Nemzeti Sport, 2021. április (119. évfolyam, 102-116. szám)

2021-04-16 / 102. szám

Bajnokok Ligája elődöntőjének mostani mező­nyéből csak egy csapat, a PSG volt ott tavaly a legjobb négy között (tavalyelőtt meg egyik sem). Ez azt az illúziót is kelthetné bennünk, hogy változnak a futball erőviszonyai, nem mindig ugyanazok érnek oda a végére. Ez azonban csalóka, bár a sportág krémjében tényleg van valamiféle átrendeződés, ez nem jelenti azt, hogy szélesebb kör előtt nyílna meg az európai csúcs felé vezető út. A mostani négy elődöntős közül három azért lóg ki a sorból, mert kettő (Manchester City, PSG) kvázi közel-keleti állami tulajdonban van, a Chelsea mecénása pedig az orosz milliárdos, Roman Abra­­movics. A Real Madrid jelenti a kivételt, igaz, nem feltétlenül tőkeerőssége, hanem a klub struktúrája miatt, ráadásul a csapat az első számú európai kupa megszületése óta meghatározó tagja a sorozatnak. Az ízlés dolga, ha a tulajdoni szerkezet alapján akarjuk osz­tályozni az elitet. Az „újgazdagok” száma viszont annyira már nem újdonság, hogy különösebben meglepjen minket az előretörésük. A Forbes nemrég nyilvánosságra hozta a legértékesebb futballcsapa­tok listáját, és az első húszban tíz olyat is találunk, amelynek tengerentúli, keleti üzletember, (külföldi) állami kézben lévő vállalat vagy más csoport a tu­lajdonosa. Az ilyesféle szerepvállalás tehát már nem számít egyedinek. Sőt, ahova több mint egy évtizede érkeztek a gazdag külföldiek, ott dinasztiaépítésre is van lehetőség, kisebb a veszélye annak, hogy úri szeszélytől hajtva a tulajdonos egyik napról a másikra lelép, ezért aztán a világsztárok sem feltét­lenül csak jól fizető köztes állomásként tekintenek a klubra. Ennek eredményeképp a (futball)hatalmi harc legfőbb szimbólumának tartott BL-trófea elhó­­dítására is megnő az esély. Ez persze „csupán" a sportszakmai oldal. Az élklubok között még mindig van egy réteg, amely helyi üzletemberek, családok irányítása alatt áll, és vannak országok, amelyekben a szabályozás nem is teszi lehetővé a (többségi) külföldi tulajdont. Németországban a szurkolók mintha ösztönösen tartanának is az ilyen konstrukcióktól. Más klubok sorsát elnézve esetenként jogosan érezhetik, hogy a messziről jött tulajdonos bőkezűsége, a futball­­klub birtoklása csupán eszköz egy bizonyos cél (profitszerzés, imázsépítés vagy -szépítés) elérésé­hez, amihez ők nem szeretnének asszisztálni. Ezzel szemben azt érezhetik, hogy más egye­sületeknél a tulajdonosok helyi kötődése talán felelősségteljesebb, a vezetők jobban ragasz­kodnak a klub múltjához, de azért ne legyenek illúzióink, a szponzori megállapodásokat, stadionneveket elnézve azért a többségük nem ugrik félre, ha katari, kínai vagy a világ bármely pontjáról pénz érkezik. AZ »ÚJGAZ­DAGOK« SZÁMA VISZONT AN­­­NYIRA MÁR NEM ÚJDONSÁG, HOGY KÜLÖNÖSEBBEN MEGLEPJEN MINKET AZ ELŐ­RETÖRÉSÜK­­­ TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A LABDARÚGÓ BAJNOKOK LIGÁJA KÉT SZER­DAI NEGYEDDÖNTŐJÉRŐL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. realmadridrealfan „A Pool kipipálva, de a Chelsea-hez több kell. Csak szerencsével nem lehet mindig sikeresen venni az akadályokat, ezt Zidane is tudja." 1real „Sok csapat elvérzett volna szerda este a Liverpool ellen. Nem volt könnyű meccs, elöl a játék gyenge volt, hátul a remek Militaót sokáig szidtam, de az utóbbi meccseken rám cáfolt. Nacho csupa szív, mint mindig. Courtois remek kapus. Mindenki hajtott." ■ Shanger „A Real a 0-0-ért jött, szépen védekezett, megkapta, gratulál A mi részünkről annyi, hogy ezúttal legalább a mezőnyjáték normális volt, a csatársor változatlanul botrány. Ez van, az idén nem nyerünk semmit, lehet hajtani a top 6-ért. ” Jacekqvist „Mindenki­ a tizenegyesről beszél, miközben az első meccsen egy érvényes gólt vettek el a Dortmundtól." bandydvid „Nem tudom, ki fogja a bíróra, szerin­tem ezt egyértelműen Can intézte el. Két meccs, két gól a Citynek." sport Görbe-estét!