Nemzeti Sport, 2022. április (120. évfolyam, 89-102. szám)

2022-04-01 / 89. szám

KATAR! REVÜ ALIG VÁROM MÁR A VB-SORSOLÁST. Ál­­ maim netovábbja, hogy olyan esztrádműsor­­ral tarkított show-t nézzek, amelynek kö­szönhetően öt perc helyett nagyjából egy órán át nézzük, ahogy a „szünetekben” volt futballisták szerencsétlenkednek műanyag golyókkal. Persze itt is fontos a koncentráció, az Európai Labdarúgó-szövetség tavaly a BL esetében bizonyította, még egy sorsolást is el lehet szúrni. Valamelyest komolyra fordítva a szót, az ilyen táncos-zenés izék tulajdonképpen lé­nyegtelenek, az már inkább furcsa, a sorsolást úgy bonyolítják le, hogy három csapat kilétét nem ismerjük, amit tudjunk be a koronavírus­nak, a háborúnak, azt meg hogy télen rendezik a tornát Katarban... Nos, fogalmazzunk úgy, hogy az eredményes sportdiplomáciának. Vérzik is kicsit a szívem, hogy a 2010-ben a rendezésről szavazó FIFA-vezetők túlnyomó része nem lehet ott Dohában, hiszen a hu­szonnégy tiszteletre méltó tagból (akik közül kettő már a szavazásig sem jutott el eltiltás miatt) már csak egy dolgozik a szervezetnél, a még élők egy ré­szének pedig vél­hetően már az is elég, hogy sza­badlábon van és olyan országban, amelynek nincs kiadatási egyez­ménye az Egye­sült Államokkal. Szóval miközben a régi „nagyokat” sirat­juk, azért próbáljuk átállítani az agyunkat arra, hogy kerthelyiségek helyett az idén éle­tünkben először akár karácsonyi vásárokban is nézhetünk vb-meccseket, a virgács meg vi­deóbíró alakú lehet, és azzal is meg kell ba­rátkoznunk, hogy ebben a formában utoljá­ra rendeznek ilyen világbajnokságot. Ebből a szempontból becsüljük meg tehát a pénteki sorsolást és a közelgő tornát is. Az utazás szempontjából roppant nézőba­rátnak tűnő 2026-os amerikai-kanadai-me­­xikói hármas rendezésű világbajnokságon ugyanis már negyvennyolc csapat lesz, ame­lyeket hármas csoportokba rendeznek, mivel a bővítés inkább népességi, mintsem szakmai alapon történik, megint legfeljebb a bevétel nő és nem a színvonal, de ez igazából mindig csak másodlagosnak tűnik. Egyébként is, melyik a jobb? Fia valamiből (például meccsből) keve­sebb van, de szórakoztatóbb, vagy több, ám kevésbé izgalmas. Egyszerű a válasz, nem? Egyébként meg tudják, mit is jelent(het) még az, hogy legközelebb nem harminckettő, hanem negyvennyolc csapatot kell csopor­tokba rendezni? Talán be lehet nyomni valahová még egy fellépőt. TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A FÉRFI KÉZILABDA BL-NEGYEDDÖNTŐBE JUTÁSÁÉRT VÍVOT FLENSBURG-SZEGED (2B-21) PÁRHARC ELSŐ MÉRKŐZÉSÉRŐL. AZ INTERNETES PLATFORMUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉ­NYEKBŐL IDÉZÜNK. FCMajmedence „Totál káosz van most Sze­geden. Az eddigi meccseket is figyelembe véve elképzelhetetlen, hogy egy hét alatt megtálto­sodnak és igazi csapatként funkcionálnak. Vala­mi nagyon nem oké fejben. Ennél sokkal többet tudnak. Gondolom, egy ilyen szintű klubnak van mentáltrénere, de ebben az esetben sürgősen le kellene cserélni.” Severne „Az utolsó időkérés: összevissza be­szél mindenki, senki sem tudja, mit kell csinálni, nem csoda, hogy tizenhat másodperc alatt még lövésig sem jutnak el.” Nagyburgund­i „Szembetűnő volt Bánhidi hi­ánya." Orcsik4: „Mi ez a nagy pesszimizmus? Min­denki mondja a magáét, ugyanakkor alig néhá­­nyan bíznak a csapatban. Nem kellene így len­nie. Egy hét múlva meglátjuk, hogyan alakul. Én bízom a fiúkban, lesz annyi spiritusz, hogy meg­oldják a feladatot. Hajrá, Pick Szeged!” 