Nemzeti Sport, 2019. március (117. évfolyam, 59-72. szám)

2019-03-01 / 59. szám

TULAJDONOSOKON, ALKUDOZÁSON MÚLIK t­avaly áprilisban a Gazprom Hungarian Openre érkező Richard Gasquet a Szent István-bazi­lika előtt ütögetett gyerekekkel. A klasszis fran­cia teniszező kérdésünkre azt mondta Fucsovics Mártonról, hogy a legjobb húsz közé várja a vi­lágranglistán. Elkönyveltük, hogy a sportágat népszerűsítő, eseményen igencsak szimpatikus gesztus volt egy ilyen udvarias füllentéssel ked­veskedni a hazai újságíróknak - még egy év sem telt el, de egyre reálisabbnak tűnik a korábbi top 10-es Gasquet jóslata. A 27 éves nyíregyházi sportoló edzőjével, Sávolt Attilával lépésről lépésre halad előre: az elmúlt 13 hónapban Fucsovics kétszer játszott Roger Federer és Novak Djokovics ellen - a svájcit szorongatta, a szerbtől szetteket lopott -, nyert ATP-tornát Genfben, döntőbe jutott Szófiában, Rotterdam után Dubaiban is a legjobb nyolc közé került az 500-as kategóriájú NEM MENEDZSEREKEN, viadalon­ és a 2018-as US Open óta nem kapott ki sehol az első fordulóban. E heti produkciójával átlépte a 2 millió dolláros határt a pénzdíjakat tekintve, ami a teniszben nem menedzsereken, tulajdono­sokon, alkudozáson múlik, aki jól szerepel, szép summával távozhat. Közelít a legjobb 30-hoz a világranglistán, ez azt jelenti, hogy kiemelt lehet a május végén kezdődő Roland Garroson, ami 37 éve egyetlen magyar férfi teniszezőnek sem sikerült. Lassan megszokjuk, hogy a helyszínen ezrek, a televízión keresztül milliók követik mérkőzéseit a legnagyobb tornák végjátékában. Mindezt Nyíregyházáról indulva, a 2010-es wimbledoni juniorsikert követően rossz döntések sorozatát hozva, évekig challengertor­­nákon tengődve motiváció, tudatosság és tervek nélkül - aztán a külföldi akadémiák helyett Ma­gyarországon, magyar edzővel lépett helyes útra. Egyelőre az igazán nagy bravúr, egy top 10-es rivális legyőzése várat magára, Federer ellen is „csak" a szoros végeredmény jött össze Dubai­ban, a továbbjutás nem - de már van oka bosz­­szankodni, amiért nem nyerte meg az egyik játsz­mát a sportág ikonjával szemben. Hogy meddig képes előrejutni a mezőnyben, amelyet a legen­dák mellett az egyre erősebb fiatalok uralnak, nem tudni. A Grand Slam-tornák második hete, nagyobb ATP-versenyek végjátéka, kisebb via­dalok megnyerése, illetve a Gasquet által jósolt legjobb 20 reális forgatókönyv lehet. És ez több, mint amit valaha reméltünk Taróczy Balázs visszavonulása óta. TEGNAP TUDÓSÍTOTTUNK A REAL­ MADRID-BAR­­CELONA (0-3) SPANYOL KUPA-ELŐDÖNTŐ VISSZAVÁGÓJÁRÓL. AZ INTERNETES PORTÁ­LUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Fenomeno „A Real erősebb csapat, ő nyerte a legutóbbi 3 BL-t. A Realnak sosem feküdt a Barca játéka. Eddig a Barca nyerte meg több­ször az el Clásicót, hiába volt jobb csapat a Real általában." Irinyi158 „Néha szépen tologatta a labdát a Mad­rid, lestem is, hogy tudnak ilyet?! Néha szépen körbepasszoltak minket. Nagy szerencsénk, hogy van egy Tér Stegenünk. Számomra még mindig hihetetlen, hogy tudtuk lehozni kapott gól nélkül a meccset..." boxosnak­ „Dembélé baromi ügyes, ez nem kér­dés, de ez a Vinícius?! Miatta kimennék egy Real­­meccsre. Jobb lesz, mint Neymar." Irinyi 158 „A meccset a Real