Nemzeti Sport, 2005. március (103. évfolyam, 59-87. szám)

2005-03-01 / 59. szám

LABDARÚGÁS válogatott­ ­­­ A kapitány odafigyel a dán bajnokságra is Rabóczki Balázs nem bánná, ha rivalizálhatna Király Gáborral Noha csak telefonon beszélgettünk, a szavaiból egyértelműen kiérződött, egészen más a kedélyállapota mostanság, mint volt egy évvel ezelőtt. Igaz, Rabóczki Ba­lázs az őszi idény kezdete előtt sokáig okkal bizakodott, ám aztán éppúgy a kispadon találta magát, mint az előző felkészülést követően. Ezt az időszakot elfelejteni nem le­het, de nem is szabad, és most, amikor ismét az FC Köbenhavn első számú kapusának vallhatja magát, töre­kednie kell arra, hogy ez az állapot a szerződésének lejár­táig fennmaradjon. ZOMBORI ANDRÁS - Az őszi idényt követően a Köben­havn edzője, Hans Bakke azt mondta, első számú­ kapusként számol Rabócz­ki Balázzsal. Apró szépséghiba: ko­rábban is mondott már hasonlót, az­tán a szavát nem tartotta be... - Való igaz, nem először enged­tek haza Dániából hasonló útrava­­lóval - felelte Rabóczki Balázs, aki immár állandó kerettag a Lothar Matthäus vezette magyar váloga­tottban. - Az ősz első felére nem szívesen emlékszem vissza, hiszen annak ellenére a tartalékok közé kényszerültem, hogy a nyári felké­szülést jó formában védtem végig. Ahhoz, hogy újra a kezdő tizen­egybe kerüljek, kellett a riválisom sérülése is, de talán mondhatom azt, hogy élni tudtam a felkínált lehetőséggel. Egyébként Magnus Kihlstedtnek a térdoperációját követően a közelmúltban a vállát kellett megműteni, jelenleg egy harminchárom éves dán labdarúgó a tartalékom. - Lassan két hónapja annak, hogy Dániában megkezdődött a téli felké­szülés. Aki figyelemmel követi a svéd, norvég és dán együttesek részvételével zajló Királyi Kupa küzdelmeit, az igazolhatja, az FC Köbenhavn egyelőre elfelejtett veszíteni... - Egy döntetlent követően két­szer nyerni tudtunk eddig, és a sor­solásnak köszönhetően a Malmö és a Rosenborg ellenében kell megkísérelnünk a döntőbe kerü­lést. A helyzet nem könnyű, de nem is reménytelen, elég csak arra gondolni, hogy néhány hete Spa­nyolországban kettő egyre már legyőztük a norvégokat.­­ Egy esetleges siker a Királyi Ku­pában, dicsérendő tett lenne, csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az őszi, gyenge bajnoki szereplést. Az aranyérem megszerzésére voltaképpen nincs esélye az FC Köbenhaimnak. - Tizenhat pont a lemaradá­sunk a Bröndby mögött, azaz nem gondolkodhatunk az első hely megszerzésében. A pillanatnyilag ezüstérmes pozícióban lévő Midtjylland hat ponttal van előt­tünk, ám az első fordulóban éppen őket fogadjuk majd. Ez a hátrány ledolgozható, ráadásul állunk még a Dán Kupában is.­­ Amikor a kispadon ült, többször is elmondta: szeretne távozni a csapat­tól. Most, hogy újra stabilan véd, megváltozott a véleményem - 2007 nyaráig szól. A klubbal kötött megállapodásom, és szeret­nék továbblépni. Amíg a tartalékok között ültem, reménytelen volt a helyzetem, bár egy, a Bun­­desligában szereplő együttes szíve­sen leigazolt volna. Úgy látom, az elöljárók is hajlanak arra, hogy még a szerződésem lejárta előtt pénzt „csináljanak” belőlem.­­ Noha mostanság rendszeresen kap meghívót a válogatottba, egy jó szerződés minden bizonnyal erősítené a pozícióját Lothar Matth­äusnál is. - Örülök a kapitány bizalmá­nak, annak, hogy a német szakem­ber nem egy kézlegyintéssel intézi el a dán bajnokságot. Király Gá­bort Európa-kasszis kapusnak tar­tom, ám ha olyan szintű csapatban tudnék védeni, mint ő, akkor talán lenne esélyem a megszorongatásá­ra. Azt hiszem, az erős rivalizálás a magyar futball hasznára válna. LOTHAR M­ATTHÄUS: LÁSSUK CSAK.. A magyar válogatott szövetségi kapitá­nya, Lothar Matthäus vállalko­zott arra, hogy ezentúl heti rend­szerességgel - keddenként - a