Nemzeti Sport, 2022. december (120. évfolyam, 341-354. szám)

2022-12-16 / 341. szám

. december 16., péntek 22. LABDARÚGÓ-VILÁGBAJN­OKSÁG KATAR 2022 az új menetirányhoz. Általában harminc percre állítjuk be a programot, de olyan is előfordul, hogy iskoláztatás előtt és után tereljük ide a lovat tizenöt-tizenöt perc­re. Bemelegítésnek és levezető mozgásnak is alkalmas a gyakorlat, különösen sérü­lés után lábadozó példányoknak javasolt, javítja a vérkeringést, tágítja az ereket. ” Katar legendás lovasbirodalmában já­rok, a gazdag arab lovashagyományok és az errefelé igen népszerű lósportok ikonikus színterén. Nem mellesleg tör­ténelmi földön: azért választotta éppen az Al-Rajjan városához tartozó Al-Sa­­kab térségét 1992-ben Hamad bin Ka­lifa Al-Tani emír (a mai uralkodó édes­apja) a 980 négyzetméteren szétterített lovasparadicsom majdani helyszínéül, mert itt zajlott hajdan a katari történe­lem egyik legfontosabb eseménye. Az 1893-ban vívott al-vajdahi ütközetben a betörő oszmán hadakkal szemben si­kerrel védték meg területüket az Al-Ta­­ni dinasztia akkori uralkodójának veze­tésével összefogó helyi törzsek, a lovas csapatok egykori fényes diadala megfe­lelő ideológiai alappal szolgált a modern kori helyszínkijelöléshez. A hadászat­ban is előszeretettel bevetett, mintegy ötezer éves múltra visszatekintő ne­mes lófajta, az arab telivér neve talán még nekünk, a hátrafelé nyilazás helyett az előrepasszolást erőltető „futballkó­­rosoknak” is mond valamit, a ló kultu­sza arab földön köztudomásúan mélyen gyökerezik. Olyannyira, hogy a Katari Lovassportszövetség már a brit protek­­torátusi zablát levető ország függetlene­désének évében, 1971-ben megalakult, négy évvel később pedig meghirdették az első lovasversenyeket is, természete­sen az emír kezdeményezésére. Utóbbi fordulatot szinte felesleges hozzátenni az efféle mondatokhoz, Katarban némi túlzással a fűszálak kihajtása is az ural­kodónak köszönhető, a nyolc világbajno­ki stadionban legalábbis mindenképpen. A hétszáz lónak otthont adó hatalmas Al-Sakab-telepet úgy alakították ki, hogy a márványból és rozsdamentes acélból felépített emíri istállók álljanak a közép­pontjában, sőt egy kellemesen zöldel­lő, most éppen legelésző lovakkal tarkí­tott dombocska mellett őfelségének saját sátra is van arra az esetre, ha netán az alkonyati órán legszebb lovai társaságá­ban csodálná a naplementét Az asztalo­kon apró lószobrokkal dekorált, faragott faoszlopokkal ékesített uralkodói társal­gó eleganciája is lenyűgöző, szinte csalo­gat nagy volumenű sportpolitikai háttér­alkuk megbeszélésére. Találóan fogalmazott egy angol újság­író, aki előzetesen azt mondta: az Al-Sa­­bab lovai kivételezettebb helyzetet és­Több katari futballtörténeti kiállítást volt alkalmam megnézni az elmúlt hetekben; a Katari Nemzeti Könyvtárban, a 3-2-1 Katari Olimpiai és Sportmúzeumban, va­lamint a Pelé-féle Santos 1973-as mér­kőzésének otthont adó Dohai Stadionban is berendeztek ilyet. Bár őszinte nyitott­sággal fordultam a téma felé, nem tud­tam „fogást találni” rajta, mindannyiszor hiányérzetem maradt. A kulcsepizódokat szinte már fejből tudom, 1948-ban egy olajtársaságnál dolgozó kör szervezte meg az első helyi mérkőzést, amelyet hamarosan követett az Arab Union nevű csapat megalakítása, majd 1951-ben a katari ősbajnokság kiírása. Ismerem az 1981-es ifjúsági világbajnokságon ezüst­érmes, menet közben Brazíliát és Angliát búcsúztató katari ifjak dicstörténetét is, sőt az egyik kiállításon azt is megtud­tam, hogy Badr Bilal angoloknak lőtt ol­­lózós gólját még ma sem tudja elfelejteni senki (bevallom, ebbe a körbe én is be­letartozom, nekem esélyem sem volt el­felejteni). Aztán ott vannak az újkori si­kerek, az utánpótlás-nevelést biztosító Aspire Academy 2004-es megállapítása, a háromszoros Öböl-kupa-győzelem és végül a legcsillogóbb sivatagi gyémánt, az Ázsia-kupa 2019-es megnyerése. veznek, mint némely ország olimpiai bajnokai. Az úszómedence és a futó­­pad mellett rendelkezésre áll jakuzzi is a frissülni vágyó állatoknak, míg