Nemzeti Sport, 2020. december (118. évfolyam, 334-347. szám)

2020-12-16 / 334. szám

PAPP Bálint úlzás lenne állítani, hogy nulláól huszonnégy óráig forgattuk magunkban a kést a női kézilabda Európa-bajnokság kapcsán az elmúlt csaknem két hétben, már csak azért sem, mert néha ki kellett venni, hogy megtöröljük... Komolyra fordítva a szót, felesleges nemzethalált vizionálni a magyar válogatott szempontjából kedd este, a középdöntő harmadik, utolsó mérkőzésével befejeződött dániai kontinenstornával kapcsolatban, ahogy természetesen hurráoptimizmusra sincsen semmi okunk. Valami nagyon nem klappolt nemzeti csapatunknál, ez tisztán látszott, és ennek - miként a sikernek is - több összetevője van. Számtalanszor elhangzott már, hogy egy női világversenyen tényleg bármi megtörténhet, eleve hektikus és kiszámítha­tatlan, az idei Eb-n pedig a koronavírus-járvány miatt végképp nehéz volt jósolni. A mieinkkel szemben nem is állított konkrét helyezés­ekben meghatározott célt a hazai szövetség, ami elsülhetett volna úgy is, hogy a jövő márciusi, győri olimpiai se­lejtezőtornára készülő válogatottunk felszabadultan, teher nélkül vívja meg a csapat építése, csiszolása és fejlődése szempontjából (is) kulcsfontosságú Eb-találkozókat. Sajnos nem így történt. Volt olyan időkérés, amikor a két szövetségi kapitány, Danyi Gábor és Elek Gábor a több hitet hiányolta, szóba került az „elanyátlanodás”, hogy a rivális felülmúlta a mieinket mentálisan és akaratban, maguk a kerettagok is a bennük lévő gáakról és görcsökről beszéltek. Finoman fogalmazva sem szívderítő, sőt, egyenesen elkeserítő és dermesztő, ha egy nagy torna során ilyen gondokról kell beszélni, de inkább most bukjanak ki ezek a problémák, mint, mondjuk, márciusban. Bőven van még teendő tehát szakmai és mentális téren, de azt se felejtsük el, hogy az alig egyhetes közvetlen Eb-felkészülést megelőzően ősszel és tavasszal is csak egy-egy összetartás erejéig gyakorolt együtt a csapat, amely a svédek elleni november végi két edzőmeccset leszámítva felkészülési mérkőzést sem vívott. A vírus rendkívüli módon sújtotta az NB I-es csapatokat, a karanténok és a kényszerszünetek miatti meccshiány pedig érez­tette is a hatását, a válogatott kerettagok nincsenek játékban, formán kívül teljesítenek. Ilyenkor év végén, egy-egy női világesemény idején mindenkinek megvan a véleménye a magyar váloga­tott szerepléséről, az egész női elitben talán a magyar játékosokon a legnagyobb a nyomás és az elvárás ilyen téren a szurkolók és a közvélemény részéről - ezt a terhet ugyanakkor egy profi sportolónak el kell bírnia. Ahogy Elek fogalmazott a németektől elszen­vedett középdöntős vereség után: ez is egy képesség, és aki nem tud túllépni a gátakon, annak nem biztos, hogy helye van a keretben. ELKESERÍTŐ ÉS DERMESZTŐ, HA EGY NAGY TORNA SORÁN ILYEN GONDOKRÓL KELL BESZÉLNI. A . TEGNAPI SZÁMUNKBAN KÖZÖLTÜK A LABDA­RÚGÓ BAJNOKOK LIGÁJA NYOLCADDÖNTŐ­­JÉNEK SORSOLÁSÁT. AZ INTERNETES PORTÁ­LUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Josephus007 „Van néhány párosítás, amelyet felesleges lejátszani. Biztosan továbbmegy: Man­chester City, Liverpool, Bayern München, Juventus, Real Madrid. Az Atlético Madrid-Chelsea-re lehe­tetlen tippelni.D­e­nezt nemertem „A Barca helyében ki sem állnék, a Real megint megkapta a papíron leggyengébbet." Szerintem pedig „Papírforma szerint a Real Mad­ridnak kellene továbbmennie, de semmi esetre sem becsülném le az Atalantát, ha a helyében len­nék. Egyértelműen a PSG-Barcelona revansmeccs lesz ennek a nyolcaddöntőnek a kulcsmérkőzése. Kíváncsian várom, melyik jut tovább. Tipp: sima PSG-siker oda-vissza." „terrorss Manchester „A City nem elég, hogy mindig könnyű ellenfeleket kap a kieséses szakaszban, de a BL-csoportkörben is mindig a leggyengébbe sorsolják. ” LiverpoolFan2017 „Bár jó csapat a Lipcse, és vannak magyarok a keretben, a Liverpool, ha ott van maximumon, az egész világot megveri: 65:35 a Liverpoolnak." Qzymandias „Remélem, a Lipcse