Nemzeti Sport, 2002. szeptember (13. évfolyam, 236-265. szám)
2002-09-06 / 241. szám
2002. szeptember 6. péntek szerizt sport VÁLOGATOTT Miriuta Vasile és Lőw Zsolt is elindulhatott Izlandra Lenne miért visszavágni SINKOVICS GÁBOR Gurult az ember Tata felé, aztán aprókat szentségeit az autópálya-elterelő hadműveletek miatt, itt egy kanyar, ott egy lezárás, amott egy huppanó. Eközben nagy-nagy lelkesedéssel szalonnáztak az út szélén a munkások, talán még bólogattak is,hogy megy a meló meg a cigarettaszünet. De sebaj, bömböl a magnóból az U2 csodaszáma, a „Beautiful day”, és igazuk van az ír fiúknak, valóban csodálatos volt ez a nap, az edzőtábor utolsó napja és bizony most jó írni a futballról. A kettő egyébként nincs szoros összefüggésben, ám ha az ember a válogatott edzőtáborába igyekszik, bizony csak végiggondolja, hányadszor is teszi meg ezt az utat, és hogy micsoda nagy leégések, vereségek, feltűnő kudarcok vannak a hátunk mögött. Szégyenkezni ezért persze leginkább azoknak a labdarúgóknak kell, akik mindezeket az „élményeket” szállították a szurkolóknak... Melyik is volt a legnagyobb a kilencvenes években? Ezen lehetne vitatkozni, talán a jugoszlávok elleni kettős csapás, a Liechtensteinnel szemben elért arcpirító döntetlen, no meg az Izland elleni kínos meccsek. Az izlandiak már háromszor vertek el minket, akárcsak Ludas Matyi Döbrögit. De most spongyát a múltra, pokolban pokolbéli élményekkel, hiszen gyönyörű volt ez a nap, már-már mámorító szeptemberi napsütéssel, és egy várhatóan izgalmas izlandi túrával. Most jó a futballról írni, az izlandi meccs előtt, hiszen megvan a lehetőség egy kicsit lemosni a gyalázatot, az északiak diadalát, és a mi nagy-nagy szomorúságunkat. Ha szombaton Reykjavíkban győz a Gellei Imre szövetségi kapitány vezette válogatott, tulajdonképpen nem történik semmi különös, hiszen most nincs tét, csak a mi búbánatos emlékeink, hogy tessék, izlandi halászok és vadászok is jobban futballoztak nálunk. De most, igen, most „megmozdult” valami a magyar futballban, mondta a kapitány a spanyolok elleni találkozó előtt, utalva arra, hogy a ZTE Budapesten legyőzte a Manchestert (a kinti meccset felejtsük el...), a Fradi és az Újpest továbbjutott az UEFA-kupában . Aztán pályára lépett a válogatott, és gyatra első félidőt produkált ugyan, de a végén csak kiharcolt egy értékes döntetlent, a statisztikák azt őrzik majd meg, hogy Magyarország-Spanyolország 1-1. Jó ez az álmodozás, ez a nagy sorozatok előtti hurráhangulat. Hányszor, de hányszor éltük át ezt, szinte egymást biztatgatva, hogy tessék, hölgyek, urak, most nevessenek, mert a magyar futball újra a régi lesz. Aztán nem lett, egyáltalán nem lett a régi, maradt az újkori posvány, a kilátástalanság, a reménytelenség. Hanem eljött az új évszázad, és tessék, 2002-ben újra a továbbjutás szó hangzik el leggyakrabban. Mellette persze olyanokat is hallani, hogy „...jó, jó, nem mi vagyunk az esélyesek", meg azt, hogy „...a svédek és a lengyelek sokkal előrébb tartanak, mint mi... ”, de csak hadd mondjanak ilyeneket. Tatán szerdán, az utolsó napon ilyesmi nem hangzott el. A játékosok délelőtt edzettek egy jót, hogy aztán a kétkapus játék következzen, egyik oldalon gyaníthatóan a várható kezdőcsapat, a másikon pedig azok, akik szeretnének bekerülni. Csak a rend kedvéért írjuk le a trikósokat, de ezt még senki ne vegye készpénznek és a szombati összeállításnak. Mindenesetre a Király - Urbán, Dragóner, Gyepes - Fehér Cs., Lipcsei, Lisztes, Dárdai, Halmosi - Tököli, Fehér Miklós összeállítású csapat lépett pályára, de csütörtökön Frankfurtban csatlakozott a kerethez Miriuta Vasile és Lőw Zsolt, márpedig az