Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-06-10 / 58. szám

a szerzett törvények által a népség jelleme , kö­rülményei , s műveltségéhez képest módosítást , határozást szenvednek ugyan, de időkorában szemközt ellenállást nem; kiket okkal ma a maguk nem hódíthatának , zűrzavarra , pi­rongással, kénytelenséggel sodornak maguk után. Szerencsénkre velük a mi é­s alkotmányunk el­lenkezőleg nem áll; nálunk a szabadság forrása nyílt és bő, a jogok mentvék, a tehemselesek törvényesen kimérettek; a hatalom, népség osz­­tályoztatott; a szerkesztetés s rendelkezés meg­történt; képviseléssel, szólást, munka-s kereset­szabadsággal el van látva, magát kifejtő, mó­dosító s tökélyesitő erővel s hatósággal bír, csak némelly jogoknak (a középkor által rakott so­rompók elhárításával) természeti határukig k­i­­terjesztését; s némelly togas kiváltságoknak (okoknak szüntéhez képest) szűkebbitését ; az osztályoknak egymáshoz szorosabb kapcsol­­tatását, a közhaszon és teher arányos része­­sü­l­et­é­t követelhetik. Kor­szelle­mi kérdések iránti észrevételek. Ha épen nem csalatkozom, polgártársasági talpigazságok szerint minden korszellemi kérdések csendben , békével eligazíthatók voltának volna, ha méltó tekintetbelvétettek volna. Tegyünk kísér­letet rövideden. 1) A vegyes házasságok a katholikusoktól általában megásassanak -e vagy sem? a ve­gyes házasok szülöttei minemü religióban nevel­tessenek? (Ez volt az első kérdés). Az első pont szerint könnyen elmellőztethető lett volna: a pol­­gári társaság körén kívül esvén mind a házasság áldattása, mind a religiós nevelés, az anyaszent­­egyház intézetére s a lelkiismeret szabadságára bizandók lettek volna, s csak azokhoz képest igazittathatnak is el. 2) A horvátországiak tartoznak ? megmagya­­rosodni? magyarul levelezni ? (Ez volt a máso­dik). Ez eligazítható volt a második pontra nézve : a horvátok Magyarországhoz kapcsolván magukat csak önállásukat áldozták föl, nemzetiségüket s nyelvüket nem ; kapcsoltatásuk föntartására a magyarodás, és magyar levelezés szükségtelen lévén, ezekre tehát csak önhasznuk és törvényes egyetértésük által hódíthatók. így fejlik ki a kérdés idegen ajkú lakostársainkra nézve is. 3) A nemesek is tartoznak- e országos és me­gyei szükségek pótolásához arányosan járulni ? Ez iránt a harmadik alapigazságra nézve igazul­­hatni el. A nemesek katonai szolgálatuk i­s o­l­d­­j­a­i­­ nyerték birtokaikat és kiváltságaikat; m­­e­n­­nyire az a föld népére átszállittatott, annyira adózási kiváltságoknak is szűnni, a közterhekbeni arányos részvételnek is reájok visszahárulni — az osztozó igazság szerint — szükség. M­e­n­­nyire a felkelési fegyverfogást maguknak ki­kötötték dicsőül, ennek jutalmát jobbágyaik füst­­pénzi, úrbéri és kilenczedi adózásaikból veszik , a szükség esetében ezek nélkül is honját ki ki védelmezni szorosan köteles. A közhaszonban részesület teherviseletben is arányos közösülést szükséges­. Akármelly százados kiváltságok el­avulhatnak , de az osztozó igazság el nem avul­hat. Hogy a nemesség segedelmezése ország­­gyűlésileg arányosan határoztassék el , megbí­zottjaik által kezeltessék , számadás alá vettes­sék — az ő rendén van teljesen. 4) A népre bizassék- e a törvényszerzés kö­zösen­­ Ezen kérdés is eligazul a 1Vdik pontra nézve: a népnek sem közakaratra sem közvéle­ménye nem képes a törvényszerzésre; mert a közjót fölfogni, közszükséget számba venni, kü­lönbnél különb jogokat és viszonyokat méltányí­tani , a közterheket arányosan kiegyenlíteni ,d­önzés s erőszakoskodás nélkül — elégtelen; a képviseltetés tehát csupán az ő része az orszá­gos ügyekben. c) Hát a nemeseknek az ország ügyeinek tárgyaltatásában jelesen az országgyűlési utasítá­sok adásában szükséges-e közösen résztvenniök ? A talpigazságok ötödik pontja szerint nem, mert a nemességnek van olly része is, melly az or­szágos ügyek, szükségek belátására, a jogok s tartozások arányos kiegyenlítésére , önzés s erő­szakoskodás nélkül képtelen. Ez jelességeihez, kiváltságához törvényesen nem is tartozandó. Elég