kiejti a Liverpoolt, és akkor is mondhatják majd Gulácsinak a Pool szurkolói, hogy »aki vörös volt, az mindig az marad«." , anchester City - Barcelona, Wolfsburg, Ander­­ lecht, Bayern München - RB Leipzig, Juventus, Valencia - Borussia Dortmund, Chelsea, Barcelona. Ha Gregg Berhalter szövetségi kapitány szerette volna, novemberben ilyen csapatokból érkező játé­kosokat állít be az amerikai labdarúgó-válogatott kezdőjébe a Wales vagy a Panama elleni felkészülési mérkőzésen. Nevesítve ez egy Steffen - Dest, Brooks, Miazga, Richards - Adams, McKennie, Musah - Reyna, Pulisic, De la Fuente tizenegy lett volna, minden idők egyik legfiatalabb keretéből összerakva. A 23-as keret átlagéletkora ugyanis 21 év volt, de azért nyeretlen kétéveseknek túlzás lenne titulálni a srácokat, hiszen a 23-as névsorból kilencen Bajnokok Ligája-szereplők! A még zajló MLS-playoff miatt az észak-amerikai profi ligából senki sem kapott meghívót, 22-en Európából érkeztek, Johnny Cardoso pedig a brazil Internacional­­ból. A sokszor viszonyítási pontnak tekintett 2010-es vb-csapatban (Angliát megelőzve csoportelső lett a gárda, aztán hosszabbítást követően kiesett Ghánával szemben a nyolcaddöntőben) mindössze négyen képviselték az MLS-t, ugyanakkor BL-csapatban csak hárman voltak kerettagok (Oguchi Onyewu a Milánban, DaMarcus Beasley és Maurice Edu a Rangersben), de egyikük sem volt alapember. A másik végletet az „átkos" Klinsmann-korszak jelentette, 2016-ban a 23-as keretbe mindössze 11-en érkeztek az öreg kon­tinensről, Christian Pulisic (akkor Dortmund), valamint Fabian Johnson (Mönchengladbach) személyében pedig mindössze két BL-esük volt. A kilencvenes években még nagy esemény volt, hogy John Harkes, Paul Caligiuri vagy Earnie Stewart feltűnt Európában, évekkel később óriási szenzációnak számí­tott Clint Dempsey Tottenhamhez, illetve Michael Bradley Romához igazolása (még akkor is, ha ez a két csapat az elmúlt három évtizedben összesen nyert egy bajnoki címet), ma pedig ott tartunk, hogy az immár húszéves Sergino Dest kegyeiért a Barcelona és a Bayern München futott versenyt a nyáron. A hajdan középcsapatban, illet­ve kiesőjelöltekben szereplő amerikai játékosok köztes állomásokon keresztül mára eljutottak odáig, hogy nagy klubok meghatározó szereplői, de legalábbis potenciális sztárjelöltjei legyenek. Még nem világsztárjai, mert a fejlődés ezen fázisa előttük áll, ugyanakkor többekben megvan ennek a lehetősége is. „Amikor mi játékosok voltunk és beállhattunk, Francesco Totti, Ronaldo és Christian Vieri ellen futbal­loztunk, aztán a meccs után el akartuk kérni a mezüket. Most meg olyan srácaink vannak, akik folyamatosan ilyen kaliberű labdarúgók ellen szerepelnek, majd ugyanilyen sztárklubokhoz mennek vissza. Ez már egy másik szint" - mondta erről Berhalter. Azt nem lehet állítani, hogy véletlenszerű a folyamat, esetleg csak egy szerencsés „aranygeneráció" felemelkedésének vagyunk szemtanúi. Ez már a Development Academy (DA), illetve a tudatos játékosmegfigyelés és -kivá­lasztás korszaka. Az előbbi egy amerikai korosztályos bajnokságsorozat, amely 2007-től a pandémiáig tartott (áprilisban anyagi okokból felfüggesztették a működését), öt korosztályban csaknem 150 klubnak adott folyamatos versenyzési lehetőséget. Az idővel reményeink szerint normalizálódó világban már nem az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetsége gondos­kodik a DA-ról, hanem az MLS, ami szép kihívás lesz, hiszen az akadémiákon tíz hónapot garantáltan együtt edzettek a legjobbak. A HAJDAN EURÓPÁBAN KÖ­ZÉPCSAPATOKBAN, ILLETVE KIESŐJE­LÖLTEKBEN SZE­REPLŐ AMERIKAI JÁTÉKOSOK KÖZTES ÁLLOMÁSOKON KERESZTÜL MÁRA ELJUTOTTAK ODÁIG, HOGY NAGY KLU­BOK MEGHATÁROZÓ SZEREPLŐI, DE LEG­ALÁBBIS POTENCIÁ­LIS SZTÁRJELÖLTJEI LEGYENEK. Az ifjak felkutatásával, felfedezésével viszont to­vábbra is a U.S. Soccer foglalkozik egy egyre jobban kiépülő rendszerben. Jelenleg három központban, Los Angelesben, Chicagóban és New Yorkban dolgozik egy­­egy regionális