elbénázta, a Barca meg kihasználta azt a kevés helyzetet is, ami adó­dott neki. Takaréklángon is eredményes volt. Viní­cius nagy zsugás, ha beérik és felnő a feladathoz, nagy játékos is lehet belőle." drpunkton .Nagyon lényeges lesz a Madridnak, hogy mentálisan hogy éli meg ezt a fiaskót. Ha frusztrálttá válik, szombaton simán belerohan egy újabb maflásba. Sok fog múlni a Barcán is, elenge­di-e a meccset a jelentős pontelőny birtokában, vagy presztízsből csak azért is a győzelemre megy." ji Maximális is profizmus ! »*»*«*» | A PSG trióké nem aggódó, hogy megbüntetik a klubot­­­­ a pénzügyi fair play megszegéséért, egyúttal kijelentette 2019. március 1., péntek imm­vitypoff rat­ill SK Ásó, Kepa... kispadon hagyta Kepa Arrizabalagát csapata Tot­tenham elleni hétközi bajnoki mérkőzésén Mau­­rizio Sarri, a Chelsea menedzsere. Ritka, hogy egy sportesemény kapcsán valamely kimaradó szolgáltatja a fő hírt, a szerda esti angol tudósítások több­sége mégis hangsúlyosabban tálalta a 2­4 éves baszk kapus mellőzését, mint a nélküle kiharcolt 2-0-s győzelem tényét. Ami persze a vasárnap történtek után korántsem meglepő. Nehéz elfelejteni a jelenetet... Angol Ligakupa-döntő, Manchester City—Chelsea 0-0, másodpercek vannak hát­ra a hosszabbításból. A negyedik játékvezető a tábláját állítgatja, hogy jelezze a készülő cserét: a Chelsea-nél az 1 -es számú játékos helyett a 13-as érkezik. A következő képkockán már a lehívni kívánt kapust, Arrizabalagát lát­juk, amint határozott integetéssel jelzi, esze ágában sincs elhagyni a pályát. Nem sokkal korábban, egy vetődésnél láthatólag könnyebben megsérült, feltételezett combhú­zódása miatt akarja edzője a tizenegyespárbajra helyette a makkegészséges Willy Caballerót harcba küldeni. A konok baszkot azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy átadja helyét a kulcspillanatban, a kispad felé hadonászva jelzi, nincsen neki a világon semmi baja. Makacskodásával célt ér, addig-addig dacol az edzői utasítással, amíg végül mégiscsak őt találja a gólvonalon a Manchester City első tizenegyese (az ötből egyet kivédett, együttese így is A-3-ra el­veszítette a szétlövést). Szegény Sarri mester meg ott marad az oldalvonalnál, leforrázva, szerencsétlenül, mint a semmibe vett osztályfőnök vagy a kinevezett apuka. Őrjöng, dühöng, csapkod, sebzett vadként járkál ide-oda, tépi a melegítőjét, dérrel-durral elindul az öltöző felé, hirtelen meggondol­ja magát, idegesen visszasiet, keresztülvágva a zavartan szétnyíló biztonsági emberek csoportján. Mit tehet ilyenkor az edző? Csak nem szaladhat be a tizenhatoshoz, hogy makrancos játékosát karon ragadva maga cibálja le őt a pályáról. Fenyegetőzzön, könyörögjön, rimánkodjon neki? Vagy legyen belátó, és a nevetséges ba­lek szerepét vállalva nagyvonalúan legyintsen, hogy hát ez van, ha érzi magában az erőt, miért ne maradjon a helyén? Melyik fontosabb ilyenkor: a megtépázott tekintély kétség­­beesett foldozása vagy a kritikus helyzet gyors megoldása? Hogy Arrizabalaga utólag kiizzadt bocsánatkérése ele­gendő gesztus-e az engedetlen sportoló részéről, a brit médiában azóta tüzes vita tárgya, ahogyan az is, hogy a Chelsea megfelelően kezelte-e a helyzetet. Az egyhetes fizetésmegvonás jogos büntetésnek tetszik, bár a bruttó 