Nemzeti Sport, 2004. július (102. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-01 / 178. szám

Kiváló portugál hangolás Portugália egy Európa-bajnoki aranyérmet már begyűjtött: ked­den az 1998-as világkiállítás területén felállított Fan Parkban a strandfoci-Eb döntőjében - Eusébio jelenlétében - 8-3-ra elpá­holta Spanyolországot. A hazaiak elsősége nem meglepő, ugyanis immár sorozatban harmadszor ülhettek fel a kontinens trónjára. José Miguel csapata amúgy sem ütközött különösebb ellenállásba, az első mérkőzésén 14-3-mal lépett túl Norvégián, az elődöntő­ben pedig 12-7-re verte meg az Eric Cantonával felálló francia válogatottat. Az egyéni teljesítményekben is a portugálok vitték a prímet: a torna legjobb kapusának Joao Carlost választották meg, a gólki­rály Madjer lett 15 találattal, ő az Európa-bajnokság legértéke­sebb játékosa titulust is kiérdemelte - a fiatal portugál strandfocis­ta nem keverendő össze az 1987-ben a Porto színeiben a Bayern München elleni BEK-döntő­n sarkazós gólt szerző Rabah Madzserrel. Az egész megméretésen azonban a már említett Cantona kapta a legtöbb figyelmet. A francia válogatottban 7-es mezben feszítő, leg­alább százkilósra meghízott, sza­kállas, hosszú hajú „enfant terri­­ble” úgy produkálta magát, hogy nem lehetett nem észrevenni. Amikor a kispadon ült, fennhan­gon adta az utasításokat a csapat­társaknak, amikor a pályán volt, többnyire csípőre tett kézzel várta az ellenfél kapuja előtt a labdákat. Az igazsághoz persze az is hozzá­tartozik, hogy a végül negyedik helyen végző franciák góljainak zömét ő szerezte, mégpedig olyan mozdulatokból, amelyekért mél­tán érdemelheti ki a szurkolók ra­jongását. A meccsek után ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat adott: „A francia válogatott engem nem érde­kel. Kár, hogy nem Angliában szü­lettem, az az én országom. ” Cantona csak a strandon villog . 2004. július 1., csütörtök PORTUGÁL SZEMMEL Minden a hazaiakról szól Szerdán mi mással lehettek tele a portugál la­pok, mint a nemzeti tizenegy és a holland váloga­tott összecsapásának beharangozásával. Az újságok egyetlen apró részletet sem hagytak ki a két csapat eddigi közös múltjából, azaz az összes mérkőzésük minden egyes momentumáról beszámoltak. Szin­tén közös pont volt a lapokban, hogy mind a por­tugál, mind a holland gárda taktikáját górcső alá vették, és átlagban legalább három-négy oldalon keresztül elemezték. Nem hiányozhattak a reper­toárból a többoldalas interjúk: Luiz Felipe Scolari, a hazaiak, illetve Dick Advocaat, a holland váloga­tott szövetségi kapitány szavai minden egyes új­ságban hatalmas terjedelemben kaptak helyet. A szakvezetőkhöz hasonlóan a játékosok is megszó­laltak, igaz, a holland labdarúgók legfeljebb saját országuk lapjainak hasábjain kaptak helyet, a por­tugál sajtóban ugyanis kizárólag Figóék szavai je­lentek meg. Apropó, Figo! Az angolok ellen lecserélt és ezért (látszólag) neheztelő középpályás kedden állt elő­ször a nyilvánosság elé a válogatott alcochetei edző­táborában, így érthető módon a szerdai lapokban a többieknél is nagyobb terjedelemben közölték a vé­leményét. „Nem hinném, hogy bűncselekményt követ­tem el, így nincs rá szükségem, hogy m­egvédjenek. Ha Isten sem képes mindenki kedvében járni, akkor nekem miért