Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-05-16 / 77. szám

TÖRVÍ!S[VHATÓ8Á€!I TUDÓSITÁSOH. its*síd, május 7én. Minden hónak első szerdá­ján rendszeresítve tartani szokott kisgyűlésünket első alispánunk távollétében — elnöklő m. alispánunk a már múlt közgyűlési tudósításunkban említett s csak április 30ig elfogadott'A század katonaságnak élelmezési rendelkezése végett — miután a n. m. itótanács to­vábbá is megerősítette, sőt az innen eredhető kihágá­sokért eleve a RRket a felelőségre emlékezteti — kör­levele által közgyűlésé átváltoztató — igen számosan seregjének össze Arad KK. s RR. tanusitva a közügyek iránti részvételüket; — midőn elnöklő m. alispánul okát adva eme közgyűlési szüleménynek a n. m. h. tanács intézvényét felolvastatni rendelé­s— figyelemmel késérék a BR. eme intézvénynek minden kitételeit, nem maradt szó, melly meg nem hányatott; tekintetbe vétetett a mél­tányosság, arány, Arad népe, helyzete, szinte készek va­jának azon Vs századnak a tanyát, és élelmezést rögtön megtagadni, mig végre az elmesurlódások.Arad békés szelleme 15­14 ellen határozatta jön , hogy eme .A szá­zad továbbá is a hadi adó rovására piaczi áron láttassák el, s a hadi számtételre megbízott tagok az eddig ki­szolgált mennyiséget is követeljék — ha ott elutasittat­­nának — mig e­z A század e megyében tanyázand, ki­szolgált terrmesztményei piaczi áron vétessenek szám­tételbe, és az adótartozásokból visszatartassék—a sérelem az országgyűlésen orvosoltassék, miről a n. m. itótanács értesittetni rendeltetett. — Több felsőbb parancs s rendeletek tárgyaltatván, midőn épen egy hatalomkart rendelő hirdettetnék, egy igen érzékeny eseménynek levénk tanúi — midőn egy tb. mint előadó, keseredésből megfelejtkezve a hely szentségéről, hol vala — az elragadtatás mezejé­re térve, több illetlen kifejezésekkel élt, mellyeknek megboszulására a tiszti ügyész fel is szállittaték elnö­­kileg, de a tiszti főügyész hive az elkeseredést szín­lelő t. biró szavainak, még könyörgőleg lépe fel mel­lette a t. RRket engesztelő, hogy a kiejtett szavakat feledékenység fátyoléval vonnák be, mire felébred a t. biró, és a t. RRket követni kívánva sértéseit megnyitá, mire a legcsend- és békeszeretőbb egyéneink is megin­dulva, a széksértési fenyítéket kerék, sőt az ajtók be­zárását is emlegeték, de az illető t. birócska, bárha az egyik felvi ki nem bocsátatott, de a más felén — testi kis alkotása segedelmével — olly hamar kisuhant,­­ hogy tiszti ügyészünk csak nyomait hallahatá, merre lépcsőinken lefutott,s igy megmenekült a sértő méltó fenyítékétől. Arad R­ei pedig, kiket az ég meg­oltalmazott eddig a személyesség kitörő tü­zétől, öröm­mel felejték ezen kitérést, tanúságul tartva szemek előtt, hogy az illyetén személyeskedés a tényezőnek csak já­ratlanságát, vagy makacs indulatát bélyegzi, mert e megyében bár­melly vitákon vezettessék keresztül az ügy, ha elvben nem egyezünk is, de a tanácskozási zöld asztalról csendes házi körünkbe az ízetlenség magva át nem ültettetik, s a tanácskozás végzetével felejtve az elvkérdéseket, barát barátjától rokon érzettel vál el; ez is nem valami köztárgyalási, csupa atyafiság érzetéből történt, azért könnyebben mégis engedhető.— A múlt közgyűlési rendeletünknek, a marhahús feleme­lésében, igen nagy a sikere, mert Arad soha szebb, s jobb marhahússal ellátva, mint jelenleg, nem volt;bár a zsemle iránt is illynemű­ rendelet tétetnék, mert bot­rányos, hogy Aradon, honnét az ország minden ré­szeire fuvarozzák a mint­ lisztet , zsemléink kenyér­lisztből vannak, és savanyuk; erre kapitányi hivata­lunkat emlékeztetjük, nehogy a megye limitationális joga mellett itt is fellépni kény tessék, mert itt csak szilárd fellépés a tényező. Midőn gyűlésünkön tanács­koznánk, érkezik postánk, és im­a hit után teljesült, midőn olvassuk, hogy felkér, fejedelmünk, tisztelve szeretett főispánunk nagát saját kérelme következté­ben a megyei kormányzástól felmenteni méltóztatott, fájdalommal esett azon honunk drága fiától, ki a 19. század viharai közt 2. országgyűlést olly férfiasan s bölcsen vezetett, megválnunk, s tudnunk, hogy töb­be vele, az érdem teljessel, közelebbi érintkezésben nem lehetünk, de fels. koronás fejdelmünk itt is A­­radra árasztó kegyeit, midőn excel, főispánunknak ter­hes hivatalában könnyítést igényelve — helyettessévé megyénk drága fiát, kir. tan. Faschó Józsefet, ki d­­ évek előtt élte első zsengéjében tévé le e megye o­tavára hűséges szolgálatinak esküjét, ki minden hi­­va­t­okon át dicséretesen pályázva nemcsak hivatalos kötelességeit teljesitő, de a megyét emelő minden in­tézeteinek szinte leromlője volt— az ő bölcs elnöklete alatt vívta ki a nádor József felső körösi csatornát, — a emelő a szenvedő emberiségnek megyei korházunkat tagalta 11 an faradságával sat. ez legyen példája a fel.­kor. fejedelem igazságszeretetének; midőn igy jutal­mazza az érdemet, akkor a megyéket is halálára kö­telezi. Arad városa a határában levő országos posta út­jait kavicsolás alá kótyavetyélvén, minekutána már a bevett szokás szerint más, mint választó polgár, ha­szonbérlő sem lehet — egyik l egy másik é pp.; mig végtére a harmadik 3,600 pft. elvállalt, van pe­dig 11,800 el töltésünk kavicsolni való — képzelni lehet, miért olly járhatlan épen a város határán nagy részint keresztül vonuló út; előkerült ülésünkben az is — hogy városunk nagyobb részt szinte minden tör­vényszakban biróilag elmarasztaltatik, mert nem vé­delmezi magát, sőt meg sem jelenik; bizon lélekben já­ró dolog — a hanyag tisztviselők miatt a munkás és békés polgári város tulajdonát exequálni, de im­­a tanács okozta.Utófájdalmak nyomait mi érezendjük, sér­­tendik utódunk, mert bár mint erőtessük is a rend beho­zatalát a kir. városok elrendezéséig, mind ,,pia de­­sideria“ maradnak kivánatiak. Sokat lehetne e tárgyról írni, de előbb mind azt elhallgatni, mit közzétenni kel­lene, mestermű. Rendes levelező. Hársból. Édes andalgásba merengett lelkem, midőn e ha­rkán megyénk fogadmányi ünnepére Ősz- Benedekbe sietek. Dicső őseink lebegtek el lelkem előtt, s képzelém magamnak, milly számmal, m­illy gyorsan siettek ők hajdan, ezen mind fekvésének regényessé­gére , mind — főkép megyénket érdeklő — histori­kus emlékeire, mind régiségére, mind oklevéldús tá­rára, mind ez ős várban még mindig honos őszinte magyar vendégszeretetre nézve nevezetes mezőváros­ba, a mindenhatónak az 1714 évben megszüntetett dög­mirigy csapásért hálaadásukat bemutatandók; mikép versenyeztek buzgóságuk kitüntetésében, mikép ragyo­gott arczukon a sziveiket ihlette benső vallásosság, mikép mit sem mulasztanak, élő hitük külső jelekkeli kitüntetésében. S mi volt természetesebb, mint azon kellemes reményben ringattatni, hogy dicsőült őseink neveik, czimjeik, s birtokaik utódjai, szép példájuk követői is leendőek; mi volt természetesb, mint épen azoktól várni azt, a kik e sz. szokást, az illy fogad­mányi áhitatosságot megszüntetett egy szomszédme­gye példájára mit sem hajolva, némelly szűkkeblű in­dítványozóknak szavaira nem ügyelve, csak egy két év előtt is, e században ritka példával, elég szilárdak voltak tovább is megtartani, a­kik mintegy újítva őseik rendelését, az ugyanakkor tartatni szokott egyházi ti­zed haszonbérleti közgyűlést is, valamint eddig, úgy ezentúl is ajtatossági gyűlésnek jegyzőkönyvileg neveztetni végezék, a mi vala természetesb, mint­ hogy Barsnak, minden üdvöst, habár ő volna is, ápo­ló , de a legújabb jót is hévvel felkaroló KK. s RRei olly számmal jövendnek össze, a millyet, mind ez ün­nepély czélja s jelentősége, mind tulajdon, eddig ta­núsított, buzgóságuk, mind az ide nagy számmal sie­tett köznépnek nagyszerű s tekintetet érdemlő várako­zása, méltán igényel; de várakozásunkban soha in­kább nem csalatkozunk, soha reményeink olly mélyro­­hadását nem tapasztaltuk, mint most­ annyira keve­sen voltunk, t. i. hogy ez lelkes első alispánunk min­dig s mindenben éber figyelmét sem kerülvén ki, ő a gyűlés előtti szokott szives üdvözlete alkalmával mint egy futólag mondá, hogy nem mondhatná ugyan, hogy számosan lennénk jelen. — Ha igénytelen szavamnak hatást ígérhetnék, mind azokat, a kik megyénk eme nagy jelentőségű ünnepétől magukat elvonák, hatha­tósan arra kérném, hogy őseik üdvös institutióját becs­ben tartván, dicső emlékű apáik, e pontban bizonyá­ra minden gáncstól ment nyomdokit követni meg ne szűn­jenek. Ha az illy ünnepélyekbeli kimaradást valaki talán a korszellemével mentegetné, mi azt inkább korszel­lemnek neveznek, mellynek valamint ragályos hatása tagadhatatlan, úgy idővel az állományra nézve káros volta kimaradhatatlan. Mi is a haladás zászlóihoz sze­gődtünk, de a haladást nem az okszerűtlen újítások­ban,annál kevésbé pedig az illy üdvös institutiók rombolá­­sában helyezzük.— Népnevelés! Népnevelés! te ál­lományi életünk ütere, te szive, mindene, te tűnél fel bús, bánatteljes arcczal, sajgó lelkem előtt: te a kit sokan nem létezőnek mondanak, a kit avatatlan kezekkel rendezni óhajtnak; te kit annyiszor emleget­ve még minőségedet sem ismerik; te kit teremeink­­ben annyiszor visszhangoztatnak, a nélkül hogy ma­guknak kellékeidről józan fogalmat szerezni iparkod­nának: te tűnél fel mondom lelkemnek, s láttalak, mi­kép kerestél az együgyű, de józan itéletü, — tudat­lan de lélekismérete sugalalit becsben tartó; — Írást nemtudó, de a szív tiszta érzéseit becsülő pór szivé­ 30- ben, helyet, menedéket: mikép töltöd el belsejét az erények alapjával, a vallásos érzettel; mikép óvtad őt: hogy a vallási közömbösség és hidegség eme pél­dája, sokra fogékony, de még önállási szilárdságot nélkülöző, s épen ezért még az auctoritási pél­dák követésére igen is hajlandó szivét tévutakra ne vezérelje. S volt, volt gondoskodásodnak némi hatása: mivel udvarias, finomabb műveltségben ugyan avatat­lan, de minden feljebbvaló iránt tisztelettel viselte­tő növendékid, tanussták, hogy te vagy szivük ked­­veltje, s csak neked, a te sugalatodnak tulajdonítható, hogy csak mintegy susogva, s kevesektől hallatva nyilatkoztaták ki bámulásukat a felett, hogy azok, kik­nek mint uraiknak engedelmeskedni és szolgálni ké­szek, a legfőbb urnák köteles szolgálattól magukat elvonják; hogy azok, kik szavuknak, — mit mondok? — képzelődéseiknek s ábrándjaiknak — is mindenható erőt kivívni akarnának; a mindenhatót önmaguknál ke­vésbé tisztelik; hogy azok, a kik a nép között elha­rapózó erkölcstelenség felett sopánkodnak, az erkölcs­nek alapját—a vallásos érzést, s ennek külső jelekkeli kitüntetését, — tulajdon példájukkal megrendítik. Ez vala a népnek érzése, ez figyelmet érdemlő