Nemzeti Sport, 2021. július (119. évfolyam, 191-206. szám)
2021-07-16 / 191. szám
2 tflBDflRUGflS 2021. július 16., péntek 10 THURY GÁBOR Életét végigkísérte a labdarúgás, a Vasas és a válogatott középhátvédjeként nemzetközi hírnevet szerzett. A legjobbak között 61 alkalommal játszott, szövetségi kapitányként három időszakban ugyancsak 61-szer ült le a kispadra. A világ- és Európa-válogatott Mészöly Kálmán ma tölti be 80. életévét. AZ 1966-OS, LEGENDÁS MAGYAR-BRAZILON (3:1) NÉHÁNY PERCCEL AZUTÁN, hogy értékesítette a büntetőt, egy összecsapást követően Mészöly Kálmán a füvön maradt, fájlalta a vállát. Nem lehetett tudni, hogy visszatérhet-e a pályára, Baráti Lajos arcát premier plánban mutatta a kamera, hol a fejét fogta, hol pedig azt mutatta a kezével, hogy Inkább még,a pécsi időkből emlékszem Kálmánra. A fizikai adottságai fantasztikusak voltak, szerencsére a gyorsaságommal azért tűrtem borsot az orra alá. Védő létére kiválóan kapcsolódott be a támadásokba, ez emelte társai fölé. Akkor került hozzánk, a Vasasba, amikor nagy szükség volt a fiatalokra. Mészöly Kálmán és Farkas Jancsi színt vitt a csapat életébe. Kálmán istenáldotta tehetség volt a védelem tengelyében, a levegőben, a földön egyaránt. RADULY József 94 éves, 2-szeres válogatott Csodálatosan futballozott. Biztonságot adott, ahogy előttem játszott. Technikás, képzett védő, aki az ellenfél kapujára is veszélyt jelentett A hozzáállása igazi példakép a fiataloknak. GELEI József ~~~ ^ „ 83 éves, 11-szeres válogatott Kálmán már nem játszott a Népstadionban az 1972-es magyar-román Eb-negyeddöntőn, amelyen a román egyenlítő gólt fejeltem, de klubszinten korábban találkoztunk a Steauával. Akkoriban még csatárt játszottam, remekül fejelt, az egész felépítése és a játéka talán jobb is volt mint Bobby Moore-é. A Jóisten tartsa meg sokáig! . 77 éves, Ludovíc Satmareanu néven 44-szeres román válogatott * ! Bár fakulnak az 1964-es Eb-elődöntő emlékei, a győztes gólom mellett Mészöly Kálmán alakjára is jól emlékszem. Magas, erős, szőke védő volt a korszak egyik legjobbja a posztján. A mi dolgunkat is megnehezítette, nagyon szoros meccset játszottunk Magyarország ellen. Nem is kérdés, befért volna a Real Madridba. A legjobbakat kívánom neki. Fiatalabb vagyok nála, s annak ellenére, hogy nem játszottunk egymás ellen, tisztában vagyok vele, mekkora játékos volt. Az én generációmban még számon tartottuk, kik azok az idősebb futballisták, akiktől tanulni lehet. Ő is ilyen volt. Mircea LUCESCU A 75 éves, 70-szeres román válogatott eltört a védő kulcscsontja. A szövetségi kapitány abban a pillanatban egyik kedvenc futballistája egészségéért aggódott, de lehet, hogy átvillant benne, mi lesz a védelemmel, ha kidől egyik legfontosabb pillére? Nos, Mészöly felkötött karral játszotta végig a vb-csoportmeccs hátralévő perceit. A középhátvéd Barátinál mutatkozott be a válogatottban az 1961. decemberi dél-amerikai túrán. A Chilétől elszenvedett 5:1-es vereséget követően Mészöly került a védelem tengelyébe, Sipos Ferenc, az MTK centerballja egy sorral előrébb játszott, a visszavágó 0:0 lett. A felállás az 1962-es chilei vb-n jól működött (Mátrai Sándor, Mészöly, Sárosi László alkotta a hátsó sort), az 1964-es Európa-bajnoki sorozat mécsesein is ők szerepeltek védőként (a bronzmeccsre csak Mészöly maradt a hármasból). A kapitány az 1966-os angliai tornára annyit finomított, hogy a jobbhátvéd Mátrait gyorsasága miatt sepregetőként játszatta, előtte Káposzta Benő, Mészöly, Sipos, Szepesi