Nemzeti Sport, 2019. június (117. évfolyam, 161-175. szám)
2019-06-17 / 162. szám
Népsport 2019. június 17., hétfő • A Nemzeti Sport retrómelléklete • BE 1949 - Egy hét alatt az olaszokkal és a svédekkel és döntetlent játszott a Sebes-csapat Amikor 1949 júniusában Sebes Gusztáv a harmadik és a negyedik mérkőzésére készült szövetségi kapitányként, még senki sem sejtette, hogy a következő öt évben mindössze egy bécsi vereséget szenved majd a csapat. Aztán meg a világbajnoki döntőt. Júniusban mindenesetre az olaszok elleni Európakupa-meccs és a svédek elleni idegenbeli fellépés volt műsoron. Olaszország még gyászolt. Harminckilenc nappal a Megyeri úti válogatott mérkőzés előtt ugyanis a kor első számú klubcsapata, a „Grande" Torino repülőgépe a rossz látási viszonyok következtében nekicsapódott a supergai bazilikának, és a fedélzeten senki sem élte túl a balesetet, így a márciusi, spanyolok elleni mérkőzés kezdőcsapatából hatan is áldozatul estek: a kapus Valerio Bacigalupo, Aldo Ballarin, Mario Rigamonti, Eusebio Castigliano, Romeo Menti és a csapatkapitány Valentino Mazzola. (Továbbá a magyar Schubert Gyula és a szakmai stábot vezető Egri-Erbstein Ernő is, míg Kubala László őrült szerencséjére lemaradt a gépről.) Nem véletlen, hogy az 1949 és 1953 között kiírt Európa-kupa soros összecsapására mindössze két olyan játékossal a kezdőjében utazott el a squadra azzurra, akik korábban háromnál többször voltak válogatottak. A mi házunk táján is rengeteg volt a fiatal, majdhogynem pályakezdő fiú Sebes csapatában, olyan nevekkel ismerkedett a magyar publikum, mint Budai II László (ez volt a második válogatottsága) vagy Kocsis Sándor (neki a harmadik), miközben a két kispesti ifjonc, Bozsik József és Puskás Ferenc már a 12.-nél, illetve a 19.-nél járt. „A könnyű edzés végén Puskás kerül műsorra. Az edző a beadást gyakoroltatja Puskással. A beadások elég jól sikerülnek" - írta a Népsport, és nem volt lényegtelen, hogy Puskás tud-e beadni, mivel Sebes az olaszok ellen a bal szélen számított a szolgálataira. („Mindenki tudja, hogy Szusza nem balösszekötő és Puskás nem balszélső. Lesz tehát egy olyan balszárnyunk, amelyik nem balszárny. Ez a drótnélküli drótkerítés" - állt a Népsport kissé tüskés összeállításában. Kocsissal kapcsolatban pedig még azt is megengedte magának lapunk, hogy: „A kis Kocsis is lényegesen nagyobb játékos lenne, ha tejcsarnoka és nem kocsmája lenne... ” Az olasz válogatott a velencei gyors hálókocsijában indult el Budapestre, miközben a Margitszigeten készülő magyar válogatott tagjainaka városligeti cirkusz néhány szereplője mutatta be művészetét a szálló teraszán. Dandy-fivérek, Páter, az eltüntetőművész és mások szórakoztatták a fiúkat. A nevettetésről Salamon Béla gondoskodott, t ■ .r. könyv. „Azután jött a dráma. Még pedig történelmi dráma, mindenki unatkozott. Egyik csapat rosszabb volt, mint a másik. (...) Ilyen válogatott mérkőzést a legöregebb nézők sem láttak még. Az olasz közönség kifütyülte saját csapatát. A vendégcsapatnak is jutott a Mókában, vidámságban nincs itt hiány. (...) Persze nem kell azt gondolni, hogy az egész nap csak ilyen szórakoztatással telik el. Pénteken este például Marosán György könnyűipari miniszter látogatta meg a játékosokat. Együtt vacsorázott a fiúkkal Ries István igazságügy-miniszter, az MLSZ elnöke is." A szociáldemokrata Ries ekkor még így nyilatkozott: „Tíz év után szabad hazában üdvözölhetjük az olasz nép fiait", majd ebben a szabad hazában egy