Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-05-16 / 77. szám
TÁRTÁL«». Ilaví Aroraiák éa Erdély. Mikop lehetnének országgyűléseink jelen állásokban gyümölcsözőbbek ? (végzet). — Törvényhatósági tudósítások. Aráéból (közgy. katonaság állomásozása tárgyábani vitatkozás ,—fűre* * 8» közgyűlési jelenet, — főispáni helyettes kinevezése , — it kavicsolás). — Hársból (kö.gy. nagykálnai hid tárgyábani intézkedések, — közmunka összeírása, — magyar nyelvtan lósok szántára nyomatánál elfogadtatik ,—szentbenedeki fogadmányi ünnepély körül.)—Nevesből (közgy. kis/.najitás körüli eljárás).— Vasból (közgyük önkényes adózás, vegyes intézv.) — Fővárosi ujdons. — Vidéki hirek. KAIrAid. Spanyol- s Franciaország. i.Britannia. Orosz-Törökország. Északamerikai egyesült státusok. Hirdetések. in.ietVAROK SZÍVén ERDÉLY. jfllkép li‘lietiknek tih'iZitgyii!c8cSiik jelen állásukban süiltölcsösöljljék ? (Vége.) II. Kellék: a vallásügyekkeli tökéletes felhagyás. Aki nemzeti létünk okait elfogultság nélkül kutatja, azon észrevétel nyíltan fekszik előtte, miszerint a vitézbátorság hontért szerzett a magyarnak, s nemcsi jobblétének kipótolhatta alapul és védpassul pedig a keresztény hitvallás szolgált mindenkor. Borús korszakaikban öt századon keresztül főkép dicső királyaink hatályos rendeletei eszközlék, hogy a meghonosított katholika vallást, mellynek jótékonysága a czélszerű nevelés, tudományok, művészetek és kereset-ipar boldog virágzásáral nézve elvitázhatatlan hitszakadás nem zavarhatta. Élénkebb mozgalmat és tetemesb változást készült azonban tenni XVI. században a szászországi hitújítás, melly hazánkba is benyomult, a kiváltság szeretőbbeket részére hódítván. Néhány külszármazásu tudósok s álbarátok az olly igen kedvelt és mohón felkarolni szokott szabadság örve alatt szakasztották meg az eddig kitn összetartó vallásos egyetértést, miáltal az ősi polgárság magas jelentőségéből nem kéréseit vesztett, ezen felől pedig sok idegen elem vezettetett nemzetünk szent épületébe, honfiak palástja alatt jöltméntek különféle követelésekre jogosítva tartván magukat; és minthogy a nép legnagyobb része újságvadászó és bámuló, jobbatlan szokások és példák által kormányoztatik, a balitélis mérges gyöke majd átalában szivódást, meghasonlást és gyűlöletet hajtott ki, a felsőség és törvény tekintélyének kimondhatlan csökkentésére. Idővel ugyan számosak visszanyerettek ismét, de mégis tagadhatlan, hogy az új tanoknak megkísértett erőszakos terjesztése és a huzamos időn át gyakorlott törökbitorlás siralmas zavart okozott nemzetiségünk ismertető jeleiben, mellyek olly nagy gonddal állítattak fel, és rég mint közboldogságunk biztos tényezői tiszteltettek. Azóta mithogy az őshitvallásnak buzgó követői soha sem hiányzottak, de a reformatio is mindent megkísért, miáltal még jobban megerősíthesse magát, s nem csupán birtokért kezdett a magyar magyarral harczolni, hanem vallásért is. Ebbéli bús villongások csakhamar országgyűlés tárgyai lettek, és a pártatlan történetbuvárnak mélyen el kell szomorodni azon szép időszakon, melly illyetén súrlódások közt mit sem téve, töltetett el. Korán kezdek érezni a nemesi kedélynek, hogy ekint a politikai mezőn mód nélkül veszteglenek: ez okra nézve a vallásügyet, a mennyire csak lehetett, onnét eltávoztatni igyekeztek. *) Több törvényeink is nyilván mutatják ezt. — Mig jobban fegyverhordozó vala nemzetünk, hadi viszonyokhoz szokott, és a szelidebb tudományoktól távol, nem csoda, ha majd minden vilálg , vallásit sem véve ki, véresen végződött , és a perpetua paxnak becses fontosságával nehezen inda megbarátkozni. Ámde fordultak az idők , és hogy a szent béke köztünk is hinthesse malasztit, főkép legközelebb kivettetett az erős horgony, mellybe kiki vallásának gyakorlatára nézve már biztosan fogódzkodhatik , ha csakugyan vallásosságot szomjúhozik és elvéhez hű kíván maradni. Illy körülmények közt a szerény honfikebelnek bizonyára nem egy indoka lehet, miért óhajtja a vallásügyet ezentúli hongyűlésünkről eltávolítani. A kereszténység nem mai, hanem régibb történeti esemény : tartalma nagy részint olly igazságokat foglal