Gusztáv (Sóvári Kálmán) alkotta a védősort, amelyben Mészöly Kálmán nélkülözhetetlen láncszem volt. Gyerekként - néha később is... - imádta a cirkuszt, s mivel nem volt rossz tornász, a légtornászokkal gyakorolt, de egyszer megütötte magát, elege lett. Családi nyomásra úszni kezdett, nagybátyja, Mészöly Tibor kint volt az 1932-ben Los Angeles-i olimpián (igaz, Komjádi Béla nem tette be a 4x200-as gyorsváltóba), de Kálmánnak inkább a labda volt a lételeme. Bátyját követve a III. Kerületi TTVE-hez igazolt. Egy alkalommal nem jött el a csapat középhátvédje, a ruganyos, jól fejelő srác olyan kitűnően helyettesítette, hogy hátul ragadt. Tizenhetemegélte a magyar labdarúgás több mint fél évszázadát, játékával hitet adott a szurkolóknak, hogy igenis, az Aranycsapat nincsen elérhetetlen messzeségben, majd szakvezetőként a sportág honi hányattatását. dik életévében a felnőttcsapatban találta magát. Vitte volna Textiles (MTK), de Mészöly papa azt mondta: „A poszt egyik legjobbja, Sípos, oda a büdös életbe nem fogsz bekerülni. ” Édesapja - aki finoman fogalmazva sem volt a Rákosi- és a Kádár-rendszer kegyeltje - a Vasast javasolta, a klub 1958-ban le is igazolta. Már a piros-kékek játékosaként lett UEFA-torna-győztes 1960-ban Bécsben, s ugyancsak az ifiválogatottból datálható barátsága klubtársával, Farkas Jánossal. Az UEFA-siker évében április 9-én mutatkozott be az NB I-ben a Salgótarján ellen (2:0). Idővel jól ment neki, Bundzsák Dezső talán ezért sem zárt vissza védekezni, s amikor a középhátvéd rászólt, a fedezet csak annyit mondott, oldja meg... Igaz, Mészöly neki köszönheti, hogy kétlábas lett, mert Bundzsák az edzések után hajlandó volt tanítgatni. Kálmán a Vasasban azt is megtanulta, a meccsek után a kisfröccs a menő, másnaposságra pedig egy korsó sört kell inni... A Labdarúgás havilap 23 szerkesztőséget kért fel, szavazzon az Év labdarúgója címre. 1962 májusában Mészöly 63 ponttal végzett az élen. Meghívták az 1963-as szkopjei földrengéskárosultak megsegítésére rendezett jótékonysági mérkőzésre, az Európa-válogatott 7:2-re megverte a jugoszlávokat, Mészöly mellett Sándor Károly is pályára lépett. Lev Jasin búcsújátékán 1971. május 27-én Moszkvában Mészöly a világválogatott első gólját (2-2) fejelte a Dinamo-válogatottnak. Uwe Seeler búcsúmeccsén (1972. május 1., Európa-válogatott-HSV 7-3) mindkét magyar, Mészöly Kálmán és Bene Ferenc is szerzett gólt. Június 9-én, a belgrádi Szportlap megalapításának 10. évfordulója alkalmából rendezett meccsen (Crvena zvezda-Világválogatott 2-2, 11-esekkel 7-6) Mészöly Kálmán és Albert Flórián játszott Belgrádban. Fontos gólokat lőtt, 1965-ben a Fiorentina elleni KK-döntőn (1-0) az ő találata döntött. A brazilok ellen az 1966-os vb-n belőtte a 11-est, akárcsak a hollandok elleni 1967-es budapesti Eb-selejtezőn (2:1). De szerzett gólt az 1966-os odavágón az utolsó előtt percben (2:2), az ő találatával fordítottunk 2:1-re a bolgárok elleni 1966-os vb-csoportmérkőzésen (3:1). Az 1966-os vb-t követően a sérülése után visszatérő Mészölyre egy sorral előrébb számítottak. Csak „mellékesen": az 1967-es chilei Hexagonal-tornán mutatott játéka alapján félmillió dollárért szerződtette volna a Világkupa-győztes uruguayi, Penarol. de, az ajánlat Magyarországon disszidálás nélkül értelmezhetetlen volt. Akkoriban a válogatott és a klubcsapatok telente úgy jártak Dél-Amerikába, mintha a szomszédba mennének. Erről Mészöly találóan mondta: „Akkoriban nem nagyon kellett télikabát. ’’ A szovjetek elleni 