ha abban képviseltetik. (1) Hát az országgyűlési követek , megyei tisztek választására szü­kség-e minden nemeseket egybecsőditeni ? Ha minden nemes minden erőt ismerni s oda helyeztetni hová való elég szilárd volna, ha minden hivatal dolgait teljesen tudná s a legalkalmatosabbak kezére bizni minden önzés és részrehajlás nélkül okosult volna, a III. pont szerint, követ- és tisztválasztáshoz járulhatna közvetlenül , igen is. De miután képtelenségét el­­csábíttatása, erőszakoskodása által bebizonyította : elégedjék meg közvetve hozzá­járulásával. A kép­telenséget és visszaélést akármelly ősi szokás vagy kiváltság sem igazságosíthat meg. 7) Egyedül a nemes birtokosulhat-e honá­ban? A polgári társulat sark föltételezése a sze­rezhető jog föntartása ; ez az egyesület ked­véért föl nem áldoztatott, föl sem áldoztathatott a társaság kára s rövidsége nélkül, a fölsőbb­­ségtől elhatároztathatott, módositathatott, de el nem vétethetett , mert az a társaság alapját föl nem dúlhatja, vesztére nem lehet. A földszerez­­hetésnek szorongatása tehát a homályos, erősza­kos középkornak szennye, melly tisztítást, eltör­lést kíván, annál inkább, mivel senkinek tulaj­donába nem vág s közhaszonra szolgál; csak a durva magának valóság lehet ellene. 8) A nem nemes is szavazhat-e hona ügyei­ben ? Részesülhet-e hazája hivataliban is ? Ezekre viszont azt kérdem: a nem nemesekben is lehet-e erő a közjóra munkálkodásra ; nem lehet-e ügyes­ség a hazai dolgok kezelésére is ? ha lehet , a hetedik alapigazság szerint megvan mind a sza­vazatra, mind a hivatalokra képesség is. Azon önkényes sorompó, melly őket elszigetelte, dűlő­télben van , s ha le nem döntetnék , csak igaz­ságlátásunk botránkoztatása, irigykedésre , inger­lés , zúgolódásra ok maradna. Legyen általam a hon ügyeihez szólhatás, az országos hivatalok viselése a kiváltságosak praerogativájok, csak monopóliumuk ne legyen , a belénk öntetett, ve­lünk született és szerzett jogaink bátorságitásá­­nak daczára. 9) Kit illet a népnevelés terhének viselése? A nép neveltetése közönséges szüksége-e a hazá­nak, v. nem ? Ha közönséges, annak terhe viselésé­ben is szükség minden társosztályzatnak arányos részt venni a szoros osztozó igazság szerint, annál inkább, mivel annak haszna is közönséges leend. Ha nem közönséges, arra hárul a teher, ki azt kisebb vagy nagyobb mértékben elhanyaglotta; érdeké­ben is áll a hi­ányt minél előbb s foganatosabban pótolni. Ez szolgáljon válaszul minden más szük­ségek iránt is. Távol legyen tőlem, hogy én akár monar­­chica aristocratica alkotmányunk ócsárlója , akár kiváltságos rendeink ellensége volnék ; sőt inkább boldogságomnak tartom, hogy amaz keblében születtem , s ennek jelességeiben részesültem, s mind­egyikét mind másikát életemmel is védeni kész vagyok; csak azon örök igazságokat fog­tam föl , mellyeken minden polgári társaságnak alapulni, festülni s örökülni szükség , s mellyek szerint a korszellem szülte kérdéseink nékem eligazithatóknak látszattanak egyedül. Ha okkal móddal szólottam-é a dologhoz ? az olvasó kö­zönség ítélje el. — Bővebb fejtegetésre, ha szük­ség lesz , készen vagyok mindig. — Pesten , má­jus 23-én 1843. Fejér György mk. S»estwiegy«i közgyülés (folyt.) jun. 9. Megyei közgyűlésünk harmadnapi ülését áta­­lános részvétlenség bélyegző, a tisztviselők és táblabirák száma iszonyúan gyérült , a rajongó hallgatóság elmaradt — mintha sejtették volna a tárgyak kisszerűségét vagy legalább kiskörüségét, — olly puszta a megyei terem, olly érdek­telen volt a tanácskozás. A megyei, különösen a promontori és hatvani utak javítása forgott sző­nyegen ; a közvélemény úgy látszott P. I. I biró úr indítványára a 8000 öllel rövidebb és 00,000 fttal olcsóbb aszódi vonalt pártoló a megyei fő­ügyvéd és gödöllői uradalmi igazgatóság ellené­ben, kik okul a posta ellenkező menetelét, és az ut melletti lakosok tagosztályositása esetében, az adófizetőknek iszonyú dirib darabolt telkeiket emelék ki. — Választmány vizsgálandja meg a nehézségek mibenlétét. — Ezután az első pest­megyei