Nemzeti Sport, 2019. március (117. évfolyam, 59-72. szám)
2019-03-01 / 59. szám
TULAJDONOSOKON, ALKUDOZÁSON MÚLIK tavaly áprilisban a Gazprom Hungarian Openre érkező Richard Gasquet a Szent István-bazilika előtt ütögetett gyerekekkel. A klasszis francia teniszező kérdésünkre azt mondta Fucsovics Mártonról, hogy a legjobb húsz közé várja a világranglistán. Elkönyveltük, hogy a sportágat népszerűsítő, eseményen igencsak szimpatikus gesztus volt egy ilyen udvarias füllentéssel kedveskedni a hazai újságíróknak - még egy év sem telt el, de egyre reálisabbnak tűnik a korábbi top 10-es Gasquet jóslata. A 27 éves nyíregyházi sportoló edzőjével, Sávolt Attilával lépésről lépésre halad előre: az elmúlt 13 hónapban Fucsovics kétszer játszott Roger Federer és Novak Djokovics ellen - a svájcit szorongatta, a szerbtől szetteket lopott -, nyert ATP-tornát Genfben, döntőbe jutott Szófiában, Rotterdam után Dubaiban is a legjobb nyolc közé került az 500-as kategóriájú NEM MENEDZSEREKEN, viadalon és a 2018-as US Open óta nem kapott ki sehol az első fordulóban. E heti produkciójával átlépte a 2 millió dolláros határt a pénzdíjakat tekintve, ami a teniszben nem menedzsereken, tulajdonosokon, alkudozáson múlik, aki jól szerepel, szép summával távozhat. Közelít a legjobb 30-hoz a világranglistán, ez azt jelenti, hogy kiemelt lehet a május végén kezdődő Roland Garroson, ami 37 éve egyetlen magyar férfi teniszezőnek sem sikerült. Lassan megszokjuk, hogy a helyszínen ezrek, a televízión keresztül milliók követik mérkőzéseit a legnagyobb tornák végjátékában. Mindezt Nyíregyházáról indulva, a 2010-es wimbledoni juniorsikert követően rossz döntések sorozatát hozva, évekig challengertornákon tengődve motiváció, tudatosság és tervek nélkül - aztán a külföldi akadémiák helyett Magyarországon, magyar edzővel lépett helyes útra. Egyelőre az igazán nagy bravúr, egy top 10-es rivális legyőzése várat magára, Federer ellen is „csak" a szoros végeredmény jött össze Dubaiban, a továbbjutás nem - de már van oka boszszankodni, amiért nem nyerte meg az egyik játszmát a sportág ikonjával szemben. Hogy meddig képes előrejutni a mezőnyben, amelyet a legendák mellett az egyre erősebb fiatalok uralnak, nem tudni. A Grand Slam-tornák második hete, nagyobb ATP-versenyek végjátéka, kisebb viadalok megnyerése, illetve a Gasquet által jósolt legjobb 20 reális forgatókönyv lehet. És ez több, mint amit valaha reméltünk Taróczy Balázs visszavonulása óta. TEGNAP TUDÓSÍTOTTUNK A REAL MADRID-BARCELONA (0-3) SPANYOL KUPA-ELŐDÖNTŐ VISSZAVÁGÓJÁRÓL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Fenomeno „A Real erősebb csapat, ő nyerte a legutóbbi 3 BL-t. A Realnak sosem feküdt a Barca játéka. Eddig a Barca nyerte meg többször az el Clásicót, hiába volt jobb csapat a Real általában." Irinyi158 „Néha szépen tologatta a labdát a Madrid, lestem is, hogy tudnak ilyet?! Néha szépen körbepasszoltak minket. Nagy szerencsénk, hogy van egy Tér Stegenünk. Számomra még mindig hihetetlen, hogy tudtuk lehozni kapott gól nélkül a meccset..." boxosnak „Dembélé baromi ügyes, ez nem kérdés, de ez a Vinícius?! Miatta kimennék egy Realmeccsre. Jobb lesz, mint Neymar." Irinyi 158 „A meccset a Real elbénázta, a Barca meg