1968- as két Eb-negyeddöntőben jobbfedezetként számított rá Sós Károly szövetségi kapitány, Solymosi Ernő játszott centerhalfot. Kiestünk, egy év múlva a csehszlovákok elleni vb-selejtezőn Sós Mészölyt állította a védelem tengelyébe. A budapesti találkozó (1969. május 25., 2:0) után ezt írta az NS: „Mészöly régi napjaira emlékeztetően játszott. Szíve-lelke volt a védelemnek, főleg fejjátékával s helyezkedésével, valamint nyugalmával tűnt ki. Nehéz helyzetekben tisztázott." A szeptemberi visszavágón Sós lecserélte. Már a szünetben le akarta, akkor még Göröcs visszasírta a zuhany alól, de miután Fazekas László berúgta a harmadik gólunkat, lecserélték, 3:3 lett a vége, aztán jött Marseille, a többit tudjuk... Neki tulajdonították a mondást „A mi időnk lejárt” -, amit valójában Göröcs Titi mondott. Hoffer József fiatalításba kezdett, ám visszaverekedte magát a legjobbak közé, utolsó, 61. válogatottságán Bécsben Ausztria 2-0-s legyőzése során (1971. április 4.) lépett pályára. Ez idő tájt a Vasasban kezdték megelégelni, hogy Farkassal gyakran bele-belenéz az éjszakába, az azért fejtörést okozott, hogy a csapat dél-amerikai túráján a meghívók ragaszkodtak hozzájuk... Négyszeres bajnokként és háromszoros KK-győztesként Farkas Jánossal és Ihász Kálmánnal együtt búcsúztatta a Vasas a Fáy utcában 1974 februárjában az öregfiúk-válogatott ellen. Erről a FourFourTwo hasábjain nyilatkozta: „Eredetileg csak Jancsival búcsúztunk volna, ám a vezetők kérték, hogy Ihász Kálmánt is vegyük bele a buliba, így aztán hármunkat köszöntöttek, hármunkat ünnepeltek. Tisztességes bévé n 61 ALKALOMMAL Futballélet szenvedéllyel DUNAI II Antal 78 éves, 31-szeres válogatott AMANCIO Amaro 81 éves, 42-szeres spanyol válogatott jblÉÉ VOLT VÁLOGATOTT ÉS ÜLT SZÖVETSÉGI KAPITÁNYKÉNT A KISPADON EEnSEEHm „Kibélelt pokróc, kismackó az ágyra fektetve” - így cselezték ki egy görbe estén a futballfegyelemre kényes apát Rendhagyó összeállításunkban Mészöly Kálmán két fia, ifjabb Mészöly Kálmán és Mészöly Géza elevenít fel édesapjukhoz kötődő történeteket. Ifjabb Mészöly Kálmán: „Már gyerekkorunkban megfertőzött minket az Üveg a futball-léttel, szinte szó szerint az öltözőben nőttünk fel. Farkas Jancsi, Fister Ferenc, Tamás Gyula, később Mészáros Bubu, Ihász Gábor, Komjáti Andris, Müller Sanyi mellett. Az az igazság, hogy nehezen viseltem a Mészöly nevet. Sokszor volt, ha valami jót csináltam, azért történt, mert én vagyok a Mészöly, ha meg rosszat, annak is az az oka, hogy én vagyok a Mészöly. A Vasas utánpótlásában védtem, de tizenhat és fél évesen eltanácsoltak a klubtól, tulajdonképpen szintén a nevem miatt. A tetőről leskelődtünk néhány ifistával a női zuhanyzóba, ám feljött a fűtő, ránk kiabált, leesett a magasból,eltörte a kezét, és mivel én voltam az egyetlen, akit megismert a srácok közül, csak azt tudta mondani, a kis Mészöly ott volt köztük.” Mészöly Géza: „Krimi megszületett 1965- ben, egy baba el is ment, és a szüleim már nemigen akartak több gyereket, pénzben sem dúskáltak. De kiderült, mégis jön az újabb gyermek. Kötött egy fogadást apu és anyu, ha az angliai vébén megverjük a brazilokat, akkor megtartanak engem. Mama úgy volt vele, hogy úgysem győzik le a brazilokat. Aztán megtörtént a csoda, nyertünk 3:1-re, apu gólt is lőtt, így maradtam meg én is, a rákövetkező év februárjában születtem meg. Én aztán elmondhatom, hogy sokat adott nekem a futball, hiszen én ténylegesen az életemet köszönhetem neki.” Ifjabb Mészöly Kálmán: „Ültem a B-középben, amikor Géza