Nemzeti Sport, 2022. december (120. évfolyam, 341-354. szám)
2022-12-16 / 341. szám
. december 16., péntek 22. LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG KATAR 2022 az új menetirányhoz. Általában harminc percre állítjuk be a programot, de olyan is előfordul, hogy iskoláztatás előtt és után tereljük ide a lovat tizenöt-tizenöt percre. Bemelegítésnek és levezető mozgásnak is alkalmas a gyakorlat, különösen sérülés után lábadozó példányoknak javasolt, javítja a vérkeringést, tágítja az ereket. ” Katar legendás lovasbirodalmában járok, a gazdag arab lovashagyományok és az errefelé igen népszerű lósportok ikonikus színterén. Nem mellesleg történelmi földön: azért választotta éppen az Al-Rajjan városához tartozó Al-Sakab térségét 1992-ben Hamad bin Kalifa Al-Tani emír (a mai uralkodó édesapja) a 980 négyzetméteren szétterített lovasparadicsom majdani helyszínéül, mert itt zajlott hajdan a katari történelem egyik legfontosabb eseménye. Az 1893-ban vívott al-vajdahi ütközetben a betörő oszmán hadakkal szemben sikerrel védték meg területüket az Al-Tani dinasztia akkori uralkodójának vezetésével összefogó helyi törzsek, a lovas csapatok egykori fényes diadala megfelelő ideológiai alappal szolgált a modern kori helyszínkijelöléshez. A hadászatban is előszeretettel bevetett, mintegy ötezer éves múltra visszatekintő nemes lófajta, az arab telivér neve talán még nekünk, a hátrafelé nyilazás helyett az előrepasszolást erőltető „futballkórosoknak” is mond valamit, a ló kultusza arab földön köztudomásúan mélyen gyökerezik. Olyannyira, hogy a Katari Lovassportszövetség már a brit protektorátusi zablát levető ország függetlenedésének évében, 1971-ben megalakult, négy évvel később pedig meghirdették az első lovasversenyeket is, természetesen az emír kezdeményezésére. Utóbbi fordulatot szinte felesleges hozzátenni az efféle mondatokhoz, Katarban némi túlzással a fűszálak kihajtása is az uralkodónak köszönhető, a nyolc világbajnoki stadionban legalábbis mindenképpen. A hétszáz lónak otthont adó hatalmas Al-Sakab-telepet úgy alakították ki, hogy a márványból és rozsdamentes acélból felépített emíri istállók álljanak a középpontjában, sőt egy kellemesen zöldellő, most éppen legelésző lovakkal tarkított dombocska mellett őfelségének saját sátra is van arra az esetre, ha netán az alkonyati órán legszebb lovai társaságában csodálná a naplementét Az asztalokon apró lószobrokkal dekorált, faragott faoszlopokkal ékesített uralkodói társalgó eleganciája is lenyűgöző, szinte csalogat nagy volumenű sportpolitikai háttéralkuk megbeszélésére. Találóan fogalmazott egy angol újságíró, aki előzetesen azt mondta: az Al-Sabab lovai kivételezettebb helyzetet ésTöbb katari futballtörténeti kiállítást volt alkalmam megnézni az elmúlt hetekben; a Katari Nemzeti Könyvtárban, a 3-2-1 Katari Olimpiai és Sportmúzeumban, valamint a Pelé-féle Santos 1973-as mérkőzésének otthont adó Dohai Stadionban is berendeztek ilyet. Bár őszinte nyitottsággal fordultam a téma felé, nem tudtam „fogást találni” rajta, mindannyiszor hiányérzetem maradt. A kulcsepizódokat szinte már fejből tudom, 1948-ban egy olajtársaságnál dolgozó kör szervezte meg az első helyi mérkőzést, amelyet hamarosan követett az Arab Union nevű csapat megalakítása, majd 1951-ben a katari ősbajnokság kiírása. Ismerem az 1981-es ifjúsági világbajnokságon ezüstérmes, menet közben Brazíliát és Angliát búcsúztató katari ifjak dicstörténetét is, sőt az egyik kiállításon azt is megtudtam, hogy Badr Bilal angoloknak lőtt ollózós gólját még ma sem tudja elfelejteni senki (bevallom, ebbe a körbe én is beletartozom, nekem esélyem sem volt elfelejteni). Aztán ott vannak az újkori sikerek, az utánpótlás-nevelést biztosító Aspire Academy 2004-es megállapítása, a háromszoros Öböl-kupa-győzelem és végül a legcsillogóbb sivatagi gyémánt, az Ázsia-kupa 2019-es megnyerése. veznek, mint némely ország olimpiai bajnokai. Az úszómedence és a futópad mellett rendelkezésre áll jakuzzi is a frissülni