Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-04-22 / 32. szám

művét, csak részben nyilváníthatjuk illyennek. Szerintünk conservativus lapok működése, s többi közt néhai gr. Sztáray Albertnek, név-, értelem- s érzelmileg véve is, hazánk egyik legkitűnőbb lovagias nemesének lelkes nyilatkozása tartozik ezen vonalra; a nyilatkozás, minek bár ha sikere nem leend, ha a P. Hírlap s utána némelly megyék e tárgyat egymagában kezelik, a szatmári 12 pontot pedig határozottan visszautasítják Egy oldalról egész törvényes rendszerek máson alakítása, másról a bírói ítéletek nubficatiója; egy részről vallásos egyarányuság, másról vallásos elvek megtámadása; egyrészről alkotványos elveink féltése, másról egész fönálló rendszerünk irtása; egy részről a magyar név s erő szilárdítása, másról Horvátországnak magyar koronázóli elszakasztása; egy részről vallásos tisztelet s türelem, másról tényleges vallásos tiszteletlenség. Ez a Ti 2 éven túli politikai hullámzasitoknak habozó következetlensége; pedig nyomorult érdem, s higyjétek nyomorult politika, a midőn egyetlen egy vallás sem tiszteltetik, hanem valamennyi töretik. Mi a zalai esetet igen is gyászoljuk. Gyászoljuk azért, mert DEÁK Ferenczet korunk s hazánk szükséges emberének nézzük, korunk szükséges emberének, ki a túlzások vészthozó eredményei közvetítéses egyeztetésének dicső szerepét vitte múlt országgyűlésünkön, kinek polgári magas állásához nyílt bizalommal pillant föl minden politikai felekezet, mint egyik hasonlíthatlan tökélyű polaris fénycsillag, mint működési körét tekintve minden másnál képesb pilótához, ki a status naszádét ama szirtek vészköreiröl — miket Ti idéztetek létre — üdvös révparthoz vezetendő Gyászoljuk ezen esetet, mert mi dicső DEÁK Ferenczünket nem sorozzuk azon egyoldalú fölületes gyávaságból utaló, politikai számtant szem elől szalasztó elfogult státusemberek közé, kik úgyvelejükben kész politikai mintákkal szoktak tanácsterembe lépni, s ezek formáiban kívánják a státusélet ezer redőzetű viszonyait kérlelhetlenűl szorongatni. Mi őt nem sorozzuk azok közé, kik az emberi érdemet vagy érdemtelenséget, kik minden tényt melly elkövettetik, minden elvet melly fölállitatik, minden politikai lépést melly ajánltatik, egyedül azon szempontból becsülnek , mellynek mértéke szerint az, saját változtatási tervezetükkel egyez, vagy nem egyez; nem azok közé, kik gyökeres politikai sarkból kiforgatást akarnak minden áron, vagy ha ezt utó nem érhetik, akkor semmit sem akarnak, *— hanem méltán azok sorába tartozónak ítéljük mi DEÁKot, kik minden másnál inkább meg vannak arról győződve, hogy állodalmi rendszerek kedélyes ingatásának rejtett okai csak igen ritkán szoktak feküdni másban, mint bűn-s féktelenségben; a morál, törvény, szabadság, egyenlőség s emberi jogok pedig igen gyakorta, csak az önzésnek undok alakjára vonatott csillogó leplek. Azok sorába tartozónak tartjuk mi DEÁKot, kik mélyen meg vannak győződve, hogy erős kormány nélkül nem lehet szilárd a politikai szabadság; hogy erős kormányélkül alkotmányos rendszerek megfoghatlanok, azok közöl valóknak tartják őt, kik igen bölcsen tudják, hogy változzanak bár a nevek, a dolgoknak egy vagy más alakban akármiféle andalgások s politikai fictiók mellett is föl kell állni, vagy föl kell állítatni. Egy bizonyos mennyiségű hatalomnak okvetlenül helyt kell adni minden kigondolható társulatban. A demagógiai tendentiák ezen hatalombeli részesülés fölötti küzdelmek. Minél erényes!, józanabb , szerényebb , belesebb DEáK Ferencz; minél fölemelkedettebb , önzéstől ment, tiszta kezű s keblű, lángoló honszeretettől magasztaltabb keblű polgártársunk ideálját tiszteljük mi benne , annál inkább meg vagyunk az iránt győződve, hogy korán sem ocsmány hízelgések, korán sem forrongó vajda mindenkor tiszta indokból folyó, politikai számtant nélkülöző kábaságok bajnoka leszen ő jövő országgyűlésünkön is , hanem egyaránt erkölcshűség, alkotványos haladás, vallás, béke, elv s felekezeti közeledés fogja az ő magasztos megbecsülhetlen hazafi keblét dagasztani. Sm, mi ép azért minden leyális magyarral DEÁKnak országos dolgainkbani részvétét hős forró honfikebellel minden fölött óhajtjuk; s hongyülésünktőli távollétét valóban nagy nemzeti veszteségnek fognánk tekinteni. X. II. A káptalannok eagyészen« (Folyt.) 