örökváltság hírdettetett ki: öt peregi lakos Egressy Galambos Samuel Pest megyei tiszti főügy­védnek jobbágyai telkeiket és magiakat 1,100 fttal örökre megváltották; a hitelesített iro­mányok a megye levéltárában tétetnek le. — Vé­gül a múlt napok végzései hitelesíttettek meg. Ma (szombaton, jun. 10.) délelőtti 11 órai a követjelentések olvastattak folytatólag, még eddig semmi határozattal. Vidéki levelezések­ Pozsonyból, máj 28-án. Ha a hírla­pokban közlött értekezésekben néha paradox állí­tások is foglaltatnak, azokat az olvasó eltűrni kénytelen, mert mindenki tudja, hogy a meg­győződések , s ezekből eredeti vélemények külön­bözők , — de midőn pusztán lett dolgok közöl­téinek , ezek a jó lelkű olvasó előtt érdekkel csak akkor birhatandnak , ha azok híven , úgy mint történtek, közöltéinek; s azért minden szerkesz­tőre nézve lelkismeretes föladat azon lett dolog­ról igaz tudomást szerezni, s ezt úgy közölni. Hogy azonban e szabály nem mindig tartatik meg, annak tanujele a f. e. Hírnök 3dik számában foglalt, s más lapokba is átment a kegy. kir. elő­adások átvételéről szóló czikknek azon va­lótlan állítása: ,,hogy ő Fölsége az előter­­jesztvényeket nádor ő fönségének kezeibe adá­s által.S ami már csak annyiból is nevezetes körülmény, mert ama százados , s ha máskép nem , ország­­gyűlési naplóinkból is tudható szokásnak minden­ki előtt ismeretesnek kellene lenni, melly szerint, a kir. előadások nem a nádor, hanem az or­szág prímásának, mint fő s titkos kanczellárnak kezeibe szoktak letétetni, és hogy most is úgy történt, mindenki, ki látni akart, láthatta.­­ Hogy tehát ezen lapok e tekintetben is az igazhoz hí­vek maradjanak, a lett dologokat híven úgy mikép történtek adják , azon k. előadások körüli ünnepélyek úgy mint történtek közöltéinek. Máj. 20kán nádor­i cs. k. ige a Rendeket a primási belső palotába, a kegy. kir. előadások átvétele végetti menetelre fölszólította, —• kik is örömmel teli keblekkel fölséges koronás uruk, s királyuknak személyesen is hűségük jeleit be­bizonyíthatni díszes magyar ruhákban nagy szám­mal sereglettek a kir. trón elébe, s fölséges kirá­lyunk 1000 órakor a primási lakban lévő kápol­nában a sz. Lélek malasztjáért buzgó könyörgé­seit a Mindenhatónak bemutatván, először is ő Fölsége kegyelmes királynénk , a terem karzatán kir. méltóságához illőn készült helyen több ud­vari hölgy fényes kíséretében megérkezvén, az országos Rendek által zajos örömkiáltásokkal fo­gadtatott. — A szent mise után délelőtti 12 óra körül ő cs. kir. Fölsége is a terem felé megindul­ván , ezen menetet megnyitó országunk főkan­­czellárja gróf Mailáth Antal,a­kit követtek az ország többi záslósai, és azok között mélyen tisztelt nádorunk ő cs. kü­lönsége, jobbján or­szágunk primása, ezeket követvén az apostoli keresztet vivő Miskolczy Márton tinnini püs­pök, utána pedig kivont karddal a főlovászmes­­ter gr. Batty­ányi Imre haladt, a Fölsége a teremben le nem csillapítható örömkiáltások közt megérkezvén , s három lépcsőn lévő kir. székére leereszkedvén, a második lépcsőn jobbról a föl­nevezett főlovászmester kivont karddal, harmadik lépcsőn csász. kir. főudvarmester gróf G­o­e­s­s­a királyi pálczával, balról a harmadik lépcsőn főkamarási helyettes gróf Zichy István állapod­tak meg. _ A trón alján jobbról a magyar test­őrsereg kapitánya gróf Vécsey Ágoston, bal­ról pedig gróf Wratislaw fő­hadi tábornagyi helyettes állották. — Nádor ő fönsége balról, prímás ő herczegsége jobbról a trón körül a töb­bi ország zászlósaival foglalt helyet. — Lecsen­desedvén a zajos öröm az ország főkanczellárja szólott az ország Rendeihez, mi­után fölséges királyunk beszéde újabb örömre ragada a jelen­lévők sziveit. — A fölséges kir. beszéd befejezé­sével, a kegy. királyi előadásokat az ország kan­­czellárja az ott jelenvolt udvari tanácsnoktól át­­vevén, ő Felségének egész alázattal bemutatta , melly­eket ő Fölsége az ország prímásá­nak, mint országunk fő, s titkos kan­­czellárjának általadván, ez az országos Ren­dek nevében ő Felségéhez alázatos köszönő­be-

Next