190 ezer fontnyi (70 millió forintnyi) pénz gyenge szúnyog­csípés a posztján a világ legdrágább játékosának számító, a nyáron a Bilbaótól 80 millió euróért vásárolt londoni fut­ballistának. (Messzire vinne a londoni kapushisztéria té­májától, ha elmerengenénk azon, hogy a gyenge szúnyog­csípés a világ árnyékosabb vidékein hány­korgó gyomrú gyereknek, nélkülöző családnak jelentené a holnaphoz szükséges injekciót). Maradjunk a Premier League biztonságos üvegházánál, a szórakoztatóipar népszerű kirakatánál. Okkal hívta fel a fi­gyelmet Marina Hyde, a The Guardian publicistája arra, hogy a kapus és az edző viselkedése kevésbé a sport hagyomá­nyos világának, mint inkább a közösségi médiának kínál tanulságot, de még inkább csámcsognivaló élményt. És ha már média: Sarri témában tett nyilatkozatai elrettentő pél­daként szolgálhatnak egy alapfokú kommunikációs tanfo­lyamon, a Kepa-szappanoperában a „nagy félreértés" miatt önmagát ostorozó áldozatétól a megbocsátó pedagógus jó­ságos angyaláén át a rendíthetetlen vaspedellus mintaalak­jáig számos szerepben láthattuk. Ingadozására jellemző, hogy a szerda esti csapathirdetésig még a tekintetben is bi­zonytalankodott, hogy jár-e a tékozló fiúnak büntetéskispad (a Chelsea-Tottenham mérkőzés beharangozóiban a kapust mérvadó források még a kezdőcsapatba jósolták). AMIÓTA A LABDARÚGÁS EGYÉNI SPORTÁG LETT, A FUTBALLISTÁK PONTOSAN TUDJÁK, HOGY HOZZÁJUK HASONLÓAN AZ EDZŐ IS CSAK EGY A VERSENYZŐK KÖZÜL „Döntésem üzenetértékű lesz. Üzenettel szolgálhat az is, ha Kepa kezd a Tottenham ellen, ahogyan az is, ha nem ját­szik. El kell döntenem, melyik szolgálja inkább a közösség javát” - hangzott Sarri csapathirdetés előtti dodonai nyilat­kozata. A győzelem után már könnyebben állt a mikrofon elé: „Világos a helyzet. Kepa nagy hibát követett el, amiért megfizette az árat a klubnak. Most a kispadon ült, ezzel le­rótta tartozását a csapatnak is. Holnaptól ugyanúgy készül velünk, ahogyan a vasárnapi eset előtt. Közösség vagyunk, nem huszonöt játékos összessége.” Ami persze nyilvánvalóan nem igaz. A futball modernizá­ciója, pénzvezérelt átalakulása, végletekig fokozott anyagi­assága (lásd: 70 millió forintos szúnyogcsípés) kialakította a kollektív önzőség jelenségét, amelynek lényege,hogy az együtt megharcolt csaták célja az egyéni siker fúlérése. Nem létezik már közösség a szó hagyományos értelmében, hiszen az áldozatot (a hatalmas, valóban csodálatra méltó áldozatot) nem egymásért, hanem csakis saját magukért hozzák meg a csapattagok. Régen nem érvényes Lineker avítt megállapítása a huszonkét ember sportjáról meg a németekről, a definíció ma valahogy így hangozna: „A fut­ball egyszerű játék. Kilencven percre szövetkeznek érdekeik mentén a sportbiznisz híres szereplői, és a végén mindig a gyengék húzzák a rövidebbet.” Ez esetben éppen Maurizio Sarri. Amióta a labdarúgás egyéni sportág lett, a futballisták pontosan tudják, hogy hozzájuk hasonlóan az edző is csak egy a versenyzők kö­zül. Hiába a pénzmegvonás, a szerdai szamárpad, a kisajtolt bocsánatkérés, ezt a kötélhúzást a külvilág szemében nem az olasz mester, hanem Arrizabalaga nyerte meg. És aligha tévedünk, ha azt feltételezzük, kiélezett helyzetben a Chel­sea is könnyebben engedné el a nápolyi tréner