Nemzeti Sport, 2022. október (120. évfolyam, 282-296. szám)
2022-10-16 / 282. szám
„Cipelte a zongorát” Hogyan jellemezné Burján Csabát? Rendkívül okos srác, aki a reáltantárgyakban az élenjár, komolyan érdekli a csillagászat ám nem tart ennek kapcsán előadásokat ahogyan arról sem beszél külön, milyen élesen jár az esze - ha bármikor valamilyen logikus megoldásra volt szükségünk, rá bizton számíthattunk. Amellett, hogy okos fiú, az igazságérzete is roppant fejlett, más kérdés, abban, ahogyan ezt prezentálja, még fejlődnie kell. A búcsúztatóján is azt mondtam, remélem, egyszer még visszakeveredik a short trackbe, és azt is, ha edzőként olyan gyerek kerül a keze alá, amilyen ő volt, neki is kihullik néhány hajszála. Egyébként mi az első képe, emléke róla? Az első gondolatom az volt, megint van egy nagyon tehetséges pécsi kőrisünk! Csabin már fiatalon is látszott hogy a későbbiekben tökéletes fizikai felkészültséget mutathat-olyan gyönyörű szobor volt, amilyet tán még Michelangelo sem volt képes alkotni... Most is ez a kép van meg bennem róla, a hihetetlenül nagy erőállapotáról pedig mindig megbizonyosodhattunk, sok-sok kört kellett korcsolyáznia ahhoz, hogy elfáradjon. Elégedett lehet Burján Csaba a pályafutáséval? Igen, bár az elégedettségi mutatót mindenki másként éli és állapítja meg. Csabi olyan hullámon ért oda a váltóra, hogy ha egész életében nem ér és mást ez is a legnagyobb megelégedéssel kell, hogy eltöltse. Neve az idők végeztéig ott lesz a történelemkönyvekben, hiszen részese volt Magyarország első téli olimpiai bajnoki aranyérmének. Rengeteget dolgozott mindig azt mondtuk és mondták róla, hogy ő cipelte a zongorát. Nem neki kellett a szőlőt játszania, és ez nem lekicsinylő jellemzés, hiszen az előadáshoz kellett az a zongora. Abban a váltóban mindenkinek a saját munkáját kellett tökéletesen elvégeznie - ezt mindenki megtette, Csabi is. KOVÁCS ERIKA Olimpiai és Európa-bajnokként vonul vissza Burján Csaba, a pjongcsangi ötkarikás siker egyik „szállítója” a kezdetekkor nem is remélte, hogy ilyen magasra juthat pályafutásában. Vége van? Tényleg vége? Én biztosan nem leszek az a sportoló, aki két év múlva meggondolja magát, és harmadszor is visszatér - jelentette ki az olimpiai bajnok Burján Csaba, aki a szezont már a jégpályán kívül kezdte. Miért döntött így? A vége már nagyon nem volt jó, az utolsó évben már nem élveztem a korcsolyázást Tavaly nyáron is éreztem hasonlót, ráadásul az edzéseken is többször estem, aztán a válogató sem sikerült jól. Bár a kvalifikációs világkupa-sorozatban még kaptam lehetőséget tényleg nem ment a korizás - az idény utolsó két-három hónapja igazi szenvedés volt edzeni sem volt kedvem. Örültem, hogy vége az évadnak. Aztán mindannyian hosszabb pihenőt kaptunk, és akkor volt lehetőségem tiszta fejjel végiggondolni mindent: vajon akarom-e én még ezt vagy jobb, ha abbahagyom. Az utóbbi mellett döntöttem. Korábban is voltak nehéz időszakaim, ám olyankor mindig azt éreztem, még fejlődni akarok, még több mindent el akarok érni, ezúttal ez nem volt meg bennem, és eszembe jutott az is, lehet hogy már nem is tudnék jobb lenni. Nem volt meg bennem a kellő erő a folytatáshoz. . .Ahogy beszél a döntési folyamatról, úgy tűnik, nem viselte meg az