véleménye. — Oh! ti népnevelésnek hívatlan ügynökei! ne kér­kedjetek illy alapú s igy kisugárzó népnevelési esz­méitekkel, szerintetek áltudósokat ugyan — kiknek számuk a népcsoporton kívül is már légió — fognánk képzelhetni, de a népet valódi, józan értelemben nem nevelhetnék. Ha illy auspiciumok alatt akartok nép­nevelési haladást, jele, hogy a nép jellemét, szivét, vágyait, eszméit nem ismeritek, azokat nem tanultá­tok. — Óhajtásaitok legszebbikére, s ha ez eszmét jól felfogtátok, leghatásteljesbbjére is a nép, mellynek vezérei, példányai vagytok, legüdvösb érdekére, — az általatok olly hathatósan kürtőtt népnevelésre ké­rünk titeket, ne kapattassátok el magatokat végkép, e kor korszellemétől; mivel ragályos az, s ha elhara­pózott, nemcsak sziveket, de közbátorságot is dúló, s a közállományt felforgató; s higyjétek, ha erőt ve­­end, legcsekélyebb kára is az leend, hogy azon tisz­telet, mellyet a néptől igényeltek, s állástuknál fogva érdemeltek, vesztvén erejét, és velejét, csak külső, belérték nélküli mázzá alakuland. Közgyűlésünket május 5 én Aranyos-Maróthon folytattuk első alisp.elnöklet alatt, a ki is, mint a nádor ő fenségéhez a nagy kálnai hid tárgyá­ban utazott megyei kiküldöttségnek vezére, a kiküldő Rorg eljárásáról való jelentésnek, mint megyénket főkép ér­deklő tárgynak, a BRek megegyezésével adott elsősé­get, és örömmel hallottuk, hogy nádor ő fensége az előhozott okoktól, mellyek legnyomatékosbja , hogy adózóink ez utosó három év alatt, nemcsak a rendes adót pontosan fizetik, hanem a régi hátramaradások­ból is ötvennél több ezeret tisztáztak le, — indíttatva, az adó lerovásában nyilvánult pontosságot főkép me­gyei tisztviselőink serény eljárásának tulajdonítván, szép reményekkel, s az óhajtott pénzbeli segély ígé­retével bocsátá el magától. Melly jelentés következté­ben , az ez iránti folyamodás a n. m. kir. h. tanácsnak sebes postán megküldetni rendeltetett. — Jelenté to­vábbá, hogy kötelessége lévén szakértő mesterekkel is értekezni, s a szükséges építési eszközök megszer­zéséről gondoskodni — ezen tisztében is eljárt, és hogy szakértő férfiak, vas vagy fa hid és nem kő hid épít­tetését tanácssák; hogy továbbá alkuba bocsátkozott két czölöpöket verő kos iránt, mellynek erejével há­rom ember 3000 mázsa súllyal verné be a czölöpöket, a megye ezeknek egyikét megszereztetni rendelő, s ha ez czélszerűnek mutatkoznék, majd a másik is 400 p. flokon meg fog szereztetni. Halljuk, hogy a jégmenet ál­tal összerombolt ingó kálnai hidat, addig is, míg az állandóbbra előkészületek történendnek, kiegészítik. Ugyan megyénk részéről a híd építésére t. ez. Tenczer, mint szakértő mérnök fog kikéretni, a kivel való érteke­zésre, a közgyűlésen kivil is egy megyei választmány bízatott meg. — A legújabb törvény rendelte köz­munka összeírása csak a kis­tapolcsányi és verebélyi járásban végeztetett be, s oda utasittattak a többi já­rások összeírására kiküldött választmányok, hogy azt jövő augustusi közgyűlésig okvétetten bevégezzék; addig is a közmunkák rendezése, a törvénytudó főbí­rók lélekism­eretességére hagyatott. — Olvastatott to­vábbá ns Nyitravármegyének levele, mellyben folyó hó 25kén és 26kán tartandó főispáni székfoglalási ün­nepélyére szomszédi szívességgel e megye rendeit meg­hívja; s megyénk ns Nyitravármegyének örömünnepé­ben részt venni óhajtván, fényes küldöttséget neve­zett , küldöttségi elnöknek méltóságos főispánunkat, kérvén meg, vagy ha ő méltósága akadályoztatnék, elnökséggel az első alispán ur bízatott meg. — Cseh

Next