Nemzeti Sport számára szakmai jegyzetet készít, re­mélve azt, hogy a magyar futballban dolgozók és persze a szurkolók jobban megismerhetik mindazt, amit ő képvisel a világ futballjában Igazán nevetséges a bajnoki kiírás! „Hiába számoltam visszafelé a na­pokat, hogy végre elkezdődjön a tavaszi szezon, a hétfői döntés ér­telmében újabb hét napot kell vár­ni a bajnoki folytatásra. Azt pedig ugye mondanom sem kell, hogy ez a hosszú holt idény mennyire rossz a válogatott szempontjából. A Bulgária elleni vébéselejtező ugyanis vészesen közeledik, és az itthon futballozókat hónapok óta nem láttam egyetlen tét­mérkőzésen sem pályára lépni. Eldőlt, hogy­ a március végi világ­­bajnoki selejtező előtt a Róth An­tal vezette U21-es vá­logatottal mérkőzünk meg és az is, hogy addig még egy mérkőzésükön megtekintem a bolgárokat. Lás­suk csak szép sor- Iíp­­ában... egész rendszert, az véleményem szerint nem más, mint amatőr. A magyar futball nem engedhet meg magának olyan luxust, hogy amíg decemberben és januárban a ked­vező időjárás miatt sorra játszhat­ták volna a mérkőzéseket a hazai csapatok, addig a játékosok éppen a szabadságukat töltik. Mondja meg nekem valaki: akkor, amikor a pályák és az időjárás tökéletesen alkalmas lett volna a játékra, akkor miért nem lehetett volna még négy-öt fordulót lejátszani? Szinte egész Európában pattogott a lab­da, egyedül a mi játékosaink vo­nultak pihenőre. Egyszerűen hi­­hetetlen, hogy újabb egy héttel el­tolták a bajnokság rajtját. A futbal­listák, az edzők, a szurkolók mind­mind alig várják már a tavaszi sze­zon kezdetét, ám higgyék el, na­gyon nehéz úgy készülni, ha na­ponként változik a helyzet. Lesz a hét végén bajnoki vagy nem? így képtelenség készülni a hét végi bajnokira. Szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét, hogy ezen sürgősen változtatni kell. Az is ér­dekes kérdés: miért éppen Magyar­­országon okoz ekkora gondot a pályák állapota, és miért csupán nálunk okoz megoldhatatlan fel­adatot a pályák játékra alkalmassá tétele? Nagyon dühös vagyok, és nemcsak azért, mert az illetékesek ezzel még nehezebb helyzetbe hozták a nemzeti csapatot, hanem azért, mert elfogadhatatlan, ami itt történik. Jó darabig fejtegethet­ném ezt az amatőr felfogást, de nem teszem. Inkább néhány mon­dat erejéig áttérnék a Bulgária el­leni mérkőzésre... AZ UTÁNPÓTLÁS MÉLTÓ ELLENFÉL LESZ MAJD­ ­A sorsdöntő vébéselejtező napja (március 30. - a szerk.) ugyanis vé­szesen közeledik, és nekünk le kell győznünk a bolgárokat. A Wales elleni kettő nullás vereség után el­döntöttem, addig még minden­képpen játszanunk kell egy talál­kozót, hogy a játékosaim elfelejt­sék az ott történteket. Több ellen­fél neve is felmerült, ám végül úgy döntöttünk, hogy itthon az U21- es válogatott fiataljai ellen játszunk egy mérkőzést Nem vagyok csa­lódott, hogy nem jött öszsze sem a spanyolok, sem a portugálok elleni mérkőzés, hiszen ez a találkozó is tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy gyakoroljuk azt, amit szeret­nék. A szögleteket, szabadrúgáso­kat és a kombinatív játékot ugyan­is Róth Antal együttese ellen is kitűnően tudjuk próbálgatni, és még a cserék számát sem kell majd figyelembe vennem. MÁR NYITOTT KÖNYV A BOLGÁROK FUTBALLJA •A taktika és a kezdőcsapat lassan összeáll a fejemben, ám március­ban még megnézem a bolgárok egy mérkőzését. Az ellenfél játé­kosait és a csapat taktikáját tökéle­tesen ismerem. Hriszto Sztoicskov együtteséről több videofelvételt is megnéztem, láttam a máltaiak és a szerbek elleni mérkőzésüket is, így akár azt is mondhatnám, hogy most már nyitott könyv a futball­­juk. Gera Zoltánra ugyebár nem számíthatok a bolgárok ellen, és az, hogy az itthon futballozó játé­kosok újabb egy héttel tovább ké­szülnek a tavaszi szezonra, ami ugyebár sérti a