Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-06-10 / 58. szám
ZETI UJ HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá M Kultsár István táblabiró, kiadja Harmincznyolczadik év. 58. szám. Pest, Szent-Iván hava 1 Okén 1843. TARTAIOH . Hazai napló. Országgyűlés (ill. ktszülés: magyar nyelv ügyébeni határozatok). Törvényes eligazni hatásunk országos ügyeink iránt. Pestmegyei közgy. (Utak). Vidéki lev. Pozsonyból (országgy- közi igazítás), Barsból (nevelésügy.) Külföldi napi». Szerb-, Spanyol-, Francaia-, Angolország. Lapvizsága. Festi Hírlap (folyt.) Társalgási terem. Ikerváros! hírnök. — Hirdető. HAZAI MAPIID. Országgyűlés. XII. Ker. ülés jun. 11. (Ung és Trencsén elnöklete alatt.) Fölolvastatván elébb némelly ezen országgyűlésre meg nem hívott mágnások iránt készült üzenet, a június 3an tartott utósó kerületi ülésben be nem végzett magyar nyelv ügye fölötti tanácskozás folytattatott. Alig volt tagja a kerületi testületnek, ki abbeli buzgó óhajtását nem nyilvánitotta volna, hogy a magyar nyelv, melly nemzetiségünk valódi palládiuma, teljes diplomatiai állásra emeltessék, sőt olly helyezetbe tétessék, hogy többé országgyűlési tanácskozás tárgyává tenni ne kelljen. Voltak követek nemcsak megyeiek, de városiak is, kik a magyar nyelvet nemcsak hivatalos, de társalgási nyelvvé is kívánták tenni, s hogy mivel eszközök nélkül ezért érni lehetsen , ha ezen eszközök létesítése költségeket kívánna , ezeknek viselésére küldőiket készeknek nyilatkoztaták. Azon eszközök között, mellyek a magyar nyelv minél korábbi terjesztését különösen a fölső szláv megyékben hathatósan elősegítenék, fő tekintetet érdemlőnek gondolák a nemzeti oskolák létrehozását, mellyek által az eszközöketnék, hogy a csekélyebb tehetségű szülők, kik a gyakran 30 — 40 mértföldnyi távolságra eső magyar ajkú vidékekre gyermekeiket küldeni költségek hiánya miatt képtelenek, lakhelyeiken vagy ezek közelében gyermekeiket a magyar nyelv tanulására segíthetnék. Előmozdíthatná nyelvünk terjesztését, egy más követ szavai szerint, ha nagyjaink a magy. nyelvet társalgási nyelvükké tennék, ha mi magunk nemzeti literatúráikat buzgóbban pártolnánk. Az egyházi követek az öszves KK. és HR. ebbeli kivánataikat meleg részvéttel fogván föl többen azt nyilatkoztaták , hogy a magyar nyelvnek teljes diplomatiai állásra emeltetése egyike legforróbb óhajtásaiknak, és már több helyütt a szentszékeken a tanácskozások magyarul folynak, magyarul leveleznek ezek a hatóságokkal, sőt olly perben is, melly deákul folyt le, az ítélet magyar nyelven hozatott; az egyházi oskolákban némelly tudományok magyar nyelven adatnak máris elő, a hol csak a hallgatóság nyelve engedi a szent beszédek magyarul tatnak, s mind az megtétetik, mit a hon egy honpolgártól e tekintetben követelhet. — Egy követnek abbeli indítványát, hogy az orosz szertartások magyarra forditassanak és pedig országos költségeken, némellyek pártolók , mások mint vallásügyet ide nem tartozónak nyilvánítók, valamint a misének magyarul mondandását is. Végre a magyar nyelv ügyében azon indítvány fogadtatott hogy a magyar nyelv iránt egy átalános törvény hozassák, mellynélfogva mind közigazgatási, mind törvényhozási, mind oktatási nyelvnek a magyar mondassák ki. A tanácskozás másik része azon kérdés volt, mit mondjon ki a törvény Horvátország irányában a magyar nyelv ügyében ? Voltak követek, kik az alkotandó törvényben kimondatni sürgetők , hogy mi a horvát nemzetiség elnyomását