­ bben az ezerszer elátkozott Covid-korban és -kórban a búcsú, a búcsúzás lett az egyik olyan tevékenység, amely önhibánkon kívül a legtöb­bet veszítette méltóságából. Borzalmas átélni, amikor hozzátartozók nem köszönhetnek el szeretteiktől, mert csak egy telefon érkezik a szomorú hírrel, amikor az emberi léthez képest méltatlanul, arctalanul, utolsó pillantás nélkül kell elbúcsúzni a hozzánk közelállók­tól. Itt második esély nincs, pótvizsgára senki sem kap lehetőséget, el kell fogadni, bele kell törődni, még ha átkozottul nehéz is. Viszont szerencsére vannak az életnek olyan területei, ahol lehet újrázni, és ahol az elköszönőt idővel hozzá, a pályafutásához méltó módon is el lehet búcsúztatni. Ez aközben jutott az eszembe, hogy a múlt szombaton néztem a Győr-Buducsnoszt női kézilabda Bajnokok Ligája-mérkőzésen a csapatok bevonulását. Több mint kétszáz nemzetközi meccs és bőven ezer feletti BL-gól után Görbicz Anita egyelőre hivatalosan utolsó hazai BL-találkozójára futott be a tök üres Audi Arénába. Szabó Tamás, a szpíker hangsúlyozta, Méhes Gábor, a kommentátor kiemelte, itt most ötezer nézőnek kellene egyszerre tombolnia és sírnia. Ehhez képest, ha nem dübörgött volna az AC/DC a hangszórókból, a síri csend szókapcsolat írta volna le a legjobban a helyzetet. Ami, valljuk be, több mint szomorú a győri kézilabda történe­tének eredmények (ne menjünk messzebb az egyelőre öt BL-győzelemnél) és gólok tekintetében is legeredmé­nyesebb játékosa esetében. Ezekről a pillanatokról készítettem egy kis videót is, amely felkerült a világhálóra, röviddel később pedig egy Nagy Gábor nevű sportszerető kommentelőtől érkezett is egy megoldási javaslat. Ami a maga egyszerűségében hordozza a nagyszerűséget is, precedens is van rá, így aztán csak fel kell vetni, hátha... Ha a vírushelyzetben már nincs újabb negatív fordulat (erre azért sajnos nem mernék mérget venni), akkor a Győr az ősszel az első hazai meccsét a második fordulóban játssza itthon, méghozzá a csoport leggyengébb riválisa ellen. Arra az egy találkozóra be lehet írni Görbicz Anitát a jegyző­könyvbe, az utolsó tíz percre, borítékolhatóan minimum tízgólos előnynél Ambros Martin vezetőedző nyugodtan beküldheti a pályára. És akkor jöhet tíz perc folyamatos vastaps, standing ovation, neki szóló ének, aztán pedig a lefújás után mindenkinek rengeteg könny és szép emlék. Azt pedig tapasztalatból mondom, a 18 órás kezdés vidáman elintézhető, hogy a záró program ne borítsa árnyékba a többi BL-összecsapást. Európai tétmeccsen, otthon elköszönni­­ talán az a non plus ultra. Arra akad precedens, hogy már visszavonult játéko­sok is szerepelnek csapatuk BL-keretében, elég csak a veszprémi Nagy Lászlóra (ő ugyanúgy sportigazgató, ahogyan Görbicz lesz az ETO-nál júliustól) vagy Sterbik Árpádra gondolni. Sőt, más együttesnél már be is kellett hívni ilyen vésztartalékot, hiszen a THW Kielnél Niklas Landin heteket töltött karanténban, Dario Quenstedt pedig sérüléssel bajlódott, így, elkerülendő az egykapu­­sos felállást, a kapusedző Mattias Andersson A3 évesen nemhogy kerettag lett, de több találkozón pályára lépett, sőt bravúrokat is belesűrített a neki jutó percekbe. Gör­bénél is simán benne van egy hetesgól lehetősége vagy olyan búcsúgólé, amilyet Nagy László lövetett Vadkerti Attilával, a kékek legendájával az utolsó meccsén, a Szeged-Veszprém bajnoki döntőn 2015-ben. Fele­­melőbb, méltóbb, érzelemdúsabb egy ilyen, mint üres csarnokban bedobni a Buducsnoszt ellen az 52. percben a 22-18-at jelentő büntetőt. Persze azt se hallgassuk el. AZ UTOLSÓ TÍZ PERCRE, BORÍTÉKOLHATÓAN MINIMUM TÍZGÓLOS ELŐNYNÉL AMBROS MARTÍN VEZETŐEDZŐ NYUGODTAN BEKÜLDHETI A PÁLYÁRA. ÉS AKKOR JÖHET TÍZ PERC FOLYAMATOS VASTAPS, STANDING OVATION, NEKI SZÓLÓ ÉNEK, AZTÁN PEDIG A LEFÚJÁS UTÁN MINDENKINEK RENGETEG KÖNNY ÉS SZÉP EMLÉK. hogy