Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-05-16 / 77. szám
TÖRVÍ!S[VHATÓ8Á€!I TUDÓSITÁSOH. its*síd, május 7én. Minden hónak első szerdáján rendszeresítve tartani szokott kisgyűlésünket első alispánunk távollétében — elnöklő m. alispánunk a már múlt közgyűlési tudósításunkban említett s csak április 30ig elfogadott'A század katonaságnak élelmezési rendelkezése végett — miután a n. m. itótanács továbbá is megerősítette, sőt az innen eredhető kihágásokért eleve a RRket a felelőségre emlékezteti — körlevele által közgyűlésé átváltoztató — igen számosan seregjének össze Arad KK. s RR. tanusitva a közügyek iránti részvételüket; — midőn elnöklő m. alispánul okát adva eme közgyűlési szüleménynek a n. m. h. tanács intézvényét felolvastatni rendelés— figyelemmel késérék a BR. eme intézvénynek minden kitételeit, nem maradt szó, melly meg nem hányatott; tekintetbe vétetett a méltányosság, arány, Arad népe, helyzete, szinte készek vajának azon Vs századnak a tanyát, és élelmezést rögtön megtagadni, mig végre az elmesurlódások.Arad békés szelleme 1514 ellen határozatta jön , hogy eme .A század továbbá is a hadi adó rovására piaczi áron láttassák el, s a hadi számtételre megbízott tagok az eddig kiszolgált mennyiséget is követeljék — ha ott elutasittatnának — mig ez A század e megyében tanyázand, kiszolgált terrmesztményei piaczi áron vétessenek számtételbe, és az adótartozásokból visszatartassék—a sérelem az országgyűlésen orvosoltassék, miről a n. m. itótanács értesittetni rendeltetett. — Több felsőbb parancs s rendeletek tárgyaltatván, midőn épen egy hatalomkart rendelő hirdettetnék, egy igen érzékeny eseménynek levénk tanúi — midőn egy tb. mint előadó, keseredésből megfelejtkezve a hely szentségéről, hol vala — az elragadtatás mezejére térve, több illetlen kifejezésekkel élt, mellyeknek megboszulására a tiszti ügyész fel is szállittaték elnökileg, de a tiszti főügyész hive az elkeseredést színlelő t. biró szavainak, még könyörgőleg lépe fel mellette a t. RRket engesztelő, hogy a kiejtett szavakat feledékenység fátyoléval vonnák be, mire felébred a t. biró, és a t. RRket követni kívánva sértéseit megnyitá, mire a legcsend- és békeszeretőbb egyéneink is megindulva, a széksértési fenyítéket kerék, sőt az ajtók bezárását is emlegeték, de az illető t. birócska, bárha az egyik felvi ki nem bocsátatott, de a más felén — testi kis alkotása segedelmével — olly hamar kisuhant, hogy tiszti ügyészünk csak nyomait hallahatá, merre lépcsőinken lefutott,s igy megmenekült a sértő méltó fenyítékétől. Arad Rei pedig, kiket az ég megoltalmazott eddig a személyesség kitörő tüzétől, örömmel felejték ezen kitérést, tanúságul tartva szemek előtt, hogy az illyetén személyeskedés a tényezőnek csak járatlanságát, vagy makacs indulatát bélyegzi, mert e megyében bármelly vitákon vezettessék keresztül az ügy, ha elvben nem egyezünk is, de a tanácskozási zöld asztalról csendes házi körünkbe az ízetlenség magva át nem ültettetik, s a tanácskozás végzetével felejtve az elvkérdéseket, barát barátjától rokon érzettel vál el; ez is nem valami köztárgyalási, csupa atyafiság érzetéből történt, azért könnyebben mégis engedhető.