Nemzeti Sport, 2002. július (13. évfolyam, 175-205. szám)

2002-07-22 / 196. szám

10 Egyéni sportok Tisza-parti folyóbeszéd Storcz Botond az ötszázas párosok befutója után, a második hely ellenére mosolyogva: „Kétség sem férhet hozzá, mi voltunk a legjobbak, csak a németek előbb értek be... Ugyanez fordítva is elsülhetett volna, bízzunk benne, hogy a világbajnokságon így is történik. ” Szabó Szilvia a párosban elért második helyéről: ,/se ezüst egyáltalán nem megrázkódtatás, hiszen mindent kiadtunk magunkból. És különben is, egy ezüst ne legyen kudarc! Az viszont igaz, hogy edzőnknek, Kati néninek nagyon nem tetszett, amit csináltunk... ” Borhi Zsombor elárulta, a végén fogalmuk sem volt, hányadik helyen eveztek be. írA közönség morajlásából éreztük, hogy nem vagyunk rosszak, de a célban csak néztem a fotósokra, hátha ők tudják, miként végeztünk. Aztán egyikük egyszer csak mutatta, hogy másodikként zártunk. Ezúton is köszönjük neki a segítséget. ” Hegedűs Róberttől megtudtuk, korántsem habos torta a hajó utolsó helyén ülők élete: „Mást sem látok, csak egy vízfüggönyt, olyan ez, mintha úszóedzésen vennék részt. Ráadásul szemüveget kell viselnem, nehogy az előttem lapátolók kiverjék a szemem... A végén én tudok a legkevesebbet a helyezésünkről: a kétszázas finiselés során oldalra pillantva csak egy nagy embertömeget látok bezúdulni a célba.” Angyal Zoltán pesszimista volt - állapíthattuk meg a szegedi Mól 5. kajak-kenu Európa-bajnokság után. A magyar válogatott szövetségi kapitánya tudniillik a kontinensviadal előtt úgy vélekedett, csapata öt-hét aranyra lehet jó. Nos, az össztermés példátlan (hiszen ilyen remek szereplésre senki sem emlékszik): a mieink tíz arany-, hét ezüst-, valamint két bronzérmet vihettek haza, azaz tartottak itthon. És ami korántsem mellékes: az olimpiai számokban három első és három második helyet szereztünk. Két „olimpiai” aranyat már a délelőtti program, az ötszáz méteres döntők elején elkönyvelhettünk. A női kajak négyesben ülő Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga magától értetődő természetességgel utasította maga mögé a spanyolokat. A hispánok tehát hiába fogadkoztak, hogy a sevillai vb-re készülve már most meglepetést okoznak. Maradjunk annyiban, a Fábiánné Rozsnyói Katalin által felkészített magyar kvartettet a mediterrán hajósok akkor sem érnék utol, ha - tételezzük fel, s értsük egyszersmind szó szerint is - Athénig üldöznék őket a Földközi-tengeren. Maradjunk persze egyelőre a Matyéren, a gróf Széchenyi István regatta központban, ahol csupán egyetlen magyar világklasszisnak okoz nehézségeket a kimagasló szereplés. Ne titkolódzunk: Kolonics Györgynek. A kenu zsenije ezúttal nem találta a helyét az egyes mezőnyben. A helye ugyebár a dobogón van, ám vasárnap is csak a negyedik helyen zárt. Kolo professzor ezúttal a kis Doktor, a csehek Martin keresztnévre hallgató menőjét is maga elé engedte, s ezt utóbb fölöttébb bánta. Vereckei Ákost sérülés, egyéb nyűg nem hátráltatta, hozta is megszokott, szintúgy extraklasszisra valló formáját. Könnyűnek azért korántsem tetszett feladata, mi több, élete leghúzósabb fináléját kellett megnyernie. A győztes (nem csigázzuk tovább az olvasói érdeklődést, természetesen Vereckei) is úgy vélekedett, a valaha volt második leggyorsabb kajak ötszázas finálé szemtanúja lehetett a pálya mellett sípoló, doboló, nádihegedülő (...) 