Nemzeti Sport, 2022. október (120. évfolyam, 267-281. szám)
2022-10-14 / 280. szám
írvendég jr/A PÁLYÁN KÍVÜl NEMET MONDOTT A CÉLTALAN LODDRGESRE ÉS A KOLLÉGIUM NYÜZSGÉSÉRE, A GYEREKKORA ÓTA CÉLTUDATOS ÉS ELHIVATOTT HÚSZÉVESEN MÁR STABIL ÉLVONALBELI FUTBALLISTA, MÁRIS DÍJAKKAL ISMERIK EL A TELJESÍTMÉNYÉT, KOPOGTAT A VÁLOGATOTT KAPUJÁN IS. MIKÖZBEN A TANULÁST SEM HANYAGOLTA EL SOHA. SZÁNTOTT, VETETT ÉS HAMAROSAN BIZTOSAN BŐSÉGGEL ARAT. Kisvárdán született, Debrecenben futballozik. Hogy éli meg a Debrecen- Kisvárda szomszédvári rangadókat az NB I-ben? Kisvárdához jóval kevésbé szoros a kötődésem, mint Debrecenhez, csak azért születtem ott, mert Gyulaházához ott volt a legközelebb kórház. Igaz, gyerekként egy évig futballoztam is Kisvárdán, szívesen gondolok vissza arra az időszakra is, de most már hat éve Debrecenben élek, és nagyon jól érzem itt magam. Tehát akkor Gyulaházán van a családi fészek? Igen, édesapám most is ott él, hárman vagyunk fiútestvérek, mi most már mind Debrecenben vagyunk, a testvéreim is itt tanulnak és dolgoznak Gyulaháza Kisvárdától mintegy tizenöt kilométerre fekszik, kétezer körüli lakosa volt, amikor születtem, ma már kevesebb. Ott jártam óvodába és általános iskolába is. Igazi pedagóguscsaládból származom, anyukám volt az alsós tanárom, egyben az osztályfőnököm is, a magyar részt ő tanította. Apukám iskolaigazgató Gyulaházán, biológia és testnevelés szakos, felsőben ő is tanított biológiára. Gondolom, a futballal is Gyulaházán ismerkedett meg gyerekként A családi legendárium szerint kisgyerekként anyukámmal labdáztam mindig, akkor alakulhatott ki a labda iránti szeretetem. Fiatalkorukban a szüleim is sportoltak, apukám és az anyai nagypapám is futballozott alacsonyabb osztályban. Én is elkezdtem már az óvodában focizni, a közeli általános iskola tornatermében is tartottak nekünk foglalkozásokat az ottani testnevelő tanárok. Aztán az OTP-Bozsik-programban vettem részt, jártunk tornákra, más városokba is. Játszottam a Görög Focisuliban, oda nagyon sok ügyes gyerek járt, többen közülük már NB I-es klubok második csapatában szerepelnek. Gyulaházán hetedikes koromig játszottam, utána igazoltam Kisvárdára focizni. Még nem volt ott akadémia, szó sem volt az új stadionról és arról a fejlett infrastruktúráról, ami ma látható. Egy évig játszottam ott, jó csapatunk volt. Kőrizs Károly edzővel másodikok lettünk a korosztályos bajnokságban. Hogy került Debrecenbe? Kevésén múlott, hogy nem Nyíregyházán kötöttem ki. Nyolcadikban már dönteni kellett a továbbtanulásról, és megkeresett a Nyíregyháza Spartacus, már majdnem megállapodtunk, hogy ott fogok tanulni, és a focit is tudom ott folytatni. De játszottunk egy ifimeccset Balmazújvárosban a Kisvárdával, és Debrecenből az akadémiáról is volt ott egy játékosmegfigyelő, Gyarmati András, ő figyelt fel rám, és vette fel apáékkal a kapcsolatot. Hívott a Debreceni Labdarúgó Akadémiára. Nehéz volt dönteni hajdúsági és a nyírségi nagyváros között? Nem igazán. Debrecen mellett szólt az is, hogy az idősebbik bátyám, Bálint is Debrecenben tanult az egyetemen. Ő segített aztán megismerkedni a várossal, a közlekedéssel, lényegében mindenben számíthattam rá. Azért sem volt nehéz döntés, mert akkor már megvolt a pallagi akadémia, Nyíregyházán pedig nem volt elitképzés. Továbbá a DVSC-nek akkor is NB I-es csapata volt, a Nyíregyházának pedig nem, és a fiatalokhoz is szívesebben nyúltak. Nagyszerű edzőim voltak végig Debrecenben, Joó Zsolthoz kerültem legelőször, utána Kerekes Zsombor, Szatmári Csaba, Madar Csaba és Dombi Tibor is volt edzőm az utánpótlásban, mindannyiuknak nagyon hálás vagyok. Kollégista volt Debrecenben? Eleinte igen, a Gulyás Pál Kollégiumban laktam, mellette a középiskolát is végeztem matematika-informatika szakon a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban. A Akkor még Szima Gábor volt a klubtulajdonos, és volt rá lehetőség, hogy a játékosok az egyik szállodájában lakjanak. Én is kérvényeztem ezt tőle, és engedélyezte. Gondoltam, mégiscsak jobb, mint egy kollégiumi szoba, ahol négyen-öten vagyunk, és egy emelet használ közösen egy vécét. Ott meg egy vagy két ember volt egy szobában, és tartozott hozzá saját fürdőszoba, így lett egy kis saját szférám, ahol nem mondja meg senki, mikor hol legyek, hanem be tudtam magamnak osztani az időmet. Sohasem voltam az a fajta, aki ellógja az időt, ide megy, oda megy, mindig is szerettem tudatosan intézni a dolgaimat. És nem hiányoztak a kolis bulik és mókák? Nálam nem úgy volt, mint a korombeli gyerekeknél, hogy az egész délutánom szabad, és elhülyéskedem a többiekkel. Reggel korán keltem, nyolcra be kellett érni az iskolába, délután kettőig, fél háromig ott voltam. Aztán mentem ki Pallagra edzésre, mire hazaértem, hétnyolc óra volt, egy gyors vacsora, majd tanulni kellett még másnapra. Nekem ebből állt a kollégiumi élet. Nagyon fontosnak tartottam az iskolát is a futball mellett. Jelenleg is a Debreceni Egyetemen tanulok, sport és rekreáció szakon. Az sem gyakori, hogy egy NB I-es labdarúgó egyetemre is jár... Igen, a csapatból tudtommal ketten tanulunk a felsőoktatásban Bárány Donáttal. Ha minden jól megy, jövő nyáron végezni tudok. Szerencsére az Felejthetetlen élmény volt az U17-es világbajnokságon játszani Brazíliában, csak azt sajnálom, hogy a tengerben nem tudtunk egyszer sem megmártózni, nagyon vigyáztak ránk. 2019 KOVÁCS PÉTER Ekkor kerültem Debrecenbe, az akadémiára. Ebben az évben rögtön bejutottunk a Nike-kupa országos döntőjébe, amit nagy sikerként éltünk meg. ° REMI