évvel később koholt vádak alapján a Szakasits-perben letartóztatták, és 1950 szeptemberében a váci börtönben szabályosan agyonverték. „Amadei olyan gyors, hogy a villámnak is adhatna egy kis előnyt!" - bizakodott a meccs előtt az olasz sajtó, az Inter remek centere pedig a Megyeri úti stadion gyepét dicsérte: „Ilyen nagyszerű talajú pálya Olaszországban csak egy van, a firenzei." A lelátón 47 ezren szoríthattak Puskásékért, miközben az olasz kispadon a válogatóbizottság vezetőjeként Ferruccio Novo ült, aki 1939 óta állt elnökként a Torino élén, és influenzája miatt nem utazott el a csapattal Lisszabonba, ahonnan hazafelé bekövetkezett a supergal tragédia. „Csatáraink a kapu előtt vészesen tehetetlenek voltak, de szerencséjük sem volt. A magyar csapat nem tudta levetkőzni idegességét. Az olasz válogatott változatlanul félelmetes ellenfél" - így festett a Népsport gyorsértékelése a meccsről, amely 1:1-es döntetlennel zárult. Az előzetesen sérültnek hirdetett milanos Riccardo Carapellese már a 11. percben vezetést szerzett a vendégeknek, ezt azonban Deák Ferenc még az első fél óra végén kiegyenlítette. A népszerű Bambának 15. válogatott meccsén ez volt a 21. gólja. Amúgy pedig a „vészesen tefüttyből" - Rejtő Jenő 1937. áprilisi tudósításából az idézet, pontosabban Csillag Péter: Ady stoplisban című kötetéből. A vendégcsapat a mi válogatottunk volt, soraiban nyolc olyan futballistával kaptunk ki (0:2), aki egy esztendővel később világbajnoki ezüstérmet szerzett... hetetlen" minősítés Budai II-re, Kocsisra, Deákra, Szuszára és Puskásra vonatkozott. Egyedül Börzseyt lehetett maradéktalanul dicsérni, míg lefelé a Népsport értékelése alapján elsősorban Bozsik és Szusza és „a szélen idegenül mozgó" Puskás lógott ki. A díszpáholyban helyet foglaló, a meccset értékelő potentátok (mások mellett Szakasits, Farkas Mihály vagy Gerő Ernő) közül Dobi István miniszterelnök nyilatkozata emelkedik ki: „Életemben most először voltam labdarúgó-mérkőzésen. Mondhatom, hogy nagyon sokat izgultam és a mérkőzés nagy részében féltettem a magyar csapatot..." A kezdődő magyarországi futballlázra pedig mi sem jellemzőbb, mint hogy „a Nyugatinál is próbálkozik, egy jegyüzér -120 forintos állóhelyjeggyel A harag elsöpri, sőt azt a megingott szurkolót, aki meg akarja vásárolni, alaposan kioktatják. A jegyüzért átadják a rendőrnek..." Csak a rend kedvéért: a 120 forint az akkori havi átlagkereset nagyjából egyhatoda volt. Nem tudni, Svédországban arattak-e a jegyüzérek, de az olasz bajnokság akkori sztárjait (így a Gren, Nordahl, Liedholm, azaz Gre-No-Li triót) is felvonultató skandinávokat a solnai Rasundában 38 ezren buzdították. Az ekkor még nem egészen húszéves Czibor Zoltánnak ez volt a második válogatott mérkőzése (eredendően úgy volt, hogy nem lesz kerettag, de Sebes végül épp azért vitte el Svédországba, hogy Puskás helyett ő legyen a balszélső). Sebes a Fradi csatársorával plusz Szuszával támadott, más kérdés, hogy egy évvel később már sem Budai II, sem Kocsis, sem Deák, sem Czibor nem zöld-fehérben futballozott. De vissza Adyhoz és a többiekhez (Csáth Gézától Zelk Zoltánig), akikről, pontosabban a futballal való randevújukról a szerző a mi Népsportunk hasábjain emlékezett meg korábban. Hogy míves, értő írásokról beszélünk, bizonyíték rá, hogy kötetté álltak össze. Amelyből azért Rejtő-idézetet emeltünk ki, mert - bevallása szerint - egyáltalán nem volt rajongója a játéknak, mégis „Borúlátó a jóslatunk: 2:2-t tippelünk" - írta