sikerülne" - olvasható az összes vezető portu­gál napilap hasábjain Figo nyilatkozataként. Ami a másik elődöntőt illeti! Természetesen a csehek és a görögök is helyet kaptak a lapokban, ám összehasonlíthatatlanul kisebb terjedelemben, mint a házigazdák. Sokatmondó adat, hogy az or­szág vezető sportlapja, az A Bola harminc oldalon foglalkozik a portugál-holland derbivel, míg a cse­­hekre két, a görög csapatra pedig mindössze egy oldalt áldozott. Ez még akkor is elgondolkodtató, ha hozzávesszük, hogy ez utóbbi két gárda mécs­esét egy nappal később rendezik meg. Az O Jogo - amely mindössze egy-egy oldalt szentelt e váloga­tottakra - arról számol be, hogy Görögországban mintegy húszezren jelezték, hogy el akarnak jutni a portói elődöntőre. Ez nem megy majd könnyen: a jegyek elosztásával és a charterjáratok fogadásá­val is gondok adódhatnak. A portugál légtérben tapasztalt forgalomnöve­kedésről egyébként a Record külön cikkben érte­kezik. Eszerint június 13-án, azaz a francia-angol csata napján 550 fel- és leszállás regisztráltak Lisz­­szabonban, ami helyi rekordnak számít. Az Eb ideje alatt a fővárosi légikikötő forgalma 28, a por­tói repülőtéré 59 százalékkal növekedett. Europa&s PORTUGÁL (ift . "). Az ország finoman szólva is a vá­logatott lázában ég. Nincs olyan ember Portugáliában, aki ne tudná, hogy Luiz Felipe Scolari csapata szerdán az Európa-baj­­nokság elő­döntő­jében érdekelt. Ez elsősorban annak a média­­kampánynak köszönhető­, amely az egész tornát övezi, az újságok mellett a rádióadók is csak az Eb-vel foglalkoznak, de ami fontosabb, a televíziós csatornák is szinte kizárólag a nagy­ meg­méretéssel törő­dnek. Az orszá­gosan fogható mintegy harminc portugál adóból legalább húsz foglalkozik az Eb-vel (lassan a teleregényeknek fenntartott adókon is a torna képei látha­tók), tíz pedig napi rendszeres­séggel minimum öt-hat órát élő­ adásban foglalkozik az esemé­nyekkel. MÉG A STRANDOKON IS SÁLAT HORDANAK A nagyobb városokban, de főleg Lisszabonban az emberek látha­tóan nincsenek rátapadva a kép­ernyőkre, a tömeg ugyanis egyre nőtt az utcákon a hollandok elle­ni derbi napjának közeledtével. Szerdán aztán már tényleg min­denki átadta magát a közösségi élménynek. Jóllehet a fővárost sem kímélő kánikula sokakat a strandokra „kényszerített”, ám elhaladva a tengerpartok mel­lett, mást sem lehet látni, mint piros és zöld színű napernyőket, törülközőket, sapkákat, sőt, s­­­o­­kan még a nemzetiszínű sáljukat­­ is magukkal vitték a fürdőzéshez , - igaz, a lányok körében nagy divat, hogy melltartó, meg egy­általán felsőruházat helyett a vá­logatott sálját hordják magukon. Ráadásul kora reggeli órákban­ EGYMÁS ÖTLETEIN CSODÁLKOZTAK AZ AUTÓSOK A városba vezető utak ennek megfelelően a szokásosnál is ne­hezebben voltak járhatóak. A kocsikban ülő emberek viszont a legritkább esetben idegeskedtek - ez amúgy sem népszokás erre­felé -, sokkal inkább a járgányo­kat mustrálgatták araszolás köz­ben. A válogatott relikviái ugyanis a legváltozatosabb for­mában vannak jelen a járműve­ken (immár harmadik hete), így egy-egy eredeti ötlet - mint pél­dául egy tetőtől talpig a portugál válogatott szerelésébe öltözte­tett, és még sálat is viselő guminő elhelyezése az anyósülé­sen­­ önkéntelenül mosolyt csal a közlekedési