Nemzeti Sport, 2022. január (120. évfolyam, 1-15. szám)

2022-01-02 / 1. szám

.•'­l­l­i i 2022. január 2., vasárnap SPORTMIX 131 az ismeretlenbe? vagány és tehetséges is vagy váció, hogy az új közegbe érkezve is le­­küzdi a nehézségeket, és törtet előre a céljaiért. A BÁTORSÁG NYERŐ Erre eklatáns példa a még mindig csak 21 esztendős Szoboszlai Dominik, aki 15 évesen került Salzburgba, igaz, az első esztendő, amelyet Ausztriában töltött, amolyan ismerkedési fázisnak számított, hiszen a szabályok szerint még egy évig nem igazolhatta le az osztrák szuperklub, ezért csak edzhetett ott. a bajnoki mér­kőzéseket előbb fél évig az MTK-ban ját­szotta, aztán visszaigazolt nevelőegye­sületébe, a Főnix-Gold FC-be, mielőtt végleg a Red Bull játékosa lett. Dominik a FourFourTwo magazinban megjelenő portréjában elmondta, tartott egy kicsit az utazástól, mivel angolul addig alig, né­metül meg egyáltalán nem beszélt A tettek viszont beszéltek helyette, a bemutatkozó edzésén nem fogadták ki­törő örömmel a csóró magyar srácot a régebb óta ott futballozó fiatalok, a salz­burgi csapatkapitány például egy egymás elleni párharc során olyan vehemensen ráncigálta, hogy letépte róla a megkülön­böztető mezt, majd erőfitogtatás gyanánt gúnyos mosollyal a kezébe is dobta. A magyar tehetség nem volt rest, a követke­ző ütközésnél úgy emelte a karját, hogy a csattanás véletlenül se neki fájjon, a csa­patkapitány már nem mosolygott annyi­ra, amikor az álla felszakadt, a szakmai stáb vezetője pedig konstatálta, hogy Do­­minik nem az ijedős fajtából való. „Dominik egészen kicsi kora óta tud­ta, hogy eljön a pillanat, amikor a csa­ládi háztól messze kell költöznie. Ezt fo­lyamatosan tudatosítottuk benne, így egyáltalán nem volt megszeppenve, hogy Salzburgban egyedül fog élni - mond­ta az FFT-nek anno édesapja, Szobosz­lai Zsolt. - Nem mondom, hogy az el­múlt évek során egyetlen nehéz pillanata és honvágya sem volt. Amikor akadt egy kisebb sérülése, elmondta néhányszor, hogy most jó lenne otthon lenni. Én min­dig adtam alternatívát neki és a többi já­tékosomnak is, akkor sem volt másként, azt mondtam, jól van, hazajöhetsz, aztán megpróbálunk majd valamit csinálni be­lőled itthon. Persze nem jött haza, kitar­tott az eredeti célja mellett. ” Az eredményt pedig látjuk, Dominik a Red Bull Salzburg fiókcsapatában, a másodosztályú Lieferingben tanulta a felnőttfutballt, aztán bemutatkozhatott a „nagycsapatban” és a magyar váloga­tottban is, jelenleg pedig a rendszeres Bajnokok Ligája-résztvevő RB Leipzig értékes tagja. Kiválóan beszél németül és angolul is, a legnagyobb sztároktól sem ijed meg, tökéletesen alkalmazko­dott ahhoz a közeghez, amelybe gye­rekként belecsöppent. VOLT ELŐNYE IS De nem csak a csapatsportágakban jel­lemző, hogy valaki nem a hazájában szeretne kiteljesedni. Úszóink közül so­kan azért (is) hajtanak az utánpótlás­versenyeken, edzéseken, hogy olyan időeredményeket ússzanak, amelyek segítségével bekerülnek egy amerikai egyetemre, és a magas szintű sportolás mellett értékes diplomát is szerezhet­nek. Magyarország háromszoros olim­piai bajnoka, Hosszú Katinka, megjár­ta az Egyesült Államokat, de ott részben megbicsaklott a karrierje. A magyar úszófenomén a 2008-as pekingi olim­pia után indult el a tengerentúlra, és eleinte olyan impulzusok érték, ame­lyeknek köszönhetően 2009-ben, a ró­mai világbajnokságon már aranyér­met szerzett. A világ egyik leghíresebb edzője, Dave Salo foglalkozott vele, azonban a munkakapcsolat egy idő után megváltozott, a tréner a 2012-es londoni olimpia előtt már szinte csak az amerikai versenyzőivel törődött, Hos­­­szú Katinka majdhogynem tréner nél­kül készült fel, és mindössze negyedik lett az angol fővárosban 400 vegyesen, így aztán gyorsan haza is tért, annyit azonban mindenképpen köszönhet az amerikai kalandnak, hogy vele tartott későbbi férje, Shane Tusup is, aki edző­je lett, és közösen aratták a legnagyobb sikereiket. A helyzet tehát egyáltalán nem egyértelmű, amikor azon morfondíroz­nak családok, tinédzser sportolók, hogy érdemes-e akár már a középiskola be­fejezése előtt külföldön szerencsét pró­bálni. Érdemesnek tűnik nagyon alaposan vizsgálódni előtte, feltérké­pezni a helyszínt, a későbbi társakat, az életkörülményeket, megismerni