Nemzeti Sport, 2022. október (120. évfolyam, 267-281. szám)

2022-10-01 / 267. szám

<7T 022. Oktober L, szombat sadalmi kapcsolódást kínál, amelyet az ön­­kormányzat nem tud überelni. Ha egy sört kibonthatnak, egy zacskó szotyit elköpköd­hetnek az emberek a pálya szélén, miközben játszik az unoka vagy a szomszéd Sanyika, közös élményt jelent." Helyi futballszentek nélkül persze nem működik a csapatszervezés, és hogy a jég hátán - vagy inkább a kő mögött - is megél még a borsodnádasdi utánpótlás, az elsősorban Tankó Roland egyesületi elnöknek és Porubszki Péter edzőnek, ál­talános iskolai tanítónak, illetve kollégái­nak köszönhető. Elárulhatjuk, a csapatát féltő tréner keresett meg minket a Hát­só füves oldalán megadott emailcímen, ecsetelve a borsodnádasdi futball furcsa nehézségeit, egyúttal tanácsot, segítsé­get kérve. Amikor a település központjá­ban kialakított sportparknál személye­sen találkozunk, a korábban leírtakhoz hozzáteszi: azért is fájó látni a kialakult helyzetet, mert idén nyárig a BLASE a nyugat-borsodi rész egyetlen kis egye­sülete volt, amely a felnőtt­ mellett hét utánpótláscsapatot is működtetni tudott. A fáradhatatlan edző kivételes pedagó­giai érzékéről már a helybeliek mesél­nek, vonzza a futballozni vágyó fiatalokat mint mágnes a meddőhányóba süllyedt vasdarabot Egy alkalommal szövetségi ellenőrök figyelték az edzését és megrö­könyödve tapasztalták, hogy két gyerek­játékos a menetrend szerinti buszt lekés­ve a hét kilométerre fekvő Arlóról gyalog érkezett a nádasdi pályához. Az önkormányzat évi egymillió fo­rintos költségvetési támogatása és a ta­­oforrások mellett a galvanizáló üzemet Villám sújtotta középpályás A borsodnádasdiak közül a tragikus sorsú Szucsányi András vitte a legtöbbre: az 1941. február 27-én szüle­tett középpályás húszévesen lett l­ NB I-es játékos az Ózdi Kohász színeiben, 1962 és 1968 között a Diósgyőrben, az 1969-1970-es idényben az MTK-ban szerepelt. Élete tragikus véget ért, az MTK dunavarsányi edzőtáborában 1970. augusztus 21-én, enyhén felhős időben medicin­­labdás gyakorlat közben villám csapott belé. Az ütés a tartóján érte, de még az egyik cipőjét is szétroncsolta, azonnal szörnyethalt. Özvegye ma is a borsodi telepü­lésen él. működtető, raliversenyző Nedecki Lász­ló magánszponzorációja adja az egyesü­let anyagi alapját A szervezőmunka és az adminisztráció pedig a borsodnádas­di futball ügye iránt elkötelezett elnök terepe, a rendőr alezredesként dolgo­zó Tankó Roland második térdsérülésé­ig maga is aktívan futballozott Tagja volt 2012-ben a kisebb utazási távolságok mi­att a szomszédos Heves megye II. osztá­lyába „átjátszó” bajnokcsapatnak, a ta­valyi Borsod-Abaúj-Zemplén megyei II. osztály megnyerését a Varbói Bányász elleni gy­őztes meccs utáni mámoros ün­neplést viszont már vezetőként élte meg. A fényes nap legkedvesebb mozzanata­ként említi, hogy volt olyan serdülő korú játékos, aki odalépett a felnőttcsapat tag­jaihoz, és emlékül közös fényképet kért a bajnokoktól. Erre a fiúcskának jövő tavasszal bizto­san nem lesz módja, de a borsodnádasdi elszántságot látva a felnőttfutball helyze­te mégsem reménytelen: az itteniek min­den követ megmozgatnának azért, hogy újra legyen csapat És szerencsére minden követ nem is kell - csak azt a kettőt A használaton kívüli kommentátorfülkéből valamikor a helyi televízió alkalmazottja közvetítette a meccset Zimmermann Tivadarné, Sári néni a helyi szertáros Kormos Krisztián polgármester (balra) ás Tankó Roland egyesületi elnök egyelőre hiába keresi a megoldást lABDAWIgftS 13 I SAJTI Viktor az MLSZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei igazgatója AMIÓTA A PROBLÉMÁS HELYZET KIALA­KULT Borsodnádasdon, heti kapcsolatban áll­tam Tankó Rolanddal, a helyi sportegyesület elnökével, és igyekeztünk a szabályok adta le­hetőségek szerint segítséget nyújtani. A megyei igazgatóság rugalmasan kezelte, hogy a felnőtt­csapat a tavasszal kénytelen volt Ózdon játsza­ni a hazai mérkőzéseit, az U14-es és az U16-os korosztály pedig most is Borsodszentgyörgyön fogadja ellenfeleit. Felajánlottam, hogy ha szük­séges, közvetítek is a helyi vita szereplői között, de sajnos nem ezen múlott, összetett a problé­ma. Nemcsak az önkormányzat és az utat blok­koló cég között kell egyezséget találni, hanem a feszültség okaként megjelölt másik vállalkozóval is dűlőre kell jutni. Valójában az MLSZ ebben a történetben kívülálló, mi is sajnálattal figyeltük az események alakulását. Tény, hogy a pályán most nem lehet mérkőzést rendezni, hiszen nem tudja megközelíteni sem­­ ellenfél csapatbusza, sem mentőautó, sem tűzol­tó, márpedig az ember­élet védelme mindennél fontosabb. A bor­­­­sodnádasdi