először játszott válogatottként a Népstadionban 1988-ban Mezey Györgynél. A lelátón mészülyűztek, ez az ügyetlen, biztos csak az apja nyomta be, én meg összeszólalkoztam velük, és kicsit határozottabban viselkedtem, mint kellett volna, úgyhogy kivezettek. Voltak legendás történetek is... Egyik este Géza kimaradt, de megoldottuk, hogy ne legyen gond. Edzője akkoriban a fater volt a Vasasnál. Kibélelt pokróc, kismackó gondosan az ágyra fektetve, és amikor az Öreg hazaérve benyitott, mondtuk, csak csendesen, mert alszik már. Vagy húsz évvel később derült ki, hogy befűztük szegényt. Nagyon kivált, haragudott, hogy így megvezettetek engem, hát nem képzelitek!" A futballban nem ismert tréfát, de a pályán kívül olyan volt nekünk, mint egy jó barát. Később akadtak közös éjszakázások is, előfordult hogy mentünk haza hárman, az Üreg nem talált be a kulcslyukba, nekem se sikerült, mire mondta, szóljál már az öcsédnek, hogy segítsen! Géza fiatal volt, sportember, azt nem gondolta volna az Öreg, hogy ő sem talál be.” Mészöly Géza: „Ott voltunk apu búcsúmérkőzésén 1974. február 28-án, Vasas-Magyarország meccs volt a Fáy utcában, az eseményről még videofelvétel is maradt, amelyen nagymamánkkal és édesanyánkkal ülünk a lelátón, és mi bálmival kis tokosként nyújtogatjuk a nyakunkat. Még a futópályán is ültek. Apunak ezt az egy meccsét láttuk élőben, mégis elég korán, hat-hét évesen már tudatosult bennünk, hogy mekkora játékos volt.” Ifjabb Mészöly Kálmán: „Megszállottságban Cristiano Ronaldóéhoz tudnám hasonlítani, mindent alárendelt a futballnak. Tizennégy éves voltam, amikor lehívott a felnőttcsapathoz, mert edzés végén Várady Béla gyakorolta a szabadrúgásokat. Engem állított be a kapuba, na nem azért, hogy védjem a lövéseket, hanem hogy adogassam neki vissza a labdát. Az Üreg, nem túlzok, két órán keresztül igazgatta, hogy nem jő, Béla, így rúgd, úgy rúgd. Vagy százharmincszor rúgatta vele újra. Aztán kijött a gyakorlás eredménye, mert a Népstadionban úgy verte be Várady a Fradinak a szabadrúgást, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A mögött olyan meló volt, amilyenre senki sem gondolt.” Mészöly Géza: „Gyerekként szerettem megmutatni magamat a téren, hogy apu, nézz ide, mondjad, mit csináljak. Ösztönzött, hol nézett. Farkas János apámnak nagy barátja volt, Agárdon sokat nyaraltunk együtt, nem felejtem, ahogy mezítláb murába, miként kell rúgni a labdát. Eperintőztünk, Kálmán volt apuval, én meg a Janikával. Fotók is vannak a közös nyaralásról, ahogy apu dobál minket a Velencei-tóba. Illovszky Rudi bácsinál játszottam először az NB I-ben, aki korábban apunak is volt edzője, de biztos vagyok benne, ettől még nem rakott volna be a csapatba. Apu mellett megtanultuk, hogy a Mészöly névvel vigyázni kell, fokozottan oda kell figyelni, hogyan viselkedünk. Tőle tanultuk az idősebbek iránti tiszteletet, az illő köszönés fontosságát, ennek az etikett szabályaira különösen kényes, üdvözlésnél bizonyos esetekben meghajlást elváró Dél-Koreában nagy hasznát láttam. Az akkori időben bátor és szokatlan lépés volt aputól, hogy szövetségi kapitányként engem is beválogatott, és azt gondolom, helytálltunk. Aztán amikor kaptam egy dél-koreai ajánlatot a Posce Atomstól, az 1990- es, pucér nős kezdőrúgás miatt is emlékezetes, Magyarország-Kolumbia mérkőzés után végül is úgy döntöttünk, jobb elejét venni a méltatlan támadásoknak, inkább nem tesz be, és aztán így is történt, nála csak a következő kapitánysága idején kaptam szerepet.” CS. P: *