2or. Élőnkbe tíszott tervében kötelességünkre méri magod a világi tudományok megszerzését. Én azonban, papi szent hivatalom érdekeitől ihletve érzem magamat, hogy ez idegen kötelesség ellen, az egész világ előtt, ünnepélyesen óvakodnám. Állítom azért (ha kivántatnék, bővebben is megmutatni képes, és ha egyébütt nem is, legalább itt, utósó leheletemig megküzdeni köteles), hogy ama kívánat, — terve fogalmával értve, — valamint a katholicismus, úgy arra épült alkotmányunk elveibe ütköző és — minden tekintetben — annyira nem conservativ, mennyivel inkább destructiv szellemű; de különben is, a káptalanok részéről, mind lényeges, mind mellékes, de állásuk tisztével szinte kötelességgé vált, temérdek elfogultságuk miatt ki nem vihető; sőt , az emberi természet joga iránt igazságtalan. 14) Minélfogva esdeklem hazánk azon atyáinál, kiknek főkép katholica üdvös hitünk szentsége szivén fekszik, hogy ez állításomat bölcs, és gondos megfontolásukra érdemesíteni méltóztassak. Elég erre egypár nézet is. Nem kötelesség az, mire parancsolat nincs. Átestünk pedig már alkotmányunk korának nyoczadik századán, (mi a magyarnak dicsőségére válik), tudjuk is , hogy azóta, mint eddig, a papi rend, álladalmi tanácskozásokban nagyobb részt vett, mint most; sőt még törvénykönyveink első egybeszedői vagy szerkesztői is papok valónak, mégis azokat ebbéli ismeretek szerzésére sürgető parancs mindeddig a törv.könyvben , vagy iskolák rendeleteiben hiányzik. Tehát erre polgári kötelesség nincs; de nem is lehet, mert van ellene sokkal régibb, és világszerte máig fönálló több egyházi, pedig a sz. írásnak eme szavain alapult törvény: ne mo militans reo , implicatienegotiis secularibus. Ugyanis, ha nem kiállnának, a régibb történetek sorából, mind hazánkra mind az egyházra eléggé vissza ama nagy adatok, mellyek Rómától, Jerusalem, Varia, Mohács és a tridentomi zsinat felé szomorúan eredményeztek: tudnánk mi tán több aprókra még újjal is mutatni, mellyek egyenesen az említett i m p l i c a t io ból eredeti forráshoz visznek. De ilyek hallattára füleink még nem hajlandók. — A tervező gr. ur ellenben tartozik, fölszólása következtében, az igazságmérő serpenőjére , bölcs megfontolásul, jó néven fölvenni még ezen eszméket is, hogy akkor lesz igazságos ebbeli föladata, mikor a világi statusokra viszon kötelességet ró , vagy mutat a theologia és egyéb papi tudományok megszerzésére, — és hogy akkor szűnik lenni természetellenes, ha a papságba az emberinél több isteni erőt alkothat; — de vigyázzon , a legtisztább politikai elveknél fogva, nehogy az emberben egymással birkózó két elem közöl, a papot annyival inkább elhűtse lényeges lelki gondjaitól , mennyivel inkább vonza őt a földiekhez , mert ezen eredmények a katholicismuusra is hatnak; vigyázzon, nehogy serpenőjébe szórt cosmopoliticus babjai, végre puszta materialismusi hüvelykekre fejlődjenek; mert különben is, és dialjában a keverékekben, a bor szinte mint a viz, elveszti természetes izét, zamatját, jóságát. És tán ehez hasonlóra mulatnak Marhalnak eme szavai: „Cosmica, Semproni, tain mala, tu am bona sun t.te Már most a practicus oldalra egy két nézetet. ,Ki van mondva , hogy a káptalanok öbbsége a nagybirtokosok sorában áll; de van felejtve, hogy a jövedelmek az oszmeos családok között több apró szeletekké valóak. Ki van mondva, de csak egy oldalról, és csak távolról, pedig alighanem nagyitó üveg rajzához mérve. Nem is szúrna szemet, ha a többség