Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-04-22 / 63. szám

TARTALON Magyarország és Erdély Jótékony adakozások* __Kinev. — A politikai pártok élesműszerzése II. —Igazolás és még valami.—Barlay F.Iube nyilatkozata a nemzeti színház ügyében. (folyt.)— Törvényhatósági tudósítások. Tolnából (közgy. a mérsékleti párt diadala az újabb főispáni kinevz. tárgyában.) Hjilftdld. Francziaország. N.Britannia. Sveicz. Olasz-, Oroszország. F.szakamerikai egyesült státusok. Társulatok és Intézetek, hirdetések. NAOIARORSZÁGI és ERDELI. Jótékony adakozásuk jegyzéke az ínséggel küzdő szepesmegyei szegénység számára: gr. Nádasdy P. Ferencz váczi püspök önmirga 100 fr.; a váczi káptalan 40 fr. pengő pénzben. 6 cs. ap. kir. felsége Mukics Simon váltófel* törvényszéki ülnököt a hétszemélyes törvényszékhez vált tűszaki előadóvá, ennek helyébe pedig váltófeltörvényszéki ülnökké Járy Györgyöt, sz. kir. Pest városa biráját „méltóztatott kegyeim, kinevezni. O cs. np. kir. felsége a pesti kir. egyetemnél ürességben levő orvosi rendőrség és orvosi törvényszék-tudományi tanszékre Kupp János tudott méltóztatott kegyeim, kinevezni. Pest, april 21 -én. A. politikai pártok életüükszerzése. II. Vik Károly az ő elvonult zárdái életében feladatul tűze ki magának, ha már csak 2 órát is olly módon elrendezni, hogy az mindkettő folyton szerezre egyiránt járjon. Egykor a császári remetét bizonyos franczia diplomata látogatá meg, és II. Ferencz frankkirály ellen sok évig igen nagy elkeseredéssel folytatott s a német, spanyol s frank nemzetnek csaknem elviselhetlen áldozatába került hadviselés okai körül forgott a társalgás, és midőn a küldiplomata megemlítené,miszerint a félreértések nagy részben abban feküdtek, hogy a hadviselő uralkodók mindketteje igen hajlandó volt oda erőtetni a dolgokat, miszerint a politikai tárgyak felett az egész világ egyiránt és pedig ép úgy, mint ahogy ezt a két koronás hős kivánja , gondolkozzék . — a volt császár igen hevesen mutatva egy mellette álló asztalra, mondá: „Uram, ez nem igy van! mert im itt 30 darab óra fekszik, és annak csak kettejét sem bírom odáig hozni, hogy a perczet egyiránt mutassa; váljon hogyan juthatott volna tehát valaha eszembe várni s kívánni, hogy az emberiség egyiránt gondolkozzék.“ — Azonban az igen nagy hévvel folytatott beszéd s tagmozgatás közben a st. justi zárdának koronás vendége, kezével az asztalt feldöntötte, a rajta feküdt 30 darab óra pedig földre hullott s egytől egyig megállott. „Ím!“ mondá a vendég: „lehet ugyan éppen igy, minta hogy ezen órákkal most történt, a népeket erőszakolva elnémítani — de a különbség csak az, hogy az elnémult emberiség mind e mellett is gondolkozni s vélekedni soha meg nem szűnik s utójára is kitör annak nyilvánítására. Ezen felhozott történeti adat két abstractióra szolgál be anyagul; az első, hogy ha már valóban V. Károly óráihoz hasonlólag csak két ember sem létezett soha, ki mindig minden iránt egy s ugyanazon véleményben lett volna, úgy már azok ábrándjai, kik a dolgokat oda kívánnák vinni, miszerint a nemzetek a maguk sorsa s állása felett, egyénileg, ugyanazon egy nézetben legyenek, már csak puszta utópia s az emberi élet s ténységnek természetével ellenkező lehetlenség; — azután pedig, hogy ha ez már valóban igy van s a tanácskozások és vitatkozások üdvös volta ,talán fogva abban alapszik, miszerint a különböző vélemények egybevetése s viszonti megbirálása után az, mi a többinél üdvösb, határozattá is válhassék, akkor az alkotmányos életben a vélemények szabadnyilatkozatának gyakorolhatóságát nem egyedül eszélyes s üdvösnek, hanem átalán véve szükségesnek s elnyomhatlannak kell elfogadni, sőt annak nyilvánítására minden okos utakat meg kell nyitni. Megmérhetlen bölcseségnek mutatkozik tehát ezen szabály következtében Soron törvénye, melly azt rendelé, hogy „sulyosb politikai kérdéseknél a polgárok közönyösök ne maradjanak , hanem akár az egyik, akár pedig a másik párthoz