Nemzeti Sport, 2005. április (103. évfolyam, 88-117. szám)
2005-04-01 / 88. szám
LABDARÚGÁS válogatott_____________________________________________________________ Utolsó ember, előre fuss! Király Gábor a reális negyedik helyről, az irreális kritikákról és a csendes öltözőről Fizet a Nemzeti Sport Magyarország-Bulgária 1-1. „A bolgárok nagyobbat buktak, mint mi” - emlékszik vissza a szerda estére a mindkét gólt testközelből figyelő kapus, Király Gábor. „Elégedett vagyok, a futballistáim dicséretet érdemelnek” - látta pozitívan a történteket Lothar Matthäus szövetségi kapitány. „A magyarokkal együtt mi is elszálltunk” - foglalják össze a meccset a bolgár kollégák. Hogy kinek van igaza? Azt a következő három oldalt átböngészve döntsék el önök. PIETSCH TIBOR Újfent bizonyságot nyert, hogy jó az „öreg” a háznál. A 45. születésnapját szerdán ünneplő Disztl Péter kapusedző ugyanis remek munkát végzett: az elmúlt nyolc napban az általa felkészített Király Gábor volt a magyar csapat legjobbja a Megyeri úti selejtezőn. Az 55. válogatottságát a bolgárok ellen letudó futballista viszont amondó, ha valakiről szépeket akarunk írni a meccs után, az még véletlenül se ő legyen... - Hiba lenne engem kiemelni, mert ez a mérkőzés nem rólam szólt, hanem a csapatról - magyarázta meg mindjárt a kapus, miért maradna inkább háttérben. - Aici pályára lépett, az erőn felül teljesített, és így, együtt értük el ezt a nagy sikert. - Ezek szerint a döntetlent sikerként értékeli. - Méghozzá óriási sikerként. A bolgár, és ez nem csak a nemzetközi szövetség hivatalos ranglistája alapján mondom, sokkal jobb együttes, mint a magyar. Nos, a két gárda közötti különbséget szerdán kiegyenlítettük a korábban nemegyszer kritizált hozzáállásunkkal, úgy küzdöttünk, úgy hajtottunk, hogy az nem maradhatott eredmény nélkül. Még egyszer: az egy egy jó eredmény? - Szerintem az. Én például pontszerzésként könyvelémk el a történteket, már csak azért is, mert addig harcoltunk, amíg ki nem egyenlítettük a hátrányunkat. Ne felejtsük el, ez a bolgár csapat jóval erősebb volt a múlt szombaton a svédektől odahaza vereséget szenvedő bolgár csapatnál, hogy csak két nevet említsek, kiegészült a szófiai találkozót eltiltás miatt kihagyó Martin és Sztilian Petrovval. -Jó, hogy éppen őket említi... Mi történt az ötvenkettedik percben? Azon kívül persze, hogy Martin Petrov beadását követően Sztilian Petrov a kapuba bólintotta a labdát. - Átrágtam már magam néhányszor a szituáción, és arra jutottam, ha esetleg az utolsó lépésnél elvetődöm, hogy még jobban zárjam a szöget, akkor esetleg háríthattam volna. De elmondom azt is, miért nem ezt a megoldást választottam: benne volt az is pakliban, hogy Petrov visszafejeli középre a labdát, és ez esetben én, aki gyakorlatilag kirepültem a játéktérről, tehetetlenül bámulom, amint valamelyik támadó az üres kapuba passzol. Nézzem bárhonnan, így sem jó, úgy sem jó... - Negyven perccel később is közeli szemlélője lehetett a gólnak. - De azt jó volt látni... Hogy felmentem a szögiemél, az egyébként nem először hozott szerencsét. Még a Hertha kapusaként a Rostock elleni kupameccs hoszszabbításában, annak is a végén merészkedtem előre, előbb egyenlítettünk, majd