Nemzeti Sport, 2022. április (120. évfolyam, 103-116. szám)
2022-04-16 / 103. szám
2 I LABDARÚGÁS 1. április 16., szombat a válogatott új korelnöke SZÜLETET: 1933. augusztus 17., Budapest 8PORTUGÁL labdarúgás.......... POSZTJA: csatár VÁLOGATOTT8ÄC: I/O (1962) KLUBJAI: Esztergomi Vasas (1954- 1955), Dorog (1955), Vörös Lobogó/MTK (1956-1965), DVSC (1967) LEGNAGYOBB SIKEREI: KEK-döntős (1964), KK-győztes (1963), magyar bajnok (1958) Hogy van? Most, hogy kérdezi, nem a legjobban. Meg-megszédülök, a vérnyomásom és a pulzusom néha nincsen rendben, de az orvos azt mondta, az én koromban már kockázatos a szívműtét. Végre megtudtam az igazat. És időnként sajog a derekam, elmozdult az egyik csigolyám, ha fáj, felveszem a fűzőt - a melltartót nem, azt ne is kérdezze. Még a válogatott kerettel edzettünk a Népligetben az Építők-pályán, felugrottam ollózni, majd egy fűcsomóra esve elcsúszott az egyik csigolyám, így is esztergál? Nem, nyolcvanhét éves koromban, ötvenöt esztendő után abbahagytam. De most, hogy megkért, lekászálódtam a Kőris utcai műhelybe. Csak azt ne mondja, nehéz volt a választás a futball és az esztergályos szakma között. Könnyű volt, ugyanis amikor elhatároztam, hogy esztergályos leszek, szó sem volt labdarúgásról. Huszonegy évesen lett belőlem futballista. Nem azt akarja mondani, hogy addig labdába sem rúgott? A Keresztúri úton laktunk, kiléptem a konyhából, és már a Rákosi Vasutas pályáján voltam, éjjel-nappal fociztunk. De különösebben nem kötött le. Kis tökmag voltam, jól ment a játék. Ugyanakkor jól is tanultam, leérettségiztem, jól akartam keresni. Hallottam, hogy a sztahanovista munkásokat megfizetik. Két év alatt esztergályos szakmát tanultam, elmentem a BHG-ba a Fehérvári útra, jobban kerestem, mint a vasutas apám. Jó anyám nem is hitte el, érdeklődött utánam, a gyárban mondták neki, az első három között vagyok a melóban, ezért magas a bérem. Aztán behívtak katonának Esztergomba, ott kerültem ismét a labda közelébe. Rögtön kiszúrták a tehetségét? Viccel? Elkezdődött a hadseregbajnokság, az Esztergomi Vasas pályáján játszottunk, ez 1955-ben volt. Nem akartak betenni, pedig én tudtam, jobb vagyok náluk. Aztán egyszer mondták, na, álljak be a bal szélre - mondván, ott nem tudok ártani -, utána már hívtak játszani. A seregben írnok lettem, gyöngyéletem volt. Leigazoltak az esztergomiak az NB II-be, kiszúrt a Dorog, huszonegy évesen átmentem, ott is a bal szélre fértem be Ilku István, Buzánszky Jenő, Ilku Péter, Monostori Tivadar, Varga János, Prohászka János, Pálmai Sándor mellé. Nem volt gyenge az 1955-ben bajnoki ötödik együttes: a Honvéd, a Vörös Lobogó, a Kinizsi és a Vasas mögött futott be. Nem érezte jól magát, hogy eljött Dorogról? Világéletemben budapesti voltam. Az volt a kérésem, hogy egy napot tölthessek a fővárosban. Erre azt mondták a vezetők, nem venné ki jól magát, hogy amíg Buzánszky meg a többiek lejárnak a tornába, én Pesten flangálok. Azt mondtam, nem maradok, kérdezték, hová megyek, jutó futballistákat A mi időnkben kisebb volt a terhelés, hétfőn fürdőbe mentünk, kedden elméleti, taktikai foglalta volt, szerdán edzőnk, azon szőrt néha kellett harapni, ne szorítsanak ki a kezdőből, vagy hogy éppen bekerüljek. Csütörtökön megint fürdő, pénteken egy nem túl megterhelő tuning, mert szombaton vagy nem azt jelentette, hogy leittuk magunkat a sár azt válaszoltam, az MTK-ba. Kinevettek, hogy Sándor Károly, Hidegkúti Nándor, Palotás Péter, Molnár János, Kárász Endre vagy Bukovi Gábor mellé? Mondtam, igen. Szerencse is kellett, hogy a Hungária körútra kerültem, de megragadtam. A bal szélre került? Eleinte igen, és sokszor csak a fakóba. Gondolom, ballábas volt. Mindkét lábbal jól ment, később belső csatárt játszottam. A Rákosi Vasutas pályája volt az akadémiám, kétlábas lettem. Eperjesen 1956 augusztusában gólt szerzett a négy kettőre megnyert Vörös Lobogó-Tatran Presov mérkőzésen, a kettő kettőre végződő szeptemberi Honvéd-Vörös Lobogón három tizenegyest is adott a játékvezető, ön nem