elhatározás. Nem. Leginkább azért nem, mert amit akartam, elértem. Sőt leginkább a váltónak köszönhetően olyan eredményeim lettek, amilyenekről a kezdetekkor nemigen álmodozhattam. UGORJ FEL, A LEVEGŐSEN CSINÁLJ EGY SPÁRGÁT! Menjünk is vissza a kezdetekhez, de még a nyitott pécsi jégpálya előtti időszakhoz: tényleg kipróbálta a ritmikus gimnasztikát is? így volt Csakhogy már az első héten mondták, hogy' ugorjak fel, csináljak spárgát a levegőben úgy, hogy a kezemmel érintsem meg a lábfejemet - képzelheti... Olyan messze volt egymástól a kezem meg a lábam, mint Budapesttől Dubai. Az a sportág nem jött be. A rövid pályás gyorskorcsolya viszont igen. Ha nem is a honi őskorában kezdte el űzni, még meglehetősen mostoha körülmények között indult - hogyan lett ebből szerelem? Sokat segített, hogy rögtön az első iskolai versenyemen dobogóra állhattam, ahogyan az is, hogy nagyon jó fejek voltak az edzők, a csapattársak, szerettem lejárni a jégpályára. Abban mit lehet szeretni, hogy az ember lába megfagy minden egyes edzésen? Az elején hokikoriban korcsolyáztunk, abba azért több zokni is belefért, de egyébként sem érdekelt, hogy lefagy a lábam, hiszen ment a fogócska az edzéseken, muszáj volt korizni. Élveztem, és a hideg sem zavart. Aztán amikor eljutottunk a kemény edzésekig, már maga a sportág is tetszett Emellett láttam felvételeket a legjobbakról és a hazai menőkről, például Knoch Viktorról is, és tetszett, amit láttam. Úgyhogy újra és újra lementem edzeni, mondván, lehet, hogy megfagyok kicsit, de egyrészt a többiek is fáznak, másrészt ez jó, ez nagyon jó! Az sem zavarta, hogy az elején másoktól örökölt cipőkben futott? Gyerekként ez nem fontos, nem is figyeltünk rá. Meg aztán akkoriban ennek még nem volt akkora jelentősége, mint manapság. Ma ha valaki akár csak a legkisebbeknél is olyan cipőben menne jégre, mint rajtukkor, hatalmas hátrányban lenne. Hiába tudna korizni, esélytelen lenne. Mikor érezte jobban magát: ott, azokban az első hónapokban vagy az utolsó néhányban? Egyértelműen régen. Mert a pályafutásom utolsó időszaka már tényleg nagyon rossz volt És hová teszi pályafutása csúcsát? Nyilván az olimpiai arany a legjobb eredménye, de melyik volt az az év, amikor jól is érezte magát a jégen, és igazában jól is ment a korcsolyázás? A pjongcsangi olimpia előtti évet mondanám. Akkor kaptam új cipőt nagyszerűen „összeszoktunk”, és a váltó mellett egyéniben is sikeres voltam: futottam országos csúcsot, világkupa-viadalon döntőkbe jutottam, sőt még érmet is szereztem. EGY OLIMPIÁN JÁRT, EGY ARANNYAL BÜSZKÉLKEDHET Jöhetett az ötkarikás arany! De ez sokáig meg sem fordult a fejünkben! Hiába volt már világbajnoki ezüstérmünk, nem éreztük, hogy A FOLYTATÁSHOZ a pjongcsanngi aranyérMÁR NEM ÉRZETT ELÉG ERŐT A szüleim úgy neveltek, hogy ne én legyek a harsány gyerek. Inkább csendben tegyem a dolgom, és a tetteimmel tűnjek ki. Egy bajnoknak ne kelljen azt mondania, hogy ő az, derüljön ki a viselkedéséből. Elismerem, hogy ez rám nem minden esetben igaz még, ám próbálok így viselkedni. W FOTI: TÖRÖK ATTILA IVE AZ IDŐK VÉGEZTÉIG OTT LESZ A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBEN. A váltóval szerezte az érmeit, ám egyéniben is korizott döntőket a pécsi sportoló (20) FOTI): GETTY IMAGES