kihasználta azt a kevés helyzetet is, ami adódott neki. Takaréklángon is eredményes volt. Vinícius nagy zsugás, ha beérik és felnő a feladathoz, nagy játékos is lehet belőle." drpunkton .Nagyon lényeges lesz a Madridnak, hogy mentálisan hogy éli meg ezt a fiaskót. Ha frusztrálttá válik, szombaton simán belerohan egy újabb maflásba. Sok fog múlni a Barcán is, elengedi-e a meccset a jelentős pontelőny birtokában, vagy presztízsből csak azért is a győzelemre megy." ji Maximális is profizmus ! »*»*«*» | A PSG trióké nem aggódó, hogy megbüntetik a klubot a pénzügyi fair play megszegéséért, egyúttal kijelentette 2019. március 1., péntek immvitypoff ratill SK Ásó, Kepa... kispadon hagyta Kepa Arrizabalagát csapata Tottenham elleni hétközi bajnoki mérkőzésén Maurizio Sarri, a Chelsea menedzsere. Ritka, hogy egy sportesemény kapcsán valamely kimaradó szolgáltatja a fő hírt, a szerda esti angol tudósítások többsége mégis hangsúlyosabban tálalta a 24 éves baszk kapus mellőzését, mint a nélküle kiharcolt 2-0-s győzelem tényét. Ami persze a vasárnap történtek után korántsem meglepő. Nehéz elfelejteni a jelenetet... Angol Ligakupa-döntő, Manchester City—Chelsea 0-0, másodpercek vannak hátra a hosszabbításból. A negyedik játékvezető a tábláját állítgatja, hogy jelezze a készülő cserét: a Chelsea-nél az 1 -es számú játékos helyett a 13-as érkezik. A következő képkockán már a lehívni kívánt kapust, Arrizabalagát látjuk, amint határozott integetéssel jelzi, esze ágában sincs elhagyni a pályát. Nem sokkal korábban, egy vetődésnél láthatólag könnyebben megsérült, feltételezett combhúzódása miatt akarja edzője a tizenegyespárbajra helyette a makkegészséges Willy Caballerót harcba küldeni. A konok baszkot azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy átadja helyét a kulcspillanatban, a kispad felé hadonászva jelzi, nincsen neki a világon semmi baja. Makacskodásával célt ér, addig-addig dacol az edzői utasítással, amíg végül mégiscsak őt találja a gólvonalon a Manchester City első tizenegyese (az ötből egyet kivédett, együttese így is A-3-ra elveszítette a szétlövést). Szegény Sarri mester meg ott marad az oldalvonalnál, leforrázva, szerencsétlenül, mint a semmibe vett osztályfőnök vagy a kinevezett apuka. Őrjöng, dühöng, csapkod, sebzett vadként járkál ide-oda, tépi a melegítőjét, dérrel-durral elindul az öltöző felé, hirtelen meggondolja magát, idegesen visszasiet, keresztülvágva a zavartan szétnyíló biztonsági emberek csoportján. Mit tehet ilyenkor az edző? Csak nem szaladhat be a tizenhatoshoz, hogy makrancos játékosát karon ragadva maga cibálja le őt a pályáról. Fenyegetőzzön, könyörögjön, rimánkodjon neki? Vagy legyen belátó, és a nevetséges balek szerepét vállalva nagyvonalúan legyintsen, hogy hát ez van, ha érzi magában az erőt, miért ne maradjon a helyén? Melyik fontosabb ilyenkor: a megtépázott tekintély kétségbeesett foldozása vagy a kritikus helyzet gyors megoldása? Hogy Arrizabalaga utólag kiizzadt bocsánatkérése elegendő gesztus-e az engedetlen sportoló részéről, a brit médiában azóta tüzes vita tárgya, ahogyan az is, hogy a Chelsea megfelelően kezelte-e a helyzetet. Az egyhetes fizetésmegvonás jogos büntetésnek tetszik, bár a bruttó 190 ezer fontnyi (70 millió forintnyi) pénz gyenge szúnyogcsípés a posztján a világ legdrágább játékosának számító, a nyáron a Bilbaótól 80 millió euróért vásárolt londoni futballistának. (Messzire vinne a londoni kapushisztéria témájától, ha elmerengenénk azon, hogy a gyenge szúnyogcsípés a világ árnyékosabb vidékein hánykorgó gyomrú gyereknek, nélkülöző családnak jelentené a holnaphoz szükséges injekciót). Maradjunk a Premier League biztonságos üvegházánál, a szórakoztatóipar népszerű kirakatánál. Okkal hívta fel a figyelmet Marina Hyde, a The Guardian publicistája arra, hogy a kapus és az edző viselkedése kevésbé a sport hagyományos világának, mint inkább a közösségi médiának kínál tanulságot, de még inkább csámcsognivaló élményt. És ha már média: Sarri témában tett nyilatkozatai elrettentő példaként szolgálhatnak egy alapfokú kommunikációs tanfolyamon, a Kepa-szappanoperában a „nagy félreértés" miatt önmagát ostorozó áldozatétól a megbocsátó pedagógus jóságos angyaláén át a rendíthetetlen vaspedellus mintaalakjáig számos szerepben láthattuk. Ingadozására jellemző, hogy a szerda esti csapathirdetésig még a tekintetben is bizonytalankodott, hogy jár-e a tékozló fiúnak büntetéskispad (a Chelsea-Tottenham mérkőzés beharangozóiban a kapust mérvadó források még a kezdőcsapatba jósolták). AMIÓTA A LABDARÚGÁS EGYÉNI SPORTÁG LETT, A FUTBALLISTÁK PONTOSAN TUDJÁK, HOGY HOZZÁJUK HASONLÓAN AZ EDZŐ IS CSAK EGY A VERSENYZŐK KÖZÜL „Döntésem üzenetértékű lesz. Üzenettel szolgálhat az is, ha Kepa kezd a Tottenham ellen, ahogyan az is, ha nem játszik. El kell döntenem, melyik szolgálja inkább a közösség javát” - hangzott Sarri csapathirdetés előtti dodonai nyilatkozata. A győzelem után már könnyebben állt a mikrofon elé: „Világos a helyzet. Kepa nagy hibát követett el, amiért megfizette az árat a klubnak. Most a kispadon ült, ezzel lerótta tartozását a csapatnak is. Holnaptól ugyanúgy készül velünk, ahogyan a vasárnapi eset előtt. Közösség vagyunk, nem huszonöt játékos összessége.” Ami persze nyilvánvalóan nem igaz. A futball modernizációja, pénzvezérelt átalakulása, végletekig fokozott anyagiassága (lásd: 70 millió forintos szúnyogcsípés) kialakította a kollektív önzőség jelenségét, amelynek lényege,hogy az együtt megharcolt csaták célja az egyéni siker fúlérése. Nem létezik már közösség a szó hagyományos értelmében, hiszen az áldozatot (a hatalmas, valóban csodálatra méltó áldozatot) nem egymásért, hanem csakis saját magukért hozzák meg a csapattagok. Régen nem érvényes Lineker avítt megállapítása a huszonkét ember sportjáról meg a németekről, a definíció ma valahogy így hangozna: „A futball egyszerű játék. Kilencven percre szövetkeznek érdekeik mentén a sportbiznisz híres szereplői, és a végén mindig a gyengék húzzák a rövidebbet.” Ez esetben éppen Maurizio Sarri. Amióta a labdarúgás egyéni sportág lett, a futballisták pontosan tudják, hogy hozzájuk hasonlóan az edző is csak egy a versenyzők közül. Hiába a pénzmegvonás, a szerdai szamárpad, a kisajtolt bocsánatkérés, ezt a kötélhúzást a külvilág szemében nem az olasz mester, hanem Arrizabalaga nyerte meg. És aligha tévedünk, ha azt feltételezzük, kiélezett helyzetben a Chelsea is könnyebben engedné el a nápolyi tréner