Nemzeti Sport, 2013. május (111. évfolyam, 118-146. szám)

2013-05-14 / 130. szám

21 Labdarúgás MURÁNYI ANDRÁS Rába-parti „Noooo formális?!” Nagy tiszteletű Besenyő Pista bácsi híres refle­xióját megannyian átemelték a győri futball­­sporttal foglalkozó fórumokba a legutóbbi, azaz a múlt márciusi edzőváltás után, s való­ban, annyiban megalapozottnak tetszett a kri­tika, hogy akkortájt már egyre kevésbé lehetett értelmezni/követni, alkalmilag milyen apropó­ból is változtatott az ETO kasszakulcsának őre a sokat megélt klub­ főedzői posztján. Csertői Aurél ta­vasszal egy bajnoki EZÚttal a BL- meccset abszolvál­n­i .. , hatott, hogy aztán csoportkörbe Tarsoly Csaba visz­.4isszahívja Pintér At- JULdbe­tilát, s miközben az megfelel ember teammun­kában igyekezett összeszámolni, hogy a tulajdonos bő évtizedes regnálása alatt éppen hányadik cserébe sikerült belefutnia (ööö..., a tizenötödikbe?), lapunknak adott nyilatkozatában maga Klement Tibor ügyvezető is eltűnődött az internetes hozzá­szólások egyikén, hogy tudniillik „dilettantizmus vagy zseniális húzás" történt-e. Az eredmény - noha a negyedik bajnoki címet tavaly májusra óhajtották Győrött - azt mutat­ja, az utóbbi. A lap tehát a fej fölötti taps, amiként Pintér szakvezető is okkal mondhatja az őt és együtte­se játékát kritizáló érdeklődőknek - még mindig vannak néhányan -, hogy tessék ránézni a ta­bellára: 1. Győr. Egyebekben pedig abszolúte jár a laudáció. Győr futballja ismét tényezővé lett, a feltételeket, a körülményeket - a teremtett otthon gyönyörűségét - elnézve pedig olyan érzése lehet a Kisalföldön megforduló nyájas szemlélőnek, hogy Európában van éppen. Megjegyzem, járt már ott a Győr. Az 1964-1965-ös szezonban spécies BEK-elő­­döntőt is vívott, s bár akkor kettős vereséggel maradt alul a korábbi kétszeres győztes. Eusé­­bio vezérelte Benficával szemben, a Hidegkúti Nándor edzette alakulatnak aligha volt oka az érfelvágásra. Hogy messzire jutottam volna? Meglehet. Ezúttal a BL-csoportkörbe jutás is megfelel. ú c­sapattársnak nagyon jó, ellenfélnek i­s nagyon rossz. Lényegre törően ige­n­ jellemezhetném legjobban a Győri ETO kézilabdázóját, a montenegrói Jo­­m­ka Radicsevicset. Ez a hölgy maga az élet, az életöröm, a jókedv és az elszántság a pályán! Duzzad az önbizalomtól, a legne­hezebb helyzetekben is feltalálja magát, nincs egyetlen pillanata sem a meccsnek, amikor nem ezer fokon ég! Az időkérések-­­ nél meg még rá is tesz egy lapáttal! Szinte szuggerálja csapattársait. „Gyerünk, csa­jok!” - ordítja magyarul, ahogyan a torkán kifér, s amikor a játékvezető jelt ad a folyta­tásra, megindul, mint egy tűzgolyó. Annyi finesz és bátorság szorul ebbe csodálatra méltó sportemberbe, amennyi egy csapat­­nyi játékosnak is elegendő lenne. Lehetett a Győr akár 4-5-6 gólos hátrányban is, Ra­­dicsevics lelki szemei előtt csak a győze­lem lebegett. Volt, hogy négy gólt szerzett zsinórban, olyan helyzetben, amikor már mindenki a cipője orrát nézegette... Nem számoltam, hányszor hozta sírból vissza a meccset, de hogy nem kétszer, az biztos! A góljait olyan elementáris örömmel ünnep­li, hogy abból a csapattársai hitet merít­hetnek, erőre kaphatnak. Az ellenfeleknek pedig megremeg kezük-lábuk, alig várják, hogy a bíró lefújja a meccset... S ez a fantasztikus Jovanka Radicsevics a következő szezontól