2011. április L, péntek Barcelonai töltött káposzta AZ ÚJRAKEZDETT KAPCSOLATOKRÓL azt mond­ják, felmelegítve csak a töltött káposzta jó. Bár nem vagyok párkapcsolati szakértő, de a töltött káposztát történetesen többnaposan is szeretem, abban pe­dig biztos vagyok, hogy ez a mondás általánosság­ban igaz, a különleges esetekben nem feltétlenül. És ez ugyanúgy áll a futball világára, ahol ritkán sül el szerencsésen, ha egy korábbi sztár visszatér régi sikerei színhelyére. Azonban a Barcelona és Lionel Messi „kapcsolata” messze nem átlagos, mindkét fél rengeteget köszönhet a másiknak, és sokáig elkép­zelhetetlen volt, hogy az egyik a másik nélkül tudna létezni. Aztán az élet másképp alakult. Egy évvel ezelőtt, tavaly áprilisban „Megfáradt há­zasság” címmel írtam ezeken a hasábokon, a gondo­latmenet lényege nagyjából annyi volt, hogy hosszú távon Messi és a Barcelona is azzal jár a legjobban, ha a nyártól külön utakon folytatják. Nem sokkal később kényszerből, de „kimondták a válást", az ar­gentin klasszis anyagi okokból a Paris Saint-Ger­­mainhez igazolt. Ám egyelőre mindkét fél szenved a másik nélkül. Azt továbbra is tartom, hogy a Bar­celona hosszú távon azzal jár jobban, ha minél ha­marabb új csapatot épít a fiatalok köré (ahogy ennek már látni is a nyomait), ettől függetlenül most még nyilvánvalóan sokszor érezhető egy Messihez ha­sonló klasszis hiánya. Még akkor is, ha például Ped­­riben óriási lehetőség rejlik. De visszatérve Messi­­re: nem hiszem, hogy sokan gondolták volna tavaly nyáron, hogy a különválást a játékos sínyli meg job­ban. És ezen a tényen az sem változtat, hogy kisebb közfelháborodásra megkapta a hetedik Aranylabdá­ját. Ki ne emlékezne, nemrég mennyire csalódottan ballagott le a Santiago Bernabéu Stadion gyepéről, miután a madridiak kiejtették a PSG-t a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében. Megkockáztatom, nem sokan nézték volna épelméjűnek azt, aki tavaly jú­liusban azzal hozakodott volna elő, hogy a Barcelo­na a Bajnokok Ligája csoportkörét sem éli túl, a még jobban megerősített párizsi sztárcsapat pedig már a nyolcaddöntőben elvérzik. 1,,­ Csakhogy a Real Madrid Karim Benzema mes­terhármasával kétgólos hátrányból felállva fordítot­­ta meg a PSG elleni párharcot, búcsúztatva ezzel a franciákat az idény egyik legemlékezetesebb ös­­­szecsapásán. Azt csak halkan tenném hozzá, hogy ha az első, franciaországi mérkőzésen a hétszeres aranylabdás sztár nem ront büntetőt, talán az egész párharc másképp alakul. Ám ennek valószínűleg így kellett történnie. A madridiak sokkal jobban akarták a sikert, és Messi sem volt annyira motivált, mint fénykorában. De most nem ez a lényeg. A meccs után rengetegen élcelődtek az argen­tin sztáron, aki nem titkoltan azzal a céllal iga­zolt Párizsba, hogy Neymarral és Kylian Mbappé­­val az oldalán ötödször is magasba emelhesse a BL-serleget. Bármilyen hihetetlen, legutóbb hét éve, 2015-ben nyerte meg a sorozatot, és ki tud­ja, valaha lesz-e még erre lehetősége. A legutóbbi kiesés után hajdani csapattársa, a jelenleg a Bar­celonát irányító Xavi is próbált lelket önteni bele, mondván, az ilyesmi megesik a BL-ben, ahol ke­gyetlenül megbüntetik, ha egy csapat visszavesz a tempóból. Ez azonban aligha vigasztalja a 35. szü­letésnapját június 24-én betöltő argentin futbal­listát. Azt pedig csak zárójelben jegyezném meg, hogy Luka Modric szeptemberben lesz 37 éves, márpedig láthattuk, ezen a szinten melyikük tu­dott többet hozzátenni csapata játékához. Amiben bizonyára közrejátszott, hogy a horvát nagyon jól érzi magát Madridban. W Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy Lionel Messinek a téli katari világbajnokság lesz az utolsó esély, hogy igazán nagyot alkosson. Utána klubszinten lehet még egy, legfeljebb két jó idénye. A kérdés csak az, hogy hol. Nagyjából három forgatókönyvet tudok elképzelni. Ez persze semmit sem von le Messi érdemeiből, amiként az is világos, hogy ötven-száz év múlva is a legnagyobbak egyikeként emlegetik.Legfeljebb hozzáteszik, hogy az ő képességeivel talán több­ször is csúcsra érhetett volna a BL-ben (és a világ­­bajnokságon). És ebben van is igazság. Ahogy ab­ban is, hogy pályafutása után valamilyen formában szinte biztosan visszatér a Barcelonához. Mert hi­ába ért véget a „házasság”, még mindig­ ezer szállal kötődik a katalán egyesülethez. Ahogy a helyi ki­adású Sport is írta, továbbra is az az otthona, ren­geteg barátja van a klubnál, m míg Franciaországban, végső soron ő is csak egy idegen, légiós, zsoldos - nevesük bárhogy, a lényeg