Nemzeti Sport, 2005. április (103. évfolyam, 88-117. szám)

2005-04-01 / 88. szám

L­ABDARÚG­ÁS válogatott_____________________________________________________________ Utolsó ember, előre fuss! Király Gábor a reális negyedik helyről, az irreális kritikákról és a csendes öltözőről Fizet a Nemzeti Sport Magyarország-Bulgária 1-1. „A bolgárok nagyobbat buktak, mint mi” - emlékszik vissza a szerda estére a mindkét gólt testközelből figyelő kapus, Király Gábor. „Elégedett vagyok, a futballistáim dicséretet érdemel­nek” - látta pozitívan a történteket Lothar Matthäus szövetségi kapitány. „A magyarokkal együtt mi is elszálltunk” - foglalják össze a meccset a bolgár kollégák. Hogy kinek van igaza? Azt­­ a következő három oldalt átböngészve­­ döntsék el önök. PIETSCH TIBOR Újfent bizonyságot nyert, hogy jó az „öreg” a háznál. A 45. születés­napját szerdán ünneplő Disztl Pé­ter kapusedző ugyanis remek munkát végzett: az elmúlt nyolc napban az általa felkészített Király Gábor volt a magyar csapat leg­jobbja a Megyeri úti selejtezőn. Az 55. válogatottságát a bolgárok el­len letudó futballista viszont amondó, ha valakiről szépeket aka­runk írni a meccs után, az még vé­­letlenül se ő legyen... - Hiba lenne engem kiemelni, mert ez a mérkőzés nem rólam szólt, hanem a csapatról - magya­rázta meg mindjárt a kapus, miért maradna inkább háttérben. - Aici pályára lépett, az erőn felül teljesí­tett, és így, együtt értük el ezt a nagy sikert. - Ezek szerint a döntetlent siker­ként értékeli. - Méghozzá óriási sikerként. A bolgár, és ez nem csak a nemzet­közi szövetség hivatalos ranglistája alapján mondom, sokkal jobb együttes, mint a magyar. Nos, a két gárda közötti különbséget szerdán kiegyenlítettük a korábban nemegyszer kritizált hozzáállá­sunkkal, úgy küzdöttünk, úgy haj­tottunk, hogy az nem maradhatott eredmény nélkül.­­ Még egyszer: az egy egy jó ered­mény? - Szerintem az. Én például pontszerzésként könyvelém­­k el a történteket, már csak azért is, mert addig harcoltunk, amíg ki nem egyenlítettük a hátrányunkat. Ne felejtsük el, ez a bolgár csapat jóval erősebb volt a múlt szombaton a svédektől odahaza vereséget szenvedő bolgár csapatnál, hogy csak két nevet említsek, kiegészült a szófiai találkozót eltiltás miatt ki­hagyó Martin és Sztilian Petrov­­val. -Jó, hogy éppen őket említi... Mi történt az ötvenkettedik percben? Azon kívül persze, hogy Martin Petrov beadását követően Sztilian Petrov a kapuba bólintotta a labdát. - Átrágtam már magam né­hányszor a szituáción, és arra ju­tottam, ha esetleg az utolsó lépés­nél elvetődöm, hogy még jobban zárjam a szöget, akkor esetleg há­ríthattam volna. De elmondom azt is, miért nem ezt a megoldást vá­lasztottam: benne volt az is pakli­ban, hogy Petrov visszafejeli kö­zépre a labdát, és ez esetben én, aki gyakorlatilag kirepültem a játék­térről, tehetetlenül bámulom, amint valamelyik támadó az üres kapuba passzol. Nézzem bárhon­nan, így sem jó, úgy sem jó... - Negyven perccel később is közeli szemlélője lehetett a gólnak. - De azt jó volt látni... Hogy felmentem a szögiemél, az egyéb­ként nem először hozott szeren­csét. Még a Hertha kapusaként a Rostock elleni kupameccs hosz­­szabbításában, annak is a végén merészkedtem előre, előbb egyen­lítettünk, majd