a Népsportban a tudósító Vető József, és másnap már alighanem bánta a tippjét, hiszen bár tényleg 2:2 lett, az utolsó tíz percre még kétgólos előnnyel fordult a Sebes-tizenegy. A tudósításban külön szó esik a Svédországban élő magyarokról, akik között „vannak természetesen disszidensek, ezekkel azonban nem állunk szóba", a hivatalos engedéllyel kint dolgozók viszont meghallgathatták Hegyi Gyula államtitkárt, aki „rövid beszámolót tartott a magyar sportról és az ötéves terv sportvonatkozásairól. Nehéz leírni azt a lelkesedést, amellyel a messze idegenbe szakadt magyarok az ötéves terv részleteit fogadták. " A meccs első félidejében előbb Budai szerzett szemfüles gólt, majd az eredetileg tervezett Szusza-Puskás cserét írta át Deák sérülése, így Öcsi végül helyette állt be, a második félidőben pedig Czibor beadásából Kocsis bólintotta be a második magyar gólt. Nagy kár, hogy az addig kitűnően összpontosító magyar védők a finisben kétszer is megzavarodtak, előbb Lakat, majd Börzsey hibázott, így végül egyenlítettek a nagy erőket mozgósító hazaiak. A Népsport nem kertelt: „Lehetetlenség, hogy a világ élcsoportjában álló vagy legalább is oda törekvő magyar válogatott csapat tíz perc alatt adjon ki a kezéből egy 2:0-s vezetést. Jól tudjuk, hogy az idegállapotfizikai állapot. A jó erőben lévő játékos nyugodt! De aki úgy érzi, hogy az erejével körülbelül már elkészült, az nyugtalanná, idegessé válik. Kérdés, hogy megtettünk-e mindent az erőnlét terén." S Pap István büszkeséggel vegyítve szabadkozik, hogy éppen neki jutott a tisztesség, tudósíthatja a Színházi Életet. Képzelhető, mit éreztek a futballrajongó írók. A könyv fülszövegében Sajó László „Az évszázad irodalmi mérkőzése" címszó alatt a kötetben szereplőkből összeállít két csapatot. Az egyik: Németh L. - Ady, Móricz, József Attila - Örkény, Ottlik - Kormos, Kosztolányi, Radnóti, Juhász Gy., Zelk (a félidőben: Márai). A másik Molnár F. - Karinthy I Frigyes, Karinthy II Ferenc, Móra - Szabó D., Csáth - Rejtő, Szabó L., Mándy, Herczeg (a félidőben: Pilinszky), Krúdy. Vezeti: Kőhalmy József. „GYŐZÜNK!" - illeszti a végére Sajó, meggyőződésem valamennyi olvasó nevében. M. P. Zavar a finisben Ady stoplisban Hatalmas volt az érdeklődés a Megyeri úton, a jegyüzéreket állítólag a „népharag" elkergette, a legjobban a fotósok jártak, testközelből figyelhették a magyar-olaszt Fotó: Fortepan Emlékeztető Magyarország Olaszország 1:1 (1:1) 1949. június 12., Európa-kupa Budapest, Megyeri út, 47 ezer néző, vezette: Evans (angol) Magyarország: Henri - Rudas, Börzsey, Balogh - Bozsik, Lakat - Budai II, Kocsis, Deák, Szusza, Puskás Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv Olaszország: Moro - Giovannini, Tognon, Becattini - Annovazzi, Fattori - Boniperti, Lorenzi, Amadei, Capello IV, Carapellese Szövetségi kapitány: Ferruccio Novo Gólok Deák (29.), illetve Carapellese (11.) SvédországMagyarország 2:2 (0:1) 1949. június 19, barátságos mérkőzés Solna, Rasunda Stadion, 38 ezer néző, vezette: Van der Meer (holland) Svédország: Svensson - K.-E. Andersson, Nordahl, Nilsson - Rosén, S. Andersson - Martensson, Gren, Jeppson, Liedholm, Sundkvist Szövetségi kapitány: Rudolf Kock Magyarország: Henni - Rudas, Börzsey, Balogh - Bozsik, Lakat - Budai II, Kocsis, Deák (Puskás, 4.), Szusza, Czibor Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv Gólok: Jeppson (81.), Gren (84.), illetve Budai II (26.), Kocsis (48.) A solnai mérkőzés emlékérme Forrás: Puskás Intézet