Nemzeti Sport, 2019. július (117. évfolyam, 176-190. szám)

2019-07-01 / 176. szám

1 4­1 labdarúgás_____________________________________________________________________________________________________2019. július 1., hétfő nemzetisport PAKS INTERJÚ TÖKÖLI ATTILÁVAL ZOMBORI ANDRÁS Nem érzi furcsán magát? De, tulajdonképpen igen, azonban számítottam rá, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek - felelte a korábbi NB I-es gólkirály, 25-szörös válogatott Tököli Attila, aki a 2018-2019-es idényben a Paks NB lII-as csapatát irányította. - Felesleges szépíteni, a magunk mögött hagyott bajnoki esztendő nem úgy sikerült, ahogy szerettem, szeret­tük volna, az ember nyilván nem arra készül, hogy kiesik a csapatával. Azt korábban sem titkolta, egy­szer szeretné majd vezetőedző­ként is kipróbálni magát, mégis, sokan meglepődtek, amikor tavaly nyáron kiderült, négy és fél év után - ami száznegyvenkét bajnoki meccset takar - nem Csertői Aurél segítőjeként dolgo­zik tovább az NB I-ben, hanem a klub második csapatának lesz az edzője. A mai napig nem tudom pontosan, miért alakult így, de nem is akarok már ezzel foglalkozni. Kaptam némi időt, hogy átgondoljam, elvállalom-e az NB u­t-at, én pedig úgy voltam, igen, szeretnék önállóan dolgozni. Aztán hamar megtapasztaltam, fiókcsapa­tot irányítani nagyon nem egyszerű feladat. Nincs állandó keret, sokszor az utolsó pillanatban tudod meg, ki jön „visszajátszani”, aki pedig egész héten veled készül, annak esetleg azt kell mondanod, nem kap lehetőséget. Meglehet, előzetesen beszélnem kellett volna olyan kollégával, aki ko­rábban volt már hasonló helyzetben. A végkifejlet egyértelműen negatív lett, de ettől még sokat lehetett ebből az évből tanulni. Miként élte meg, amikor az NB IIl­­ban tíz bajnokin keresztül maradt nyeretlen a csapata? Rettenetesen nehezen, ugyanakkor már a másik oldalon állok, és nyilván nem úgy reagálok, mint annak idején labdarúgóként. Tudom, nekem mire volt szükségem, hogy teljesíteni tud­jak, és igyekeztem a tapasztalataimat megosztani a futballistákkal. Sokat beszélgettem velük, megpróbáltam levenni a terhet a vállukról, önbizal­mat adni nekik. Azért látni kell, az előző évi csapatból alig maradt valaki, sok fiatal kerül be a keretbe, a rutin pedig nagyon hiányzott a társaságból. Az NB I-es csapatból „visszaját­­szók” nem tudtak segíteni? Ami a hozzáállásukat illeti, igazán rossz tapasztalatom nem volt, a teljesítmény már egy másik történet. Ezeknek a játékosoknak NBI-es szerződésük van, arra készülnek, hogy hét­végén az első osztályban futballoznak, aztán azzal szembesülnek, hogy néhány percet játszot­tak ugyan, de másnap két osztállyal lejjebb is pályára kell lépniük. Tisztában vannak vele, ott is teljesíteni kell, de tudat alatt ott van bennük, ez csak a harmadik liga, majd megoldjuk valahogyan. Meccs közben már nehéz átállítani a fejeket, ha nem vagy ott „ezerrel", jön a pofára esés! A Paks II harminc meccsen csu­pán huszonhét gólt szerzett, két­ezerkettőben, amikor másodszor lett gólkirály, egymaga huszon­nyolcszor talált be - nem lehet, hogy még játszania kellene? Bennem ez nem tudatosult, viszont többen is mondták, jobban járnánk, ha még futballoznék. Azért hülyén nézett volna ki, ha negyvenhárom éve­sen megcsináltatom az igazolásomat, nem is tettem, inkább az edzéseken próbáltam a meglátásaimmal segíteni. Sajnos a mérkőzéseken ebből nem sok minden köszönt vissza. Az NB III-as együt­tes idénye egyér­telműen kudarc, de az első csapatnak is rezgett a léc. Meglepte, hogy elköszöntek Cser­tői Auréltól és Tomiszlav Szivics lett a