megnyertük a büntetőpárbajt, halkan teszem hozzá, három tizenegyest is hárítottam. Próbálkoztam aztán a Crystal Palace játékosaként is a Bolton ellen, de akkor nem jártunk sikerrel. Szóval eddig háromból kettő, nem rossz, ugye? - Ez nem. És a tizenötből hét? - Ha az öt világbajnoki selejtezőn szerzett hét pontra céloz, akkor azt felelem, lehetne kevesebb is. Habár több is, ha a bravúrok nem maradnak el... -A sorozat félidejében csoportjában a negyedik helyet foglalja el Magyarország válogatottja. Ez a realitás, nemde? - Mint említettem, a bolgárok jobbak nálunk. Fájdalom, ez igaz a svédekre és a horvátokra is. Ha ezt veszem alapul, akkor igen, úgy reális, ahogy most van. Ugyanakkor Mint arról már többször beszámoltunk, kétmillió forintot ajánlott fel kiadónk minden magyar gólért, amelyet a bolgárok kapujába rúgnak a játékosok abban az esetben, ha győz a válogatott. Nos, Rajczi Péter a hálóba talált, ám a nagyon várt siker elmaradt. Az 1-1-es döntetlenért pedig nem jár pénz - azaz nem járt volna, de a Nemzeti Sport kiadója, a Ringier Kft. úgy döntött, az egy gól ellenértékét, a kétmillió forintot postázza. Igaz, nem a gólszerzőnek, hanem a Bozsik-program részére és ezen a pénzen labdákat és egyéb sporteszközöket vásárolhatnak a futballozni vágyó kissrácoknak, sportemberek vagyunk, amíg matematikai esélyünk van a továbbjutásra, miért tennénk le róla. A lefújást követően netán már szóba is került, miként harcolhatják ki a világbajnokságon való részvételt? - Az spéciel nagy dolog lett volna, ha bárki megszólal az öltözőben, ugyanis annyira kihajtottuk magunkat, hogy a levegővétel is komoly gondot okozott... Megjegyzem, a csütörtöki lapokat átlapozva is kis híján elakadt a lélegzetem, nem értettem, miért születtek ilyen negatív hangvételű tudósítások. Ismernek engem, mindig őszinte vagyok, most is az leszek, többet vártam a sajtótól. Ez a gárda jobb kritikát érdemelt volna. Mert aki azt állítja, hogy rossz meccset és egy akaratgyenge magyar válogatottat látott a Megyeri úton, az hazudik. Nem azt mondom, hogy dicsérjék agyon a csapatot, ezt nem is várja el senki, de az sem ha „Ha a szurkolók szidtak volna minket, biztosan nem egyenlítünk.” Király Gábor a lelátói támogatásról szerencsés, mindig a rosszat keresik. Higgye el, nem könnyű feldolgozni mindezt. - Ezen ne múljék, legyen pozitív végkicsengése a cikknek: minek örült leginkább szerda este? - Az első és az utolsó képnek, a Himnusz alatt csodálatos volt látni a rengeteg magyar zászlót a magasban, ahogy a rajtuk lévő feliratokat elnéztem, szinte minden város képviseltette magát. S azok után, hogy a közönség megállás nélkül biztatott bennünket, a végén tapssal értékelte a teljesítményünket. Mindebből pedig azt szűrtem le: Magyarországon a mai napig szeretik a focit. Egy, kettő, három, négy, öt... - Király Gábor akár azt is mutathatná, hányszor kellett bravúrral mentenie. Kár, hogy egyszer nem járt sikerrel... Ünneplésre már nem jutott idő Rajczi Péter hiába talált kétszer is a rivális kapujába, csak egy gólt könyvelhetett el BORBOLA BENCE Egy újpesti mentette meg az újpesti stadion történelmi sorozatát. Rajczi Péter góljának köszönhetően ugyanis válogatottunk továbbra is őrizheti