Nemzeti Sport, 2020. január (118. évfolyam, 1-14. szám)

2020-01-02 / 1. szám

Gulácsi Péterrel készült interjút elolvasva rögtön az jutott eszembe: ha számos alka­lommal azon dühöngünk, rendre a celebek tola­kodnak a közbeszédbe, most végre itt az alkalom, hogy kijelentsük, az RB Leipzig 29 éves kapusa példakép. Tudom, így a szilveszteri mámor után nem illő ilyen „régi vágású” szöveggel előhoza­kodni, de azt mondom, igenis szükséges. A cikk kapcsán az is eszembe jutott, hogy Galát alig több mint öt évvel ezelőtt nem hívta meg a váloga­tott keretbe az akkori szövetségi kapitány, Dárdai Pál. Mellőzésének prózai oka volt: az akkor még az RB Salzburg kapuját védő futballista melanómaveszély miatt szorult ki időlegesen a legjobbak közül, ráadá­sul nem sokkal azt követően, hogy az Észak-Írország elleni budapesti Eb-selejtezőn ő védett a magyar csa­patban. Javaslom, GULACSI Gulácsi meredeken PÁLYAFUTÁSA felfelé ívelő karrier-SIKERTÖRTÉNET. jóha" ne csak arra emlékezzünk, hogy a 2009-es U20-as vb bronzmérkőzésén Costa Rica ellen három tizenegyest is hárított, hanem erre az egészségügyi epizódra is, amelyet aztán - stílszerűen szólva - sikeresen kivédett. Gulácsi pályafutása sikertörténet. Már a feltörekvő RB Leipzig játékosaként szerepelt a franciaországi Eb-n, s ami a legfontosabb, azt követően zökkenőmentesen vette át a kapuban szinte pótolhatatlannak vélt Király Gábor szerepét - remélhetően egyre inkább az öltözői hierarchiában is ezt teszi. Ehhez az alapot a Bundes­­ligában nyújtott teljesítménye adja, hiszen a Kicker osztályzatai alapján a bajnokság legjobb játékosának választották, s ami talán ennél is mértékadóbb érté­kelés: a futballisták szavazata alapján ő lett a legjobb kapus. S ha azt vesszük, hogy a lipcseiek a tavasszal döntőt játszottak a Német Kupában, az őszi szezon után vezetik a tabellát, továbbá csoportelsőként ju­tottak a Bajnokok Ligája kieséses szakaszába, szak­mailag csupán egy kérdés marad: a papíron Európa legjobb 16 csapatához tartozó Leipzig próféta lesz-e saját hazájában, azaz megnyeri-e a bajnokságot? Ezt még akkor is fel kell vetni, ha tudjuk, a Bayern és a Dortmund hullámzó teljesítménye a tavaszra kiegye­nesedhet, és Julian Nagelsmann vezetőedző (mikor lesz nekünk, magyaroknak hozzá hasonló tréne­­­­rünk?) erősen kritikus - szerinte csapata játéka még nem hasonlít a Bundesliga-aranyérmes futballjára... A Gulácsi Péterrel készült interjúból az is kiderül, a pályán elért sikerekhez elengedhetetlenül fontos a megnyugtató családi háttér - a kapusnak tavaly fia született -, van hol feltöltődnie a folyamatos ered­ménykényszer szorításában. Egyszerű ez: kiváló szakmai előmenetel családi támogatással, így mindent ki lehet védeni. Bejött a jóslat Ahogy a Nemzeti Sport HERCZEG ANDRÁS HELYETT VITELKI ZOLTÁN LETT A DEBRECEN NB I-ES FUTBALLCSAPATÁNAK VEZETŐEDZŐJE. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK, pallapka „Adja az ég, ne égjen le Vitelki, a Loki végezzen a középmezőny elején! Jó erőnléttel a mai NB Eben bármit elérhetsz! Lásd: Mezőkö­vesd.’ joopasi „Teljes tévúton van Vitelki, én évek óta kiesőnek tartom a DVSC-t, számomra meglepő, hogy még bent van az NB I-ben. ’ lempilampi „A Loki legyen jó erős középcsapat az NB Eben, néha kapja el a nagyokat, amit a szurkolói nagyon élvezni tudnak, és soha ne le­gyenek kiesési gondjai. Adjon egy-két játékost a válogatottaknak. Ha néha nemzetközi tornákra kikerül, az már csak ráadás lenne." bzs71 „Könyörgök, vigyétek vissza Szakályt Új­pestről!" a francia „Diósgyőrben nyíregyházi az edző, Deb­recenben borsodi, Nyíregyházára mikor jön valaki a Hajdúságból?A­palmihaly „Kapott egy új edzőt a Loki. Lehet, hogy bízni kellene benne. Talán más lesz a játé­kosok hozzáállása egy-egy mérkőzéshez. Talán megpróbálnak újra focihoz hasonló játékot pro­dukálni. Talán nem csak a legutóbbi dobogós he­lyezésből próbálnak megélni. Ki lett volna ebben a környezetben jobb vezetőedző? Majd kiderül, jó volt-e a választás. ” A * Golyóállók­ éget ért a Nemzeti Futball-liga századik idényé­nek alapszakasza. A pillanatnyi legjobbak a play­­offban folytatják, a többi elhullt, s most megint egy évet várhat rá, hogy esetleg lapot osszanak neki. A legfontosabb kérdés immár az, melyik klub tulajdonosa emelheti a magasba február harmadikán (itthon már ne­gyedikén) a miami Hard Rock Stadiumban a Vince Lom­bardi-trófeát. Mert noha az NFL elképesztő statisztikai bázisa minden megtett yardot, minden sikeres szerelést, labdavesztést - meg milliónyi más adatot - dokumentál az utókornak, az emlékezet a győztest őrzi meg, aki ek­ként mindent visz, ahogyan azt 1980-as örökzöldjében (The Winner Takes It All) az ABBA megénekelte. Az esélyeket illetően számtalan a tipp. Ám nincs még egy csapatjáték, mint az amerikai futball, amelyben ek­kora lenne a bizonytalanság, szoros összefüggésben az­zal, hogy e kőkemény testi kontaktusokra épülő sportág kirívóan sérülésveszélyes. A mai NFL nyomelemeiben hasonlítható száz esztendővel ezelőtti önmagához, két dolog azonban mit sem változott az eltelt évszázadban: a sportág népszerűsége és a játék keménysége. S helyben is lennénk. Karácsony előtt állt a nyilvánosság elé a Cleveland Browns elkapója, Jarvis Landry azzal, hogy a teljes alapszakaszt repedt csigolyával játszotta végig, s noha az állapota folyamatosan romlott, eszébe sem jutott sé­rültlistára vetetni magát. Rizikózott, s így elmondhatja, hogy hat esztendeje tartó NFL-karrierje során egyetlen mérkőzést sem mulasztott. Pechvogel­ áldozata nem nyerte el jutalmát, a Browns 6/10-es mérlegével a play­off közelében sem járt. A Cincinnati Bengals elleni záró meccs előtt kapacitálták a 27 éves wide receivert, hogy forduljon orvoshoz, ő azonban hallani sem akart róla. Hogy a Pro Bowl-, azaz az All Star-meccs-jelölt, im­már harmadik ezer yard fölötti idényét produkáló Landry a vérbeli profi megtestesítője-e, vagy szimplán a saját egészségével hazardírozó hülye, arról gyaníthatóan megoszlanának a vélemények. Ám vegyük észre: a terített asztaltól nem szívesen áll fel önszántából senki sem. Márpedig az NFL-biznisz szárnyal, a Forbes szeptemberben közzétett összeállítá­sa szerint az egyes klubok értéke átlagban tizenegy szá­zalékkal, 2.86 milliárd dollárra