megnyertük a bün­tetőpárbajt, hal­kan teszem hoz­zá, három tizen­egyest is hárítot­tam. Próbálkoz­tam aztán a Crystal Palace já­tékosaként is a Bolton ellen, de akkor nem jártunk sikerrel. Szóval eddig háromból kettő, nem rossz, ugye? - Ez nem. És a tizenötből hét? - Ha az öt világbajnoki selej­tezőn szerzett hét pontra céloz, ak­kor azt felelem, lehetne kevesebb is. Habár több is, ha a bravúrok nem maradnak el... -A sorozat félidejében csoportjában a negyedik helyet foglalja el Magyar­­ország válogatottja. Ez a realitás, nemde? - Mint említettem, a bolgárok jobbak nálunk. Fájdalom, ez igaz a svédekre és a horvátokra is. Ha ezt veszem alapul, akkor igen, úgy re­ális, ahogy most van. Ugyanakkor Mint arról már többször beszámoltunk, kétmillió forintot ajánlott fel kiadónk minden magyar gólért, amelyet a bol­gárok kapujába rúgnak a játékosok­­ abban az esetben, ha győz a válogatott. Nos, Rajczi Péter a hálóba talált, ám a nagyon várt siker elmaradt. Az 1-1-es döntetlenért pedig nem jár pénz - azaz nem járt volna, de a Nemzeti Sport kiadója, a Ringier Kft. úgy döntött, az egy gól ellenértékét, a kétmillió forin­tot postázza. Igaz, nem a gólszerzőnek, hanem a Bozsik-program részére­­ és ezen a pénzen labdákat és egyéb sporteszközöket vásárolhatnak a futbal­lozni vágyó kissrácoknak, sportemberek vagyunk, amíg ma­tematikai esélyünk van a továbbju­tásra, miért tennénk le róla.­­ A lefújást követően netán már szóba is került, miként harcolhatják ki a világbajnokságon való részvételt? - Az spéciel nagy dolog lett vol­na, ha bárki megszólal az öltöző­ben, ugyanis annyira kihajtottuk magunkat, hogy a levegővétel is komoly gondot okozott... Meg­jegyzem, a csütörtöki lapokat átla­­pozva is kis híján elakadt a lélegze­tem, nem értettem, miért születtek ilyen negatív hangvételű tudósítá­sok. Ismernek engem, mindig őszinte vagyok, most is az leszek, többet vártam a sajtótól. Ez a gár­da jobb kritikát érdemelt volna. Mert aki azt állítja, hogy rossz meccset és egy akaratgyenge ma­gyar válogatottat látott a Megyeri úton, az hazudik. Nem azt mon­dom, hogy di­csérjék agyon a csapatot, ezt nem is várja el senki, de az sem ha „Ha a szurkolók szidtak volna minket, biztosan nem egyenlítünk.” Király Gábor a lelátói támogatásról szerencsés, mindig a rosszat keresik. Higgye el, nem könnyű feldolgozni mind­ezt. - Ezen ne múljék, legyen pozitív végkicsengése a cikknek: minek örült leginkább szerda este? - Az első és az utolsó képnek, a Himnusz alatt csodálatos volt látni a rengeteg magyar zászlót a ma­gasban, ahogy a rajtuk lévő felira­tokat elnéztem, szinte minden vá­ros képviseltette magát. S azok után, hogy a közönség megállás nélkül biztatott bennünket, a vé­gén tapssal értékelte a teljesítmé­nyünket. Mindebből pedig azt szűrtem le: Magyarországon a mai napig szeretik a focit. Egy, kettő, három, négy, öt... - Király Gábor akár azt is mutathatná, hányszor kellett bravúrral mentenie. Kár, hogy egyszer nem járt sikerrel... Ünneplésre már nem jutott idő Rajczi Péter hiába talált kétszer is a rivális kapujába, csak egy gólt könyvelhetett el BORBOLA BENCE Egy újpesti mentette meg az újpesti stadion történelmi sorozatát. Rajczi Péter góljának köszön­hetően ugyanis válogatottunk tovább­ra is őrizheti veretlenségét a Me­gyeri úti stadionban: Lothar Matthäus a 84. percben, 0-1-es állásnál küldte az addigra elfáradt Vincze Ottó he­lyére a lilák támadóját, Rajczi Péter pedig hat perccel később - egy kava­rodást követően - bevette Dimitar Ivankov kapuját. Nemzeti csapatunk ezzel tehát továbbra sem talált legyőzőre a Megyeri úti stadionban, a mérleg 21 győzelem mellett mind­össze 3 döntetlen.