szerzett gólt De tapasztalatot igen! Azt hiszem, ez volt az a meccs, amely után Hidegkúti Nándi leszúrt, mert megjegyeztem, a pályán belülről nézve is szemet gyönyörködtetően játszanak Palotás Péterrel meg Sándor Csikarral. Mondta is: „Lacika, elmész te a...” A csatársorunk úgy állt fel: Sándor, Palotás, Hidegkúti, Bödör Szimcsák István. Mondjuk, a kispestieké sem volt gyenge: Budai II László, Kocsis Sanyi, Machos Feri, Puskás Öcsi, Czibor Zoli. Szóval, Nándi leszúrt, hogy lejsztolás helyett inkább nézem őket... Palotás pedig mindig mondogatta: „Lacika, nem kell nagy gólt lőni, elég a zokni mellett berúgni.” Mindenki Lacikának hívott. Kikkel volt jóban a kék-fehér csapatból? Sipos Ferivel, a Tüdővel és Parókával, Nagy Pistával. Sipos a gyerekem keresztapja, hármasban sokat fröccsöztünk - na nem a gyerekkel, hanem Ferivel és Pistával. Gyakran hallani az idősebb labdarúgóktól, kédvelték a fröccsöt,amai sportszerű életmód nemigen képzelhető el alkohollal... Nézze, manapság sokkal gyorsabb a játék, fizikailag kizsigereli a futballistákat. A mi időnkben kisebb volt a terhelés: hétfőn fürdőbe mentünk, kedden elméleti, taktikai foglalkozás volt, szerdán edzőmeccs, azon azért néha kellett harapni, ne szorítsanak ki a kezdőből, vagy hogy éppen bekerüljek. Csütörtökön megint fürdő, pénteken egy nem túl megterhelő tréning, mert szombaton vagy vasárnap jött a mérkőzés. És a fröccsözés nem azt jelentette, hogy leittuk magunkat a sárga földig. Csikarral nem volt jóban? Magányos farkas volt, a drukkerek imádták a játékát, mi nem mindig, mert néha csak örökölni lehetett tőle a labdát... Ettől függetlenül zseniális futballista volt. Ő nem kedvelte a fröccsöt, inkább presszókba járt kártyázni, no meg lóverseny- THURY GÁBOR . Szinte hihetetlen, hogy csak 21 évesen kezdett versenyszerűen futballozni. Bajnok lett az MITK-val, KK-győztes, játszott KEK-döntőben. Nemcsak a labdarúgáshoz értett, megfogta a munka végét, kétszeres aranykoszorús esztergályos mester. A Raduly József halála után a legidősebb magyar válogatott labdarúgóval, a 88 éves Bödör Lászlóval beszélgettünk. A csatárnak a klubja volt a mindene, ha kellett, az WITH kapujába is beállt 88 éves BODOR LÁSZLÓ csatár 1933. augusztus 17.,^ Budapest 1/q ' | Válogatottság/gól—“ Az MTK csatára az Egyiptom-Magyarország (0:2) mérkőzésen lépett pályára 83 éves . június 29., Kunmadaras GELEI JÓZSEF kapus A Tatabánya (1662-1967) kapusa II alkalommal védett a legjobbak között iS-grafika: Kristó Péter 88 Éves f t VASAS MIHÁLY csatárfi Salgótarján (1953-1961) játékosaként a Magyarország-Jugoszlávia (2:0) és a Románia-Magyarország (1:2) mérkőzésen is gólt szerzett 1938. október 9., Budapest Az FTC (1957-1972) olimpiai (1960) és Eb-bronzérmes (1964) csatára válogatottsági rekorder a nagy öregek között TÍZEM A NAGY ÖREGEK KÖZÜL PAL II TIBOR csatár 1935. szeptember 15.,^~1964 Budapest Az olimpiai bronzérmes (1960) csepeli csatár az 1959-es Magyarország- Jugoszlávia (4-0) találkozón gólt lőtt, az 1964-es Svájc-Magyarország (0:2) meccsen már a Vasas futballistájaként becserélték 1939. június 13., Győr A nemzeti együttesben a Vasas (1959-1964) és az I. Dózsa (1965-1974) kapusaként jutott szóhoz 86 éves RÁKOSI GYULA csatár 82 éves SZENTMIHÁLYI ANTAL kapus 82 éves 1939. december 12., Magyarlak 84 éves xW? csatár 1937. június 26., Az olimpiai bronzérmes (1960) pécsi csatár az 1960-as Magyarország-Anglia (2:0) mérkőzésen lépett pályára A Vasas jobbszélsője a legjobbak között egyetlen gólját 1966-ban Hollandia ellen (2:2) szerezte MOLNÁR DEZSŐ jobbszélső 1966-1967 84 éves TÓTH LÁSZLÓ kapus 1964 1938. március 6., Győr A Győri ETO (1959-1968) kapusa háromszor kapott lehetőséget: Svájc-Magyarország (0:2), Magyarország-Csehszlovákia (2:2), Magyarország-Jugoszlávia (2:1), utóbbi kettőn csereként FISTER FERENC W csatár A Vasas (1063-1969) támadójaként a magyar-osztrák vb-selejtezőn (3:0) lépett pályára 82 éves 1940. február 23., Székesfehérvár 1965 :S> 1933. szeptember 14., Békéscsaba DUNAI JÁNOS Gara 1/0