Nemzeti Sport, 2021. november (119. évfolyam, 297-310. szám)

2021-11-02 / 297. szám

1­2­1 EMLÉKEZÉS 2021. november kedd BODNÁR ZALÁN Sokan távol a hazától, messzi or­szágokban nyugszanak, nem is mindenkiről tudni, hol, de az Arany­csapat valamennyi tagja haza­tért már, és itthon egyre kevesebb sportoló sírját fenyegeti az elfele­­dettség, az elhanyagoltság. HALOTTAK NAPJA VAN. Ezen a na­pon, vagy Mindenszentekkor kimegyünk a temetőbe, gyertyát, mécsest gyújtunk rokonaink, ismerőseink sírjánál, imád­kozunk és emlékezünk. A legtöbbünk­nek ilyenkor egy futballpályára is vetül a tekintete - valahogy úgy alakult, hogy a legtöbb településen, főleg persze vidé­ken, a pálya a temető mellett van. Ilyenkor azon is elgondolkodha­tunk, hol nyugszanak legnagyobb fut­ballistáink, legendás sportolóink. Iga­zán nem volt könnyű helyzetben a nem oly távoli múltban sem, aki szerette vol­na sorra látogatni akár csak az­­ Arany­csapat játékosainak nyughelyét, hát még az azt megelőző hőskor csillagai­nak sírját, hiszen sokan közülük külföl­dön hunytak el, a rendszerváltás előtti sajtó a halálukról sem mindig számolt be, nemhogy a sírhelyük koordinátái­ról. Jellemző, hogy például a világbajno­ki gólkirály Kocsis Sándor néhány soros halálhíre csak három nappal a tragikus esemény után bukkant fel a Népsport­ban, a szintén Aranycsapat-tag Lóránt Gyula elhunytat pedig a PAOK játéko­sa, Salamon József közölte a szerkesz­tőséggel...). Emellett idehaza is sok volt a gondozatlan, helyenként jelöletlen sír is, nem is beszélve a nyilvántartás ren­dezetlenségéről. Szerencsére az utóbbi években so­kat javult a helyzet, az állami, kormány­zati szándék is megvan immár az em­lékhelyek méltó ápolására, az önkéntes sportbarátok kutatómunkája is renge­teget segít a fehér foltok eltüntetésé­ben. Elhunyt futballnagyságaink között van­nak, akik külföldön haltak meg, távol a ha­zától pihennek. Sokszor az az érzésünk, hogy külföldön megrázóbb erővel gyá­szolják nem csupán a saját halottjaikat, hanem időnként a magyarokat is. Portu­gáliában tapasztalhattuk ezt Fehér Miklós kapcsán, a 2004-ben a pályán összeeső fi­atal csatárnak szobrot is emelt a Benfica, de ide sorolható a második világháború előtti korszak talán legragyogóbb magyar futballistájának, Orth Györgynek az esete is, akit világvándor edzőként 1962-ben az FC Porto kispadján ért a szívroham. Máig a portugál nagyvárosban nyugszik, sírhe­lyének költségeit a klub állta. Hámori Tibor Régi gólok, edzősorsok című könyvében Orth György felesége így emlékezett:­­A temetése feledhetet­len volt. Zuhogott az eső azon a napon. A Porto vezetői és játékosai kimentek a stadionba és m­ástul egy kört futottak a tiszteletére. Mikor elkezdték, csatlako­zott hozzájuk több száz szurkoló. Olyan volt a pálya, mintha tömegverseny lenne. Ezután kimentünk a temetőbe. A ravata­lon még egyszer felnyitották a koporsót. Rengeteg ember pillantott az arcára, sír­tak a portugálok. Magyar nem sok volt. Gencsyre emlékszem... A játékosok a vállukon vitték a koporsót a díszsírhely­re. A Porto zászlajával takarták be.” A sírt gondosan ápolják Portóban, 2016-ban az MTK Budapest honlapján képgaléria is megjelent róla. Orth halála előtt három évvel még egy másik magyar, a sokak szerint minden idők legjobb magyar edzőjének tartott Guttmann Béla volt a Porto szakvezetője, onnan