legkevesebbé sem czélozzuk ; mások azonban ezt fölösének gondolák, miután mi sem eddig e tekinetben nem vétkeztünk, sem ezután vétkezni nem szándékunk, de különben is aki magát előre védi, mentegeti, az önmagát vádolja ; — egy rész Horvátország hivatalnokaira nézve bizonyos évszámot kívánt kifizetni, melly alatt minden királyi kinevezéstől függő ottani tisztviselők a magyar nyelvet megtanulni köteleseknek mondassanak; a más rész azonban minden határidőkitűzést elmellőzni javasolt, abban pedig a nagy többség , sőt egypár követet kivéve az egész kerületi testület megegyezett, hogy Horvátország a magyar hatóságokkal, kormányszékekkel, törvényszékekkel, s átaljában minden igazgatási hivatalokkal magyar nyelven levelezzen , s a magyar nyelv tanítása az ottani minden oskolákba bevitessék; belügyeiket azonban tetszésük szerinti nyelven tárgyalhassák. Végre közhatározattá az vált, hogy Horvátország minden fönérintett hatóságokkal, s kormány- vagy akármelly igazgatási székekkel magyarul levelezzen, belügyeikre ezen kötelezettség ki nem terjesztetvén. Minden királyi kinevezéstől függő, s Magyarországgal érintkezésbe jövő hivatalnokok pedig 10 év alatt a magyar nyelvet tulajdonukká tenni kötelesek legyenek. A jun. 7. 8. és 9iki kerülésekben tárgyaltatott vallás kérdésről kimerítőleg közelebbi lapjainkban. Törvényes eligazulhatásunk országos ügyeink iránt. A szükség, hiány, jelenkor szülte kérdéseket hévvel fölfogák némelly hatóságok, közlötték a hírlapok, fejtegették az írók, taglalták a tudósok. Olvastunk irántuk vezérczikkeket, elveket, eszméket, vizsgálatokat különbnél különbeket. Néztük az önzés-, pártdüh- szellem lehelte tusákat, tollcsatákat, eszmesurlódásokat, kebelingerlődéseket; láttuk a szeretetlen gyanusításokat, vádoltatásokat,mód-és rendszeretlen embervásárlással, nyers erőveli vitázásokat, csak az eligazulást, egyetértést — nem. Sőt országos ügyeink azóta bonyolódottabbakká, kivált alkotmányi átalakulásunk izgágosabbá lettenek. Mi lehet ezeknek oka? Nekem úgy látszik, a helyes mód, út, rend, mérték tévesztetett el; azon alapelvek, mellyeknél fogva azok egyedül megfejthetők, eligazítandók, tekintetbe nem jöttek, vezérfényül nem szolgáltak. A középkori homályos nézetek, s korszellem, időkivontatás, közvélemény, közakarat, szállottak egymás ellen a csatatérre; a bájosság és rémes újság, a kényes maradás és serény haladás, az alkotmánydöntés és föntartás szükségelései, előítéleti, önzési s elfogultsági fegyverekkel küzdöttek életre, vagy halálra. Az örök igazságoknak ezen rendzavaró háborgókkal semmi közük nem volt, nem is lehetett. Ezek csendben , szelídül, mérsékelve sugároznak ki. Élesztő, alkotó, vezérlő fényük nékülözhető ugyan egy ideig, sőt századokig is , de terjedésük, hatásuk, izgatásuk nem ; kitűnvén pedig , hozzájuk simulást követelnek, fellegeket oszlatnak, derítenek, izgatnak, életet tenyésztetnek, diadalmaskodnak ellenállhatatlanul. Polgártársasági viszonyainkra kivillámlottak honunkban is. Ezen kitűnt, tekintetbe nem vett, használatlanul hagyatott örök talpigazságokat , felvilágosult ész fogalmait, mennyire a jelenkor kérdéseit, honunk bonyolódott ügyeit illetik, szabad legyen érintenem, öszvepontosítva elősoroznom néhány észrevételekkel együtt, a hiv honfiaknak , józan polgártársaknak elmélkedtetésére, kik szükségeink kielégítését hiányaink pótoltatását, kérdéseink eligazítását , elogulatlanul kivánják, szentesült jogoknak és törvényes tulajdonoknak