csatlakozván, igenleges vagy nemleges szavazataikat, menthetlenül kijelenteni köteleztessenek“ — valamint Lykurg institutiója is, mellyhez képpest a szavazattal biró polgárok erőszakosan kényszerittettek a tanácshelyre, szavazatjuk kijelentésére. Az alkotmányos polgárok politikai véleményeik s kivánataik okvetlen nyilvánítására még azon igen fontos oknál s egybevetésnél fogva is hivatvák; mert a miilyen könnyű része hajlatlan kedéllyel ülni a bírói széken, midőn érdekünk kérdésben nem forog , olly súlyos ez a politikai állapotoknál — mivel ezeknél alig lehet már egyetlen egy köztárgyat csak képzelni is, melly teljességgel ollyan ne lenne, miről alkotványos hazákban, és azok ne lennének hivatva a határozásra, kiknek egymásba ütköző érdeke s egyenkint soha ki nem elégíthető kára, használat, forog kérdésben. Politikai állapotoknál tehát elvileg tekintve éppen azoknak kell a bíráknak lenni, kiknek önsorsuk s érdekük forog kérdésben; minélfogva csak a lehető legszabadabb vitatkozás és véleménynyilvánítás idézheti azt elő, hogy azok, kik érdekelve vannak, minden résznek s néposztálynak java, káro s viszonyai felett egymással értesülhessenek s az illy értesülésből aztán egy természetben fekvő transactionális állás következzék elő, melly az átalános egyenkint vett érdeket soha sem elégitendi ugyan ki, sőt azt tökéletesen kielégíteni soha képes sem leszen; azonban még is olly közvetítési expedienst szül, melly lehető legtöbb érdeket fog biztositni. Igen, de vannak a státuséletben olly első rendű főérdekek, mik az egésznek állását s fenmaradását feltétezik s az illyenek már csak elmélkedés s a társulat lényegéből elvont okoskodási tehetséggel ellátottak előtt állnak s állhatnak tisztán. Ezek kívánják meg aztán kiváltkép, hogy a befolyás minél inkább az intelligens néposztálynál legyen s nem a műveletlen tömegnél, mellynek szellemi állapotja sem a polgárok kölcsönös állását egyenkint véve, sem pedig azoknak az egészhez viszonyban álló tételeket felfogni nem bírván, lehetlen, hogy üdvös határzatot hozni képesek legyenek. Voltairnek tehát tökéletesen igaza volt, midőn mondá: „quand la populace se mêle de raisonner, tout est perdu.“*) És ez is lehet csak oka annak, miért akár a közvetlen népkormány,akár pedig az úgynevezett átalános szavazat, melly után ép jelen időszakban olly sok oldalról sóvárognak a kedélyek, üdvhozó teljességgel nem lehet —s pedig azért, mert az, ki oktalan, oktalanul fogja megtenni a képviselők választását is — miként nem lehet azt csak némikép is megfogni, mi előnye lehetne ép a választás adása körül az oktalan s csaknem állati embernek, miszerint az— mint a mostani radikálok állítják — ösztönkép hajlana inkább annak képviselővé választásához, ki arra érdemes, mintsem annak, ki érdemetlen ugyan, de értette a tudatlan nép bizalmát maga részére kicsalni. A közdolgokbani részvétre tehát rendesen nem szabad ugyan meghívni soha az ollyan néposztályt, melly józan s a műveltséggel járó egészséges felfogással nem bir, legyen az bármi erkölcsös s vallásos, mert itt nem egyedül az erkölcs maga, hanem belátás és értelem kívántatik; de a hol ez már úgy van mint nálunk, hol t. i. a vagyontalan s műveletlen nemesség erre, az alaptörvény által már képesíttetett, ott éppen ennélfogva, a minél eszélyesb, kiműveltebb s magasbban álló lelkes hazafiak hivatvák, minden szelíd s loyális utakon oda vezérelni a dolgokat, miszerint az illy műveletlen néposztály, a birodalom s vonzalom útján simuljék hozzájuk, és a dolgokbani részvét alkalmával inkább az ő loyális s a közre hasznos és józan eligazításukra hajoljon: semhogy vágyó, haszonkereső , nemtelen jellemű s fondor vezetőknek essék áldozatul, s eszköz gyanánt használtassák forrongó s lázas czélok utolérésére. Ez a magasbban helyzett s közbizalommal koszoruzott egyeneslelkü férfiak s főhivatalnokok szent, elvitathatlan s menthetlen hivatása, olly annyira, hogy ellenkező esetben a haza s közjó ügyeire s bajaira alkalmazva , az ezen vonalom történhető kár s elmulasztás egyenesen nekik lehet csak beszámítandó ama,, Justinianaeus“ tétel szerint „Qui praevertere fatum, et succurere potest morituro, at nec succurrit nec praevertit, occidit.