kezét, mint a kamionnyi pénzért megszerzett tündöklő kapusét. Felfoghatjuk a Wembleyben érzékelt vasárnapi zavart egyfajta kortükörként is. Érdemes eljátszani a gondolattal, más időszakban, más tájakon miként fogadtak volna vagy fogadnának hasonló egyszemélyes forradalmat. A napokban volt szerencsém megismerni Zoltai András fotóriporter örményországi birkózó-, súlyemelő- és tornászcsarnokokban készített, a magyar sajtófotó-pályázaton frissen díjazott sorozatát, benne olyan képekkel, mint a kopott jereváni tornateremben falhoz állított, ijedt tekintetű ifjú versenyző és az őt éppen vadul regulázó edző vibráló feszültségű páros jelenete. Annak a sápadt fiúnak nem kellett volna kétszer felmutatni a cseretáblát... Amikor az olasz menedzser dühében majdnem kiviharzott a Wembley pályájáról, felrémlett Guttmann Béla egykori Kispest-edző kivonulásának legendás mozzanata. „Egyszer a győriek ellen játszott a Kispest, és Patyi Mihályt Guttmann Béla le akarta hozni a pályáról - idézte fel Szepesi György. - Erre Öcsi kiment Guttmannhoz, és azt mondta neki: »Béla bácsi, márpedig Patyi nem megy le a pályáról.« Erre Guttmann megint azt mondja: »Patyi azonnal jöjjön le!« Erre Öcsi: »Miska, amíg én mondom, hogy a pályán maradsz, addig ott is maradsz.« Így Puskásnak szót fogadva Patyi a gyepen maradt.” A későbbi kétszeres BEK-győztes edző pedig fogta magát, felült a lelátóra, a meccs után pedig végleg otthagyta a klubot. Említhetünk ukrajnai párhuzamot is: Bodnár László a kétezres években elmondta lapunknak, a Dinamo Kijevnél kitették a keretből, miután egy edzőmérkőzésen a lecserélésekor földhöz vágta a mezét, és utóbb hiába kért bocsánatot Olekszij Mihajlicsenko edzőtől. Az ügyről akkor Mezey György is elmondta véleményét: „Mihajlicsenko technikás játékos volt, de ha Lobanovszkij mondott valamit, a szemét nem merte mozdítani, akár az öltözőt is feltakarította volna. Persze hogy ilyen múlttal nem viseli el, ha egy futballistája arcokat vág vagy éppen földhöz vágja a mezét." Nehéz összevetni eltérő korszakok élethelyzeteit, könynyen lehet, hogy Sarri a nyomasztó szovjet fegyelemhez szokott kijevi közegben gond nélkül rakosgatta volna ideoda a játékosait, ahogyan a Premier League individualista világában talán Lobanovszkij homlokát is kiverné időnként a veríték. A jestményes magyar futballista oly sok egyéb ravaszság mellett kifundálta már a lecserélés biztos ellenszerét is. Bánki József korábbi Eradi-játékos maga büszkélkedett el receptjével az ftcbaratikor.hu oldalnak adott interjújában: „Előfordult, hogy a kezdés előtt eldugtam a vizesárokba a 8-as táblát. Aztán meccs közben láttam, hogy Havasi Mihály, a technikai vezetőnk idegesen és kétségbeesve rohangál az oldalvonal mellett. Ilyenkor nevettem magamban, a pálya másik részén kerestem helyet magamnak, és véletlenül sem néztem a kispad felé." Arrizabalaga fiatalember, van még ideje tanulni... CSILLAG Péter Adam Smith (Bournemouth) nem örömében üvölt, hogy föld körüli pályára tévedt, hanem inkább azért kiabál artikulálatlanul, mert arsenalos ellenfele, Lucas Temeira a londoni Premier League-meccsen (5-1) nagyon sportszerűtlenül bánt vele... Smith nem is tudta folytatni a meccset, Toméira sárga lappal bűnhődött. REUTERS