szóval, nekem nagyon hiányzik Simon Tibor. Amíg ő itt volt velünk, feltüzelte a játékosokat, nagyszerű hatással volt mindenkire. Most nincs senki, aki az ilyen szituációban vezéregyéniséggé válhat. + Éppen ön lehetne az! - Érzem én is, tőlem várnák el, hogy vezéregyéniség legyek, de én erre nem vagyok alkalmas. + Mit gondol, mi lesz a következő fontos lépés a csapat életében? - Nem tudom. Az biztos, hogy többet nem hibázhatunk. + Ezek szerint meglepődne, ha változás történne a vezetőségben és a kispadon? - Nézze, én egy rossz szót sem szólhatok a klub vezetőire és az edzőmre. Még egyszer hangsúlyozom, futballista vagyok, nekem az a dolgom, hogy játsszam. (sinkovics)