válogatott érdekeit. Hiába szerettem volna személye­sen is megnézni, hogy mire képes Kenesei Krisztián, Vincze Ottó vagy éppen a Ferencváros több já­tékosa, hogyan küzdenek klubjuk­ban, erre a hétfői döntés értelmé­ben újabb egy hetet vagyok kény­telen várni. Muszáj még egyszer megemlítenem, hogy az illetéke­seknek a bajnoki versenykiíráson sürgősen változtatniuk kell.” AMIKOR LEHETNE, NEM JÁTSZUNK . Az, ami Magyaror­szágon a bajnokság le­bonyolítása körül zajlik, az számomra­­ egész egyszerűen a felfoghatatlan. Aki kitalálta ezt az­t . A KAPITÁNY ALIG VÁRJA MÁR,­­ A SPANYOLOK HELYETT AZ U21 -ES HOGY MEGMOZGASSA A JÁTÉKOSAIT CSAPAT VÁLLALTA AZ EDZŐMECCSET . KENESEI KRISZTIÁN ÉS TÁRSAI A JÖVŐ HÉTEN BIZONYÍTHATNAK 2005. március 1., kedd Visszajátszás Étvágy, elmenőben Akadt azért néhány, már-már meghittnek tetsző pillanat az elmúlt héten, melyek során az ember­­ abba a hitbe ringathatta magát, hogy végre a fut­­ballpálya történései válnak érdekessé, lanyhul a dokument­mlobogtatás hevessége, nem gabalyo­­dtunk bele végérvényesen a különféle ligák és alcégeik irdatlan szövevényébe, melyhez képest a JS­HVi gordiuszi csomó két pont közé húzott egyenesnek Wz tűnt, hogy miután kellő mennyiségű nyálat kicsor­csurka gergely­gattunk a szánkon a Bajnokok Ligája-nyolcaddön­tői alatt, éhes drukkerként már alig várjuk, hogy odaülhessünk a mi kis szerény asztalocskánk mellé, s megnézzük Szűcs Lajost, Illés Bélát, na meg a hétpróbás menedzserek által té­len beprotezsált, kétes pedigréjük ellenére alkalmi megváltónak hitt új külföldi szerzeményeket. De nem. Semmi Ligakupa, pedig már kapartuk a lábunkkal a föl­det, mint a felajzott harci mének. És ami még rosszabb, csúszik a baj­noki rajt is. Mi marad nekünk? Jelentés a liga és csatolt övezeteinek gazdál­kodásáról. Egy jobban sikerült Feczesin­ csel helyett. Szörnyű. Ha legalább izgalmas olvasmány lenne. De nem. A beszámoló szerint ugyanis nagyon nagy adag végbéltermék nem került a palacsintá­ba. Jó-jó, van néhány büdösebb terület, ám ott sem az az orrfacsa­ró jellegű a szag. És különben is, az elődök alatt bogozódtak össze a szálak. Ezen spéciel nem csodálkozunk. Errefelé mindig az előd a hibás. Árpád apánk volt olyan gyarló, és csak turnézni járt Itáliába a hadfi­akkal, ahelyett, hogy a Vereckei-hágónál gyűjtött lendülettel az egész nép tovább galoppozott volna a Pó-síkságig. És akkor most nem ilyen hülye jelentésekkel kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy mondjuk, a ligatanács tagjai hány tonhalas szendvicset ettek meg az Inter-Milan derbi félidejében az emeleti VIP-büfében. Itt, a Kárpát-medencében azonban azon kell merengenünk, hogy a jelentés szerint nagy baj nincs, leszámítva azt, hogy a tavaly lejárt 836 milliós hiteltartozásból azért íródott csak 589 millió a követel rubrikába, mert 247 milliót eleve nem fizetett ki a liga a csapatoknak a marketingbevételekből, tudván, azok úgyis elköltenék az utolsó fil­lérig - márpedig valamit mégiscsak illik virítani az állam felé, végté­re is anno az adófizetők pénzét adták kölcsön a kluboknak. Hogy a jelentés mennyire tükrözi a megrendelő, azaz a liga vára­kozását, egy dolog. Voltaképpen az évszázad csődjét produkáló Enron cégcsoport kreatív könyvelését is a legnevesebbek közé sorolt auditorvállalat hitelesítette a krach előtti esztendőkben. Itt alapvetően a hitelek vissza nem fizetése a baj. Mindenki tudja, a közpénzből folyósított másfél milliárd töredéke jut vissza az állam­kasszába - és ennek nem lesz retorziója. Ahogy a másfél milliárdnak sem volt túl nagy hatása a játékra. Holott a cél az lett volna, hogy a ma bizonyos automatikusan kialakuló éhség megmaradjon hétről hétre, s ne menjen el az étvágyunk március végére. Ebből a szempontból azért jól jött a halasztás.­ ­ nemzeti sport 3

Next