Nemzeti Sport, 2020. augusztus (118. évfolyam, 200-214. szám)

2020-08-01 / 200. szám

SZÖLLŐSI György VALÓDI STADI­ONOKBAN VALÓDI FUTBALLISTÁK VALÓDI MECCSEKET JÁTSZANAK MAJD. wikiszótár szerint a depresszió a reményte­lenség lelkiállapota, amelyet boldogtalanság, levertség, nagyfokú lehangoltság, búskomorság jellemez, amit sokszor enyhít a környezetváltozás, az új munkahely vagy új tevékenység, illetve új célok kijelölése vagy régiek felélesztése. Nos, a világban, a gazdaságban és a sportban lassan fél éve tartó „depresszió" (szó szerint lenyomottság, elnyomottság) talán ezekben a hetekben éppen nálunk érezhető a legkevésbé, köszönhetően az eddig kiemelkedően sikeres járvány elleni védekezésnek, de borzasztó látni, hogy a vonakodva elhalasztott olimpia már egyéves csúszással sem biztos, hogy megrendezhető. Hogy megépült ugyan a Puskás Aréna, de ott egyelőre sem Aerosmith-koncert, sem francia-portugál slágermeccs nem lesz. Nem beszélve arról, hogy képtelenség ráhangolódni az elmúlt évek legfontosabb mérkőzésére, az Eb-re­­ményeinket talán életben tartó bolgár-magyarra, amely márciusban egyszer már elmaradt (pedig már kollégáink repülőjegyét is megrendeltük Szófiába), s még most is bizonytalan, hogy októberben, ha megrendezik, odautazhatnak-e a magyar szurkolók, akik közül sokan talán hónapokig spóroltak erre a kirándulásra, erre az élményre. Sőt, nagyon való­színű, hogy nem utazhatnak oda. Ahogyan remélt továbbjutásunk esetén talán a válogatott hazai meccsére sem mehetnek ki a nézők. Sem az európai Szuperkupa-mérkőzésre, hiába a 65 ezres csoda­stadionunk. Az augusztusi fesztiválok kényszerű til­tásával fiatalok százezreinek programja esett kútba, s ők talán még kevésbé értik, fogadják el, mire az óvatoskodás. Pedig a sport, kulturális és közösségi élmények hiányánál már csak a tömeges megbete­gedés lehet szörnyűbb, így aztán nem marad más, mint hogy a tudósoknak szurkolva imádkozunk a vakcina mielőbbi bevethetőségéért, és ha nehéz is, megtaláljuk a jelen kínálatban az értelmes időtöltés lehetőségét és azokat a bizonyos új célokat. Mert hihetetlenül felértékelődik ilyenkor a sok lefújt esemény, elhalasztott sportverseny idején egy-egy olyan, az élet nagyszerűségét hirdető alkalom, mint a balatoni Kékszalag vitorlásverseny, amelynek csak a képeit nézve is visszatér az ember életkedve (tessék a 20. oldalra lapozni!), de még a nézők nél­küli Formula-1-es Magyar Nagydíj is olyasvalami, amit talán hamarosan visszasírunk. És igen, nagyon régóta nem látott érdeklődés kíséri az NB II-es rajtot, valódi stadionokban valódi futballisták valódi meccseket játszanak majd valódi nézők jelenlété­ben. Ez önmagában olyan luxus, amiről a világ nagy részének most le kell mondania. Igen, ezt is megértük: egy mondatban a két kifeje­zés: NB II és luxus. Mi több, ezen a hétvégén három másodosztályú meccset láthatunk a tévében is. Van még, aki depressziós? „Óriási esélyt kaptam" TEGNAP ÍRTUNK BOBÁL GERGELYRŐL, AKI A PORTUGÁL FUTBALLBAJNOKSÁG ÚJON­CÁHOZ, A NACIONALHOZ SZERZŐDÖTT. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉ­NYEKBŐL IDÉZÜNK. LoLol 11 „ Volt szerencsém a tesókkal együtt ját­szani, nem kell bántani egyiket sem, jó gyerekek. Geri az NB lll-ból küzdötte fel magát a portugál ligába, azért ez nem kis szó. A Honvédnál nem számítottak rá, elment az NB ll-be, két helyen is bizonyított, legutóbb meg az NB l-ben. Tiszta szívből szurkolok neki, szerintem sikerülni fog, nem feladás típusnak ismerem. " Dario 1 „Élj az eséllyel, a lehetőséggel, használd ki, hogy megmutathatod magad egy jó bajnok­ságban! Kevés magyar játékos kerül ki a portugál bajnokságba, akik régebben kint voltak, nem szerepeltek rosszul." OneBigGunner „Nehéz terhet pakolnak a játéko­sokra a szurkolók. A mentális edzés éppen olyan fontos, mint a fizikai." lyogaboh „Mutasd meg, mit tudsz!" lnsbalatonS5 „Néha nem tetszett a stílusa, a kommunikációra értem. Viszont megpróbálja, nem adja fel, ez becsülendő." «SSSJS», Bob« Gifgdy «láfrta jattzód«« a NKfcmiUHu­­c acut*­»38WK8 VTítT 5YXr«68«Pirítes-Straukl-kupits ntirat klfteftil, » ««a mw *» ^ »köpést) mcUistreen it« élvonal újoncáig. IESx-Sr. 35S 35E “j-jjgSS 2020. augusztus 1., szombat nemzetisport­ ozni úgy tudok, hogy nem fulladnék a medencé­be, ám mégis e sportág rabja lettem tízévesen. Turóczy Juditért szorítottam a mexikói olimpián - nyolcadik lett a 100 gyors döntőjében, egyéni csúcsától elmaradva, nem értettem, ez hogy lehet! -, de a 16 éves Gyarmati Andrea - az ötödik helyet szerezte meg 100 pillangón s háton - nevét is megjegyeztem. Vonzalma­mat a ’69 nyári Európa-kupa-viadal - Hargitay András feltűnése például - srófolta tovább, majd a ’70-es Eb Barcelonában. Gyarmati két aranya, a tizennégyet alig elütő Hargitay két döntős helye valósággal felvillanyo­zott. Münchent nagy reménnyel vártam már, Gyarmati Andától (így mondtuk) reméltem aranyat, de csupán bronzérmet ért el. Száz háton ezüstöt nyert ugyan, de e távon - tudtam a korábbi időeredményeket - nem gondoltam győzelemre, Hargitay bronza 600 vegyesen viszont mámorossá tett, amit a következő évek eredmé­nyei - a ’73-as vb sikere, a ’76-os világcsúcs, a ’75-ös vb dupla győzelme - meg is erősítettek aztán. Az úszás - mondják - unalmas, ha nincs kinek szurkolni, egy-egy időeredmény (pláne részidő) önmagában a ku­tyát sem érdekli. Lehet, így van, de én megyek szembe a világgal, tán értelmetlenül, ám rendületlenül. Ez - meg az egykor több, aztán kevesebb magyar sikert ígérő atlétika - az a két sportág, amit minden formájában, gyerekek vetélkedésétől az olimpiai döntőig nézni tudok, s a számszerű eredmények is lehetnek. Miért lett így, nem tudom, de az igazságosságra - a mérhetőségre - vonatkozó, bennem rekedt gyermekes áhítatnak része lehet ebben. Szeretem, ha a „jobb” győz, ha a verseny nem úgy kezdődik, hogy a másik tudását el kell rontanom, ha nem bírói ítéleten múlik (múlhat) a dolog, ha az eredmény elfogult hevülések nélkül is könnyebben kalkulálható. Sőt, hiszem, e sportági sajá­tosság még a hozzáértés illúzióját is jobban megadhatja a figyelmesebb szurkolónak, aminek a valódi hozzáér­téshez nincs köze természetesen. Nem tehetek róla, jó ötven éve minden (főleg) hazai ver­senyt figyelek, s még egy országos bajnokság részidőiről is tudni akarok. A világversenyek előtt - sosem hango­san - „jósolok”, s nagyon (a montreali olimpia és Cseh László riói 200 pillangója kivételével leginkább) nem fogtam mellé még. A végeredmény