végső győri siker esetén Anitának az lenne akkor az idei végeredmény függvényében a hatodik vagy a hetedik BL-diadala, amivel egyedül állna a házi rangsor élén, hiszen a jelenleg vele holtversenyben éllovas Eduarda Amorim a következő idényt már a Rosztov-Donnál tölti. Zinajda Turcsina abszolút csúcsot jelentő 13 diadalának elérésére nincs esély, de a Szpartak Kijev, illetve később a Hypo dominanciáját figyelembe véve már az is óriási tett lenne, ha a hetedikkel sikerülne feljönni az örök­rangsor dobogójára, a harmadik helyre. Természetesen ehhez két fél kell, a klub és a játékos. Eszemben sincs beleszólni az életükbe, ez pusztán egy lelkes, a Győr iránt születési helye és gyerekkora alapján is elfogult sportrajongó álma. Bár az is igaz, a nagyvilág­ban találtam példát szokatlan búcsúkra. A legjellemzőbb talán amerikai futballista Jerry Rice-é, minden idők egyik legjobb elkapójáé. Ő NFL-pályafutása érdemi ré­szét a San Francisco Acersnél töltötte, majd az Oakland Raidersnél és a Seattle Seahawksnál játszott, mielőtt egy balul sikerült Denver Broncos-edzőtábor után, 2005 őszén befejezte volna. Csakhogy egy évvel később egy napra aláírt a San Franciscóhoz, mondván, ő abból a csapatból akar visszavonulni. A szignójáért, szigorúan hivatalosan 1 985 806.A9 dollárt írtak rá a szerződésére. Azért ennyit, mert 1985-ben kezdődött az NFL-karrierje, 80-as mezben játszott, a 06 utal a visszavonulása évére, a A9-et pedig talán nem kell megmagyarázni. Soha, egyetlen centet sem akart megkapni (és ez így is lett) az összegből. Egy másik Super Bowl-győztesnek, Scott Fujitának a New Orleans Saints csapatával volt különleges a kapcsolata, erről a franchise vezetői is tudtak. Mickey Loomis általános igazgató fel is hívta a linebackert, mit szólna, ha nem utolsó együttesétől, a Cleveland Brownstól kellene nyugdíjba mennie, hanem a vele 2010 elején bajnokságot nyerő Saintsből. Megegyez­tek egy egynapos kontraktusban, majd Fujita fogta a szerződést, felment vele a perui Andokba, a Machu Picchura, méghozzá a gyógyíthatatlan idegrendszeri betegségben (amiotrófiás laterálszklerózis, ALS) szenvedő korábbi csapattársa, a tolószékes Steve Gleason társaságában. Aláírta a papírt, aztán egyből visszavonult, egyben felhívta a figyelmet az ALS elleni küzdelem fontosságára. Az ALS-t Lou Gehrig-beteg­­ségként is ismerik, a nevét a hajdani baseballsztárról kapta, aki röviddel betegsége diagnosztizálása után, 1939. július A-én a New York Yankees stadionjában búcsúzott el a közönségtől. Az akkoriban több MLB-rekordot tartó Lou Gehrig akart szónokolni, de a publikum szeretetáradata láttán megenyhült, és gyógyíthatatlan betegsége tudatában is kijelentette, ...én vagyok a világ legszerencsésebb embere". Még két évig bírt küzdeni a kór ellen. Tudunk persze olyanokról, akik egy-egy ígéret miatt húztak rá a tervezettnél egy évvel többet a pályafutásukra (a legmeghatóbb sztori Jerome Bettisé, a Pittsburgh Steelers játékosáé, akinek egy elveszített főcsoportdöntő után Ben Roethlisberger quarterback megígérte, ha marad még egy évet, elviszi karrierje első Super Bowljára - Bettis maradt, aztán a következő évben szülővárosában, Detroitban­ bajnok lett, majdWteee nevére utalva közölte: „A Busz leparkolt a végállopáson”), illetve olyanokról is, akik jó előre .­­ bejelentették, ez a tánc lesz az­­ utolsó. Ebben talán Stefan Edberg, Igre a svédek teniszzsenije alkotta i­e a legnagyobbat, aki a szezon előtt szólt, hogy közeleg vége, így aztán az össze ATP-torna szervezője megajándékozta őt az utolsó ottani mérkőzése után. Talán egy tétmec­­­cses búcsú a publi­kumnak, a Győrnek és Görbicz Anitának is hasonló ajándék lenne. De lehet, még sokkal nagyobb. MONCZ Attila Rio de Janeiróban is kitört az olimpiai láz: az előző nyári játékok házigazdájánál a híres Megváltó Krisztus­szobrot is brazil mezbe öltöztették, így várják a közelgő tokiói rajtot.

Next