el­ázzal búcsúztam legutóbbi beszélge­tésünk vé­gén, hogy ha megoldódik a helyzet, várjuk Történetek a mezítlábas csapattól a megkergetett bíróig Nyolcszemélyes szánkó, megsárgult játékvezetői igazolvány a harmincas évekből, az 1943- 1944-ben Észak-Magyarország amatőr bajnoki címét elnyerő BLASE aranycsapatának tabló­ja - efféle lenyűgöző sportkincsek gazdagítják Sági Tibor gyűjtőmunkájának köszönhetően Borsodnádasd helytörténeti kiállítását, amelynek tematikus sportsarka méltó emléket állít a település gazdag sportmúltjának. Az alábbiakban a település 112 éves futballtörténetének epizódjaiból elevenítünk fel néhányat az eredeti források segítségével. „1916. február 12-én Ollik Gyula gyári munkás vezetésével megalakult telepü­lésünk első sportegyesülete, a Nádasdi Sport Club, amely a »mezítlábas« lab­darúgó csapatot foglalta magába. [...] A település ifjúságának nagy részét ma­gához gyűjtő egylet sportpályája a mai Alsó-tó helyén volt. [_] Amikor a pálya területét más célra igénybe vették, a községi füves és buckás területet kiir­tották, kiegyengették, ahol kellett, fel­­töltötték, és valóban két kezük munkájával állítottak hajlékot a sportnak. Az új sporttelep meg­építése után, 1927-ben alakult meg a Borsodnádasdi Lemezgyári Alkalmazottak Sport Egylete, a legendás BLASE.” Részlet Sági Tibor Üdvözlet Borsodnádasdról című helytörténeti könyvéből „Hírt adott a Magyar Élet arról, hogy Borsodnádasdon, az úgynevezett Kácsik-völgyben Észak­­magyarország egyik legszebb és legkorszerűbb sporttelepét építik meg. Most néhány héttel a bajnokságok megkezdése ellőtt megdöbbenve értesültünk, hogy a BLASE pályáját illetően a legnagyobb kétségek között lebeg. Ugyanis újabban olyan tervek kerültek szóba, hogy a sport­teret nem a Kácsik-völgyben, hanem a községi réten építik fel. A réten való építkezés viszont egyet jelentene a lemezgyári alkalmazottak szépen megindult sportéletének teljes felszámo­lásával. Az újabban kiszemelt területnek igen nagy a lejtése s a lemezgyárból naponta kikerü­lő salakkal történő feltöltés esztendőket venne igénybe, míg a Kácsik-völgyben a természeti adottságokat is figyelembe véve, akár egy hónap alatt elkészülhetne a BLASE új otthona. [...] Az egyetemes magyar sport fájlalná, ha ezt a rokonszenves, sportszerű gondolkozású, úri lég­körű, keresztény egyesületet, mely előtt az NB III kapuja is megnyílhatna, hosszasan nélkü­lözné, vagy teljesen elveszítené.” Magyar Élet, 1946. július 24. „A Nemzeti Sport Bizottság pénteki ülésén felállt Ábrai Zsigmond, a Játékvezetők Testületének illusztris elnöke és bejelentette, hogy az elmúlt napokban a játékvezetőket ismét példátlanul sú­lyos inzultusok érték. Borsodnádasdon az Ózdi VTK és a helyi csapat mérkőzésén Juhász István bíró l1-est ítélt a borsodnádasdiak ellen. Erre a közönség beindult, a játékvezető a közönség üt­legeléseitől kísérve az öltözőbe menekült és magára zárta az ajtót. Negyedórát tartózkodhatott az öltözőben, amikor a mindenre elszánt futballdukkerek szétbontották az öltüzó tetőzetét, úgy hatoltak be a bíróhoz és súlyosan inzultálták. A játékvezető futballdresszben, polgári ruháit ott­hagyva menekült a vasútra." Kis Újság, 1947. december 21. „A magyar labdarúgók világra szóló londoni győzelmére sportműszakot kezdeményeztek a Bor­sodnádasdi Lemezgyár dolgozói. A hengerüzem valamennyi DISZ-brigádja magasan túlszárnyalta tervelőirányzatát. Kelemen Miklós 141.1 %-ot, Kurtán Ignác sztahanovista hengerész 138.5 %-ot ért el. Érsek Károly simító ifjúmunkás 131.2 százalékra teljesítette napi tervét A kikészítőben Kor­mos Géza lemeznyíró brigádja 152, Lackó László brigádja 185%-os teljesítménnyel köszöntötte a magyar labdarúgó-válogatottat.” Észak-Magyarország, 1953. november 28. „A völgyben lévő falut és a hegyek közt található futballpályát összekötő, néhány kilométernyi - kátyúktól barázdált - földutat járva, nem is gondolná az ember, hogy a Borsodnádasdi Egyesü­let már 1910-ben megalakult. A labdarúgás helyi hőskora a negyvenes, ötvenes évekre esik. [...] »A faluban is van egy focipálya, csak az a baj, hogy salakos - világosít fel Magács Zoltán, a helyi Önkormányzat tagja. - Itt minden a Borsodnádasdi Lemezárugyárra épült, még a sportpálya is a gyártelep mellé került, és nem a házak közé. Lényegében ez az első olyan év, amikor - a több mint kétezer fát foglalkoztató gyár felszámolásával - teljesen az önkormányzat nyakába szakad­tak a gondok. Ez egy négyezer lelkes község, amelyben több mint nyolcszázan munkanélküliek, ráadásul jó részük már ellátatlan. Nagyon nehéz most a futballra pénzt elkülöníteni. Az emberek járdát és segélyt akarnak, nem pedig labdarúgócsapatot.” Népszabadság, 1994. augusztus 16.

Next