tehetségkutató főnök, akik alá összesen kilencven napidíjas „felderítő” tartozik. Hozzájuk fejen­ként 3000 megbízás fut be évente, azaz a legmagasabb szinten évről évre 270 ezer 12-13 éves reménységet vesznek szemügyre. És ebbe nem csupán a pályán nyújtott produkció tartozik bele, hanem például a men­tális felkészültség és az Amerikához fűződő viszony is. Merthogy a szövetségnek az is fontos, hogy valaki ne csupán a válogatottbeli szereplés lehetősége miatt akarjon a nemzeti csapatban futballozni, hanem azért is, mert kötődik a csillagos-sávos lobogóhoz. A prog­ramba bekerülő 2001 és 2005 közötti korosztályokban száz kettős állampolgárságú tehetség szerepel, aligha véletlen tehát, hogy a kilencven scout közül húsz spa­nyol vagy portugál ajkú. A meggyőzés eddig egészen jól megy, hiszen Sergino Dest (Barcelona) simán lehetett volna holland, Yunus Musah ghánai vagy olasz, Sebas­­ tian Soto (Norwich, illetve kölcsönben Telstar) pedig chilei válogatott, de mindannyian az amerikai együttest választották. Ugyanakkor azt sem szabad hinni, hogy hibátlan a rendszer, hiszen az amerikai U20-as nem­zeti együttesben szereplő Jonathan González például a nagyok között már Mexikót erősíti, Jens Cajuste (Midtjylland) Svédországot, Kik Pierre pedig Hollandiát. „A mexikóiak ugyanazt csinálják, mint mi. Aktívan figyelemmel követik minden egyes játékosunkat. Ha meghallják, hogy beszélünk valakivel, megkeresik és szorgalmasan elkezdik győzködni. Ez ma már a nem­zetközi futball része” - mondta erre Berhalter. Ugyanakkor az amerikaiak azzal is tisztában vannak, hogy a folyamatos eredményekre még várniuk kell, egyes becslések szerint még egy futballistageneráció­­nyit. Tab Ramos hiába vitte be sorozatban háromszor is a legjobb nyolc közé a vb-n az U20-as csapatot, az még nem garancia a felnőttkori áttörésre. De­ a fentebb már említett csapatlista az lehet. „Ami miatt az emberek lelkesek, azt mi már láttuk jönni, évek óta vártunk erre a pillanatra - említette Tony Lepore, az U.S. Soccer tehetségkutatási igazga­tója. - Ez még csak a kezdet. Amit most látunk, egy tizenhárom éves projekt hatása. Az akadémiáink egyér­telműen több olyan játékost képeznek, akik képesek szintet ugrani és beállni a profik közé. Sokkal jobban felkészültek, mint korábban bárki. Nem csupán készen állnak a profi életre, de ahogyan most is tapasztaljuk, a nemzetközi szinten is eljuthatnak a csúcsra. Fiatalok, akik valóban hatással vannak, lehetnek a futballra, illetve képesek jó eredményhez segíteni csapatukat.” És igen, valóban akadnak már jelentős téttel bíró csatákat eldöntő labdarúgóik is. Ne menjünk mesz­­szebb Tyler Adamsnél, aki a Bajnokok Ligája legutóbbi kiírásában az RB Leipziget a 88. percben szerzett góllal segítette a legjobb négy közé az Atlético Madriddal szemben. De ugyanilyen színvonalon, még nála is rendszeresebben futballozik Pulisic, McKennie vagy Gio Reyna is. Közülük bárki játszhat BL-elődöntőt 2021-ben, ami azért lenne nagy szó, mert Adamsen és Beasleyn (még a PSV-vel) kívül amerikai játékosnak ez nem adatott meg. „Válogatott szinten ilyen alapokra építkezve lehet elkezdeni folyamatosan nyerni. Kell a minőség. Márpedig ha ilyen nívón szerepelnek a játé­kosaid, az minden bizonnyal minőséget jelent" - nyug­tatta magát Berhalter kapitány is. Az biztos, hogy ilyen alapanyaggal nem eshet meg az a szégyen, mint a 2018-as vb előtt Jürgen Klinsmann-nal, majd az őt követő Bruce Arénával, hogy lemaradjon a legnagyobb tornáról. „Most robbantunk. A srácok bekerültek az MLS-be, átkerülnek Európába, a Bajnokok Ligájában játszhatnak. És ez inspirálja a kö­vetkező generációkat” - fogalmazott Lepore. Márpedig, ha lesz türelmük őket kivárni, futószalagon jöhetnek az eredmények. MONCZ Attila 2020. december 16., szerda nemzetisport I A románok elleni I középdöntős győzelmet­­ sem adták ingyen a dániai I női kézilabda Európa-­­ bajnokságon. Lakatos I Ritáék ilyen ellenállásba­­ ütköztek, miközben áttörtek I az ellenfél védőfalán.

Next