— A múlt közgyűlési rendeletünknek, a marhahús felemelésében, igen nagy a sikere, mert Arad soha szebb, s jobb marhahússal ellátva, mint jelenleg, nem volt;bár a zsemle iránt is illynemű rendelet tétetnék, mert botrányos, hogy Aradon, honnét az ország minden részeire fuvarozzák a mint lisztet , zsemléink kenyérlisztből vannak, és savanyuk; erre kapitányi hivatalunkat emlékeztetjük, nehogy a megye limitationális joga mellett itt is fellépni kény tessék, mert itt csak szilárd fellépés a tényező. Midőn gyűlésünkön tanácskoznánk, érkezik postánk, és ima hit után teljesült, midőn olvassuk, hogy felkér, fejedelmünk, tisztelve szeretett főispánunk nagát saját kérelme következtében a megyei kormányzástól felmenteni méltóztatott, fájdalommal esett azon honunk drága fiától, ki a 19. század viharai közt 2. országgyűlést olly férfiasan s bölcsen vezetett, megválnunk, s tudnunk, hogy többe vele, az érdem teljessel, közelebbi érintkezésben nem lehetünk, de fels. koronás fejdelmünk itt is Aradra árasztó kegyeit, midőn excel, főispánunknak terhes hivatalában könnyítést igényelve — helyettessévé megyénk drága fiát, kir. tan. Faschó Józsefet, ki d évek előtt élte első zsengéjében tévé le e megye otavára hűséges szolgálatinak esküjét, ki minden hivatokon át dicséretesen pályázva nemcsak hivatalos kötelességeit teljesitő, de a megyét emelő minden intézeteinek szinte leromlője volt— az ő bölcs elnöklete alatt vívta ki a nádor József felső körösi csatornát, — a emelő a szenvedő emberiségnek megyei korházunkat tagalta 11 an faradságával sat. ez legyen példája a fel.kor. fejedelem igazságszeretetének; midőn igy jutalmazza az érdemet, akkor a megyéket is halálára kötelezi. Arad városa a határában levő országos posta útjait kavicsolás alá kótyavetyélvén, minekutána már a bevett szokás szerint más, mint választó polgár, haszonbérlő sem lehet — egyik l egy másik é pp.; mig végtére a harmadik 3,600 pft. elvállalt, van pedig 11,800 el töltésünk kavicsolni való — képzelni lehet, miért olly járhatlan épen a város határán nagy részint keresztül vonuló út; előkerült ülésünkben az is — hogy városunk nagyobb részt szinte minden törvényszakban biróilag elmarasztaltatik, mert nem védelmezi magát, sőt meg sem jelenik; bizon lélekben járó dolog — a hanyag tisztviselők miatt a munkás és békés polgári város tulajdonát exequálni, de ima tanács okozta.Utófájdalmak nyomait mi érezendjük, sértendik utódunk, mert bár mint erőtessük is a rend behozatalát a kir. városok elrendezéséig, mind ,,pia desideria“ maradnak kivánatiak. Sokat lehetne e tárgyról írni, de előbb mind azt elhallgatni, mit közzétenni kellene, mestermű. Rendes levelező. Hársból. Édes andalgásba merengett lelkem, midőn e harkán megyénk fogadmányi ünnepére Ősz- Benedekbe sietek. Dicső őseink lebegtek el lelkem előtt, s képzelém magamnak, milly számmal, milly gyorsan siettek ők hajdan, ezen mind fekvésének regényességére , mind — főkép megyénket érdeklő — historikus emlékeire, mind régiségére, mind oklevéldús tárára, mind ez ős várban még mindig honos őszinte magyar vendégszeretetre nézve nevezetes mezővárosba, a mindenhatónak az 1714 évben megszüntetett dögmirigy csapásért hálaadásukat bemutatandók; mikép versenyeztek buzgóságuk kitüntetésében, mikép ragyogott arczukon a sziveiket ihlette benső vallásosság, mikép mit sem mulasztanak, élő hitük külső jelekkeli kitüntetésében. S mi volt természetesebb, mint azon kellemes reményben ringattatni, hogy dicsőült őseink neveik, czimjeik, s birtokaik utódjai, szép példájuk követői is leendőek; mi volt természetesb, mint épen azoktól várni azt, a kik e sz. szokást, az illy fogadmányi áhitatosságot megszüntetett egy szomszédmegye példájára mit sem hajolva, némelly szűkkeblű indítványozóknak szavaira nem ügyelve, csak egy két év