vágyó állatoknak, míg a díjlovagló- és díjugratóversenyek helyszínéül egy óriási fedett létesítmény és egy még annál is nagyobb szabadtéri aréna szolgál. Benézünk az istállóépületekbe is (persze nem az emír márványistállójába), a fotózási szabály itt egyszerű: az állami luxustelep saját lovait meg lehet örökíteni, a jó pénzért itt vendégeskedő „privát” példányokat azonban szigorúan tilos - és még mondja valaki, hogy Katarban nem figyelnek oda az egyének jogaira... „Az adatlapon szerepel a ló neve, születési dátuma, fajtája, neme, az apja és az anyja neve, valamint az apai és az anyai nagyszülőké, illetve a további ősöké” - segít értelmezni Tamara Ueini az adatgazdag információs táblák tartalmát, felvilágosítva a mellette lévő apró digitális mérőszer szerepéről is: a kijelző mutatja, hogy a helyiség lóura vágylóhölgye hány liter tisztított vizet fogyasztott el addig az előírt húsz-huszonöt literből az adott nap során. Ha A hárommondatos összefoglaló helyett írhatnék itt három oldalt is a katari labdarúgás múltbeli eseményeiről, de ugyanúgy aránytalannak érezném, ahogy az említett kiállítások felhabosított tartalma kapcsán is az erőltetett túldimenzionálás volt az elsődleges benyomásom. Valójában ezek a tárlatok arra nyújtanak tökéletes példát, miként lehet egy viszonylag marginális téma köré minimális képi és tárgyi anyagból mítoszt gyártani. Ha nem akartak volna az említett produkciók Katarból Brazíliát varázsolni, még lehetne is értékelni a ténylegesen ritka emlékeket, hiszen például az a néhány fénykép, amely fennmaradt az 1960-as, 1970-es évekből, egy periferikus futballország kezdeti lépéseinek kétségtelenül értékes dokumentációja. Jellemző a helyi szerény merítési lehetőségekre, hogy a könyvtári futballkiállítás legértékesebb darabja éppen egy olyan tárgy, amelynek semmi köze a ka tari sporthoz: Richard Mulcaster angol is kolamester 1581-ből származó, gyermekjátékoknak szentelt könyve, amelyben a „football” első megnevezését és leírását lehet megtalálni. A mű címe Positions, nem véletlenül: a labdarúgáshoz hasonló játékokban lényeges, hogy mindenki megtalálja a maga igazi pozícióját, pedig egyik-másik állat gyengélkedne, nem kell kétségbeesni: átkísérik a szomszédban működő hipermodern lókórházba, ahol súlyosabb esetben méretre tervezett gigaröntgen, CT- és MR-gép is rendelkezésre áll az alapos kivizsgáláshoz. Túravezetőnőnk szerint szerencsések vagyunk, mert a műtőbe éppen most toltak be egy beteget, úgyhogy lehetőségünk nyílik megnézni egy igazi, altatásos lóoperációt. A szerencse azonban relatív fogalom, egy érzékenyebb lelkű indiai újságíró szemét eltakarva fordul el a kukucskálóablaktól, miután észreveszi az ötszáz kilójával műtőasztalra emelt, elkábított, kikötött lábú páciens kiszolgáltatott helyzetét. Szorult némi együttérzés idegenvezetőnkbe, aki az indiai kolléga megnyugtatására kisvártatva áttereli kis társaságunkat a műtét utáni felépülés első állomásához, a lábadozószobába. „A falakat itt körben puha szivacs borítja - nyomkodja meg a süppeteg felületet házigazdánk. - Amikor a ló magához tér az altatásból, és elkezd vadulni, kapálózni, itt nem tudja megsérteni magát. A padlózat is párnázott, úgyhogy ha netán elesik, akkor sem töri el a lábát. A plafon alatt látható kötelek arra valók, hogy tartsák az állatot, segítsenek neki a műtét után egyensúlyban maradni. Később, amint képes már magától megállni, a köteleket óvatosan leeresztik. ” A teljes felépülés azonban hosszú időt is igénybe vehet, a folyamat sok lépcsőből áll. Előbb némi masszázs és jakuzzizás a menetrend, majd következhet az óvatos séta a gyalogoltató karámban, esetleg kímélő ügetés a futópadon, aztán jöhet néhány hossz a medencében. És ha már nagyon megy a dolog, meg lehet próbálni hátúszásban is... Katar pozíciós játéka A korábbi emír az egyik kedvenc lovával Lehet fotózni is a lovasparadicsomban - igaz, nem mindent Lapunk tudósítójának, Csillag Páternek volt lehetősége a helyszínen megnézni egy altatásos lóoperációt