25 ezres tömeg. Ennél jobb időt talán az atlantai olimpián lapátoltak, a gainsville-i pályán, ahol a jövő évi vb-n Ákos is kipróbálhatja majd magát. Bajnokunk 1997-ben került a világelitbe, s tanulságos rögvest leszögeznünk, azóta egyetlenegy világversenyről sem tért haza arany nélkül. Kovács Katalin is a fent méltatotthoz hasonlatos utat jár be a női szakágban. Becsületes követőként ezúttal ő nyerte a következő számot. A női K-1 kedvét már szombaton elvette magabiztos, ezres győzelmével, így most, fél kilométeren még kisebb meggyőződéssel igyekeztek utána riválisai. A célban bemutatott nyelvnyújtása azért korántsem kivagyiságról tanúskodott, pusztán azt jelezte, fárasztó - ugyanakkor feledhetetlen - versenysorozat végén tette le a lapátot Szegeden. A kenu kettesek döntőjében Hüttner Csaba és Fürdők Gábor kénytelen volt beérni a pontszerző, hatodik hellyel. A szegedi duó amondó: Spanyolországban, a hazai közönség elvárásait feledve, ám nekik nagyon is megfelelve már sokkal jobbak lehetnek. A férfi kajak párosok küzdelmében már éremhez jutott a lelkes csongrádi sokaság: a Démász-Szeged színeiben küzdő Storcz Botond révén, aki Kammerer Zoltánnal immár a nemzetközi mezőnyben is majdhogynem sydnyei formáját idézte. A majdhogynem azért került a papírra, mert a futam közepét meghajtó magyarok a végén némiképp lelassultak, következésképp a nagy hajrázóként elkönyvelt németek (Rauhe és Wieskötter) egy arasznyival eléjük kerültek. Az Eb legszimpatikusabb versenyzőjének hálája jeléül azért épp Kammerert választotta a publikum, aki kárpótlásul egy C3-as Citroennel (no és kajakkal) száguldhat a 2004-es olimpiáig. Amíg a fiúkat dicsérték, addig a lányokat - edzői oldalról - kissé megszidták a K-2 500-on szerzett második helyért. Szabó Szilvia és Bóta Kinga 1.1 másodperccel szorult a skalpjukra eredménnyel vadászó lengyel Pastuszka, Skowron kettős mögé. Keservre azért nem lehetett okunk az újabb ötkarikás ezüst s különösen azután, hogy a sorban következő számot megint a mieink nyerték. A kenu négyesek között a drukkerek ütemadása mellett a derékhadnak esélyt nem hagyva győzött a Malomsoki Sándor, Iván Gábor, Belicza Béla és Kozmanni György alkotta gárda. A csapatot csapat segíti: a tréneri, pszichológusi együttes munkájának maradéktalan elismeréséhez kizárólag az hiányozna, hogy a magyarok által uralt CM-es viadalokat felvegyék az olimpiai programba... A délelőtt zárása egy nehéz korszak végét és egy szép karrier kezdetét sejtette: az ötszázas négyes vezérevezőse, Gyökös Lajos élete első világversenyén zsebelt be ezüstöt. Társai közül ugyan Kökény Roland és Hegedűs Róbert sem fogadta érzelemmentesen érmét, ám e napon legfőképp Borhi Zsombornak szolgáltatott elégtételt a sors. A korábbi nagyágyú 1997 óta első érmét szerezte, s bizonyítási vágyát látva megajánljuk neki aligha az utolsót. Délután három órakor tehát ott folytattuk, ahol tavaly, a számunkra szintén szenzációs milánói Eb-n abbahagytuk, vagyis nyolc aranyhoz kellett hozzátennie sprintereinknek az újabb — igenis várt - elsőségeket. A női négyes hajók villámfutamában kiválóan startolt az ötszázas és az ezres egység leányságából fele-fele arányban verbuvált kvartett: Paksy, Szabó, Bóta és Janics szinte kimerte a vizet a hajó mellől, ám egyetlen ellenfél (a spanyol amazonok armadája) náluk is gyorsabb volt. Ezüst után bronz következett - kenu egyesben Malomsoki Sándor térdelte ki újabb érmünket. Az orosz óriás, Opaljev nyerte e számot, aki hihetetlen tettet hajtott végre: a leghosszabb táv mellett legrövidebben sem talált legyőzőre. Odafönt úgy vélhették: ezek a derék magyarok mára „túlnyerték” magukat, ezért igen-igen nehezen akart megszütetni a kilencedik elsőség. Fehérvári Vince szólókajakban minden tőle telhetőt megtett, ám ekkor még nem sikerült elsőként átspriccelnie a célvonalon. Az Eb- és vb-címvédő Ronald Rauhéval nem bírt, jóllehet, ezt senki sem róhatja fel neki. Bizodalmunkat egy másik szegedi versenyzőbe, Janics Natasába plántáltuk, aki női egyesben vágott neki a kétszázas távnak. A sydneyi olimpia negyedikje aztán sajnos ezúttal is épp csak lecsúszott a