Nemzeti Sport, 2022. október (120. évfolyam, 267-281. szám)
2022-10-01 / 267. szám
<7T 022. Oktober L, szombat sadalmi kapcsolódást kínál, amelyet az önkormányzat nem tud überelni. Ha egy sört kibonthatnak, egy zacskó szotyit elköpködhetnek az emberek a pálya szélén, miközben játszik az unoka vagy a szomszéd Sanyika, közös élményt jelent." Helyi futballszentek nélkül persze nem működik a csapatszervezés, és hogy a jég hátán - vagy inkább a kő mögött - is megél még a borsodnádasdi utánpótlás, az elsősorban Tankó Roland egyesületi elnöknek és Porubszki Péter edzőnek, általános iskolai tanítónak, illetve kollégáinak köszönhető. Elárulhatjuk, a csapatát féltő tréner keresett meg minket a Hátsó füves oldalán megadott emailcímen, ecsetelve a borsodnádasdi futball furcsa nehézségeit, egyúttal tanácsot, segítséget kérve. Amikor a település központjában kialakított sportparknál személyesen találkozunk, a korábban leírtakhoz hozzáteszi: azért is fájó látni a kialakult helyzetet, mert idén nyárig a BLASE a nyugat-borsodi rész egyetlen kis egyesülete volt, amely a felnőtt mellett hét utánpótláscsapatot is működtetni tudott. A fáradhatatlan edző kivételes pedagógiai érzékéről már a helybeliek mesélnek, vonzza a futballozni vágyó fiatalokat mint mágnes a meddőhányóba süllyedt vasdarabot Egy alkalommal szövetségi ellenőrök figyelték az edzését és megrökönyödve tapasztalták, hogy két gyerekjátékos a menetrend szerinti buszt lekésve a hét kilométerre fekvő Arlóról gyalog érkezett a nádasdi pályához. Az önkormányzat évi egymillió forintos költségvetési támogatása és a taoforrások mellett a galvanizáló üzemet Villám sújtotta középpályás A borsodnádasdiak közül a tragikus sorsú Szucsányi András vitte a legtöbbre: az 1941. február 27-én született középpályás húszévesen lett l NB I-es játékos az Ózdi Kohász színeiben, 1962 és 1968 között a Diósgyőrben, az 1969-1970-es idényben az MTK-ban szerepelt. Élete tragikus véget ért, az MTK dunavarsányi edzőtáborában 1970. augusztus 21-én, enyhén felhős időben medicinlabdás gyakorlat közben villám csapott belé. Az ütés a tartóján érte, de még az egyik cipőjét is szétroncsolta, azonnal szörnyethalt. Özvegye ma is a borsodi településen él. működtető, raliversenyző Nedecki László magánszponzorációja adja az egyesület anyagi alapját A szervezőmunka és az adminisztráció pedig a borsodnádasdi futball ügye iránt elkötelezett elnök terepe, a rendőr alezredesként dolgozó Tankó Roland második térdsérüléséig maga is aktívan futballozott Tagja volt 2012-ben a kisebb utazási távolságok miatt a szomszédos Heves megye II. osztályába „átjátszó” bajnokcsapatnak, a tavalyi Borsod-Abaúj-Zemplén megyei II. osztály megnyerését a Varbói Bányász elleni győztes meccs utáni mámoros ünneplést viszont már vezetőként élte meg. A fényes nap legkedvesebb mozzanataként említi, hogy volt olyan serdülő korú játékos, aki odalépett a felnőttcsapat tagjaihoz, és emlékül közös fényképet kért a bajnokoktól. Erre a fiúcskának jövő tavasszal biztosan nem lesz módja, de a borsodnádasdi elszántságot látva a felnőttfutball helyzete mégsem reménytelen: az itteniek minden követ megmozgatnának azért, hogy újra legyen csapat És szerencsére minden követ nem is kell - csak azt a kettőt A használaton kívüli kommentátorfülkéből valamikor a helyi televízió alkalmazottja közvetítette a meccset Zimmermann Tivadarné, Sári néni a helyi szertáros Kormos Krisztián polgármester (balra) ás Tankó Roland egyesületi elnök egyelőre hiába keresi a megoldást lABDAWIgftS 13 I SAJTI Viktor az MLSZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei igazgatója AMIÓTA A PROBLÉMÁS HELYZET KIALAKULT Borsodnádasdon, heti kapcsolatban álltam Tankó Rolanddal, a helyi sportegyesület elnökével, és igyekeztünk a szabályok adta lehetőségek szerint segítséget nyújtani. A megyei igazgatóság rugalmasan kezelte, hogy a felnőttcsapat a tavasszal kénytelen volt Ózdon játszani a hazai mérkőzéseit, az U14-es és az U16-os korosztály pedig most is Borsodszentgyörgyön fogadja ellenfeleit. Felajánlottam, hogy ha szükséges, közvetítek is a helyi vita szereplői között, de sajnos nem ezen múlott, összetett a probléma. Nemcsak az önkormányzat és az utat blokkoló cég között kell egyezséget találni, hanem a feszültség okaként megjelölt másik vállalkozóval is dűlőre kell jutni. Valójában az MLSZ ebben a történetben kívülálló, mi is sajnálattal figyeltük az események alakulását. Tény, hogy a pályán most nem lehet mérkőzést rendezni, hiszen nem tudja megközelíteni sem ellenfél csapatbusza, sem mentőautó, sem tűzoltó, márpedig az emberélet védelme mindennél fontosabb. A borsodnádasdi elázzal búcsúztam legutóbbi