a díjlo­vagló- és díjugratóversenyek helyszí­néül egy óriási fedett létesítmény és egy még annál is nagyobb szabadtéri aréna szolgál. Benézünk az istállóépületekbe is (persze nem az emír márványis­tállójába), a fotózási szabály itt egyszerű: az állami luxuste­lep saját lovait meg lehet örökíteni, a jó pénzért itt vendégeskedő „privát” példányokat azonban szigorúan tilos - és még mondja valaki, hogy Ka­tarban nem figyelnek oda az egyének jogaira... „Az adatlapon szerepel a ló neve, születési dátuma, fajtája, neme, az apja és az anyja neve, valamint az apai és az anyai nagyszülőké, illetve a további ősö­ké” - segít értelmezni Tamara Ueini az adatgazdag információs táblák tar­talmát, felvilágosítva a mellette lévő apró digitális mérőszer szerepéről is: a kijelző mutatja, hogy a helyiség lóura vágy­­lóhölgye hány liter tisztított vizet fogyasztott el addig az előírt húsz-hu­szonöt literből az adott nap során. Ha A hárommondatos összefoglaló helyett ír­hatnék itt három oldalt is a katari labda­rúgás múltbeli eseményeiről, de ugyanúgy aránytalannak érezném, ahogy az említett kiállítások felhabosított tartalma kapcsán­­ is az erőltetett túldimenzionálás volt az el­sődleges benyomásom. Valójában ezek a tárlatok arra nyújtanak tökéletes példát, miként lehet egy viszonylag marginális téma köré minimális képi és tárgyi anyag­ból mítoszt gyártani. Ha nem akartak vol­na az említett produkciók Katarból Brazí­liát varázsolni, még lehetne is értékelni a ténylegesen ritka emlékeket, hiszen pél­dául az a néhány fénykép, amely fennma­radt az 1960-as, 1970-es évekből, egy pe­riferikus futballország kezdeti lépéseinek kétségtelenül értékes dokumentációja. Jellemző a helyi szerény merítési lehe­tőségekre, hogy a könyvtári futballkiál­­lítás legértékesebb darabja éppen egy olyan tárgy, amelynek semmi köze a ka­­ tari sporthoz: Richard Mulcaster angol is­ kolamester 1581-ből származó, gyermek­játékoknak szentelt könyve, amelyben a „football” első megnevezését és leírását lehet megtalálni. A mű címe Positions, nem véletlenül: a labdarúgáshoz hasonló játékokban lényeges, hogy mindenki meg­találja a maga igazi pozícióját, pedig egyik-másik állat gyengélked­ne, nem kell kétségbeesni: átkísérik a szomszédban működő hipermodern lókórházba, ahol súlyosabb esetben méretre tervezett gigaröntgen, CT- és MR-gép is rendelkezésre áll az alapos kivizsgáláshoz. Túravezetőnőnk sze­rint szerencsések vagyunk, mert a mű­tőbe éppen most toltak be egy beteget, úgyhogy lehetősé­günk nyílik megnézni egy igazi, altatásos lóoperá­ciót. A szerencse azon­ban relatív fogalom, egy érzékenyebb lel­kű indiai újságíró sze­mét eltakarva fordul el a kukucskálóablaktól, mi­után észreveszi az ötszáz kilójával műtőasztalra emelt, elkábított, kikötött lábú páciens ki­szolgáltatott helyzetét. Szorult némi együttérzés idegenvezetőnkbe, aki az indiai kolléga megnyugtatására kisvár­tatva áttereli kis társaságunkat a műtét utáni felépülés első állomásához, a lá­badozószobába. „A falakat itt körben puha szivacs bo­rítja - nyomkodja meg a süppeteg felü­letet házigazdánk. - Amikor a ló magá­hoz tér az altatásból, és elkezd vadulni, kapálózni, itt nem tudja megsérteni ma­gát. A padlózat is párnázott, úgyhogy ha netán elesik, akkor sem töri el a lábát. A plafon alatt látható kötelek arra valók, hogy tartsák az állatot, segítsenek neki a műtét után egyensúlyban maradni. Ké­sőbb, amint képes már magától megállni, a köteleket óvatosan leeresztik. ” A teljes felépülés azonban hosszú időt is igénybe vehet, a folyamat sok lépcső­ből áll. Előbb némi masszázs és jakuz­­zizás a menetrend, majd következhet az óvatos séta a gyalogoltató karámban, esetleg kímélő ügetés a futópadon, az­tán jöhet néhány hossz a medencében. És ha már nagyon megy a dolog, meg le­het próbálni hátúszásban is... Katar pozíciós játéka A korábbi emír az egyik kedvenc lovával Lehet fotózni is a lovasparadicsomban - igaz, nem mindent Lapunk tudósítójának, Csillag Páternek volt lehetősége a helyszínen megnézni egy altatásos lóoperációt

Next