Nemzeti Társalkodó, 1834. január-június (1-26. szám)

1834-04-22 / 17. szám

nek , nincsen , melyből a’ nemzet szükségeit pótolhatnák , h­ér pedig miilyen sok utakat, hidakat, székházakat, és Isten tudja még mi­ket kell nektek is a’ magok erején készíteni ! ! ! Az igaz, hogy bajos is volna nektek pénzt tenni öszve, mivel ők a’ levegőn kívül egyé­bért mindenért pénzt fizetnek. J­a, de bi­zony mégis egyszer beszéltette volt az öreg nagy apám, hogy az előtt 40 esztendővel lett volna Udvarhelyt a’ féle gyűlés­, azt is mon­dotta volt ő benne, hogy régen még a’ kurucz világ előtt jóval lett volna Agyagfalván is gyűlés, de hogy végezték e’ott valamit, ar­ról semmit sem hallottam, gondolom hogy ő kigyelmik mindent elvégeztek, és már ma azért nem kell nekünk semmit végezni; m­on­dott volt még nekem a’ király biró uram fia egyszer egy lakadalomba valamit, hogy Ud­varhely volna a’ Székelységen az első , az anya szék, és hogy a’ Székely, nemes volna . Erre gazdám így szóllá: Hallod­é Bal­ás­­ embersokaság, nép; csak a’ szabadság teszi, nemzetté; ebbe az országba törvény szerént három nemzet van : a’ magyar , a’ szász , és a’ székely. Én mint szász nemzetbeli ember, a’ mi magunk dolgait tudom ; de más kettő­nek dolgáról nem sokat tudok , hanem úgy gondolom, hogy a’ más kettőnek is gondja van a’ maga dolgaira . Majd ha ország gyű­lése lészen , ott azokkal is megesmerkedem . Az Isten segélye uram Kegyelmedet, a’ jóba! —■ ezeket beszélgetek gazdámmal, a’ ki egy i­­gen derék és érdemes jó úri ember.—

Next