előtt is, e században ritka példával, elég szilárdak voltak tovább is megtartani, akik mintegy újítva őseik rendelését, az ugyanakkor tartatni szokott egyházi tized haszonbérleti közgyűlést is, valamint eddig, úgy ezentúl is ajtatossági gyűlésnek jegyzőkönyvileg neveztetni végezék, a mi vala természetesb, mint hogy Barsnak, minden üdvöst, habár ő volna is, ápoló , de a legújabb jót is hévvel felkaroló KK. s RRei olly számmal jövendnek össze, a millyet, mind ez ünnepély czélja s jelentősége, mind tulajdon, eddig tanúsított, buzgóságuk, mind az ide nagy számmal sietett köznépnek nagyszerű s tekintetet érdemlő várakozása, méltán igényel; de várakozásunkban soha inkább nem csalatkozunk, soha reményeink olly mélyrohadását nem tapasztaltuk, mint most annyira kevesen voltunk, t. i. hogy ez lelkes első alispánunk mindig s mindenben éber figyelmét sem kerülvén ki, ő a gyűlés előtti szokott szives üdvözlete alkalmával mint egy futólag mondá, hogy nem mondhatná ugyan, hogy számosan lennénk jelen. — Ha igénytelen szavamnak hatást ígérhetnék, mind azokat, a kik megyénk eme nagy jelentőségű ünnepétől magukat elvonák, hathatósan arra kérném, hogy őseik üdvös institutióját becsben tartván, dicső emlékű apáik, e pontban bizonyára minden gáncstól ment nyomdokit követni meg ne szűnjenek. Ha az illy ünnepélyekbeli kimaradást valaki talán a korszellemével mentegetné, mi azt inkább korszellemnek neveznek, mellynek valamint ragályos hatása tagadhatatlan, úgy idővel az állományra nézve káros volta kimaradhatatlan. Mi is a haladás zászlóihoz szegődtünk, de a haladást nem az okszerűtlen újításokban,annál kevésbé pedig az illy üdvös institutiók rombolásában helyezzük.— Népnevelés! Népnevelés! te állományi életünk ütere, te szive, mindene, te tűnél fel bús, bánatteljes arcczal, sajgó lelkem előtt: te a kit sokan nem létezőnek mondanak, a kit avatatlan kezekkel rendezni óhajtnak; te kit annyiszor emlegetve még minőségedet sem ismerik; te kit teremeinkben annyiszor visszhangoztatnak, a nélkül hogy maguknak kellékeidről józan fogalmat szerezni iparkodnának: te tűnél fel mondom lelkemnek, s láttalak, mikép kerestél az együgyű, de józan itéletü, — tudatlan de lélekismérete sugalalit becsben tartó; — Írást nemtudó, de a szív tiszta érzéseit becsülő pór szivé 30- ben, helyet, menedéket: mikép töltöd el belsejét az erények alapjával, a vallásos érzettel; mikép óvtad őt: hogy a vallási közömbösség és hidegség eme példája, sokra fogékony, de még önállási szilárdságot nélkülöző, s épen ezért még az auctoritási példák követésére igen is hajlandó szivét tévutakra ne vezérelje. S volt, volt gondoskodásodnak némi hatása: mivel udvarias, finomabb műveltségben ugyan avatatlan, de minden feljebbvaló iránt tisztelettel viseltető növendékid, tanussták, hogy te vagy szivük kedveltje, s csak neked, a te sugalatodnak tulajdonítható, hogy csak mintegy susogva, s kevesektől hallatva nyilatkoztaták ki bámulásukat a felett, hogy azok, kiknek mint uraiknak engedelmeskedni és szolgálni készek, a legfőbb urnák köteles szolgálattól magukat elvonják; hogy azok, kik szavuknak, — mit mondok? — képzelődéseiknek s ábrándjaiknak — is mindenható erőt kivívni akarnának; a mindenhatót önmaguknál kevésbé tisztelik; hogy azok, a kik a nép között elharapózó erkölcstelenség felett sopánkodnak, az erkölcsnek alapját—a vallásos érzést, s ennek külső jelekkeli kitüntetését, — tulajdon példájukkal megrendítik. Ez vala a népnek érzése, ez figyelmet érdemlő véleménye. — Oh! ti