dugóban sorstárs­ként jelenlévők arcára. A dugók egyik legfőbb oka, hogy a portugál és holland szur­kolók ellepték a belvárost. A he­lyieket erősítik a vidékről meg­­számlálhatatlanul sok buszjárattal idehozott drukkerek, akik közül sokan a Rossio téren kezdték meg lisszaboni túrájukat. A fővá­ros egyik legfontosabb közterüle­téről a hajnali óráktól élő adást sugárzott a közszolgálati televízió (RTP) egyes csatornája. A druk­kerek, a hangos zene, no meg a magasra felemelhető kamerák látványa az autósokat is megigéz­­te, akik közül sokan inkább száj­­tátva megálltak, mintsem a forga­lom lendületével együtt haladtak volna. Mentségükre legyen mondva, a forgalomnak valójá­ban nem volt lendülete. A gyalogosok és leginkább csak lődörgők közül nehéz volt megál­lapítani, ki az a szerencsés, akinek van jegye az esti találkozóra. Az ugyanis kizárható, hogy minden, a portugál válogatott valamilyen relikviáját magán viselő ember ki­látogatott volna az Alvalade XXI- stadionba, hiszen a Sporting szentélye csak 52 ezer ember be­fogadására alkalmas, viszont az utcán gyakorlatilag mindenki hordott valamilyen szerelést. GYALOGOSAN ÉRKEZTEK A HOLLANDOK És akkor még nem szóltunk a narancsosokról, azaz a hollan­dokról, akik mintegy nyolcez­ren verődtek össze. Többnyire ők is a belvárosban vertek tá­bort, és a Rossiótól „egy köpés­re”, a Figueira téren gyülekez­tek. Ott már délelőtt óriási fesz­tivált rendeztek, mégpedig a példás vendéglátóknak bizonyu­ló portugálok hathatós közre­működésével. Rendbontásnak nyoma sem volt, mindenki a labdarúgás közös ünnepén vett részt. Ennek csúcspontjaként - leszámítva persze magát a mér­kőzést - a németalföldi drukke­rek egyetlen hatalmas narancs­tengerként, gyalogosan végig­vonultak Lisszabonon, és csak­nem nyolc kilométeres utat megtéve érkeztek meg az Alvalade XXI-be. Nem maradhat ki a tudósítás­ból az az immár visszatérő, ám továbbra is lenyűgöző esemény­sor, amely a portugál válogatot­tat kísérte. A csapat Alco­­chetéből, az Alvalade XXI-től mintegy­­harminc kilométerre lévő főhadiszállásról indult út­nak, és bár a labdarúgókat szállí­tó busz könnyedén haladt előre, az utak mentén álló több ezer, a csapatot biztató és éltető ember ellehetetlenítette a rendes for­galmat. Az út átvezetett a tizen­három kilométer hosszú Vasco da Gama hídon, amely mellett a helyi halászok nemzetiszínűre festett csónakjainak erdeje adott díszkíséretet Figóéknak. Scolari kapitány tehát a mér­kőzés előtt megkapta azt, amit kért a néptől. A hollandok ellen rajta és csa­patán volt a sor. A labdarúgás igazi ünnepe Az utak és hidak mentén szurkolók álltak sorfalat Scolari kapitány együttesének A minden őrültségre kapható portugál szurkolók egy emberként álltak a története harmadik Európa-bajnoki elődöntőjét vívó nemzeti tizenegy mögé Fotógaléria a portugál-holland elő­döntőről: www.futballeb.hu/porhol HIRDETÉS ■ LAPOZZ a 10. oldalra, TIPPELJ az EB meccseire és UTAZZ Tunéziába! Sportburkolatok, műfüves pályák Pannon Metál Kft., Budapest Telefon: 239-9999 EB ÉS BL FOCttIEZEK (3.790.-) ■ NADRÁGOK (2.790.-), PAMUT PÓLÓK (3.190.-), MELEGÍTŐK (5,9904 GARNITÚRÁK (4,3904 KULCSTARTÓK (9904 ZÁSZLÓK (9904 Cttfc 1076 Bft ) THÖKÖLY ÚT 2 ARZENÁL ÁRUHÁZ ALAGSOR 1I. TEL: (00-1)351-75-44,06.20-460-46-30 tiei­thet­sport 3

Next