Nemzeti Sport, 2021. november (119. évfolyam, 311-325. szám)

2021-11-16 / 311. szám

141 KI HOGY IN­ VOLTTÁ LENGYELORSZÁGBAN NYERNI nagyszerű fegyverténynek számít Novak Djokovics, napjaink legjobb teniszező­je ordít mint a fába szorult féreg, spontán nép­ünnepély zajlik Belgrádban, a szerb szurkolók kifigurázzák a szomorkodó portugál legendát Cristiano Ronaldót - ilyesmi történik, ha Szer­bia kijut a labdarúgó-világbajnokságra. Szerbia, amelyet a magyar válogatott tavaly a Nemzetek Ligájában előbb megvert majd döntetlenezett vele... Nyilván elcserélnénk azt a két meccset az albánok elleni vb-selejtezőkre, mert akkor a hét­fő esti varsói összecsapásnak nem az emelt fő­vel búcsúzás lett volna a tétje, hanem a csoport pótselejtezőt érő második helye. Cserebere hí­ján viszont gyakorlatilag minden lényegi kérdés eldőlt a sorozat utolsó fordulójára, amelynek so­rán a magyar virtus leginkább abban mutatko­zott meg, hogy az angliai affér miat­ti FIFA-büntetés ellenére számos drukkerünk ott volt a Nemzeti Stadi­onban, élvezve az évszázados bará­ti vendégszeretetet Jó volt látni a telt házas lelátót a sok gyerme­ket tapasztalni a nagyszerű hangulatot, hallani, ahogy a lengyelek nem fütyülik, hanem tapsolják a Himnuszunkat Az üzletben és a gyepen persze nincs barátság, ez hamar kiderült amikor rög­tön a kezdést követően Nego kapott egy könyö­köst Puchacztól, majd Nagy Zsolt vágta fel sárga lapot érően Davvidowiczot A két gárda a kva­lifikáció márciusi nyitányán Budapesten fordu­latos 3-3-at játszott úgy, hogy a mieink 2-0-ra, majd 3-2-re is vezettek. Az egyenlítő gólt akkor Lewandowski szerezte, a párharc egyetlen vi­lágklasszisa a tét hiánya miatt ezúttal kimaradt a keretből, ettől még ott ült a kispadon, hogy szo­rítson csapattársainak. Szoboszlai is ott volt Var­sóban, de kisebb combsérülése miatt szintén ki­hagyta a találkozók bő másfél óra kellett ahhoz, hogy kiderüljön, ki hiányzott jobban a sajátjain.­­Marco Rossi szövetségi kapitány a mérkő^s előtt azt mondta, a tavaszihoz hasonló döntet­­lennel elégedett lenne az erős lengyelek ellen, akik tartalékos összeállításban is alátámasztot­ták a szakember véleményét, hiszen nagyjából uralták az első félidőt .Ám szerencsére Dibusz kesztyűje vonzotta a labdát a 37. percben pedig Schäfer Puchacz előzékeny csúsztatása után fej­jel vezetést szerzett Szünet után sem változott a játék képe, a hazaiak domináltak, olyannyira, hogy Swiderski szintén fejjel egyenlített. A ba­rátsághoz képest élénk rugdosódás folyt a pá­lyán, aztán Gazdag nem más lábát hanem a lab­dát rúgta, méghozzá a másik csere, Kiss Tamás jó passzából a bal felső sarokba. Lengyelország­ban nyerni nagyszerű fegyverténynek számít kár, hogy nem volt igazi tétje, de az önbecsülés sem kevés. 99 Lengyelországban nyerni nagyszerű fegyverténynek számít. TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A VESZPRÉM-SZEGED (26-26) NB I-ES FÉRFI KÉZILABDA-RANGADÓRÓL, INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK, oppancs „Fantasztikus meccs volt. Szerin­tem a döntetlen igazságos, így továbbra is jó mentális állapotban folytathatják a BL-mene­­telést. Valahogy úgy érzem, hogy a Veszprém most a maximumot nyújtotta, a Szegedben vi­szont még mindig több van. Az idén kicsivel a Szegedet érzem erősebbnek.” kezilabdaN­ „A Veszprém az emberelőnyök rossz kihasználása miatt nem nyert.” kezi244 „Amit Lauge a meccs végén csinált Bánhidival, az nem oda való volt." wwired „tange faultját nem kellene túlliheg­ni, sok súlyosabb van, amiért csak két perc jár, ellenben teljesen fölösleges volt, ráadásul a győzelmet bukták miatta." cach­. „Nem simán BL-szintű, final 4 szintű meccs volt! Mindkét csapatnak szurkoltam, ki­emelten a magyar játékosoknak, de amit Mar­tins a végén művelt, az fenomenális volt." 2021. november tjyetltl Nádiázás ROMANIA? IGEN, NADIA COMANECI... Vagy csak simán: Nadia. Ő nagyjából olyan szimbólum Romániának, mint Puskás