népnevelésnek hívatlan ügynökei! ne kérkedjetek illy alapú s igy kisugárzó népnevelési eszméitekkel, szerintetek áltudósokat ugyan — kiknek számuk a népcsoporton kívül is már légió — fognánk képzelhetni, de a népet valódi, józan értelemben nem nevelhetnék. Ha illy auspiciumok alatt akartok népnevelési haladást, jele, hogy a nép jellemét, szivét, vágyait, eszméit nem ismeritek, azokat nem tanultátok. — Óhajtásaitok legszebbikére, s ha ez eszmét jól felfogtátok, leghatásteljesbbjére is a nép, mellynek vezérei, példányai vagytok, legüdvösb érdekére, — az általatok olly hathatósan kürtőtt népnevelésre kérünk titeket, ne kapattassátok el magatokat végkép, e kor korszellemétől; mivel ragályos az, s ha elharapózott, nemcsak sziveket, de közbátorságot is dúló, s a közállományt felforgató; s higyjétek, ha erőt veend, legcsekélyebb kára is az leend, hogy azon tisztelet, mellyet a néptől igényeltek, s állástuknál fogva érdemeltek, vesztvén erejét, és velejét, csak külső, belérték nélküli mázzá alakuland. Közgyűlésünket május 5 én Aranyos-Maróthon folytattuk első alisp.elnöklet alatt, a ki is, mint a nádor ő fenségéhez a nagy kálnai hid tárgyában utazott megyei kiküldöttségnek vezére, a kiküldő Rorg eljárásáról való jelentésnek, mint megyénket főkép érdeklő tárgynak, a BRek megegyezésével adott elsőséget, és örömmel hallottuk, hogy nádor ő fensége az előhozott okoktól, mellyek legnyomatékosbja , hogy adózóink ez utosó három év alatt, nemcsak a rendes adót pontosan fizetik, hanem a régi hátramaradásokból is ötvennél több ezeret tisztáztak le, — indíttatva, az adó lerovásában nyilvánult pontosságot főkép megyei tisztviselőink serény eljárásának tulajdonítván, szép reményekkel, s az óhajtott pénzbeli segély ígéretével bocsátá el magától. Melly jelentés következtében , az ez iránti folyamodás a n. m. kir. h. tanácsnak sebes postán megküldetni rendeltetett. — Jelenté továbbá, hogy kötelessége lévén szakértő mesterekkel is értekezni, s a szükséges építési eszközök megszerzéséről gondoskodni — ezen tisztében is eljárt, és hogy szakértő férfiak, vas vagy fa hid és nem kő hid építtetését tanácssák; hogy továbbá alkuba bocsátkozott két czölöpöket verő kos iránt, mellynek erejével három ember 3000 mázsa súllyal verné be a czölöpöket, a megye ezeknek egyikét megszereztetni rendelő, s ha ez czélszerűnek mutatkoznék, majd a másik is 400 p. flokon meg fog szereztetni. Halljuk, hogy a jégmenet által összerombolt ingó kálnai hidat, addig is, míg az állandóbbra előkészületek történendnek, kiegészítik. Ugyan megyénk részéről a híd építésére t. ez. Tenczer, mint szakértő mérnök fog kikéretni, a kivel való értekezésre, a közgyűlésen kivil is egy megyei választmány bízatott meg. — A legújabb törvény rendelte közmunka összeírása csak a kistapolcsányi és verebélyi járásban végeztetett be, s oda utasittattak a többi járások összeírására kiküldött választmányok, hogy azt jövő augustusi közgyűlésig okvétetten bevégezzék; addig is a közmunkák rendezése, a törvénytudó főbírók lélekismeretességére hagyatott. — Olvastatott továbbá ns Nyitravármegyének levele, mellyben folyó hó 25kén és 26kán tartandó főispáni székfoglalási ünnepélyére szomszédi szívességgel e megye rendeit meghívja; s megyénk ns Nyitravármegyének örömünnepében részt venni óhajtván, fényes küldöttséget nevezett , küldöttségi elnöknek méltóságos főispánunkat, kérvén meg, vagy ha ő méltósága akadályoztatnék, elnökséggel az első alispán ur bízatott meg. — Cseh