titkos reményeimnél - kivéve Czene atlantai aranyát - mindig szerényebb lett valamivel, de ez a kívülállótól nem számonkérhető. Tudjuk, Tokió első hetét - az úszóversenyek idejét - kel­lene élnünk éppen, ám mást hozott a sors. Egy évet vár­hatunk, s reménykedhetünk, hogy ennyit csupán! Mi lett volna idén, tippeltem rá persze, s mivel év eleji jóslatom nem bizonyítható, nem cáfolható, leírhatom. Úgy véltem, egy arany „biztos" (Milák, 200 pillangó), kettő erősen valószínű (Hosszú, 200 vegyes), három is (Hosszú, 400 vegyes), de az ördög - illetve Je Si-ven - nem alszik, négy józanul is elképzelhető (Rasovszky, 10 km, nyílt), öt nagy-nagy öröm, de szinte csoda lenne (Kapás, 200 pillangó). Mi lett volna valóban - nem egy, nem öt arany, erre gondolok -, sosem tudjuk meg, béke rá tehát. Hiányoztak a versenyek, a márciusi ob különösen. Azóta karantén, betegség, bizonytalanság, felhorgadások, hogy mi végre dolgozzunk keményen, ha nincs konkrét cél, latol­gatások, kinek jó, kinek rossz az egyéves késedelem, meg a „mindig igaza van” szurkoló össze-vissza jövendölései. A Négy nemzet viadal ezért lett felüdülés, ha az ered­mények az egy év múlva (remélhetőleg) eljövő olimpiai szereplés szempontjából következtetések levonására nem alkalmasak, akkor is. Vegyes a kép persze, voltak, akik jól, voltak, akik gyengébben úsztak (időeredmé­nyekre gondolok), örülni a versenylehetőségnek lehetett egyértelműen, de a látottakon meditálni így is megen­gedhető talán. SZERETEM, HA A »JOBB« GYŐZ, HA A VERSENY NEM ÚGY KEZDŐDIK, HOGY A MÁSIK TUDÁSÁT EL KELL RONTANOM, HA NEM BÍRÓI ÍTÉLETEN MÚLIK (MÚLHAT) A DOLOG, HA AZ EREDMÉNY ELFOGULT HEVÜLÉSEK NÉLKÜL IS KÖNNYEBBEN KALKULÁLHATÓ. Ki hogy edzett az elmúlt hónapokban, nem tudom, teljes intenzitással aligha valaki a fellépők közül, ám ez a bio­lógiai, lélektani körülményeket ismerve nem csodálható. A vírussal érintettek közül Kapás Boglárka jól úszott, még 200 gyorson is, 100 pillangón egyéni csúcsig ért, 200-on a vb-n győztes idejétől alig két másodperccel maradt el. Jó ránézni, látni kedélyét, bizalmát, alázatát, s hogy tisztában van a lehetőségeivel, alighanem. Ha egy év múlva 2:05-tel kezdődő idővel üt célba, Isten éltesse, minden, ami ezen felül lehet, a Teremtőre tartozik. Hosszú Katinka „relatíve" gyengén (6:62 600,2:1­0 200 vegyesen) úszott, ami történt, az ő fölkészülésébe „kavart be” leginkább, de két dolog figyelemre érdemes. Interjúi szerint higgadtabb lett (nincs „ájronlódi”, ennek örülök), s noha világcsúcsától 600-on úgy 16, 200-on meg nyolc másodperccel maradt el, igen „arányosan” tette ezt. A hosszabb számban résztávon­­ként átlagban négy, a rövidebben két másodperccel volt vékonyabb, mint rekordjai idején. Mint a csúcsoknál, oly elosztással úszott tehát, csak lassabban egyelőre. 