vezetőedző? Váratlanul ért a döntés, de nem nekem kell eldöntenem, hogy egy ilyen lépést mikor érdemes „meghúzni”. Ami Tomiszlav Szivics kinevezését illeti: miután beszéltem néhány emberrel, nem­ lepett meg, hogy ez a forgatókönyv valósult meg, ugyanakkor majd az idő adja meg a választ arra, jó vagy rossz döntés született-e. Biztos vagyok benne, új impulzust ad a csapatnak, remélem, ez majd az eredmények­ben is visszaköszön. Akkor biztosan, ha Böde Dániel sorozatban lövi a gólokat... Dani az utóbbi évek egyik leggólerő­­sebb futballistája, bármelyik magyar klubban meghatározó személyiség lehetne. A csapatnak óriási szüksége volt egy ilyen habitusú emberre, nekem egyértelműen az jön le a nyilatkozataiból, még vannak céljai a labdarúgásban. Két-három jó év még biztosan van benne. Néha eszébe jut, hogy tizenki­lenc éve mekkora őrület volt a riválisait megfelelő stadion hiá­nyában Győrben fogadó Dunaferr körül? Azt nem lehet elfelejteni! 1997-ben még a második vonalban sze­replő Dunaújvároshoz igazoltam, ellenfelünk volt az Egervári Sándor által irányított Érdi VSE is, három évvel később pedig Sanyi bácsival a kispadon már Bajnokok Ligája-se­lejtezőn nyertünk Splitben, és közel jártunk ahhoz, hogy a Rosenborg ellen kiharcoljuk a csoportkörbe jutást. A horvát és a norvég bajnok ellen is mindkét meccsen betalált, mi több, a folytatásban a Feye­­noord otthonában is gólt lőtt az UEFA-kupában. Hat nemzetközi találkozón öt gól, igazán vállalha­tó mutató... Most mondjam azt, hogy az NB III-as csapatban Nagy Richárd négy találat­tal lett házi gólkirály? Ám már van válasz, hogy a következő idényben is a Paks második csapatát irányítja? Lejárt a klubbal kötött szerződésem. Ahogy tudom, a megyei bajnokságban nem indul el a „tarcsi”. Egy biztos, olyan vagyok, mint mindig is voltam, továbbra is nyerni akarok. Edzőként képzelem el a jövőm, jó volna olyan csapatnál dolgozni, amelynél vannak értelmes célok, akár utánpótlás­együttesről beszélünk, akár felnőtt­csapatról. Nem könnyű egy élvonalbeli klub tartalékcsapatát irányítani, a korábbi 25-szörös válogatott és GÓLKIRÁLY RENGETEGET TANULT a kiesés ellenére is. És MONDTÁK, JOBBAN JÁRNÁNK, HA MÉG FUTBAL­LOZNÉK. AZÉRT HÜLYÉN NÉZETT VOLNA KI, HA NEGYVENHÁROM ÉVESEN MEGCSI­NÁLTATOM AZ IGAZOLÁSOMAT Tököli Attila kipróbálta magát edzőként, és talán a legnehezebb feladatot kapta, hiszen nem állandó csapattal kellett megvívnia a bajnokikat FOTÓ: Szabó Miklós Jön az­ zoboszlai Dominikot, ugye, min­denki ismeri. A történetét is: a ma már válogatott játékos édesapja még 2007-ben, két másik gyerekfo­cista édesapjával saját utánpótlás­nevelő klubot hozott létre, hogy ott valami újat, valami mást csináljanak, az addig megszokottól eltérő mód­szerekkel neveljenek labdarúgókat. A három apa jól döntött: Szoboszlai Dominik után jó esély van rá, hogy a másik szülő gyermeke, az 1999-es születésű Bolla Bendegúz Zalaeger­szegen, valamint a salzburgi légiós­hoz hasonlóan 2000-ben született Molnár Dominik Pakson az NB I-ben is megmutassa magát. „Nagyon várom az első fordulót - mondta a ZTE védője, Bolla Bendegúz. - Természetesen az a célom, hogy minél több első osztályú mérkőzé­sen pályára léphessek." A kék-fehéreknél az első meccs számára már a második lenne: a Mol Fehérvár színeiben még 2018 júniusá­ban, 18 évesen játszott a Vidi számára tét nélküli, az utolsó fordulóban ren­dezett DVTK elleni, 2-1-re elveszített mérkőzésen, így rögtön bajnok lett. „A fejlődésem szempontjából a kölcsönadás volt a leglogikusabb opció - mondta az ifjú hátvéd. -Annak nem volt tavaly sok realitása, hogy az