emelkedett. A top fran­chise - ahogy tizenhárom esztendeje mindig - a Dallas Cowboys, értékét 5.5 milliárd dollárra becsülik. Második a címvédő New England Patriots (4.1), harmadik a New York Giants (3.9), negyedik a Los Angeles Rams (3.8), ötödik pedig a San Francisco 49ers (3.5). S ezek nem légből kapott számok, bizonyíték a Carolina Panthers tavaly májusi tulajdonosváltása: David Tepper 2,275 mil­liárd dollárért vásárolta ki a charlotte-i franchise-ból a klubalapító Jerry Richardsont. A liga sikerének (egyik) megalapozója a meccsek te­levíziós nézettsége. Az idei adatok értelemszerűen még nem véglegesek, viszont a 2018-ban az első félszáz leg­nézettebb tv-műsor közül 34 NFL-találkozó volt. A lista élén a Super Bowl Lit, vagyis az NFL 2018 februárjában játszott döntője áll, a minneapolisi Philadelphia Eagles- New England Patriots csatát (41-33) 104,3 millióan néz­ték meg csak az Egyesült Államokban! E pénzzuhatagból persze a játékosok is bőségesen részesülnek. Főhősünk, Jarvis Landry például öt évre szóló, jelenleg is futó szerződésével 75 és fél millió dollárral gazdagodik. Naná, hogy egy nyamvadt csigo­lyarepedés nem állíthatja meg! Noha a liga az utóbbi években számtalan szabálymódosítással igyekezett csökkenteni a (súlyos) sérülések számát, nem vélet­len, hogy manapság az NFL legfényesebb csillagai a hét mérföldes, tűpontos passzokkal operáló, dinami­»AZ NFL-JÁTÉKOSOK GOLYÓÁLLÓNAK KÉPZELIK MAGUKAT, SOSEM VALLANÁK BE, HOGY A SÉRÜLÉSÜK MIATT TÚL KOCKÁZATOS PÁLYÁRA LÉPNIÜK.A­kis irányítók, az elegancia megtestesítői, mint a kan­sasi Patrick Mahomes vagy a baltimore-i Lamar Jack­­son. Ám az amerikai futball népszerűsége mégiscsak a férfias játékon alapul, s erre ráerősítettek történelmi előzmények is. A második világháborút követő, a szov­jet hidegháborús fenyegetéssel fűszerezett fellendülés időszakában sokan féltették az Egyesült Államokat, hogy az új generációk elpuhulnak. S bizony a sportág­nak, azon belül is kiemelten a profi ágazatnak fontos szerepe volt annak tudatosításában, hogy az amerikai fiatalok nagyon is acélos fickók. Nem véletlenül volt a hatvanas évek egyik ikonja a Green Bay Packers line­­backere, Ray Nitschke. A civilben kimért, szolid, vastag keretes szemüveget viselő elegáns családapa a fűre lépve habzó szájú fenevaddá változott, aki tűzgolyóként söpörte el a vele szemben állókat. Egy 1967-es doku­­ mentumfilmben (They Call It Pro Football) teljes joggal említették a korszak linebackereit a „védelem kutató és pusztító” embereiként. Az ellenfelek lerombolásával óhatatlanul együtt járó sérülések miatt azonban korunkra megrepedezett az NFL-t beborító romantikus máz. S noha a liga beke­ményített az erősködőkkel szemben, az 2015 és 2018 közötti négy idényben még mindig kétezer-négy futbal­lista került fel a sérültlistára, az előző két bajnokságban a harcképtelenné válók száma rendre túllépte a félez­ret. A legélesebb kritikákat a fejsérülések miatt kapja az NFL, noha egy felmérés szerint a legsűrűbben­­ az esetek nagyjából harmadában - a térdek sínylik meg e focit, ezt követi a bokák, a térdszalagok és a lábak