beszélgetésünk végén, hogy ha megoldódik a helyzet, várjuk Történetek a mezítlábas csapattól a megkergetett bíróig Nyolcszemélyes szánkó, megsárgult játékvezetői igazolvány a harmincas évekből, az 1943- 1944-ben Észak-Magyarország amatőr bajnoki címét elnyerő BLASE aranycsapatának tablója - efféle lenyűgöző sportkincsek gazdagítják Sági Tibor gyűjtőmunkájának köszönhetően Borsodnádasd helytörténeti kiállítását, amelynek tematikus sportsarka méltó emléket állít a település gazdag sportmúltjának. Az alábbiakban a település 112 éves futballtörténetének epizódjaiból elevenítünk fel néhányat az eredeti források segítségével. „1916. február 12-én Ollik Gyula gyári munkás vezetésével megalakult településünk első sportegyesülete, a Nádasdi Sport Club, amely a »mezítlábas« labdarúgó csapatot foglalta magába. [...] A település ifjúságának nagy részét magához gyűjtő egylet sportpályája a mai Alsó-tó helyén volt. [_] Amikor a pálya területét más célra igénybe vették, a községi füves és buckás területet kiirtották, kiegyengették, ahol kellett, feltöltötték, és valóban két kezük munkájával állítottak hajlékot a sportnak. Az új sporttelep megépítése után, 1927-ben alakult meg a Borsodnádasdi Lemezgyári Alkalmazottak Sport Egylete, a legendás BLASE.” Részlet Sági Tibor Üdvözlet Borsodnádasdról című helytörténeti könyvéből „Hírt adott a Magyar Élet arról, hogy Borsodnádasdon, az úgynevezett Kácsik-völgyben Északmagyarország egyik legszebb és legkorszerűbb sporttelepét építik meg. Most néhány héttel a bajnokságok megkezdése ellőtt megdöbbenve értesültünk, hogy a BLASE pályáját illetően a legnagyobb kétségek között lebeg. Ugyanis újabban olyan tervek kerültek szóba, hogy a sportteret nem a Kácsik-völgyben, hanem a községi réten építik fel. A réten való építkezés viszont egyet jelentene a lemezgyári alkalmazottak szépen megindult sportéletének teljes felszámolásával. Az újabban kiszemelt területnek igen nagy a lejtése s a lemezgyárból naponta kikerülő salakkal történő feltöltés esztendőket venne igénybe, míg a Kácsik-völgyben a természeti adottságokat is figyelembe véve, akár egy hónap alatt elkészülhetne a BLASE új otthona. [...] Az egyetemes magyar sport fájlalná, ha ezt a rokonszenves, sportszerű gondolkozású, úri légkörű, keresztény egyesületet, mely előtt az NB III kapuja is megnyílhatna, hosszasan nélkülözné, vagy teljesen elveszítené.” Magyar Élet, 1946. július 24. „A Nemzeti Sport Bizottság pénteki ülésén felállt Ábrai Zsigmond, a Játékvezetők Testületének illusztris elnöke és bejelentette, hogy az elmúlt napokban a játékvezetőket ismét példátlanul súlyos inzultusok érték. Borsodnádasdon az Ózdi VTK és a helyi csapat mérkőzésén Juhász István bíró l1-est ítélt a borsodnádasdiak ellen. Erre a közönség beindult, a játékvezető a közönség ütlegeléseitől kísérve az öltözőbe menekült és magára zárta az ajtót. Negyedórát tartózkodhatott az öltözőben, amikor a mindenre elszánt futballdukkerek szétbontották az öltüzó tetőzetét, úgy hatoltak be a bíróhoz és súlyosan inzultálták. A játékvezető futballdresszben, polgári ruháit otthagyva menekült a vasútra." Kis Újság, 1947. december 21. „A magyar labdarúgók világra szóló londoni győzelmére sportműszakot kezdeményeztek a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói. A hengerüzem valamennyi DISZ-brigádja magasan túlszárnyalta tervelőirányzatát. Kelemen Miklós 141.1 %-ot, Kurtán Ignác sztahanovista hengerész 138.5 %-ot ért el. Érsek Károly simító ifjúmunkás 131.2 százalékra teljesítette napi tervét A kikészítőben Kormos Géza lemeznyíró brigádja 152, Lackó László brigádja 185%-os teljesítménnyel köszöntötte a magyar labdarúgó-válogatottat.” Észak-Magyarország, 1953. november 28. „A völgyben lévő falut és a hegyek közt található futballpályát összekötő, néhány kilométernyi - kátyúktól barázdált - földutat járva, nem is gondolná az ember, hogy a Borsodnádasdi Egyesület már 1910-ben megalakult. A labdarúgás helyi hőskora a negyvenes, ötvenes évekre esik. [...] »A faluban is van egy focipálya, csak az a baj, hogy salakos - világosít fel Magács Zoltán, a helyi Önkormányzat tagja. - Itt minden a Borsodnádasdi Lemezárugyárra épült, még a sportpálya is a gyártelep mellé került, és nem a házak közé. Lényegében ez az első olyan év, amikor - a több mint kétezer fát foglalkoztató gyár felszámolásával - teljesen az önkormányzat nyakába szakadtak a gondok. Ez egy négyezer lelkes község, amelyben több mint nyolcszázan munkanélküliek, ráadásul jó részük már ellátatlan. Nagyon nehéz most a futballra pénzt elkülöníteni. Az emberek járdát és segélyt akarnak, nem pedig labdarúgócsapatot.” Népszabadság, 1994. augusztus 16.