2013 óta mindig „visszajött”, nem féltem őt. Rasovszky Kristófot esélyesként említettem, s szeretném így gondolni egy év múlva is. Igaz, mindenki 10 kilométer­re készül, s van Risztov Éva 2012-es tettéhez képest egy hátránya is: számolunk vele, számítunk reá! Jó versenyző, nincs baj a hozzáállásával, a szóba hozott „hátránnyal" kell megbirkóznia. Kalmár Ákos „nagy" idővel ért 1500-on célba, alázatot látok rajta, hallok ki szavaiból. Kis Gergő kilencéves országos csúcsa (16:65.66) legyen a következő cél, ami - minimum! - döntőt érhet a játékokon. Verrasztó Dávid jó idejét (6:16.61) illik szóba hozni, de vele kapcso­latban az olimpia szót - London óta - félek kiejteni. Kós Hubert 17 éves kamasz, alig van hús rajta még, ám olyan időket ment a két vegyes számban (400: 6:15.57; 200, 1:59.06), amire nem volt­­ kétszázon - itthon példa eddig. Korszakokat összevetni - érdemben - nem szabad, de azért mondom: Darnyi 6:20.70-nél és 2:03.23-nál járt 18 (!) esztendősen, legendás 200-as világcsúcsát (1:59.36) meg három tizeddel verte az ifjú most. Nála gyorsabban e távot csak Cseh László, Kis Gergő (2009-ben cápadressz­ben) és Verrasztó Dávid (a 2011-es vb középdöntőjében) tette meg, s nem tudható, hol lehet a vége. Pillangón, háton klasszisnak tetszik, gyorson is jó feltehetően - bár a harmadik távon való igyekezet szétszedheti meg az erejét -, ezért mellen kell nagyobbat javulnia, úgy, hogy maradjon szufla a végső 50 vagy 100 méterre is. Hiszem, mindkét számban döntős lehet Tokióban. Milákról, hogy zseni, Sós Csaba a verseny előtt mondta ki rögtön a tehetség szó után, s arra - és nem többre! - gon­dolhatott: igen ritka alkati, élettani képességekkel áldotta meg a sors. A kapitánynak igaza van, s amit a versenyen láttunk, bizonyítja ezt (50 pillangón, 100 gyorson egyéni csúcs, 200 gyorson tőle jó, 100 pillangón világszínvonalú­­ századra ennyivel, 51.16-gyel lett Cseh László Rióban má­sodik!­­, 200-on „megfelelő" idő). Nyilvánvaló: az elveszett „vízérzékre”­­ május végén beszélt erről a technikára , „valamiért” villámgyorsan „rátalál”, a nagy egészbe már „csak" a munkát (igen sokat!) kell beletennie, ami most hiányzott a Margitszigeten. (Ezért „dobta le a vasmacskát” a 200 pillangó utolsó ötvenén­­ 31.37 lett, a világcsúcsnál 29.16 é­s a 200 gyors végén is ezért ment el mellette az osztrák, mint a gyorsvonat.) A zseni egyediséget, az egye­diségnek az alkotásban (a romantika idején, a művészi al­kotásban) való tökéletes kifejtését jelenti eredetileg - nem fejlődési fokot tehát! -, ma már nyakra-főre használjuk a szót ebédre, cikkre, üzleti sikerre, mindenre. Csínján kéne bánni vele, mert ha a versenyző szájába adjuk, rögvest nagyképűséget harsog az átlagszurkoló. Milák a kérdésre, ami a kapitány szavait idézte, annyit mondott: Csaba bának igaza van, de hozzátette, részben. Mert a munkát neki kell elvégeznie, ami nélkül a zseniális (tudniillik: egyedi, erede­ti) alapképesség mit sem ér, se zenében, se irodalomban, se sportban, se sehol! Fölfogta-e Milák Kristóf, milyen ritka képességet kapott a sorstól, nem tudom - a jelek szerint igen! -, de edzője, Selmeci Attila biztosan tudja ezt. Nehéz eset lehet, elhiszem, vélem, csak amerre ő akar, arra indul el, ám eddig minden lényeges esetben célba ért. így lesz-e Tokióban is, nem zsenialitása kérdése csupán. Reménysugarak? N. PÁL József Ami korábban elképzelhetetlen lett volna - üres lelátók előtt játszott bajnoki meccset a New Orleans Pelicans és Utah Jazz. A vírushelyzet miatt egy helyszínen, az orlandói „buborékban" folytatódik az NBA alapszakasza. A nyitó napi találkozót a Jazz nyerte meg 106-104-re. Továbbiak a 12. oldalon.

Next