könnyen elképzelhető, hogy mindketten helyet követelnek maguknak a kezdő tizenegyben, de ez majd szombaton kiderül. Izlandra már csaknem nagykabátban utaztak a fiúk. Ott szó sincs napsütésről, afféle karibi hangulatról, mert bizony az ellenfél csapatából az évek során kiszorultak a halászok és vadászok. Izland válogatottja lassacskán kinőtte önmagát, sőt olyannyira kinőtte a Jégszigetet, hogy labdarúgóik szerte Európában játszanak, jobbnál jobb csapatokban, mi meg csak irigyelhetjük őket. Izlanddal kapcsolatban egyébként az lehet számunkra a legnagyobb tanulság, hogy itt van egy futballban korábban elmaradott, kis ország, (már ami a lakosság számát illetti), aztán tessék, egyik pillanatról, pontosabban egyik évről a másikra megtanulnak eredményesen, és olykor bravúrosan játszani - természetesen önmagukhoz képest. Ez nekünk a követendő példa, rögvest legyőzni Izlandot, hogy elfelejtsük hosszú-hosszú évekre a velük szemben kialakult kisebbségi érzést. Ez nemcsak a szurkolóknak, a csapat önbizalmának is jót tenne a stockholmi nagy kaland előtt. De most még, ezen a szerdán és az utazással telt csütörtökön nincs meccs, nincs feszültség, nincsenek feladatok most valóban jó futballistának lenni Magyarországon. A csapat egyébként csütörtökön kora reggel hagyta el a langyos Budapestet, és Frankfurt érintésével érkezett meg a hűvös Reykjavíkba. Csodálatos napok ezek. Hogy aztán a szombat milyen lesz, azt egyelőre hagyjuk. FOTÓK: FARKAS JÓZSEF Fordított szereposztás: Király Gábor (elöl) hátul, Lisztes Krisztián (hátul) elöl tehet sokat a magyar labdarúgó-válogatott sikeréért Az utolsó gyakorlatok indulás előtt, az edzések után Reykjavíkban lehet bizonyítani Hazai labdarúgás JÁTÉKOSSORS Dárdai Pálnak még nehezek az éjszakái Kellenek a boldog pillanatok SOMOGYI ZSOLT A futballt figyelemmel kísérők - de megkockáztatható, hogy a sportágat kevéssé figyelők is - értesültek a júliusi tragédiáról: egy felkészülési mérkőzés közben életét vesztette Dárdai Balázs, a válogatott középpályás, Dárdai Pál öccse. Az élet - bármilyen kegyetlen is ezt néha kimondani - nem állt meg, a német Hertha BSC tagja a temetés után visszatért Berlinbe, azóta elindult a bajnokság a Bundesligában is. Dárdai, mint korábban oly sokszor, most is tagja a válogatott keretnek, de még mindig úgy fest: valahogy minden más lett, más értelme lett a dolgoknak. Az izlandi túra kapcsán az ő esetében nem sablonos a kérdés: hogy van? - Köszönöm, jól - mondta Dárdai Pál. - Ha éppen másra gondolnék, akkor is észreveszem a tekinteteken, hogy furcsán pillantanak rám. Sokan részvétüket nyilvánítják, ezt hadd köszönjem meg ezúton is, és persze vannak, akikkel többet beszélgetek. Hiszen mondjuk a kerettagok közül Fehér Csaba és Tököli Attila hozzám hasonlóan pécsi, ők jól, vagy a többieknél jobban ismerik a családunkat, ismerték Balázst is, velük nyilván más a kapcsolat. De a tatai edzőtáborban előfordult, hogy egy általam sohasem látott birkózó megállított, hogy hallotta, mi történt, a másik még talán ismerte is az öcsémet... Tudja, ez jó is, meg nem is. Érzem a felém, a családom felé áradó szeretetet, de sokszor azt kívánom: bár ne szeretnének, csak legyen teljes a családom. - Ilyen tragédiát nyilván nem könnyű feldolgozni. - A nappalok úgy-ahogy elmennek, az edzések lekötnek, otthon pedig a két fiam állandó törődést igényel, nekik sem szabad mindig azt érezniük, hogy valami nincs rendben. Tévét ritkán néztem eddig is, inkább olvasok, ha van egy kis szabadidőm, és a könyv néha el tudja terelni a gondolatokat. De az esték, az éjszakák... Azok nehezek. Amikor a sötétben az ember nem tud elaludni, elkalandozik, és minden eszébe jut. Legjobb