­­A válogatott piros-fehér-zöld dres­szében, újpestiként a Szusza Ferenc-sta­­dionban egy ilyen fontos mérkőzésen hat perc alatt sikerült gólt lőnie, ám az örö­me mégem lehetett felhőtlen. - Valóban nem, hiszen akkor le­hettem volna igazán boldog, ha most győztes gólról beszélgethetnénk - mondta Rajczi Péter. - Nem azt mondom, hogy így nem volt csodá­latos érzés, amikor láttam, hogy a lab­da a hálóban köt ki, és a lelátón he­lyet foglaló nézők hangorkánjában még a hátralévő néhány percben is megpróbáltuk begyötörni a győztes gólt, ám annak fényében, hogy számunkra mennyire fontos lett volna ez a há­rom pont, jócskán maradt bennem hiányérzet. -Pedig kétszer is betalált a kapuba... - így utólag már én is tudom, hogy már a fejesemet követően is a gólvo­nal mögött volt a labda, ám abban a pillanatban nem láttam tisztán a labdát, és a biztonság kedvéért még a kipattanót is bevágtam a léc alá. Elis­merem, szerencsés gól volt, de úgy érzem, ennyit megérdemelt a csapat. - Főleg akkor, ha az első félidei játé­kot vesszük alapról. A bolgárok vezető gól­ja azonban nagyon megfogta a csapatot. Ön is így látta a kis­­padról? - Igazi ki-ki meccs volt ez. Az első félidőben mi vezethettünk vol­na legalább egy góllal, a második félidőben pedig a bolgárok rúghat­tak volna gólokat. Nincs mit szépíte­ni. Sztilian Petrov találata nagyon vá­ratlanul ért minket, ami után valóban kicsit megrogytunk. Ám az min­denképpen bizakodásra adhat okot, hogy a végén sikerült egyenlítenünk, és úgy érzem, a közönség is a csapat mellé állt. - Ez így van, a bökkenő csupán az, hogy ezzel az egy ponttal nem sokra me­gyünk... - Az egy pont is több mint a sem­mi, bár kétségtelen, hogy a horvá­­tok és a svédek most sokkal kedvezőbb pozícióban vannak nálunk. Innentől kezdvén nem szabad számolgatnunk, minden meccsünket meg kell nyer­nünk. -Azon mérlege ennél ezért jóval ked­vezőbb, hiszen válogatottbeli négy mérkőzése alatt két gólt szerzett. Meg­ünnepelte valahogy az egy pontot érő ta­lálatát? - Erre most nem jutott idő. Szom­baton ugyanis Nyíregyházán már újabb gólt szeretnék szerezni. Ha ez sikerülne és a csapat is győzne, akkor bevallom, vasárnap valóban ünnepel­nék egy kicsit. Már csak azért is, mert vasárnap lesz a huszonnegyedik szü­letésnapom. .. A MECCS MEGVERTE COLUMBO HADNAGYOT Az RTL Klub nem panaszkodhat, meglepően sokan nézték a magyar-bol­gár világbajnoki selejtezőt. Az éppen té­vét nézők közül a meccsre csaknem két­­millióan kapcsoltak, amely 43 százalékos közönségarányt jelent, miközben a TV2 Columbóját a nézők 32, az MTV Rejtélyes bűnügyek című sorozatát pedig 7,3 százaléka választotta. Hasonló volt a hely­zet a leginkább piacképesnek tartott 18- 49 éves korosztály körében, a találkozó reklámjait közülük 867 ezren nézték. Akinek járt a hátba veregetés: Rajczi Péter még időben egyenlített FOTÓ: MEGGYESI BÁLINT

Next