szerződött Lisszabonba, és nyert BEK-et a Benficával 1961-ben és 1962- ben. Többé már nem dolgozott Magyar­­országon, a halál Bécsben érte 1981-ben, sírja is az osztrák főváros legnagyobb és leghíresebb temetőjében van, a Wiener Zentralfriedhofban. Még a nagy Eusébio is meglátogatta a sírját az 1990-es, Milan- Benfica bécsi BEK-döntő előtt, hogy old­ja fel a Guttmann-átkot (Guttmannak az 1962-es BEK-győzelem után bérvitája tá­madt a Bemf­ica elnökével, emiatt elátkoz­ta a klubot, mondván, száz évig nem nyer európai trófeát - ez azóta is így van). Egy másik BEK-győztes magyar tré­ner, a temesvári születésű Kovács István az Ajaxot vezette kétszer Európa csúcsá­ra (1972, 1973), élete utolsó éveire haza­költözött Kolozsvárra, ott nyugszik a Há­­zsongárdi temetőben - az már egy­ külön sorstragédia, hogy ez a „haza” akkor már Romániát jelentette. Visszatérve a magyar futball hős­korához: a két háború közötti időszak Orth György mellett másik nagy alak­ja, Schaffer Alfréd is külföldön nyugszik, ahogyan azt a Nemzeti Sport munka­társai felkutatták. Tavaly augusztusban Hegyi Tamás és Huber Tamás felkeres­te Németországban az Európa első Fut­­ballkirályának (Fussballkönig) is nevezett „Spéci” sírját Utolsó csapata edzőként a Bayern München volt, 1945. augusztus 31- én hunyt el. Azóta is ott nyugszik a fes­tői fekvésű felső-bajorországi Prien am Chiemsee-ben, ahol a helyiek ápolják az emlékét - olyannyira, hogy 2020 tavaszán felújították a sírját. A legjobb magyar labdarúgók közül Kubala Lászlót érdemes még minden­képpen megemlítenünk azok közül, akik külföldön alusszák örök álmukat. „Kuksi” 1949-ben hagyta el Magyar­­országot, majd az FC Barcelona ikon­ja lett, a katalán fővárosban hunyt el 2002-ben. A jórészt az ő hallatlan nép­szerűsége miatt megnövekedett igé­nyek kielégítésére felépített Camp Nou díszpáholyában ravatalozták fel, a klub vezetősége egynapos gyászt rendelt el, a temetésén 15 ezren voltak jelen a Ta­­natori Les Corts temetőben. Giganti­kus szobra ma is a Camp Nou előteré­nek nevezetessége. IDEGENBEN NYUGSZANAK már senkinek sem kell félnie attól, hogy elfeledik Albert Flóriánt az­ Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra........... .­­ ^­Czibor Zoltán hazajött meghalni, y '■ * Lóránt Gyula földi maradányai •' viszont csak halála után harminc évvel kerültek magyar földbe - Kocsis Sándor (jobbra) pedig ennél is többet, 33 évet várt arra, hogy hazatérhessen... FOTÓ: KRISTÓF LAJOS Egy tiszteletbeli magyar angol temetőben A futball történetének egyik legnagyobb hatá­sú edzőjeként tartják számon Jimmy Hogant, aki nemcsak az MTK-ra, hanem az egész magyar futballra is jelentős befolyást gyakorolt. „Jimmy bácsi” a nagyságához méltó síremléket azonban csak most kapott az angliai Burnleyben. A gyors, rövid passzos skót stílus prófétája 1916 tavaszán érkezett Magyarországra, és még az MTK-val nyert három bajnoki cím sem feltétlenül tükrözi, milyen fontos szereplője volt a világfutballnak. Az Aranycsapat londoni 6:3-as diadala után állí­tólag Sebes Gusztáv szövetségi kapitány mond­ta: „Mindent, amit a futballról tudunk, Jimmy Hogantól tanultunk.” Nem véletlen, hogy ez az idézet került magyarul és angolul egyaránt az új síremlékére, amelyet idén október 8-án adtak át és amelyen a Nemzeti Sport újságírója, Szeli Mátyás helyezett el koszorút.

Next