Magyarországnak. Di­csőséglistáján öt olimpiai bajnoki győzelem, két vb-cím, kilenc Európa-bajnoki arany sorakozik, a többi érem felsorolásától terjedelmi okokból most tekintsünk el. Mindenekelőtt azonban az olimpiai játékokon a torna története első, a tökéletességet jelentő tíz­es pontszámának tulajdonosa. A sportoló, akinek felemás korláton bemutatott produkciója láttán le­omlottak a mentális falak, amelyek korábban so­káig ellenálltak a késztetésnek, hogy maximális érdemjeggyel honoráljanak egy gyakorlatot. Mert tökéletes előadás egyszerűen nem létezik, tartotta magát sokáig az álláspont egy olyan korban, ami­kor a sportágban egyre inkább polgárjogot nyer­tek az akrobatikus elemek. És a trenddel együtt el­érkezett a gyereklányok, a tizenévesek kora. Azt, hogy a teljes paradigmaváltásra még korántsem állt készen a világ, az is jelzi, hogy a montreali já­tékok eredményjelzőjén csak a tökéletesség heve­nyészett t­op-s megjelenítése kürtölte szét a világ­ban a történelmi pillanat eljövetelét. A Kárpátok tündére - hogy csak egyet említsünk a szinte kényszeresen vadászott felsőfokok közül -, Nadia néhány napja töltötte be hatvanadik életévét. A fényképek tanúsága szerint jó karban lévő hatva­nas. Sokan biztosan azonnal rávágnák, hogy kön­­­nyű neki, ünnepelt sztárként sohasem szenvedett szükséget, aztán „jól ment férjhez”, életét anyagi bőségben töltve könnyű volt vigyázni a vonalaira, neki még a szépészeti beavatkozások sem voltak megfizethetetlenek. Az élet azonban ebben az esetben is bőven felül­múlja a filmet. Például abban az értelemben, hogy a falu dimenzióját a szocialista iparosítás révén ép­pen csak kinövő, világvége mögötti kelet-románi­ai kisvárosban került a tehetségkutatók „horgára”. Aztán azért is, mert elsősorban az ő sikerei legiti­málták Károlyi Béla és felesége, Márta már akkor is meghökkenést keltő edzésmódszereit. Hiszen nejSiptá­ssal Nadia révén vált a torna a román sport emblémájává, olyan tartalékokat képezve, amelyeknek utolsó mázsáiból a sydneyi olimpiá­ig tudott táplálkozni a keleti szomszéd sportélete. A háború utáni vörös rendszerváltás első nagy kommunista vezéréről, Gheorghe Gheorghiu-Dej­­ről elnevezett - a hajdanán nem kis számban csán­gók által lakott és Ónfalvának nevezett - Onesti úgy került a sport térképére, hogy az 1964-es to­kiói olimpián elszenvedett kudarc után a román tornasport vezetői az alapoktól való újjáépítés mellett döntöttek. A kisváros csábításmentes kör­nyezetet kínált, sőt, egy elhivatott edző révén már eredményes szakosztály is volt a román vegyipar egyik fellegvárának szánt településen. Nála, Mar­cel Duncannál kezdte illegetni magát Nadia is, míg többedmagával­­ még a válogatott edzőjét, a szö­vetség későbbi alelnökét, Maria Simionescut is odavezényelték „terepmunkára” - meg nem érke­zett a Károlyi házaspár. A nagy berobbanás az 1975-ös skieni Euró­­pa-bajnokságon következett be, ahol Nadia csak talajon szorult le a dobogó legmagasabb fokáról. A szovjet hegemónia megtörése után Károlyiék egy ideig bármit kérhettek a pártvezetőségtől, de az ország különböző klubjaitól is egyre sűrűbben irányították oda a tehetséges kislányokat, ahol a tornasport egyfajta csodatevő (mű)helye alakul­gatott. A­ői román kommunista rezsimben ugyanis Comaneci életének egyenes vonalúnak, konformistának és előreláthatónak kellett volna lennie, a legszigorúbb ellenőrzés alatt zajlania, hiszen az ország emblematikus sportolójáról volt szó, akinek a pályafutásán túl is hirdetnie kellett a rendszer magasabbrendűségét. Montrealig minden remekül ment, de épp a legnagyobb sikerek után kezdett megromlani a vi­szony mester és legsikeresebb tanítványa között. Miközben Károlyi sem volt hajlandó figyelembe venni, hogy Comaneci gyereklányból egy arany­érmekkel is megtámogatott, akaratos ifjú hölggyé serdült, sokak szerint a pártfőnökök eszközként használták fel őt a Károlyi-hatalom megtörésé­re. A román diktátor, Nicolae Ceausescu ugyan­is egyre