dobogóról... A néhány perc múlva megrendezett, immár ötödik rövid távú döntő befutójakor már-már átkot emlegettünk. C-2-ben Búzás Miklós és Végh Attila parádésan, hihetetlen elszántsággal süvített végig a pályán, csakhogy kenujuk berúgása nyomán szabadszemmel megítélhetetlen volt, milyen érmet akasztanak majd a nyálaikba. A pesszimistábbak - a délután addigi történései alapján - ezüstöt jósoltak, a műsorközlő is bizonytalan volt, sőt, fiaink sem mertek a levegőbe csapni, mígnem a mérlegelő stég elé érve - a célfotó elemzése után - valaki be nem üvöltötte neki: „Tessék mosolyogni, nyertetek!” Nos, nem csupán mosolyra kerekedett a szájuk, földöntúli boldogság jelent meg arcukon, tudniillik eddigi pályafutásuk során még egyetlen egy arany sem jutott nekik. Most azonban ők söpörték be válogatottunknak a kontinensbajnokságon várva-várt kilencediket. Baráth Etele, a szövetség elnöke délben kétszámjegyű aranykollekciót jósolt, úgyhogy eztán a csapatnak illett a tizediket is szállítania. Fehérvári Vince és Hegedűs Róbert tisztelettudó ember és mindekttő zseniális kajakos. Tavaly az Eb-n Rauhe és Wieskötter elcsaklizta előlük az első helyet, s a vb-n sem tudtak visszavágni (Poznanban egy méterrel a cél előtt borultak be) - ezúttal bezzeg nem hagyták magukat. Szinte végig az élen haladva száguldoztak a vizen, s kétséget sem hagytak afelől: ők a legjobbak. Később kissé szorongva kémleltük, vizslattuk a dobogón álló Fehérvári Vince arcát: klasszisunk valószínűleg utoljára hallgathatta meg a magyar válogatott tagjaként himnuszunkat... Fehérvári jövője bizonytalan, ezért foglalkozzunk dicső jelenével, ami biztos magabiztos. A kajak négyes vezérevezőseként is nagyot alkotott, igaz, ezúttal csapathajónk három századnyi hát- ból 5. síkvízi kajak-kenu Eb 500 és 200 m-es döntők Nem délibáb: tíz arany A vasárnapi „aranyos” pillanatok egyike, a Malomsoki (elölről), Kozmann, Belicza, Iván kenu négyes 500 méteren volt verhetetlen Hinnrrts—^—■— 2002. július 22., hétfő nemzet,sport Vereckei szaltója - megbocsátható vétség . Az 500 méteres döntők egyik legszorosabb befutóját a férfi kajak egyesek vetélkedője hozta. Bizonyítékul a győztes Vereckei Ákos (képünkön) és a negyedik helyezett orosz Mihail Kolganov között csupán egy másod percnyi volt a különbség. Alig néhány méterrel a célba érkezést követően a bajnok Vereckei egy nagyszerűen kiivitelezett hátraszaltóval fejezte ki örömét. „Tudom, hogy a produkcióm szabályellenes - ismerte el a most már negyedik Európa-bajnoki aranyát szerző magyar kajakos. - Egy ilyen kiélezett verseny után azonban, gondolom, megbocsátható a produkcióm, ami szerénytelenség nélkül állíthatom, jól sikerült. Egyébként jól aludtam a verseny előtti éjszaka, reggel végigmentem a pályán, roppant kellemesnek találtam a körülményeket, éreztem, hogy minden rendben. Hatalmas volt az iram, talán az atlantai olimpián ment hasonló jó időt a mezőny. Jó nyolcvan méterrel a cél előtt megbillent a hajóm, szerencsére ezt a vettélytársaim képtelenek voltak kihasználni, ■ én pedig visszanyertem egyensúlyomat és ssikerült nyernem. Elégedett lehetek magammal, hiszen hazai környezetben bizonyítottam, és ezzel nagy örömet szereztem a csodálatos szurkolóknak. Most egy kis pihenő következik, aztán elkezdem a felkészülést a vébére. ” Arra a kérdésre, hogy mit vár a világbajnokságtól és a tengerentúli szupersztárnak kikiáltott amerikai Rumi Zűr elleni csatától, a következőt felelte: „Több mint egy hónap múútva okosabbak leszünk, én is hallottam az amerikai fairól, állok a megméretés elé” - jelentette ki a szám Eb- és vb-címvédője. HIRDETÉS —— C . y _______ ________________ jyuB _^MOL ›r U. Síkvízi Kajak-kenu . » Eur4|,MB,Sf‘# FH9MH&VWMTTTTTal DÉLMAGYARORSZÁG 1.— ...hogy otthon legyen!