már nem a Győri ETO-t erősíti. Csapattársból ellenfél lesz Egy biztos: én nem leszek nyugodt, amikor a Vardar Szkopje játékosaként tér vissza Győrbe. Bár, ami azt illeti, féljenek inkább csak ők a világ legjobb női kézilabdacsapa- t­­ától, a Győri ETO-tól. Csak úgy... I­­ ' ’ BUZGÓ JÓZSEF rovata 2013. május 14., kedd nemzetisport A KAPUS DÖNTÖTT, BEFEJEZI PÁLYAFUTÁSÁT, ÁM EGYELŐRE MEGGONDOLTA MAGÁT GYŐR, BAJNOKCSAPAT Szép jelen, fájó jövő LASSAN ABBAHAGYJA a játékot Szasa Sztevanovics, hiszen az álma, hogy bajnok legyen, már teljesült a S S­TARMOKINK az ETO észt támadója Csodás napokat él át most Győr városa. Az elismerés főképp azoknak szól, akik az egész szezonban a csapat elsőségéért dolgoztak. Nem szeretném elvenni tőlük a dicsőséget, hiszen csak a télen érkeztem vissza a klubhoz. » PÁTKAI MÁTÉ a győriek középpályása Mindannyian nagyon boldogok vagyunk, biztosan kell néhány nap, mire elülnek a nagy ünneplés hullámai. Viszont nem ereszthetünk le, nagy feladatok várnak még ránk! Készülünk a kupadöntőre, hogy sikerüljön elérnünk a klub történetének első duplázását. » RATI ALEKSZIDZE az ETO grúz támadója Habár túlságosan sok bajnokin nem léptem pályára a szezonban, az aranyérmet a magaménak is érzem. Mivel csupán hat meccsen játszottam, gólt nem szereztem, adva van a kérdés, mi lesz velem, de a választ egyelőre én sem tudom. □ MINDENRŐL VIDEÓ: nso.hu/gyor Volt egy pillanat, amikor azt gon­dolta, folytatja. Amikor Szasa Sztevanovics megfeledkezett minden gondjá­­ról-bajáról, korábban tett ígére­téről, és arról is, hogy kiszaladt a száján, szeretne még védeni. Dacára annak, hogy egyszer azt mondta, ha bajnokok lesznek, ő bizony visszavonul, a csúcson hagyja abba. „Nagy álmom vált most valóm - mosolygott Szasa Sztevanovics. - Mindig is azért dolgoztam és küzdöttem, hogy egyszer bajnoki címet ünnepelhessek. Tessék, itt van, bajnok vagyok - és nehezen találom a szavakat a boldogság­tól. Óriási tettet hajtottunk végre, főleg, hogy épp Magyarország legpatinásabb együttese, a Fe­rencváros ellen játszva szereztük meg az aranyat.” Az ünnepi forgatag nem tett határozott kijelentése később kí­vánsággá szelídült, félrevonulva, egy csendes zugban már a sajgó hátára és az őszülő halántékára hivatkozva érvelt a közeljövőbeli - ugyanakkor nem várva várt - befejezés mellett. „Sajnos, fiatalabb már nem leszek - sóhajtott a 38 esztendős kapus. - Majd’ egy éve bajlódom a hátfájásommal. Volt, hogy ret­tenetesen kínzott, és volt, hogy kevésbé éreztem. Most, a mér­kőzés szünetében azonban azt mondtam: ne kockáztassunk, cseréljünk!” Olyan nagy baj azért nem le­hetett. A vacsora után erőemelő­ket megszégyenítő módon kapta fel karjaiba kisgyerekét. „Most már kicsit jobban va­gyok - így a büszke apuka.­­ Ki­csit sajog a hátam, ezek viszont az öröm pillanatai, nem szeret­nék tehát panaszkodni. Ilyenkor úgyis mindennel foglalkozik az ember, csak a fájdalommal nem. Kilenc éve kerültem Győrbe, és minden vágyam az volt, hogy végre bajnokok legyünk. Sok mindent megéltünk már együtt, és most célba értünk! A csapat és szurkolói egymásra találtak, na­gyon bízom benne, hogy a folyta­tásban is hasonló jó hangulatban futballozhatunk. ” A­meddig még kérdésre felhő suhant át az arcán. Tudja ő, hogy azt mondta, ha meglesz az arany, leteszi a kesztyűt, ám nehéz megálljt parancsolni, amikor az ember épp hullámhegyen van. „Hamarosan leülök beszélni Tarsoly Csaba elnökkel a jövőm­­ről - mondta végezetül. - Hirte­len, egyik pillanatról a másikra nem akarom abbahagyni a játé­kot. A szerződésem a jövő nyárig szól, azt tervezem, elkezdem a többiekkel a nyári felkészülést, sőt, ha kell, segítek a csapatnak a nemzetközi kupaporondon, a Bajnokok Ligája selejtezőiben is. Aztán majd levezetek, és szép las­san abbahagyom a játékot. Las­sacskán befejezem. Megszerettem ugyanakkor a várost, a klubot. Mindig elérzékenyülök, amikor arra gondolok, mennyire kedve­sek velem az emberek. ÖRÖM ÉS KÉTSÉG Voleszák Gábor» ■■■■■■■■■■■■■■ Letaszíthatatlanul a magyar csúcson „Minden arany más, és mégis ugyanaz. Egyformán csillognak." Ha valakinek, akkor Lipták Zol­tánnak igazán van összehasonlítá­si alapja. A győriek 28 éves hátvéd­je oly’ sok várakozás, s két bajnoki ezüst után 2011-ben aranyérmet szerzett a Videoton, majd most, két esztendővel később az ETO szí­neiben is. A hórihorgas védő tehát vasárnap óta a kétszeres bajnokok népes táborát gyarapítja. A kérdés­re viszont, hogy melyik számára a kedvesebb, diplomatikus választ adott az ünnepi forgatag kellős közepén, a mostani aranyhoz ve­zető - időnként göröngyös - útról ugyanakkor szívesen beszélt. „Ott volt ugye az a nyári, Deb­recentől elszenvedett vereség az első fordulóban - emlékezett vissza Lipták Zoltán. - Sokan csak legyintettek ránk. Egyből leírtak minket, holott hol volt akkor még a vége! Óriási dolog, hogy a nyolca­dik fordulóban felkapaszkodtunk a csúcsra, és nem volt, sőt nincs, aki letaszítson minket onnan. Csa­patunk remek játékosokból áll, kiváló közösséget alkotunk, és azt gondolom, hogy az egész szezon­ban összeszedett, fegyelmezett játékkal rukkoltunk ki. Szóval, van minek örülnünk!” Kupadöntőről és nemzetközi erőpróbáról egyelőre ne essék szó. A jövőnél most fontosabb a jelen, az, hogy Lipták Zoltán hetek óta remek - mondhatni, válogatott - formában futballozik. „Eddig is ott voltam a keretben, játéklehetőséget ugyanakkor az utóbbi időben már nem kaptam - magyarázta a játékos -, de remé­lem, előbb-utóbb ismét szerepet kapok. Ennél nagyobb megtisztel­tetés ugyanis nincs egy labdarúgó számára.” v. G. A Videoton után a Győrrel is bajnok lett Lipták Zoltán FOTÓ: CZERKL GÁBOR Göröngyös lesz a BL-út Nagy valószínűséggel nem ki­emeltként várhatja a Győri ETO a Bajnokok Ligája második csoportkörének június 24-én esedékes sorsolását.*Az UEFA- együttható (koefficiens) alapján összeállított rangsorban több bajnok is megelőzheti még a zöld-fehéreket. A következő csapatok kerültek az ETO-val egy selejtezőkörbe: BATE (fehér­orosz), Birkirkara (máltai), Cel­tic (skót), Cliftonville (északír), Daugava (lett), Dinamo Tbiliszi (grúz), Dinamo Zagreb (horvát), Ekranas (litván), Elfsborg (svéd), FH (izlandi), HJK (finn), Kalju Nemmé (észt), Maccabi Tel-Aviv (izraeli), Maribor (szlovén), Mol­de (norvég), Sahtyor Karagandi (kazah), Skenderbeu (albán), Sligo Rovers (ír), Steaua Bucu­­resti (román), TNS (walesi), Zel­­jeznicar (bosnyák). A selejtező mérkőzéseket július 16—17-én és július 23—24-én játsszák. Idejöttem, és egyből befogadtak, fenntartások nélkül kezeltek. Nem szeretnék tehát távozni, nem, arról szó sem lehet! Szívesen maradnék és dolgoznék az egye­sületért más beosztásban is!”

Next