tűrhetetlenebbnek tartotta a „konku­renciát” - pláne, hogy még magyar is volt... -, és amikor az 1977-es prágai Európa-bajnokságon le­pontozták Nadia ugrását, példátlan intézkedésre ragadtatta magát. Bukarestből azonnal leparan­csolta a versenypódiumról a válogatottat, és még aznap este különgéppel hozatta haza a küldöttsé­get a csehszlovák fővárosból. Az ügy folyománya­ként az edzőpáros tudta nélkül egyetlen éjszaka Onesti­ből Bukarestbe költöztették a válogatottat. A hercehurca még az istenadta tehetségű Co­maneci karrierjének sem tett jót, a tinédzserkor megannyi nyűgével is bajlódó lány lassan elsül­lyedni látszott a középszerbe. Károlyiék időköz­ben Dévára „mentették át” magukat, és amikor mindenkinek egyértelművé vált, hogy a válogatott Bukarestbe telepítésének kísérlete rosszul sült el, a házaspár újra a topon találta magát. A montreali csapatból azonban már csak a kivételes adottsá­gú és akaraterejű Nadiát sikerült kihúzniuk a mo­csárból, a többiek kiöregedtek, meghíztak, eltűn­tek a reflektorfényből. Sok szempontból a csoda kategóriájába sorolható, hogy Montreal hőse ilyen körülmények között a gerendán és talajon szer­zett két arannyal, illetve az egyéni összetett és a csapatverseny ezüstjével gyakorlatilag a csúcson fejezte be pályafutását az 1980-as moszkvai olim­pián - még akkor is, ha a hivatalos búcsúra egy évvel később, a román hatalom kirakatrendezvé­nyének szánt bukaresti universiadén került sor. A felnőttkorba való átmenet éveiben az állam­biztonsági szervezetek által folyamatosan köve­tett, a civil helyét hasztalan kereső, többek között a diktátorutód, Nicu Ceausescuval is „össze­hozott” ifjú hölgyet látunk. „Tudtam, hogy meg­figyelnek, de sohasem gondoltam volna, hogy minden mozdulatomról jelentés született” - fo­galmazott a tornász a róla született Nadia és a Se­­curitate című, Stejarel Olaru román történész ál­tal jegyzett könyvben. Pedig így, utólag aligha volt ebben bármi meg­lepő. A román kommunista rezsimben ugyanis Comaneci életének egyenes vonalúnak, konfor­mistának és előreláthatónak kellett volna lennie, a legszigorúbb ellenőrzés alatt zajlania, hiszen az ország emblematikus sportolójáról volt szó, aki­nek a pályafutásán túl is hirdetnie kellett a rend­szer magasabbrendűségét. A „szekunak” és Nadia életének a felemás korlát rúdjaihoz hasonlatosan egymást nem keresztezve, de végig párhuzamo­san kellett volna haladnia, amit a „szakemberek” elsősorban nem nyílt terrorral, hanem a szabad­ság illúziójának fenntartása mellett folyamatos befolyásolással igyekeztek elérni. Ezért is tekintette a hatalom a legszörnyűbb bűncselekménynek Nadia Magyarországra szö­kését 1989 novemberében - ahonnan nemsoká­ra továbbment az Egyesült Államokba, ahol ma is él -, a bizonyára szélsőséges retorziókba torkol­ló vizsgálatot azonban szerencsére leállították az alig egy hónap múlva kitörő rendszerváltó ese­mények. Azt követően egy révbe jutott feleséget és családanyát láthattunk, aki a kétszeres olim­piai bajnok amerikai tornász, Bart Conner olda­lán­ már csak a szé is hajlandó emlékezni. Amiből a HflüP** "PC persze bőven akadt. Nadia sohasem állt be a haj­dani edzésmódszerek elítélésével vagy Károlyiék stílusával hátborzongatók kórusába, pedig bizto­san lenne mit mesélnie. Legalábbis erre enged­nek következtetni a titkosszolgálati jegyzőköny­vek, amelyek száma Montrealt követően ugrott meg számottevően. Puskás és az Aranycsapat sikerei nyomán min­den fiú futballozni akart a kor Magyarországán - meg hát amúgy is, hiszen a sport, illetve legnép­szerűbb, különösebb eszköztár nélkül is űzhető ága a kitörés, az utazás, a jólét egyik kizárólagos útja volt. A hetvenes évek Romániájában a lakóte­lepek porolóállványain gyerekek ezrei próbálták utánozni Nadia Comaneci tévében látott mutatvá­nyait. „Nádiáztak.” így lett egy névből ige, a sport­cselekvés egyik legnépszerűbb szinonimája. Bizonyára csak kevés hatvanéves mondhatja ezt el magáról.

Next