és nagy szócskák elmaradnak. Mert kell tudnunk, hogy különben a káptalanokból nem igen könnyen találkoznék egyén, ki a követségben lett két, három s négy forintnyi napi díj mellett, állásához illendően viselni kénytelen volna, ha a közjövedelem ereiből, ennél többre számolhatna. De legyen bár a többség maga helyén, ebből meg sem látszik következni, llYóry •• jjMinden kápt. küldjön követet az orsz. gyűlésére hanem oda értve , a mellyiktől kitelik; mert az ellen esetek attoli kiváltságra méltatnak, és nem épen gyére*. Alkalmasint pedig ugyanilly oknál fogva sem minden káptalan, sem minden időben küld két követet; jóllehet a törvény kettőnek ad helyet De valljon mit jelent a tervben ama keserű szemrehányás, hogy „a ki az alkotmány jótéte ivel élni aka r£i sat. 15), mintha bizony a káptalanok egyénei ezen jólétekért. nem szolgáltak volna, vagy azokat most is csak hevertükben élhetnék? Hiszen erre talán sok is lehetne a felelet. Mert hát a káptalanok, azon említett nagybirtokaikból nem szint úgy viselik a terhet, mint a többi nagybirtokosok ? Hiszen a megyei követségi díjra, birtoki nagysághoz arányzott teher őket is megtalálja, és azonkívül maguk követeire is költekeznek ; és bár még ennél több terhelt naponkint vállaikra ne hárulnának ! Egyébiránt birtoki jogainkra világi ügyvédeink őrködnek a megyei gyülekezetekben ; e tekintetből tehát az ajánlott practicus politicus iskola fölöslegesnek mutatkozik. Van a papságnak , polgári alkotmányunk lelkéről, s abból kimenő rendeletekről annyi theoreticus fogalma s tudománya, mennyi praxisára szükséges. El sem is kerülheti abbai beokulását, nem annyira ön mint az egyházi, sem úgy testi mint lelki érdekekre nézve. Ennyit pedig kötelességének is elismer, nem is mulasztja el azt. Neki tehát két fő érdekében fekszik, alkotmányunkhoz ragaszkodnia, s igy conservatívnak lennie. És mivel ő, az üdvözítőnk által kimondott elvnél fogva is : Deo, quae Dei, Caesari, quae Caesaris, — a politicai viszonyokban inkább engedékeny, mint cselekvő, és erejéhez képest inkább szenvedő, mint győzedelmes felekezet: úgy vélem, tanácsosabb neki ama helyektől elvonulni , hol bármi óvakodása ellenére is, történnek határozatok. 16) Tapasztaljuk ezt törv. könyvünk több helyeiből, és vajha ollykor az ő jelenlétük szint úgy a közjóra, mint személyükre súlyosb eredményeket ne szülne ! — Volnék én örömest rövidebb, mint vagyok, ha vagy úgy beszélhetnék , mint érzek ; vagy félnem nem kellene, hogy az meg nem ért, ki nem akar érteni. — Jártam én majd öt évig az igy javallott politicai iskolát, — szóltam is benne, mit a dologhoz tudtam , és illőnek, vagy szükségesnek véltem , bár gyéren , de e fölléptemben is át kellett esnem az akadályos viszonyon. — állom a sarat; de, hogy ne is motszannék, tekintélyes intéstől egész ruhám lerángatásáig , kelle valra értenem a józan mérséklet jelszavát. Vevék ollykor, mind a conferentiákban, mind az instruction , s egyéb tárgyak munkálására kiküldött választóiban tisztes részt • — iparkodtam, áldozatimmal is*) érdemleni kedvességet; de a bizodalmatlanság súlyos nehezéke, legcsendesb véremre , s őszinte meggyőződésemre is csak ízetlenséget gyümölcsözött. El is maradtam ez osko r. Ez állításnak ünnepélyeden die mondok, és bátran nyilvánítom , hogy Magyarországban nincs kathllius pap — főtisztet ondó urat kivéve — ki ezen állításon meg nem botránkoznék s ellene nem mondana. Gr. M. J. la) A ki az alkotmány jóléteivel élni akar, köteles az alkotmányos rendelkezés terheit és kellemetlenségeit is viselni. — Czikkemben e szavak értelme ez: kinek joga van a törvényhozásban részt venni, köteles a discussiók keserűségét is tűrni, kiállani. Gr. M. J. 1.) Nem ; — ki kell állani a síkra, és vívni. Gr. 1YT. J. #) írt, kérem, senki másokat ne gyanítson , mint a mellyek annak idejében a hírlapokban voltak, · és vajha ne lettek volna! — köztudatra fölhozva.