magában, mellyek isteniek. Viszonyai tanúsítják, hogy hitezikkeit és tanait a belőle sarjadozott felekezetek különfélekép értelmezik. Nem kevés stúdiumba kerül valóban mind történetét és phasisait, mind tanainak valódi fogalmát és az ezeket támogató védokokat voltakép ismerni, valamint az ellenkező állítások és vitatkozások közt czélszerű tájékozást is leírni. Nehéz továbbá a hitszerintit, melly nélkül a vallás dermesztő önkény, a merő véleménybelitől megkülönböztetni, és azon határt kijelölni, hol és miben szűnjék meg a politikának beavatkozása. Egyik vallásnak bizonyos bel- és külszerkezete, következőleg képviselője is van ; a másiknak sem tanítás, sem kormányszerkezete megállapítva nincs, és igy képviselője sincs, és illy tekintetben felfogva, nem is lehet. — Nem jön e már a kereszténység illy helyzetébe hongyülésünkön vegyes vallásit követek közt a legjobblelkü is önmagával harczba, midőn szabadelmüségnek fogárdos okoskodásit és sántikáló következtetéseit hallván, de a szükséges készületet nélkülözvén — minthogy sajátkép ez olly mértékben nem is hivatása — hamarjában nem képes az áladatok ármányait kerebe visszaverni? Vagy — nem lobbantja-e fel keblét mindenkinek tulajdon vallásának hű tisztelete, midőn hitét és egyháziamtól tekintélyét ostromolni tapasztalja ? Ne tegyük , az Istenérti politikai templomunkat demoralisátia propagandájává. Ti szóljatok őszintén, kik a felindulás mámorától elragadtatva vívtatok: mit szültek a gyanusítgató, ócsárló és csípős kifejezések? nyert-e valamit a benső vallásosság? nem keletkezett-e inkább önmagatok közt is előítélet, elfogultság, bizalmatlanság és súrlódás ollyannyira, hogy más tárgyakban is alig valátok képesek egymáshoz simulni és felzúdult sziveteket csilapítani. Én ezzel még korán sem akarom a két religiót a politikától elszakasztani, ments Isten! a legközelebbi események vérbetűkkel jegyzék fel, hogy ingadékonyabb emberi társulat nem létezik, mint a melly akár talapzata léterében, akár bővebb fejlődés, vagy átalakuláskor qualificáljd körül a vallásos erkölcsösséget; kifeledé egyedül a szilaj féktelenség, óvatlanság és alacsony pártoskodás mérge elől szeretném olly téren látni, hol komoly mérséklet, szakértés és jogosított hatalom azokban is, mik a szent ügy kezelői által néha tán fonákul történnek, sikerrel és anélkül, hogy a jámborok szíve vérezzék, illő méltósággal eszközlene kiegyenlítést, elhajtom, hogy ollyanok ne bíráskodjanak hitvallásom felett, kik előtt, bár melly valláshoz tartozzanak is, a lelkiismeret és hit csupán csengő érez, s kik a vallás színe alatt bátrak az anarchiának ártalmas magvait hintegetni. Azt sem tudom, hogy az egyháziak miért távolitassanak el országtermeinkből. Ők itt nem annyira mint vallás szolgák jelennek meg, hanem inkább mint nemzetünk ősi activus polgárai, kiket erre érdemek után szinte királyi kegyelem méltatott. Avagy csak a katholikus papoknak tulajdonitsuk-e vétkül, ha honuk és nemzetük keblében nyert jogaikat folyvást tisztelik, hálásan élvezik, és azokat jövőben is élvezni akarják, midőn ellenben a többi kivallásnak is igényeiket követelő hangon adják elő, uj állást nyerni s abban mi módon részesitetni óhajtván? Ha egy oldalról dicséretes a jobb sors felé vágyás, más oldalról szinte dicséretesnek kell lenni a szerzett vagy nyert jó sors szilárd becsületes fentartásának még azért is, minthogy társas életben a jogok kötelességekkel a polgári élet és áldozat terheivel járnak. Más a csupán rideg állás, más ismét a tartós és jogállás. Ez utóbbiban az okos haladásnak soha sem lehet czélja az ősi hasznos és munkás polgárokat kiküszöbölni azon okból, hogy már most igy a L. Magyarföld Egyháztörténetei. Irta dr. Lányi Károly 1844. Harminczkvenczedik 77. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 10 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 fornt e. pénzben Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapit. KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. 9 Péntek május 16. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkor utoz a 488. szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott ezimeket kérünk. Levelek a' szerkesztőségnek ezimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik, tetszik; inkább miután országot szerezni, tehát viragoztatni, népet boldogitni, nemzetiséget alakítani és fentartani nem csekély mű: azokat, kik a társas élet illy felséges atributumain fáradoztak és fáradozni meg sem is szűnnek, nemcsak az igazság de méltányosság is parancsolja, hogy megbecsüljük, s hasonló akarattal kisérjük. III. Mellék a követek küldőiknek hő tolmácsai legyenek. Tehet e mást a követ szó? Az utasításról közeliben nyomos vitatkozást közlött H. I. betű alatt a Budapesti Híradó, mellynek főbb pontjait jelen lapunk is kiszemelé ,*) ez okra nézve leginkább bővebb tárgyalását feleslegesnek vélvén, csupán azok ellenébe , kik az utasítást mindenkép szeretnék mellőzni, jegyzem meg, hogy méltán csodálni lehet a demokraták ebbeli óhajtását, holott ép az utasításban láthatják fenállani az általuk annyira magasztalt népgyűlések némi típuszát, midőn hongyülésünkön a jelen nem lévő iszkép intézkedhetik, hogy legalább közvetőleg róla nélküle mi se határoztassék. Igaz, hogy nálunk még a populus nem hazánk egész népe, és törvényeink hozásához csupán a korona tagjainak van szólásuk ; de hisz a népképviseleti rendszer által sem történik egyéb, mint némelly megválasztottak működése. S miként történik a választás?! milly tekintélyt usurpál a választott?! IV. Kellék: a hallgató rendszer. Ezt néhányan csak a börtönökben szeretnék használni, pedig módjával felette szükséges a hongyűléseken is mind a tanácskozókra, mind a körülálló vendégekre nézve. Kedvsújtó benyomást kell valóban okozni a józan kedélyűre, ha ott, hol válogatott törvényhozók ülnek és törvényszabályokat alkotnak, a jogszerű állást tapostatni látja, gúny, lenézés, vadrivalgás és pisszegés minő gyönyört és kinek szerezhet? ehez nem kell commentár. Bár újabbak törekvése foganatosíttatnék! G. G. film. Múlt számunk főczikének a kettés csillaggal jelölt jegyzeteik sorában, ezen szavak után „a felső s alsó táblánál“ folytatólag még olvastassák: „mert csak az említett 4. sziktczikkeknek a főtábla általi szőnyegre hozása váljon mi egyébb, mint kezdeményi jog gyakorlata az érdeklőtt felső táblának.“ Ugyan ezen jegyzet utósó sorában „iránta“ helyett dlv. „a kormány iránt.“ *) Itt csalatkozni látszik a jeles szerző , mert az utasításokról, s átalán fogva a kérdésről: hasznosabb-e a követeket utasítás mellett küldeni hongyűlésre , azaz: a megyéknek utasítási jogát fentartani ? vagy ellenben az uj divatu alkotványok szerint a követet korlátlan s csak belátása és lelkiismeretétől függő működésre megbízni? — lapjaink érdemleg még sehol sem nyilatkoztak, s nyilatkozni csak a centralisatio czime alatt ismeretes tiszta képviseleti s parliamentáris kormányrendszer megvitatása alkalmával fognak , miután ezen tárgy felett csak az itt mondott kormányrendszerre vonatkozva lehet valami alapost s kimerítőt, mondani. Hogy tehát lapjaink a velünk rokon irányú B. P. Híradó igen tisztelt hasábjaiban megjelent, akár H. I. akár más akármiféle betűkkel alájegyzett czikkből is a főbb pontokat kiszemelték volna, erre nekünk togadólag kell felelnünk, még annyival inkább, mivel ha amikor a tisztelt lap becses hasábjaiból akár elveket, akár pontokat, vagy egész szerkezeteket lapjainkban is felveendőnk, mi valószínűen nem egyszer meg is fog történni, ezt a journalistikai lovagiasság, sőt becsületesség szabályaival egyezőleg a becses kútfőre hivatkozással fogjuk megtenni. Egyébiránt ha a nagyra becsült beküldő úr netalán lapjaink 51. 55. számában Perger J. igen becses dolgozó társunktól eredő czikkeket vélte a mondott II. I. alatti szerkezetből kiszemeltek által gazdagitottaknak , erre nézve mi bátor egyenességgel csak annyiban nyilatkozunk, hogy mi azon czikkekben igen fontos eredetiséget találtunk, és ollyannyira büszkék vagyunk az azokat itt igen tisztelt urat dolgozó társunk sorában szemlélni, mint mindenkor büszkék leendünk, ha az országgyűlések gyümölcsözőbbé tételéről szóló jelen czikk nagyra becsült írója, minket alapos és szépen folyó tollal irt dolgozatával ezután is szerencsésitni fog. Szerk.