Nemzeti Sport, 2021. november (119. évfolyam, 311-325. szám)
2021-11-16 / 311. szám
141 KI HOGY IN VOLTTÁ LENGYELORSZÁGBAN NYERNI nagyszerű fegyverténynek számít Novak Djokovics, napjaink legjobb teniszezője ordít mint a fába szorult féreg, spontán népünnepély zajlik Belgrádban, a szerb szurkolók kifigurázzák a szomorkodó portugál legendát Cristiano Ronaldót - ilyesmi történik, ha Szerbia kijut a labdarúgó-világbajnokságra. Szerbia, amelyet a magyar válogatott tavaly a Nemzetek Ligájában előbb megvert majd döntetlenezett vele... Nyilván elcserélnénk azt a két meccset az albánok elleni vb-selejtezőkre, mert akkor a hétfő esti varsói összecsapásnak nem az emelt fővel búcsúzás lett volna a tétje, hanem a csoport pótselejtezőt érő második helye. Cserebere híján viszont gyakorlatilag minden lényegi kérdés eldőlt a sorozat utolsó fordulójára, amelynek során a magyar virtus leginkább abban mutatkozott meg, hogy az angliai affér miatti FIFA-büntetés ellenére számos drukkerünk ott volt a Nemzeti Stadionban, élvezve az évszázados baráti vendégszeretetet Jó volt látni a telt házas lelátót a sok gyermeket tapasztalni a nagyszerű hangulatot, hallani, ahogy a lengyelek nem fütyülik, hanem tapsolják a Himnuszunkat Az üzletben és a gyepen persze nincs barátság, ez hamar kiderült amikor rögtön a kezdést követően Nego kapott egy könyököst Puchacztól, majd Nagy Zsolt vágta fel sárga lapot érően Davvidowiczot A két gárda a kvalifikáció márciusi nyitányán Budapesten fordulatos 3-3-at játszott úgy, hogy a mieink 2-0-ra, majd 3-2-re is vezettek. Az egyenlítő gólt akkor Lewandowski szerezte, a párharc egyetlen világklasszisa a tét hiánya miatt ezúttal kimaradt a keretből, ettől még ott ült a kispadon, hogy szorítson csapattársainak. Szoboszlai is ott volt Varsóban, de kisebb combsérülése miatt szintén kihagyta a találkozók bő másfél óra kellett ahhoz, hogy kiderüljön, ki hiányzott jobban a sajátjain.Marco Rossi szövetségi kapitány a mérkő^s előtt azt mondta, a tavaszihoz hasonló döntetlennel elégedett lenne az erős lengyelek ellen, akik tartalékos összeállításban is alátámasztották a szakember véleményét, hiszen nagyjából uralták az első félidőt .Ám szerencsére Dibusz kesztyűje vonzotta a labdát a 37. percben pedig Schäfer Puchacz előzékeny csúsztatása után fejjel vezetést szerzett Szünet után sem változott a játék képe, a hazaiak domináltak, olyannyira, hogy Swiderski szintén fejjel egyenlített. A barátsághoz képest élénk rugdosódás folyt a pályán, aztán Gazdag nem más lábát hanem a labdát rúgta, méghozzá a másik csere, Kiss Tamás jó passzából a bal felső sarokba. Lengyelországban nyerni nagyszerű fegyverténynek számít kár, hogy nem volt igazi tétje, de az önbecsülés sem kevés. 99 Lengyelországban nyerni nagyszerű fegyverténynek számít. TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A VESZPRÉM-SZEGED (26-26) NB I-ES FÉRFI KÉZILABDA-RANGADÓRÓL, INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK, oppancs „Fantasztikus meccs volt. Szerintem a döntetlen igazságos, így továbbra is jó mentális állapotban folytathatják a BL-menetelést. Valahogy úgy érzem, hogy a Veszprém most a maximumot nyújtotta, a Szegedben viszont még mindig több van. Az idén kicsivel a Szegedet érzem erősebbnek.” kezilabdaN „A Veszprém az emberelőnyök rossz kihasználása miatt nem nyert.” kezi244 „Amit Lauge a meccs végén csinált Bánhidival, az nem oda való volt." wwired „tange faultját nem kellene túllihegni, sok súlyosabb van, amiért csak két perc jár, ellenben teljesen fölösleges volt, ráadásul a győzelmet bukták miatta." cach. „Nem simán BL-szintű, final 4 szintű meccs volt! Mindkét csapatnak szurkoltam, kiemelten a magyar játékosoknak, de amit Martins a végén művelt, az fenomenális volt." 2021. november tjyetltl Nádiázás ROMANIA? IGEN, NADIA COMANECI... Vagy csak simán: Nadia. Ő nagyjából olyan szimbólum Romániának, mint Puskás Magyarországnak. Dicsőséglistáján öt olimpiai bajnoki győzelem, két vb-cím, kilenc Európa-bajnoki arany sorakozik, a többi érem felsorolásától terjedelmi okokból most tekintsünk el. Mindenekelőtt azonban az olimpiai játékokon a torna története első, a tökéletességet jelentő tízes pontszámának tulajdonosa. A sportoló, akinek felemás korláton bemutatott produkciója láttán leomlottak a mentális falak, amelyek korábban sokáig ellenálltak a késztetésnek, hogy maximális érdemjeggyel honoráljanak egy gyakorlatot. Mert tökéletes előadás egyszerűen nem létezik, tartotta magát sokáig az álláspont egy olyan korban, amikor a sportágban egyre inkább polgárjogot nyertek az akrobatikus elemek. És a trenddel együtt elérkezett a gyereklányok, a tizenévesek kora. Azt, hogy a teljes paradigmaváltásra még korántsem állt készen a világ, az is jelzi, hogy a montreali játékok eredményjelzőjén csak a tökéletesség hevenyészett top-s megjelenítése kürtölte szét a világban a történelmi pillanat eljövetelét. A Kárpátok tündére - hogy csak egyet említsünk a szinte kényszeresen vadászott felsőfokok közül -, Nadia néhány napja töltötte be hatvanadik életévét. A fényképek tanúsága szerint jó karban lévő hatvanas. Sokan biztosan azonnal rávágnák, hogy könnyű neki, ünnepelt sztárként sohasem szenvedett szükséget, aztán „jól ment férjhez”, életét anyagi bőségben töltve könnyű volt vigyázni a vonalaira, neki még a szépészeti beavatkozások sem voltak megfizethetetlenek. Az élet azonban ebben az esetben is bőven felülmúlja a filmet. Például abban az értelemben, hogy a falu dimenzióját a szocialista iparosítás révén éppen csak kinövő, világvége mögötti kelet-romániai kisvárosban került a tehetségkutatók „horgára”. Aztán azért is, mert elsősorban az ő sikerei legitimálták Károlyi Béla és felesége, Márta már akkor is meghökkenést keltő edzésmódszereit. Hiszen nejSiptással Nadia révén vált a torna a román sport emblémájává, olyan tartalékokat képezve, amelyeknek utolsó mázsáiból a sydneyi olimpiáig tudott táplálkozni a keleti szomszéd sportélete. A háború utáni vörös rendszerváltás első nagy kommunista vezéréről, Gheorghe Gheorghiu-Dejről elnevezett - a hajdanán nem kis számban csángók által lakott és Ónfalvának nevezett - Onesti úgy került a sport térképére, hogy az 1964-es tokiói olimpián elszenvedett kudarc után a román tornasport vezetői az alapoktól való újjáépítés mellett döntöttek. A kisváros csábításmentes környezetet kínált, sőt, egy elhivatott edző révén már eredményes szakosztály is volt a román vegyipar egyik fellegvárának szánt településen. Nála, Marcel Duncannál kezdte illegetni magát Nadia is, míg többedmagával még a válogatott edzőjét, a szövetség későbbi alelnökét, Maria Simionescut is odavezényelték „terepmunkára” - meg nem érkezett a Károlyi házaspár. A nagy berobbanás az 1975-ös skieni Európa-bajnokságon következett be, ahol Nadia csak talajon szorult le a dobogó legmagasabb fokáról. A szovjet hegemónia megtörése után Károlyiék egy ideig bármit kérhettek a pártvezetőségtől, de az ország különböző klubjaitól is egyre sűrűbben irányították oda a tehetséges kislányokat, ahol a tornasport egyfajta csodatevő (mű)helye alakulgatott. Aői román kommunista rezsimben ugyanis Comaneci életének egyenes vonalúnak, konformistának és előreláthatónak kellett volna lennie, a legszigorúbb ellenőrzés alatt zajlania, hiszen az ország emblematikus sportolójáról volt szó, akinek a pályafutásán túl is hirdetnie kellett a rendszer magasabbrendűségét. Montrealig minden remekül ment, de épp a legnagyobb sikerek után kezdett megromlani a viszony mester és legsikeresebb tanítványa között. Miközben Károlyi sem volt hajlandó figyelembe venni, hogy Comaneci gyereklányból egy aranyérmekkel is megtámogatott, akaratos ifjú hölggyé serdült, sokak szerint a pártfőnökök eszközként használták fel őt a Károlyi-hatalom megtörésére. A román diktátor, Nicolae Ceausescu ugyanis egyre tűrhetetlenebbnek tartotta a „konkurenciát” - pláne, hogy még magyar is volt... -, és amikor az 1977-es prágai Európa-bajnokságon lepontozták Nadia ugrását, példátlan intézkedésre ragadtatta magát. Bukarestből azonnal leparancsolta a versenypódiumról a válogatottat, és még aznap este különgéppel hozatta haza a küldöttséget a csehszlovák fővárosból. Az ügy folyományaként az edzőpáros tudta nélkül egyetlen éjszaka Onestiből Bukarestbe költöztették a válogatottat. A hercehurca még az istenadta tehetségű Comaneci karrierjének sem tett jót, a tinédzserkor megannyi nyűgével is bajlódó lány lassan elsüllyedni látszott a középszerbe. Károlyiék időközben Dévára „mentették át” magukat, és amikor mindenkinek egyértelművé vált, hogy a válogatott Bukarestbe telepítésének kísérlete rosszul sült el, a házaspár újra a topon találta magát. A montreali csapatból azonban már csak a kivételes adottságú és akaraterejű Nadiát sikerült kihúzniuk a mocsárból, a többiek kiöregedtek, meghíztak, eltűntek a reflektorfényből. Sok szempontból a csoda kategóriájába sorolható, hogy Montreal hőse ilyen körülmények között a gerendán és talajon szerzett két arannyal, illetve az egyéni összetett és a csapatverseny ezüstjével gyakorlatilag a csúcson fejezte be pályafutását az 1980-as moszkvai olimpián - még akkor is, ha a hivatalos búcsúra egy évvel később, a román hatalom kirakatrendezvényének szánt bukaresti universiadén került sor. A felnőttkorba való átmenet éveiben az állambiztonsági szervezetek által folyamatosan követett, a civil helyét hasztalan kereső, többek között a diktátorutód, Nicu Ceausescuval is „összehozott” ifjú hölgyet látunk. „Tudtam, hogy megfigyelnek, de sohasem gondoltam volna, hogy minden mozdulatomról jelentés született” - fogalmazott a tornász a róla született Nadia és a Securitate című, Stejarel Olaru román történész által jegyzett könyvben. Pedig így, utólag aligha volt ebben bármi meglepő. A román kommunista rezsimben ugyanis Comaneci életének egyenes vonalúnak, konformistának és előreláthatónak kellett volna lennie, a legszigorúbb ellenőrzés alatt zajlania, hiszen az ország emblematikus sportolójáról volt szó, akinek a pályafutásán túl is hirdetnie kellett a rendszer magasabbrendűségét. A „szekunak” és Nadia életének a felemás korlát rúdjaihoz hasonlatosan egymást nem keresztezve, de végig párhuzamosan kellett volna haladnia, amit a „szakemberek” elsősorban nem nyílt terrorral, hanem a szabadság illúziójának fenntartása mellett folyamatos befolyásolással igyekeztek elérni. Ezért is tekintette a hatalom a legszörnyűbb bűncselekménynek Nadia Magyarországra szökését 1989 novemberében - ahonnan nemsokára továbbment az Egyesült Államokba, ahol ma is él -, a bizonyára szélsőséges retorziókba torkolló vizsgálatot azonban szerencsére leállították az alig egy hónap múlva kitörő rendszerváltó események. Azt követően egy révbe jutott feleséget és családanyát láthattunk, aki a kétszeres olimpiai bajnok amerikai tornász, Bart Conner oldalán már csak a szé is hajlandó emlékezni. Amiből a HflüP** "PC persze bőven akadt. Nadia sohasem állt be a hajdani edzésmódszerek elítélésével vagy Károlyiék stílusával hátborzongatók kórusába, pedig biztosan lenne mit mesélnie. Legalábbis erre engednek következtetni a titkosszolgálati jegyzőkönyvek, amelyek száma Montrealt követően ugrott meg számottevően. Puskás és az Aranycsapat sikerei nyomán minden fiú futballozni akart a kor Magyarországán - meg hát amúgy is, hiszen a sport, illetve legnépszerűbb, különösebb eszköztár nélkül is űzhető ága a kitörés, az utazás, a jólét egyik kizárólagos útja volt. A hetvenes évek Romániájában a lakótelepek porolóállványain gyerekek ezrei próbálták utánozni Nadia Comaneci tévében látott mutatványait. „Nádiáztak.” így lett egy névből ige, a sportcselekvés egyik legnépszerűbb szinonimája. Bizonyára csak kevés hatvanéves mondhatja ezt el magáról.