sértegetése és ősi alkotmányunk földulása nélkül. Polgári társaságot érdeklő alapigazságok. I. A polgári társaságok, országok , vagyis állományok természeti vágyainkhoz képest a végre keletkeztek, hogy a társak mindegyike belénk s velünk született és szerzett jogait, mennyire másokéinak határai engedik, mindennemű bátorságban élvezhesse. Ennek eszközlésében áll a polgári társaságnak köre és dolga. II. E végre a személyi szabadság, tulajdon és birtoknak néminemű áldozatja, azaz előjáróság alá köt s arányos rendelkezés, szolgálat és költség jön egyátaljában szükséges. Ezek kielégítésében áll a társulatok elkerülhetetlen kötelességük. III. A felsőség által kiválthatók ugyan a szolgálattevők az adózástól, s az adózók a szolgálattételtől kölcsönösen , de csak addig, mig annak terhét viselik, s annyira mennyire a közjó és szükség hiányt nem szenvednek. Az oknak megszűntéhez képest a kiváltságnak is szűnni , a közjó és szükség hiányát pótolni közösen s arányosan az osztozó igazság szerint általában szükséges. Ezekben állanak a kiváltságok rendes határa. IV. A nép közakaratja, ha lehetséges volna is, törvényeztető nem lehet, mert a vezetés nem az ő, hanem az ész szerepe. Ez sem látja mindenkre a polgári társaság mivoltát, végczélját, közjavát és szükségeit; a törvényszerzés tehát csupán a nép képviselőinek része. V. A képviselésre csak azok képesek, kikben a polgári társaság ügyeinek, kivántatásainak és szükségeinek belátása s gondviselése kitűnő , föltételezve vagy tapasztalásilag, miilyenek az ország fő hivatalnokai, hatóságok tisztviselői, s a polgári tudományokban jártasabbak, és a honban birtokosabbak. A képviselésnek a gyűlésekben van tulajdon helye. V. Czélirányos azon polgári társaság szerkezete , mellynek fölsősége elég hatalmas az ész belátását , milliónyi akaratok ellen is diadalmaskodtatni , kinek kinek jogait védni , s mindnyájokat kötelességük teljesítésére bírni, igazságot mindenkinek, legyen az nagy vagy kicsin , gazdag vagy koldus igazul kiszolgáltatni, s érdemeit méltókép jutalmazni; fölemelkedett minden magánhasznok s pártok fölött a közbátorságot, s jóléteit szilárdítani s esslközleni. Ezekre a fölsőséggel bizodalmasan kezet fogni az országgyűlések hivatalo s föladata. VII. Bölcs a polgári társaság azon rendelkezése , melly fölségét ugyanegy örökös főben pontosítja, de törvényhozói, bírói és végrehajtói hatóságokban sugároztatja ki; minden néposztályok közt hivatalt, rendet, határt és ellensúlyt szab — végezélarányosan ; minden erőt oda hol legbiztosabban , leghathatósabban működhető helyezteti s minden hivatalt olly kezekre biz , mellyek képességéről , ügyességéről s kész szándékáról közvetlenül vagy közvetve bizonyult, az akadályokat távoztatja inkább , mind áttöri ; a kötelességszegést gátlással inkább, mint büntetéssel hárítja el; gátlása erkölcsélesztésben s éber fölvigyázásában pontosul. VIII. A czélirányosan szerkesztetett , bölcsen elrendelt polgári társaság élete a vélemény , működés s kereset szabadságában diszlik, s csak alkotmánya s törvényeinek romboltatása által sérül meg. Ellenkező ok és új vélemények vesztére nem szolgálnak; az országgyűléseken is képviseltethetők; csak egyik a másikon ne erőszakoskodjék ; majd fejtegetésüknél fogva egymáshoz simulandók , vagy egyik a másikánál czélirányosabbnak , közhasznúabbnak kitűnendő; ellenesetben az aé a jogosság, mellyet az alkotmányosság s tapasztalás gyámolit. Ezen polgártársaságok iránti talpigazságok