sé­rülése, a sorban az utolsó öt százalék körüli gyakoriság­gal az agyrázkódás. Tény persze, hogy utóbbi hordozza a legtöbb kockázatot, s minden óvintézkedés ellenére a legutóbbi bajnokságban a regisztrált esetek száma ösz­­szesen 291 volt az előszezon, valamint az alapszakasz és a rájátszás meccsein, edzésein. Ez 16.4 százalékos emelkedés 2016 óta, a legmagasabb érték a liga új sé­rülésregisztráló rendszerének 2012-es bevezetése óta. Az NFL vezető orvosa, Allen Sills nem titkolta, az adat őket is animálja. A jelen idénynek is megvannak a neves áldozatai. Volt olyan 24 napos periódus, amikor őszi falevelek­ként hullottak a klasszisok, s közülük a pittsburghi Ben Roethlisbergernek például az egész idénye ment a kukába. „Ilyen a popszakma" - ránthatnánk vállat, amire azonban a NFL reakciója nem lehetne más, mint a hrabali Pepin bácsié: „Lófarát!” Már csak azért is, mert a liga rendezvényei iránt érdeklődők között mostanra 45 százalékra emelkedett a nők aránya, s a hirdetők által vizslatott 35 éven aluliak körében is folyamatosan nő a számuk. S mivel a háztartások ki­adásainak hetven-nyolcvan százalékáról a felmérések szerint a hölgyek döntenek, az NFL-nek elemi érdeke a kedvükben járni. A liga erőfeszítéseit nem mindenki értékeli, az évenkénti „NFL női csúcstalálkozón" visz­­szatérő bírálatok érik az erőszaktevőket - naná, az áldozatokat főképp az anyáknak, feleségeknek, barát­nőknek kell pátyolgatniuk. A The New York Times karácsonyra időzítve készített is egy összeállítást az „NFL-mamákkal". Linnea Garcia- Tatupu férje, Mosi tizennégy évet húzott le a profi ligá­ban, s 2010-ben hunyt el szívrohamban. Ám a halálát követő boncolás kiderítette, a pályafutása során a fejére mért ütések miatt agykárosodás érte, s Parkinson­­kórban is szenvedett. „Az NFL-játékosok golyóállónak képzelik magukat, sosem vallanák be, hogy a sérülésük miatt túl kockázatos pályára lépniük. Most haláláig nem tudtam semmit az encephalopathiáról, az agy átmeneti vagy idült károsodásáról. Fiunk, Lola is futballozott, a 2005-ös drafton a Seattle Seahawks választotta ki, hat idényt húzott le a ligában. Ha annak idején tisztában va­gyok azzal, milyen rizikót vállal, távol tartottam volna a sportágtól. Az unokáimat én nem tilthatom el, de ha kérhetném, hogy inkább golfozzanak, nem haboznék.” Egy másik mama, a jelenleg is a Cincinnati Bengalst erő­sítő Geno Atkins anyukája, Sandra elárulta: fia minden meccse előtt imádkozik gyermeke egészségéért. Egybe­cseng ezzel az NBC News és a Wall Street Journal feb­ruári közvélemény-kutatása, mely szerint az amerikaiak 48 százaléka arra ösztönzi gyermekét, az egészségügyi kockázatok miatt az amerikai foci helyett válasszon má­sik sportágat - 2014-hez képest ez nyolc­­százalékos növekedés! A Bengals által draftolt, jelen­leg szabadügynök Jeremy Hill anyukája viszont ama a kérdésre, örülne-e, ha az unokáit futballozni látná, ezt felelte: „Ter­mészetesen. A futball csodálatos amerikai sport. Ha nem ját­szanál szegényebb lenne a világ.” Lám, az ameri­kai futball mint az amerikai identitás (egyik) talpköve. S annak igazán jó-S. TÓTH János

Next