veretlenségét a Megyeri úti stadionban: Lothar Matthäus a 84. percben, 0-1-es állásnál küldte az addigra elfáradt Vincze Ottó helyére a lilák támadóját, Rajczi Péter pedig hat perccel később - egy kavarodást követően - bevette Dimitar Ivankov kapuját. Nemzeti csapatunk ezzel tehát továbbra sem talált legyőzőre a Megyeri úti stadionban, a mérleg 21 győzelem mellett mindössze 3 döntetlen.A válogatott piros-fehér-zöld dresszében, újpestiként a Szusza Ferenc-stadionban egy ilyen fontos mérkőzésen hat perc alatt sikerült gólt lőnie, ám az öröme mégem lehetett felhőtlen. - Valóban nem, hiszen akkor lehettem volna igazán boldog, ha most győztes gólról beszélgethetnénk - mondta Rajczi Péter. - Nem azt mondom, hogy így nem volt csodálatos érzés, amikor láttam, hogy a labda a hálóban köt ki, és a lelátón helyet foglaló nézők hangorkánjában még a hátralévő néhány percben is megpróbáltuk begyötörni a győztes gólt, ám annak fényében, hogy számunkra mennyire fontos lett volna ez a három pont, jócskán maradt bennem hiányérzet. -Pedig kétszer is betalált a kapuba... - így utólag már én is tudom, hogy már a fejesemet követően is a gólvonal mögött volt a labda, ám abban a pillanatban nem láttam tisztán a labdát, és a biztonság kedvéért még a kipattanót is bevágtam a léc alá. Elismerem, szerencsés gól volt, de úgy érzem, ennyit megérdemelt a csapat. - Főleg akkor, ha az első félidei játékot vesszük alapról. A bolgárok vezető gólja azonban nagyon megfogta a csapatot. Ön is így látta a kispadról? - Igazi ki-ki meccs volt ez. Az első félidőben mi vezethettünk volna legalább egy góllal, a második félidőben pedig a bolgárok rúghattak volna gólokat. Nincs mit szépíteni. Sztilian Petrov találata nagyon váratlanul ért minket, ami után valóban kicsit megrogytunk. Ám az mindenképpen bizakodásra adhat okot, hogy a végén sikerült egyenlítenünk, és úgy érzem, a közönség is a csapat mellé állt. - Ez így van, a bökkenő csupán az, hogy ezzel az egy ponttal nem sokra megyünk... - Az egy pont is több mint a semmi, bár kétségtelen, hogy a horvátok és a svédek most sokkal kedvezőbb pozícióban vannak nálunk. Innentől kezdvén nem szabad számolgatnunk, minden meccsünket meg kell nyernünk. -Azon mérlege ennél ezért jóval kedvezőbb, hiszen válogatottbeli négy mérkőzése alatt két gólt szerzett. Megünnepelte valahogy az egy pontot érő találatát? - Erre most nem jutott idő. Szombaton ugyanis Nyíregyházán már újabb gólt szeretnék szerezni. Ha ez sikerülne és a csapat is győzne, akkor bevallom, vasárnap valóban ünnepelnék egy kicsit. Már csak azért is, mert vasárnap lesz a huszonnegyedik születésnapom. .. A MECCS MEGVERTE COLUMBO HADNAGYOT Az RTL Klub nem panaszkodhat, meglepően sokan nézték a magyar-bolgár világbajnoki selejtezőt. Az éppen tévét nézők közül a meccsre csaknem kétmillióan kapcsoltak, amely 43 százalékos közönségarányt jelent, miközben a TV2 Columbóját a nézők 32, az MTV Rejtélyes bűnügyek című sorozatát pedig 7,3 százaléka választotta. Hasonló volt a helyzet a leginkább piacképesnek tartott 18- 49 éves korosztály körében, a találkozó reklámjait közülük 867 ezren nézték. Akinek járt a hátba veregetés: Rajczi Péter még időben egyenlített FOTÓ: MEGGYESI BÁLINT