Nemzeti Sport, 2015. október (113. évfolyam, 268-297. szám)
2015-10-01 / 268. szám
Népsport A Nemzeti Sport retrómelléklete • 2015. októberi, csütörtök * H 1 1964. október - Bene Ferenc az olimpián, Albert Flórián a Népstadionban ontotta a gólokat Elöl Flóri, hátul malac Izgalmas esztendő volt 1964. Labdarúgóink Ebbronzzal tértek haza Spanyolországból, olimpiai csapatunk aranyat szállított Tokióból. Közben az 1966-os angliai világbajnokság selejtezőire is készülni kellett, így míg Japánban égett az olimpiai láng, Baróti Lajos A-válogatottja három felkészülési mérkőzést játszott októberben, sokakat azonban nélkülöznie kellett. Milyen volt a csapat Bene Ferenc, Farkas János, Novák Dezső, Szentmihályi Antal nélkül? Kíméletlenül tört ránk az ősz. Esővel áztatta a földeket és az utakat, kopaszra nyírta a fák lombkoronáit, hűvös széllel űzte messzire nyári emlékeinket. A nap persze nem hagyta magát, újra meg újra erőt gyűjtött, hogy utat törjön magának a sötét fellegek között. Nagy csata volt, a korúra alkalomadtán derű jött. Ezért aztán olykor szörnyen távolinak, néha meg nagyon is közelinek tűnt a június, mikor a magyar válogatott bronzérmet szerzett a 2. Európa-bajnokság - az Európai Nemzetek Kupája - spanyolországi záró szakaszában. 1964-et írtunk, többek között olyan kiválóságok alkották Baróti Lajos kapitány csapatát, mint Albert Flórián, Bene Ferenc és Mészöly Kálmán. Aztán beköszöntött az ősz, lassan októberre fordult a naptár, és a magyar futball újabb nagy feladatok előtt állt. Olimpiai válogatottunk Tokióban hajtott az aranyéremre. Az államszocializmus bája, hogy papíron amatőr, valójában igencsak jó erőkből álló csapattal álltunk ki. A keretben nyolc olyan játékos kapott helyet Lakat Károlytól, aki már volt A-válogatott: Bene Ferenc (5 mérkőzésen), Farkas János (6), Ihász Kálmán (4), Komora Imre (1), Nógrádi Ferenc (3), Novák Dezső (6), Szentmihályi Antal (18) és Varga Zoltán (1). Ide tartozik, hogy a dánok elleni júniusi Eb-bronzmeccsen (3:1) a felsoroltak közül Szentmihályi, Novák, Ihász, Farkas, Varga és Bene pályán volt, így nem elhanyagolható, hogy míg Tokióban égett az olimpiai láng, A válogatottunk többeket nélkülözve próbálgatta az erejét három felkészülési találkozón. Ezekre a 61-szeres válogatott Mészöly Kálmán, az „aranyos" tokiói kalandra pedig a szintén válogatott (27) Ihász Kálmán segítségével tekintünk vissza. 1964. október 4. SVÁJC MAGYARORSZÁG 0:2 (0:1) Tíz esztendő telt el azóta, hogy válogatottunk a berni Wankdorf Stadionban játszotta a nyugatnémetek elleni emlékezetes - szívfacsaró - vbdöntőt (2:3). Kérdés: volt-e némi célzatosság a svájciak helyszínválasztásában? MÉSZÖLY: „Mondták, persze, hogyne mondták volna, hogy a világbajnoki finálé helyszínén játszunk, de nem különösebben foglalkoztunk vele. Lehet, az idősebbeket jobban megérintette a dolog, mi, fiatalok csak a meccsel törődtünk. Mindenkit fűtött a bizonyítási vágy, hogy megmutassa, helye van a vb-selejtezőre készülő válogatottban. Októberben játszottunk, mégis úgy rémlik, majdnem megsültünk a melegben. Albert Flóri duplázott, a hely szelleme szerintem senkit sem töltött el rossz érzéssel. Játszottunk, és kész." MINDEKÖZBEN... ...olimpiai válogatottunk gőzerővel készült a tokiói erőpróbára, amelyre az indulás jogát Spanyolország felülmúlásával (2:1, 3:0) szerezte meg. Sikeréből Puskás Ferenc is kivette a részét, a csoportdöntő előtt Mallorcán meglátogatta meg a csapatot. IHÁSZ: „Öcsi három napot töltött velünk, éjjel-nappal élvezhettük a társaságát. Nehéz szavakba önteni, mekkora hatással volt ránk a jelenléte, akkora erőt, lökést adott, hogy vitt minket előre Tokióban is. Remek kis társaság volt a miénk. Lakat Karcsi bácsi nagyon megdolgoztatott minket, volt, hogy négyórás edzést tartott. Megbeszéltük, hogy mindenki visz magával három üveg bort, a torna előtt egy héttel viszont Karcsi bácsi elénk állt, s azt mondta: »Fiúk, ide az üvegekkel addig fel nem álltok, amíg meg nem isszátok mind. De holnaptól már egy kortyot sem!« Hajnalig tartott, mire az összes elfogyott, de elfogyott... Majd tizenkettő egyre legyőztük edzőmérkőzésen a japánok B-csapatát." Sándor Csikar elbúcsúzott, mindkét gólunkat Albert Flórián szerezte, ugyanakkor mindkét gólunkat kapushibából kaptuk. A tudósítás szerint a győri Tóth László kifejezetten rosszul védett. MÉSZÖLY: „Borzasztó nehéz volt a csehszlovákok ellen, parázs csatákat vívtunk, s ha jól emlékszem, három nyeretlen párharc után csaptunk össze velük, a negyediket sem tudtuk behúzni. Egyébként Tóth Laci védett Svájcban is, de a ezúttal nem ment neki. Győri játékosként azelőtt inkább a B-válogatottban szerepelt. Kedves, aranyos srác, nem volna helyénvaló rajta elverni a port. Mégis róla szóltak a hírek, holott ne feledjük, hogy Flóri ezen a meccsen ismét két gólt szerzett!" MINDEKÖZBEN... ...győzelemmel kezdte szereplését olimpiai válogatottunk, 6:0-ra múlta felül Marokkót. A mérkőzést 70 ezer néző figyelte a helyszínen, a Népsport tudósítójának könnyű dolga volt a gólszerzők felsorolásakor. Bene, Bene, Bene, Bene, Bene, Bene. IHÁSZ: „Jól rajtoltunk, Bene Feri remekelt, aztán nyílt sisakos mérkőzésen megvertük Jugoszláviát, a negyeddöntőben pedig értékes győzelmet arattunk Románia felett. Az elődöntőben az Egyesült Arab Köztársaság ellen nyertünk hat nullra - Bene Feri ekkor már tizenegy gólnál járt... Majd a csehszlovákok elleni döntőn is betalált: kettő egyre győztünk! Tizenkét esztendő után lett ismét olimpiai bajnok Magyarország. Mindenki arra gondolt, ez fejlődéshez segítheti a sportágat." A búcsúzó Sándor Csikar (jobbra) akcióban a csehek ellen Lakat doktor a levegőben - az olimpiai bajnok csapat mesterét így ünnepelték játékosai a döntő után 1964. október 11. MAGYARORSZÁG CSEHSZLOVÁKIA 2:2 (1:1) % 1964. október 25. MAGYARORSZÁG JUGOSZLÁVIA 2:1 (2:0) A vendégek durván játszottak, a korabeli beszámolók viszont a magyar együttest (is) kritizálták. A Népsport karikatúrája egy malacot ábrázolt a gólvonalon, a magyarázat: „így is volt néha, a magyar védelem munkában, a kapuban: szerencse." MÉSZÖLY: „Hiába nevezték barátságosnak, ez minden volt, csak nem barátságos meccs.A jugók keményen, erőszakosan játszottak, amivel még nem lett volna baj, mert a játékosok alapvetően kemények, erőszakosak voltak, ám addig-addig feszegették a sportszerűség határait, míg át nem csaptak durvaságba. Na jó, azért minket sem kellett félteni, nem hagytuk magunkat. Azt pedig talán már mondanom sem kell, hogy ki volt az, aki előbb megszerezte a vezetést, majd a győzelmet jelentő gólunkat is... Albert Flóri remekelt ezeken a meccseken, három meccsen hat gólklasszisához méltó produkció." MINDEZEK UTÁN... IHÁSZ: „...olyan fogadtatásban volt részünk a hazaérkezésünk után, hogy még ma is beleborzongok. Az emberek ott vártak bennünket ünneplésre készen a Népstadionban, amikor a repülőtérről érkező busz begördült velünk. Olimpiai bajnokokhoz méltó elismerésben részesítettek bennünket! Senki sem becsülte le az érdemeinket mondván, hogy a nagyok árnyékában értük el. S mit sem von le a siker értékéből, hogy voltak, akik később nem fértek be a nagyválogatottba. " A válogatott 1965-ben sikeresen túljutott a selejtezőkön (4 mérkőzés), s csoportjában az NDK-t és Ausztriát megelőzve kijutott az 1966-os világbajnokságra. A Tokióban jártak közül Bene Ferenc, Farkas János, Gélei József és Ihász Kálmán valamennyi mérkőzésen játszott, Nagy Istvánnak és Szepesi Gusztávnak két meccs jutott, Novák Dezsőnek egy. Voleszák Gábor