kezét, mint a kamionnyi pénzért megszerzett tündöklő kapusét. Felfoghatjuk a Wembleyben érzékelt vasárnapi zavart egyfajta kortükörként is. Érdemes eljátszani a gondolattal, más időszakban, más tájakon miként fogadtak volna vagy fogadnának hasonló egyszemélyes forradalmat. A napok­ban volt szerencsém megismerni Zoltai András fotóriporter örményországi birkózó-, súlyemelő- és tornászcsarnokok­ban készített, a magyar sajtófotó-pályázaton frissen díjazott sorozatát, benne olyan képekkel, mint a kopott jereváni tor­nateremben falhoz állított, ijedt tekintetű ifjú versenyző és az őt éppen vadul regulázó edző vibráló feszültségű páros jelenete. Annak a sápadt fiúnak nem kellett volna kétszer felmutatni a cseretáblát... Amikor az olasz menedzser dühében majdnem kivihar­­zott a Wembley pályájáról, felrémlett Guttmann Béla egykori Kispest-edző kivonulásának legendás mozzanata. „Egyszer a győriek ellen játszott a Kispest, és Patyi Mihályt Guttmann Béla le akarta hozni a pályáról - idézte fel Szepesi György. - Erre Öcsi kiment Guttmannhoz, és azt mondta neki: »Béla bácsi, márpedig Patyi nem megy le a pályáról.« Erre Guttmann me­gint azt mondja: »Patyi azonnal jöjjön le!« Erre Öcsi: »Miska, amíg én mondom, hogy a pályán maradsz, addig ott is ma­radsz.« Így Puskásnak szót fogadva Patyi a gyepen maradt.” A későbbi kétszeres BEK-győztes edző pedig fogta magát, felült a lelátóra, a meccs után pedig végleg otthagyta a klubot. Említhetünk ukrajnai párhuzamot is: Bodnár László a kétezres években elmondta lapunknak, a Dinamo Kijevnél kitették a keretből, miután egy edzőmérkőzésen a lecseré­lésekor földhöz vágta a mezét, és utóbb hiába kért bocsá­natot Olekszij Mihajlicsenko edzőtől. Az ügyről akkor Mezey György is elmondta véleményét: „Mihajlicsenko technikás játékos volt, de ha Lobanovszkij mondott valamit, a szemét nem merte mozdítani, akár az öltözőt is feltakarította volna. Persze hogy ilyen múlttal nem viseli el, ha egy futballistája arcokat vág vagy éppen földhöz vágja a mezét." Nehéz összevetni eltérő korszakok élethelyzeteit, köny­­nyen lehet, hogy Sarri a nyomasztó szovjet fegyelemhez szokott kijevi közegben gond nélkül rakosgatta volna ide­­oda a játékosait, ahogyan a Premier League individualista világában talán Lobanovszkij homlokát is kiverné időnként a veríték. A jestményes magyar­ futballista oly sok egyéb ravasz­ság mellett kifundálta már a lecserélés biztos ellenszerét is. Bánki József korábbi Eradi-játékos maga büszkélkedett el receptjével az ftcba­­ratikor.hu oldalnak adott interjújában: „Előfordult, hogy a kezdés előtt eldug­tam a vizesárokba a 8-as táblát. Aztán meccs közben láttam, hogy Havasi Mihály, a technikai vezetőnk idegesen és kétségbeesve rohangál az ol­dalvonal mellett. Ilyenkor ne­vettem magamban, a pálya másik részén kerestem helyet magamnak, és véletlenül sem néz­tem a kispad felé." Arrizabalaga fia­talember, van még ideje tanulni... CSILLAG Péter Adam Smith (Bournemouth) nem örömében üvölt, hogy föld körüli pályára tévedt, hanem inkább azért kiabál artikulálatlanul, mert arsenalos ellenfele, Lucas Temeira a londoni Premier League-meccsen (5-1) nagyon sportszerűtlenül bánt vele... Smith nem is tudta folytatni a meccset, Toméira sárga lappal bűnhődött. REUTERS

Next