a szakmai stáb tagjait. És ha mindez megvan, még akkor sincs garancia a teljes lelki komfortra, mert a távol­lét, a honvágy addig ismeretlen gáta­kat állíthat. Az amerikai kalandhoz az úszás adja az alapot Kovács Ágnes és Czene Attila a pályafutá­­sa vége felé vágott bele az amerikai ka­landba, ám jó ideje az úszók már a kar­rierjük első felében is bátran vállalkoznak arra, hogy a tengerentúlon tanuljanak­­ és mellette ússzanak, hiszen az ösztön­díj feltétele az is, hogy az adott amerikai egyetemi úszócsapatot minél jobb helye­zéshez segítsék a felsőoktatási intézmé­nyek rangsorában. Ez az Egyesült Államokban kőkemény és nagy presztízzsel járó harcot jelent, az egyetemi úszóbajnokság gyakorta mi­ni-világbajnoksággal ér fel. Ezeken a versenyeken „kaptuk vissza" Hosszú Katinkát, de írhatnánk azt is, hogy ezeken a versenyeken lett Hosszú Katin­ka az az úszó, aki aztán éveken keresz­tül gyűjtötte az aranyérmeket­­ olimpi­án, világ- és Európa-bajnokságokon. A tengerentúlon megtanult pozitív élet­­szemlélet mellett klasszisunk esetében kellett a hatalmas fejlődéshez egy edző, nevezetesen Dave Salo, aki „életet lehelt” Hosszúba. Merthogy az amerikai egyete­mi úszósportra nem csak az a jellemző, hogy a vízben vannak klasszisok, van be­lőlük jócsj^n a part mentén is - Bohus Richárd világbajnoki bronzérmes úszón­kat például jó ideig az amerikai úszó­­fenomén, Michael Phelps mestere, Bob Bowman instruálta a medence széléről. Kettejük példája azt erősíti, hogy lehet pallérozódni kint is, és utána lehet foly­tatni a sportágat továbbra is magas szin­ten, ám jócskán vannak olyanok, akiknek az úszás tulajdonképpen csak eszköz ah­hoz, hogy elnyerjenek egy amerikai ösz­töndíjat, ehhez gyakorta már egy vi­lágversenyen való indulási jog is kiváló ajánlólevelet nyújt. K. E. Miután majdnem abbahagyta az úszást, Amerikában új inspirációt kapott Hosszú Katinka, majd egy hullámvölgy után háromszoros olimpiai bajnok lett FOTÓ: TUMBÁSZ HÉOI Máthét nem érdekelte a tanulás, de az angolórákon mindig odafigyelt Máthé Dominik szinte még gyerek, 19 éves volt, amikor 2019. január 17-én a magyar férfi kézilabda-válogatott­­ „zöldfülűjeként” hat gólt szerzett és három gólpasszt osz­tott ki a négyszeres olimpiai ezüstérmes, négyszeres világ­os Európa-bajnok svédek ellen a dán-német közös rende­zésű világbajnokságon. Habár balkezesként mindig kiváltságosnak érezte magát, kissrácként nem tartozott a legszorgalmasabb játékosok közé, sőt mondhatni, kicsit lusta is volt, szerencsére az akkor még a balatonfüredi utánpótlásban edzősködő Kár­páti Krisztiánnak sikerült elhitetnie vele, hogy munka és szorgalom nélkül képtelen lesz később kiteljesedni. Nemigen érdekelte az iskola, nem szeretett különösebben ta­nulni, az angolórákon viszont mindig odafigyelt, szívta magába a tudást, hiszen biztos volt benne, hogy előbb-utóbb külföldön folytatja - gyakorlatilag mindent a kézilabdázásra tett fel. Kevesen támogatták, hogy idegenlégiósnak álljon, a Bala­­ton-partiak nem is szerették volna elengedni, ám közben már olyan klubok jelentkeztek be érte, mint a Veszprém, amelyet nem szoktak kikosarazni. Máthé végül mégis ezt tette, s ugyan azt mondták róla, nem akar kilépni a kom­­fortzónájából, ezért nem írt alá a magyar rekordbajnokhoz, ő rácáfolt ezekre a véleményekre. Nem akart ugyanis egy európai topcsapatban a kispa­­don ücsörögni, ezért 2020 nyarán inkább a Bajnokok Li­­gája-résztvevő norvég Elverumba igazolt, amelyben hamar alapember lett, viszonylag gyorsan felvette a skandináv életritmust, megszokta a mindennapos erőnléti edzéseket, megtanult védekezni és az egy az egy elleni párharcokat bátran elvállalni. Azóta nemcsak a pályán, hanem a ka­mera előtt sem szeppen meg, bátran nyilatkozik angolul. Az immár 22 esztendős, stabil válogatott Máthé Domini­­kot a veszprémiek után a szegediek is haza akarták csá­bítani, ám ő ellenállt nekik, amíg gyerekkori álma be nem teljesült: 2021 júniusában két évre szóló szerződést írt alá a sztárokból álló francia PSG-vel, amelyhez idén nyáron csatlakozik az elverumiaktól. Az ő példája is igazolja, hogy fiataljaink külföldön is meg­állják a helyüket, ha tudatosan építik a karrierjüket, jól be­szélnek angolul és igazán elszántak, kitartóak. w. P.

Next