barátomba most is a Pécsben futballozó Kulcsár Árpád mondja mindig nekem: az idő segít. De ehhez sok idő kell, nagyon sok. - Mennyire változott meg az élete Berlinben? - Látszólag semmiben. Teszem a dolgom, de vannak furcsaságok. Előfordul, hogy edzésen elmondják a gyakorlatot, de egyszerűen elbambulok, kezdenénk a feladatot, de én nem tudom, mi a teendő. Ilyen sohasem fordult velem elő, és utána gondolkodhatok: mire figyeltem? Ha mennek a zrikák, a többiekkel nevetek, de mostanában inkább elvagyok magamban az öltöző egyik sarkában. A Herthának van egy saját pszichológusa, aki korábban mondta nekem, velem nem foglalkozik, látja, hogy én megyek mindig haza, az én lelkem rendben van. De most sem megyek hozzá, mert tudom, csak én vagyok képes magam túltenni a történteken. Még Móni, a feleségem is rám szólt, hogy szerinte keveset beszélek vele, de neki is csak azt válaszolhattam, hogy higgye el, nem tud segíteni. Az a baj, hogy ott sérültem, ahol a legjobban voltam motiválva, mert nekem a családom volt a legfontosabb egész életemben. Ráadásul tudom, ez nem egy még oly’ súlyos térdsérülés, amely idővel akár tökéletesen meggyógyulhat, ez a seb sohasem heged be. De tudom, menni kell tovább, egyszerűen nincs más lehetőség. - Hogy vannak a szülei? - Édesapám edzősködik Barcson, az első négy forduló után tizenkét ponttal elsők, és ez jó. Bár a sikerek után is az villan be, Balázs is ebben a gárdában akart bizonyítani, ha ő is itt lehetne... De van cél, és boldog pillanatoknak lenniük kell. Anyunak már nehezebb, ő gyerekekkel foglalkozik, akik azonnal megérzik, ha nem figyelnek rájuk tökéletesen, ezért most nem is dolgozik. Beszéljünk másról. A válogatottnál hogyan érzi magát? - Jó a hangulat, érezni, hogy élesedik a levegő, közeleg az első Eb-selejtező. Meggyőződésem, esélyünk akkor lehet, ha egységesek vagyunk, és ritka szerencse: a sorsolásunk úgy alakult, hogy amíg szinte mindenki elkezdi e hét végén a selejtezőket, mi nem, de volt egy hetünk arra, hogy együtt legyünk, gyakoroljunk, és lesz még egy betűnk, a stockholmi meccs előtt. Ennyi időnk rég nem volt, és remélem, ennek lesz eredménye. Izlandon nem lesz könnyű dolgunk, de ma már sehol sem lenne, mert erőnlétileg mindeki tökéletes állapotban van, így mindenhol meg kell szenvedni a sikerért. Pszichológusra nincs szükség, de Dárdai Pálnak nem csak az ellenféllel kell küzdenie FOTÓ: NÉMETH FERENC Pénzhiány miatt nem közvetíthet az MTV Úgy tűnik, a hazai futballrajongók bizony ezúttal is lemaradnak egy magyar válogatott labdarúgó-mérkőzésről (lapunkban természetesen helyszíni tudósítást olvashatnak az Izland-Magyarország találkozóról). A szombati, barátságos találkozót ugyanis a jelek szerint nem közvetíti a Magyar Televízió - erről tájékoztatta lapunkat Nyári Zsolt. Az MTV sportosztályának megbízott főszerkesztője természetesen gazdasági megfontolással magyarázta a valószínűsíthető döntést (a királyi tévé megbízott elnöke, Ragáts Imre pénteken mondja ki az utolsó szót, hiszen az aggasztó pénzhiányban szenvedő közszolgálati televíziónál úgy gondolkodnak, inkább a tétmeccseket, a közelgő Eb-selejtezőket tűzik majd műsorra. A válogatott későbbi találkozóinak közvetítéséről - a Sport 5 magyarországi képviselőjével, Esterházy Mártonnal - már zajlanak az egyeztetések, és bár a német cég hajlik a jogdíj árának csökkentésére, Nyári Zsolt úgy véli, még ezt a lényegesen kisebb összeget sem tudja kifizetni az MTV. Csak összehasonlításképpen: amíg egy Eb-selejtező akár százezer dollárt (25 millió forintot) is megérne a köztévének, addig meglehet, az izlandi derbiért még ezer dollárt (250 ezer forintot) sem adnak a Szabadság téren.