ugyanaz. Szusza Fe­­renc mondta anno, őt minden a Megyeri úthoz köti - nos, hasonlóképpen érezhet Messi a Camp Nou­­val. De az szinte biztos, hogy a Parc des Princest látva nem dobban meg úgy a szíve, mint amikor a Barcelona stadionjában jár. Persze korábban rend­re beszélt arról, hogy nagyszerűen érzi magát Pá­rizsban, és a családja is beilleszkedett, de inkább annak higgyünk, amit a pályán látunk tőle. Márpe­dig szemlátomást nem élvezi úgy a játékot a PSG- ben, mint korábban, és talán néha az is eszébe jut, hogy mire lenne képes a Barca fiataljaival, Pedrivel, Gavival vagy Nicóval. Spanyol sajtóhírek szerint Messi egyre jobban visszavágyik, amihez nyilván az is hozzájárul, hogy a PSG drukkerei kifütyülték őt a Real Madrid elleni kínos kiesést követően. Korábban arról írtak a spa­nyol lapok, hogy édesapja, Jorge Messi - aki egyben az ügynöke - felvette a kapcsolatot Joan Laportával, a Barcelona elnökével. A klub elöljárója azonban ké­sőbb cáfolta ezt. Laporta hangsúlyozta, Messi vis­­­szatérése­ szóba sem került, és már a jövő csapatát építik, amelyben neki már nincs helye. Talán tény­leg így van, és hosszú távon ez lenne a logikus, de láttunk már néhány váratlan fordulatot a futball vi­lágában. Én azon sem lepődnék meg, ha néhány hét vagy néhány hónap múlva bejelentenék, hogy Mes­si mégis visszatér, de az biztos, hogy amíg nem vo­nul vissza, állandó téma lesz, hogy látjuk-e még őt a Barcelona mezében futballozni. Abban a gránát­­vörös-kék dresszben, amely szinte hozzánőtt, és­­ amellyel sokan a mai napig azonosítják. Tény, nem lenne egyszerű őt visszaszerezni. Még ha az anyagi nehézségeket meg is oldaná valahogy a Barcelona vezérkara, akkor is nehéz elképzelni, hogy a PSG főnökei elengedik. A híresztelések sze­rint Kylian Mbappé nyáron a Real Madridhoz igazol, márpedig a franciáknak hatalmas presztízsveszte­ség lenne, ha egyszerre két világsztárt is elveszíte­nének. Az megint más kérdés, hogy érdemes len­­ne-e marasztalni egy önmagához képest rendkívül gyengén futballozó csatárt, aki nem érzi jól magát a csapatban, és a párizsi drukkerek körében sem ör­vend túl nagy népszerűségnek. De ez legyen a PSG vezetőségének problémája. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy Lionel Messinek a téli katari világbajnokság lesz az utol­só esély, hogy igazán nagyot alkosson. Utána klub­szinten lehet még egy, legfeljebb két jó idénye. A kérdés csak az, hogy hol. Nagyjából három forgató­­könyvet tudok elképzelni. Az egyik, hogy enged David Beckham csábítá­sának, és az észak-amerikai profi ligában (MLS) szereplő Inter Miamihoz igazol. Itt lenne rajta a legkisebb a teher, felszabadultan, nyugodtan fut­ballozhatna, és valószínűleg a családja is jól érezné magát Floridában. Szakmailag viszont nem biztos, hogy ez a legvonzóbb lehetőség. Maradhat Párizs­ban is, és ha netán az ő vezérletével végre BL-t nyerne a csapat, bizonyíthatná kritikusainak, hogy nem csak Barcelonában volt képes kiugró teljesít­ményre. Ugyanakkor itt a legnagyobb a bukás le­hetősége, és ami talán ennél is fontosabb, hogy ha tényleg nem érzi jól magát Franciaországban, nem sok értelme van a maradásának. És persze ott a Barcelona. Bármit mondott is Joan Lapor­ta, meggyőződésem, a klub ajtaja legalább résnyi­­re mindig nyitva lesz az argentin klubikon előtt. A kérdés, hogy belép-e rajta, és mikor. Fia el tud­ja fogadni, hogy már nem köré épül a csapat, és időnként epizódszerep jutna neki, szerintem az ő szempontjából a visszatérés lenne a legjobb vá­lasztás. Ami a Barcelona jövőjét illeti, már nem biz­tos. Ugyanakkor - és ne zárjuk ki ennek a lehetősé­gét - játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha Messi Argentínával megnyerné a világbajnokságot, majd a néhány hónappal ezelőtt még sokak által évekre leírt Barcelonával ismét a csúcsra érne a BL-ben. Utána még mindig elmehet Miamiba. Ebből ő és a két klub is rengeteget profitálhat. Én a helyében ebben a forgatókönyvben reménykednék - méltó lezárása lehetne lassan véget érő pályafutásának.

Next