“—És csak teljességgel ugyan ezen hivatása van a nemzet jobbjainak az úgynevezett féltudós osztályzatra, és ollyakra alkalmazva is, kik minden vallási, erkölcsi s politikai ismereteket. Voltak Candideje , Montesquieu persiai, és Marquis D. Argent zsidó szaballistikai levelei, Yolney palmirai romjai, Rousseau contract socialja, a Convent emberjogi declarátiója s átalánvéve az encziklopädiák compendiumaiból meriték, és kik a közdolgok vitelénél még számtalanszor veszedelmesbek, mint akár melly önálló, el nem csábitott, és mint azt egy éjszakamerikai nagy nevű elnök mondá, journalistikai csillogó s mozgékony olvasmányok által a tudás vonalán a semminél kevesebbre alá nem szállitatott becsülets ember, ki érezvén járatlanságát, kész leend az egészséges egyszerű s tiszta ész okainak hódolni. Igazolás és még valami. Nem szólottunk volna még a köztanácskozási termekben beharapózott s lábrakapott rendtelenségek nyugtalanitó mirigyéről. — De ama méltatlan rágalom, gyanusitás és reáfogás, melly a P. hírlap legközelebbi számában közöltetett, alkalmi darabbá tette, jelen, csak rögtönzött czikkünket. Azon botrány, melly a gyáregylet gyűlésén történt, csak szakasztott mássa a megyei gyülekezeteknél napirenden levő féktelenségeknek. — Az ünneplett hazafi— és az időszaki sajtó csaknem minden orgánuma élesbben vagy kimélőbben kikelt ugyan a tény ellen — de botrányos volt mégis tapasztalni, hogy a kárhoztató indokok achillese csaknem minden oldalról úgy hangzott , és a rajongók azon oklővel támadtattak meg, miszerint a gyülekezet nem volt politikai; nem vala tehát kérdés benne politikai, hanem socialis pénzen vásárlótt joggyakorlatról, melly a higgadt és fontoló bírálatot s tanácskozást mellőzhetlenül megkívánja. — De kérdjük — mennyivel kisebb mértékben kívántatik ez meg a politikai tanácskozások alkalmakor? — A hasonló insinuatiók tehát mintegy felhívások és helyeslések arra, midőn az illy kicsapongás politikai gyülekezetekben gyakoroltatik. Mi erre nézve tiltakozunk, é s azt mondjuk, hogy: a bűn s a beszámítás egy. Alkotmányos létünk ügye szent, szivemelő, margasztos. De már éppen ennélfogva komoly óvatosságot igényel azoktól, kiknek lélekismeretére van kezelése bízva. Lehetlen megyei közgyűléseinkben, csaknem átalában rá nem ismerni a kóranyagra, melly a nemzetakaratnak eggyéforrását,nagyra fejlődését folytonos bilincsben tartva, helyette kedélyek s a bizalmatlanság ingerültségeit idézi elő, mellyek a haladás és fejlődés kívánatos eredményeit, mint sisiphust kárhoztatják a világ súlyával biró sziklávali, foganatot nem nyújtható, merőbe haszontalan küzdelemre. Ahelyett, hogy kényünk szerint megyéink gyülésteremét olly népszámmal megtölteni vágyjuk, mellynek zajos kitörései miatt nem tudathatik a szavazattal biró osztályzatnak közakarata — üdvösb lenne inkább, addig is, migabaj gyökeres orvoslásához foganattal nyúlni lehet, tisztába hozni azt: váljon kiknek helyeslő kijelentései bírnak, mai jogaink erejénél fogva súlydöntő tételezővel; vagyis: a szavazattal nem bírókat különözni el mindenek előtt a szavazattal bíróktól. Ezt indítványozni s népszerűségük által eredményhez vezetni főleg azoknak volna okszerű kötelességük , kik hazánkban a demokratás elemeknek egykor alkotmányunk lánczolatába illeszthetését óhajtják; — mert lehetlen józan ésszel át nem látni, hogy mig megyéink tanácsteremében olly határnélküli hullámzásba fog fenállni a tanácskozók s hallgatók közt a keveredés. *) Midőn a népség avatkozik az okoskodásba, akkor minden oda van. Harminczkilenczedik 63. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁSI ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd április 22. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik.