Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-06-10 / 90. szám

forrongások s feszültségek utján a benbékét veszélyez­tethetik; mig a stabilitási, azaz a mérsékleti aristo­­kratai s demokratái párt, a speciális javításokat csak azon határvonalig tartja kívánatosnak, a meddig azok a szilárd közjogba s ez által a benbékébe nem ütköz­nek. Az egyik főbb jónak tartja a közjognak ernyőze­­te alatti kifejlést, a másik a kifejlést mint kifejlést ve­szi,vagy azt mint illyent hátrálja—nem gondolván azzal, hogy mindkettő erőszakos succussiókat, vagy kényuri elnyomást szülhet!.... A mérsékleti demokratia a túlzó demokratától csak ebben különbözik , és tehát más oldalról a mér­sékleti aristokratiával határos és legrokonabb. A mér­sékleti aristokratia magától taszítván az olygarchia el­vét, minél többek önkormányát akarja, de egyedül azon határig, a meddig az állások az oohtokratiához nem hajolván, a közjog szilárdságát, azaz: minden kigon­dolható jog kezességét nem veszélyeztetik. A mér­sékleti demokratia pedig ismét magától taszítva az ochlokratia elvét, nem kívánja az önkormányt mér­téktelenül kiterjeszteni, annyit azonban még­is szor­galmaz , a­mennyi megkívántatik arra, hogy az állá­sok az olygarchia típuszához ne hajoljanak: mindkettő az olygarchiát és az ochtokratiát, és így a monarchiát mint demokratás absolutismust egyiránt a közjogi szi­lárd állásokba és a benbékébe ütközőnek tekinti. Ezt így tekinteni alkotmányos monarchiai elv, tehát a mérsékleti aristokratia s demokratia egyiránti barátja az alkotványos monarchiának, és egyiránt az alkotványos élet ellenének tekinti azt, ki a birtok elvét törleni akarva, a politikai jo­gokat — mint 43dik számunkban mondánk, — fő s számszerűit kívánja osztani. Itt a felek közt mindig csak a több és a kevesebb­nél lehet a különbség. A mérsékleti aristokratai párt t. i. nem annyira hajlandó a kis birtokot is már elegen­dő képesítésnek tekinteni, míg a mérsékleti demokratái párt hajlandóbb a kisebb birtoknak is megadni a képesíté­si előnyt—mindkettő azonban a hajdani pesti hirlapféle elvet, az elvet t. i. miszerint „nyomom eszme a haza­szeretetét a birtokhoz kötni“ magától taszítja, és azt tartja, mit Rotteck és Velker, mit Thiers­s Guizott, mit Bárót s Lafayette, Russell s Peel egyiránt tartanak, t. i. hogy az alkotványos élet s alkotványos szabadságnak legnagyobb ellenei azok, a­kik az átalános szavazat baráti. Világos ebből, hogy e két pártszínezet csaknem rokon egymással, s hogy köztük az egyezkedés nemcsak hogy lehető, hanem az átalakulást már egyedül csak ezen egyezkedés által lehet utóérni. A mérsékleti aristokratai és a mérséklett demokratái párt között a kérdés soha sem az, miszerint az önkormányzási jog többekre ki ne terjesztessék, mivel józan számítás szerint gondolkozván,tudja mindkettő,hogy a művelődés fokozatival az önkormánytehetséggel bíró egyének szá­ma szaporodván, a közjog ezen tekintetben stationál, stereotyp soha sem lehet, hanem itt előrehaladni és a mivelődés és politikai képesség minden nevezetes lépcsőivel a jogosítottak számát szaporítni kell; a kér­dés tehát ezek közt mindig csak az: meddig lehessen ezen jogokat kiterjeszteni, hogy, vagy az ochlokratiá­­hoz, vagy az olygarchiához s átalán fogva az absolu­­tismushoz ne közelítsenek. — A felvilágosodott, okos és mérséklett aristokrata s demokrata egyiránt ba­rátja a haladásnak , s egyiránt az ochlokratia s az olygarchia közti középállás-középvonal embere. Mind­kettőnek elve a birtok, és a birtokot tekinti annak , mihez a politikai képességet alkalmazni kell; a birtokot tekinti ollyannak, mi a politikai képességet adhatja. S ez azon lényeg, melly a kiképezett és nagyra nőtt al­kotmányos nemzeteknél az olly annyira ismeretes két centrum nevét viseli, miről azonban később. TÖRVÉNTHATÓ NÁCI TUDÓSÍTÁSOK. Göl­­tf­föl, május 28. s 29-én tartatott tiszt­­újításunk eredménye következő: alispánok:­­ fő: Szentmiklósy Antal; 2dik: Fáy Gusztáv; főjegy­ző: Nagy Károly; aljegyzők: Ratkó Miklós, Győry Dániel és Draskóczy Gyula; főpénztárnok: Dapsy Pál és Vad András; főügyvéd : Bodon Ábrahám ; alügyészek: Nagy Soma, M­i­k­­­o­v­i­c­s Ferencz; számvevő — egyszersmind pertárnok —: K­u­b­i­n­y­i Márton; levéltárnok: Melikovszky Gábor; felső járásban főszbiró: Szontagh Gyula; alszbirák : ifj. Kirinyi János főszbirói ranggal, Fábriczy Valér; aladószedő: Male­ter Ede; esküdtek: Rudy József, t­ö­rö­k J­ániel, Fas­k­ó József; r­á­t­k­a­i járásban foszbiró: Bornemisza Soma ; alszolbirák: Fáy er a­an es­h­r­e­n­y­ó Ráfael; aladószedő: R­o­s­z­t­i D­ezső ; esküdtek: Antónyi Sámuel és For­gon Bá­lázs; ser­ki járásban főszbiró: Török Sándor; al­szbirák: Jankovics István, Madarassy István és Kubinyi László; aladószedő: Héti Sámuel; esküd­tek­ Seley József és Török András; kishonthi járásban főszbiró: Kubinyi Ödön; alszbirák: Szép­lak­y Lajos és Török László; aladószedő: ugyanaz ki a rátkai járásban; esküdtek: V­ály­i Lajos és L­e­­hoczky József; p­u­t­n­o­k­i járásban főszolgabíró: Heves­sy Bertalan; alszbirák: Putnoky Móricz, Lontagh Bertalan és Szörcsey Antal; aladósze­dő: ugyanaz, ki a serki járásban; esküdtek: Istók Imre és Horváth Pál; csendbiztosok: K­r­i­s­t­ó­f Lajos főszbirói ranggal: Márton László és Sulyok Rudolf; orvosok: Kósa Károly és Melikovszky Gusztáv; mérnökök: Lovas Lipót, és Pap Ábra­hám. S az illy módon egyéniesített tisztikar alakulása felőli tudósításomat legközelbi alkalommal adandóm. l­iptébó 1, május 29dikén. és Liptó­­megye rendes második évnegyedes közgyülésöket folyó hó 26án és következő napokon zárták. Mi abban eddig érdekes, előfordult, azt ezennel köztudomásra hozom. —A főméltóságu m. kir. udv. kanczelláriának a testőr­seregbe felvételét tárgyazó leirata fonalán O.I. inditvá­­nyozá, hogy 120 főre eredetileg alapítvány lévén, ő felségéhez felírás rendeltessék, miszerint a magyar testőrsereg ezen számmal legyen; azonban ennek esz­közlésére nem a felirási, hanem az országgyűlési út elfogadtatott, mire Th. P. volt országgyűlési követ megjegyzette: miként ő utasításánál fogva már múlt országgyűlésen azt szóba hozván, feleletül véve, hogy az alapítványi öszveg idővel igen megcsökkent, és Liptó megye mit sem akar fizetni, hogy a csonkult öszveget kiegészíteni lehessen.—A nagyméltóságu m. k. helytartó tanácsi k. intézvények sorában három volt leginkább, melly közfigyelmet érdemel. Az első a széhek kiváltságait tárgyazá, és a megyét odautasit­­ja, hogy azokat fentartsa, s a mennyiben a szilniczei festőket —azért, hogy egy árvás festőt, ki a helyben, vásáron kívül, házról házra festett vásznát kínálta — abbeli kereskedésben akadályozók, 20 forintba bírsá­golta, ezen pénz neki visszaadassék. D. I. az intéz­­vény elfogadására szavazott. Sz. I. M. ellene, mert Liptómegye a czéhbeli kiváltságok 33dik czikkére néz­ve, melly kontárokat mesterségüzésben korlátoz, va­lahányszor ollyatén czéhbeli kiváltságok kihirdet­tet­tek, óvást tett; d ő az intézvény foganatosítását el­­halasztatni kívánja, mig a czéhek ellen múlt évben in­tézett felírásunkra válasz nem érkezendik. Th. P. a czéhek ügye csak országgyűlésen intéztethetik el, mit a megye is bebizonyított, midőn múlt országgyűlésre utasításul adá, hogy ott a czéhek rendezése sürget­­tessék; s igy ha a megye a czéhbeli kiváltságok va­­lamelly czikkét tettleg erejétől megfosztja, a tör­vényhozási jogot bitorolja,­­ ha pedig e miatt felír, ollyat a kormánynak tulajdonít. Miután még többen nyilatkoztak, kik közöl néhányan a czéhekben csak az ipar akadályát látták, ennek előadására múlt év­ben tett felírásunk a czéhbeli kiváltságok 33dik czikke ellen felolvastatott és ismételtetni határoztatott, az in­tézvény foganatosítása, a 20 forint visszaadását ille­tőleg, a válasz leérkeztéig felfüggesztetvén. A máso­dik intézvény egy vegyes házasságból született leány­zót, ki a választási kort még el nem érte, folyto­nos oktatásra állitatni rendeli. Az erre hozott vég­zés Liptóban már szabályul fog tekintetni, azért is figyelemre méltó; hangzik pedig igy: „A járásbeli szbi­ó az illető félt, s annak szülőit e kegyes intéz­­vényről értesítse, s az eredményről jelentését ma­ga idejében adja be.” A fél s szülőinek akaratjától fog függni a törvénynek foganatosítása. A harmadik intéz­­vénynek tartalma , a liptói falusi iskolatanitók illő el­látása. A falusi iskolatanitók a köznép nevelői.—• Liptó lelkes RR. pedig a népnevelést szivükön hordják, s múlt országgyűlésen e czélra javalt öszveget részük­ről szívesen megajánlották. Most az érintett intézvény következtében egy választmány kiküldetett, melly fa­lusi tanítóinak valláskülönbség nélkül subsistentiáját vizsgálja meg, és hol találná, hogy az évenkint 100 p.forintra, m­ennyiben a n. méltóságú m. k. helytartóta­nács a falusi iskolamesterek egy évi jövedelmét meg­szabja, — fel nem rúg; — az illető fö­­esuraságokat, és községeket hatályosan felszólítsa, hogy a hiányt pótolják ki; — az eredményről jelentést — nem külön­ben ott, hol az a földesuraságoktól és az illető köz­ségektől ki nem telnék, az iskolatanitó állandó és biz­tos ellátásáról czélszerű készített javalatot teendő.­­ A törvényhatósági felszólítások többnyire tudomásul vétettek. Tolnának a moldvai magyarok hazánkbai át­telepítését szorgalmazó, pártoltatik. Borsodi a törvé­nyeknek más,az országban divatozó nyelvekre­ fordítását ellenző R. M.-nak alkalmat adott megtámadni a tűzkár ellen biztosító intézetet, melly szerinte rosenbergi ügy­nökének meghagyta, hogy a biztosítéki táblára ne ma­gyar, hanem csak német és tót felírás tétessék. Ez, a mint mondatott, a honi nyelv fealáztatását czélzó intézkedés iránt a járásbeli szki­ó nyomozást teend, és a dolog mibenlétét bejelentendi. A Kirendelések tár­gyalásánál szőnyegre került az északi járás tulhegyi ínséggel küzdő lakosai ellátása. Elnök alispán jelenté, hogy közbenjárására Ullmann Móricz úr szegényeink­nek 500 forintot váltóban kegyes volt adni. A BR.e je­lentést nagy örömmel vették, és a kegyes adakozónak köszönetet szavaztak, elnöküknek meghagyván, hogy őtét erről mielőbb értesítse. — Továbbá, elnöklő alis­pánunk a jelenlevőket aláírásra felszólitó, részéről az aláírást 100 váltó forinttal megnyitván, és kevés idő alatt ínséggel küzdő lakosaink felsegélésére közel 400 forint, és 25 mérő gabona, mellyhez nesztorunk O.I. 20 mérővel járult, és 61 fa mérő burgonya biztosítta­tott. A községek kinti segedelmezésekről tudósitásomat máskorra halasztom.—Mérsékleti egyesületek megpen­dítetvén S. J. a mérséklet előmozdítására használni szo­kott eszközöket taglalgatta, és mind az esküt, mind a házról-házrajárást, mind a mérsékleti tagoknak ha ígé­retük daczára pálinkát isznak, a községek bírái általi büntetését roszalja, és a Réket felhívja, hogy ezen eszközökre ők is a kárhozatot mondják ki, s azok használásáról a lelkészeket, és községek biráit tiltsák el. Th. P. mondá: a papokat korlátozni kell, mert ők a mérséklet előmozdítására használnak olly eszközöket is, mellyek hatáskörükön túl terjednek, a temetési tort p.o. 8 p.forinttal egyházuk részére büntetik, és a falusi bírák azt behajtják. P­l. a lelkészeket dicséri, hogy szegény né­pünk sorsát szivökre vették, megesketik-e ők az illető egyesületbe lépőket, arról nincs hivatalos tudósítá­sunk ,­­ az ígéret elfogadását pedig eltiltani nem lehet; egyedül tehát a bírságok megvételében akadályozan­­dók a papok, egyébiránt pedig segítendők. Hasonlóan nyilatkoztak J. A. Sz I. A. és mások. R.M. (nagy szesz­gyárral bír) óvást tesz, ne gondolják a rendek , hogy ő Cicero pro domo sua fog beszélni. Az erkölcsiséget előmozdítani nemcsak szabad, de kötelesség is. Azon­ban az ember nemcsak erényből, hanem ételből italból is él. Ő csak azon feszültséget kárhoztatja, melly a demoralisatival véges; a liptói mérsékleti egyesületek nem mérsékletet, hanem totális abstinentiát tűztek ki őzé­lül, mire eskü alatt kötelezni bűn , felszólítani pedig a földesuraságok elleni conspiratio. Ő küldöttséget kí­ván , melly a lelkészek által a mérséklet előmozdítá­sára használt eszközökről magának tudomást szerez­zen , és azokat a vármegyének jelentse be , melly ra­jok kárhozatot mondjon, és mivel kényszerítők, hasz­nálásuktól a lelkészeket tiltsa el. Ez értelemben beszélt D. F. is, mig mások a lelkészek által használt eszközö­ket egy általjában helyeselték, é­s azt is sürgették , hogy a megye részéről iparkodásaikban segíttessenek. — Végre a mérséklet ügyében következő végzés hoza­tott: AKK. és RR. tettleg bebizonyítandó, mennyire ó­­hajtjuk, hogy az amúgy is jobbára mostoha sorssal küzdő adózó népünk, úgy egészségi, mint anyagi ál­lapotának jobbulása tekintetéből az annyira kártékony szeszes italokbani mértékletlenségtől való tartózkodás­ra ne csak az illető lelkipásztorok által buzdítassék, hanem egyszersmind az általános mértékletességre ve­zetendő czélszerű intézkedések, egyformaság behoza­tala czéljából, a megye részéről is minden kitelhető módon elősegítessenek , — ez oknál fogva másod alis­pán elnöksége alatt egy választmány­t küldenek ki, melly az üdvös czél előmozdítására vezethető legsikeresb módokról tanácskozva, a kártékony mértékletlenség miképeni korlátozása iránt kimerítő javalatot készítsen, és azt folyó évi jan. hó 12-én tartandó rendkívüli köz­gyűlésnek bemutassa, Verespélyből. Alkalmunk lévén, minél előbb tudatjuk az e lapok lelkes olvasóival, mikép ez évben a két szomszéd Bars és Nyitra vármegyékben, öröm örömöt, egyik ünnepély a másikat váltja fel. Nemes verebélyi s sz. györgyi székek t. Kir. és RRit különös öröm lepé meg már akkor, midőn csak a szárnyaló hírből haltak, kicsoda leend az ő jövendő főnökük. A ked­ves hir valóvá lévén, és a főrgit adományozó örökös földesur,hgprimás Kopácsy József ő lomga illető ke­gyes leirata megérkezvén, a köztiszteletü (mert sze­rettetik) első alispán ts. gyulai s szigetgyarmathi Gaal Alajos ur, kedves, egyszersmind szoros kötelességé­nek vélé, hová hamarább tudjukra adni a t. hatóság lelkes KK. és RRnek, az örömhozott kegyelmes kine­­vezvényt. Kit szemelt ki tehát az atyáskodó főpap? Egy olly férfiút, kit a t. hatóságnak, mint t. Nyitra vmo- 358

Next