Európa-liga csoportkörét elérő Vi­­diben sok játéklehetőséghez jussak. Előtte az NB III-ban játszottam főleg, ezért a másodosztály előrelépésnek számított. Ősszel Siófokon szerepel­tem, tavasszal kerültem Egerszegre, és ez az újabb lépcsőfok, hiszen si­került a feljutás, és most már az NB I-es rajtra készülünk." Az ifjú labdarúgó Siófokon 18, a ZTE dresszében 16 mérkőzésen játszott, és Bolla Bendegúz ismét osztályt vált­hat. A fokozatosság elve érvényesül: 18 NB llI-as, majd 34 NB ll-es meccs után következhet az élvonal. A kérdés az: mit tanult gyerekként, amely megkülönbözteti kortársaitól? „Amióta futballozom, kis terüle­ten, gyors döntésekre, gyors mozdu­latokra kényszerítve játszom - vála­szolt a védő. - Minden gyakorlat úgy épült fel, hogy nincs idő gondolkodni, átvenni, dajkálgatni a labdát - mi ebben nőttünk fel. Az első meccse­ken az NB II is gyorsabb volt, ám fel tudtam venni a tempót. Az NB I egé­szen más lesz, de bízom magam­ban. Évekig játszottam Szoboszlai Dominikkal együtt, nagyon örülök a sikereinek, remélem, lesz még al­kalmunk együtt futballozni."­­ Gyors, technikás játékos, az NB I-ben is helytáll majd, ebben biztos vagyok. A mai futballban a szélső védőknek egyre több támadó feladatuk van, és Bende­gúz ebben átlag feletti. Nyomás alatt is pontosan kell passzolni, tökéletesen kell a labdát kezelni, erre neveljük a srácainkat, és örülünk, ha minél többen minél messzebbre jutnak. SZOBOSZLAI Zsolt Szoboszlai Dominik édesapja, Bálla Bendegúz­­ korábbi edzője A Szoboszlai Dominik nevével fém­jelzett új, főnixes generációból Bálla Bendegúz a ZTE, Molnár Dominik a Paks, Szabó Levente a Genoa játéko­sa, Bévárdi Zsombor Debrecenben, Hinora Kristóf az MTK-ban mutathatja meg magát. S. ZS. ■ v a­ generáció Előbb az NB III, majd a másodosztály és MOST AZ ÉLVONAL - Bolla Bendegúz az újonccsapat védőjeként várja a rajtot.­ Technikásan játszó hátvédnek tűnik Bolla Bendegúz (jobbra) fotó: szabó Miklós TÖKÖLI Attila Születési idő: 1976. május 14. Születési hely: Pécs NB I-es mérkőzések/gól: AT 3/187 Válogatottság/gól: 25/3 Klubjai: Pécsi MFC (1993- 1995), Beremend (1995), Pécsi MFC (1995-1996), Pécsi VSK (1997), Dunaferr SE (1997-2002), Ferenc­város (2002-2004), 1.FC Köln (német, 2004-2005), Anorthoszisz (ciprusi, 2005), AEL (ciprusi, 2006), Ferencváros (2006-2007), Paksi FC (2007-2010), Kecs­keméti TE (2010-2012), HE (kölcsönben, 2011), Paksi FC (2012-2014) Legnagyobb sikerei: magyar bajnok (2000, 2004), Magyar Kupa-győztes (2003, 2004, 2011), NBI-es gólki­rály (2000,2002), NB II-es bajnok (1998) Ligakupa­döntős (2010) Edzőség: Paksi FC, pálya­­edző (2014-2018), Paksi FC II, vezetőedző (2018-2019) Élet a kispadon Tököli Attila a 2013-2014- es idény első felében még játékosként segítette a Paksi FC-t, majd miután télen a Győrbe távozó Horváth Fe­renc helyett Csertői Aurél lett a vezetőedző, a szakember segítőjének nevezték ki. Má­sodedzőként 2014. február 28-án, a Puskás Akadémia elleni, 1-0-ra elveszített ta­lálkozón ült először a kispa­don, majd áprilisban a Mező­kövesd (2-2), a DVSC (0-0) és a DVTK (4-0) elleni mécs­esén csereként pályára lépve búcsúzott az aktív futballtól. Összesen 142 bajnokin segí­tette Csertői Aurél munkáját (igaz, két találkozót eltiltás miatt csak a lelátóról néz­hetett végig), tavaly nyáron pedig a Paksi FC II edzőjének nevezték ki. Az együttes az NB III Közép-csoportjában öt győzelemmel, tizenegy dön­tetlennel és tizennégy vere­séggel a 15. helyen végzett, így búcsúzott a harmadik vonaltól. g (.-győztes poszter __—, -------- Keresd az MEGJELENT OLDALot Vedd me­g!

Next