Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-05-16 / 77. szám

TÁRTÁL«». Ilaví Aroraiák éa Erdély. Mikop lehetnének országgyűléseink jelen állásokban gyümölcsözőbbek ? (végzet). — Törvényhatósági tudósítások. Aráéból (közgy. katonaság állomásozása tárgyábani vi­tatkozás ,—fűre* * 8» közgyűlési jelenet, — főispáni he­lyettes kinevezése , — it kavicsolás). — Hársból (kö­.gy. nagykálnai hid tárgyábani intézkedések, — közmunka összeírása, — magyar nyelvtan lósok szántára nyomatá­nál elfogadtatik ,—szentbenedeki fogadmányi ünnepély körül.)—Nevesből (közgy. kis/.najitás körüli eljárás).— Vasból (közgyük önkény­­es adózás, vegyes intézv.) — Fővárosi u­j­d­o­n­s. — Vidéki h­i­r­e­k. KAIrAid. Sp­anyol- s Franc­­iaország. i­.Britannia. Orosz-Törökország. Északamerikai egyesült státusok. Hirdetések. in.ietVAROK SZÍV­én ERDÉLY. jfllkép li‘lietik­n­ek tih'iZitg­yii!c8cSiik jelen állásukban süiltölcsösöljljék ? (Vége.) II. Kellék: a vallásügyekkeli tökéletes felhagyás. Aki nemzeti létünk okait elfogultság nélkül ku­­tatja, azon észrevétel nyíltan fekszik előtte, misze­rint a vitézbátorság hon­tért szerzett a magyarnak, s nemcsi jobblétének kipótolhatta­ alapul és védpassul pedig a keresztény hitvallás szolgált mindenkor. Bo­rús korszakaikban öt századon keresztül főkép dicső királyaink hatályos rendeletei eszközlék, hogy a meg­honosított katholika vallást, mellynek jótékonysága a czélszerű nevelés, tudományok, művészetek és kere­set-ipar boldog virágzásáral nézve elvitázhatatlan­ hit­szakadás nem zavarhatta. Élénkebb mozgalmat és te­­temesb változást készült azonban tenni XVI. században a szászországi hitújítás, melly hazánkba is benyomult, a kiváltság­ szeretőbbeket részére hódítván. Néhány külszármazásu tudósok s álbarátok az olly igen ked­velt és mohón felkarolni szokott szabadság örve alatt szakasztották meg az eddig k­itn összetartó vallásos egyetértést, mi­által az ősi polgárság magas jelentő­ségéből nem kéréseit vesztett, ezen felől pedig sok ide­gen elem vezettetett nemzetünk szent épületébe, hon­fiak palástja alatt jöltméntek különféle követelésekre jogosítva tartván magukat; és minthogy a nép legna­gyobb része újságvadászó és bámuló, jobbatlan szo­kások és példák által kormányoztatik, a balitélis mér­ges gyöke majd átalában szivódást, meghasonlást és gyűlöletet hajtott ki, a felsőség és törvény tekinté­lyének kimondhatlan csökkentésére. Idővel ugyan szá­mosak visszanyerettek ismét, de mégis tagadhatlan, hogy az új tanoknak megkísértett erőszakos terjeszté­se és a huzamos­ időn át gyakorlott törökbitorlás si­ralmas zavart okozott nemzetiségünk ismertető jeleiben, mellyek olly nagy gonddal állítattak fel, és rég mint közboldogságunk biztos tényezői tiszteltettek. Azóta mithogy az őshitvallásnak buzgó követői soha sem hiányzottak, de a reformatio is mindent megkísért, mi­által még jobban megerősíthesse magát, s nem csupán birtokért kezdett a magyar magyarral harczolni, hanem vallásért is. Ebbéli bús villongások csakhamar or­szággyűlés tárgyai lettek, és a pártatlan történetbu­­várnak mélyen el kell szomorodni azon szép időszakon, melly illyetén súrlódások közt mit sem téve, töltetett el. Korán kezdek érezni a nemesi kedélynek, hogy ekint a politikai mezőn mód nélkül veszteglenek: ez okra nézve a vallásügyet, a mennyire csak lehetett, onnét eltávoztatni igyekeztek. *) Több törvényeink is nyilván mutatják ezt. — Mig jobban fegyverhor­dozó vala nemzetünk, hadi viszonyokhoz szokott, és a szelidebb tudományoktól távol, nem csoda, ha majd minden vilálg , vallásit sem véve ki, véresen végző­dött , és a perpetua paxnak becse­s fontosságával ne­hezen inda megbarátkozni. Ámde fordultak az idők , és hogy a szent béke köztünk is hinthesse malasztit, főkép legközelebb kivettetett az erős horgony, melly­be kiki vallásának gyakorlatára nézve már biztosan fogódzkodhatik , ha csakugyan vallásosságot szomjú­­hozik és elvéhez hű kíván maradni. Illy körülmények közt a szerény honfikebelnek bizonyára nem egy indo­ka lehet, miért óhajtja a vallásügyet ezentúli hongyű­­­lésü­nkről eltávolítani. A kereszténység nem mai, hanem régibb törté­neti esemény : tartalma nagy részint olly igazságokat foglal magában, mellyek isteniek. Viszonyai tanúsít­ják, hogy hitezikkeit és tanait a belőle sarjadozott fe­­lekezetek különfélekép értelmezik. Nem kevés stúdium­ba kerül valóban mind történetét és phasisait, mind tanainak valódi fogalmát és az ezeket támogató védo­­kokat voltakép ismerni, valamint az ellenkező állítá­sok és vitatkozások közt czélszerű tájékozást is leírni. Nehéz továbbá a hitszerintit, melly nélkül a vallás der­mesztő önkény, a merő véleménybelitől megkülön­böztetni, és azon határt kijelölni, hol és miben szűn­jék meg a politikának beavatkozása. Egyik vallásnak bizonyos bel- és kül­szerkezete, következőleg kép­viselője is van ; a másiknak sem tanítás, sem kor­mányszerkezete megállapítva nincs, és igy képviselő­je sincs, és illy tekintetben felfogva, nem is lehet. — Nem jön e már a kereszténység illy helyzetébe hongyü­­lésünkön vegyes vallásit követek közt a legjobblelkü is önmagával harczba, midőn szabadelmüségnek fogárdos okoskodásit és sántikáló következtetéseit hallván, de a szükséges készületet nélkülözvén — minthogy saját­kép ez olly mértékben nem is hivatása — hamarjában nem képes az ál­adatok ármányait kereb­e visszaver­ni? Vagy — nem lobbantja-e fel keblét mindenkinek tulajdon vallásának hű tisztelete, midőn hitét és egy­háziamtól tekintélyét ostromolni tapasztalja ? Ne tegyük , az Istenérti politikai templomunkat de­­moralisátia propagandájává. Ti szóljatok őszintén, kik a felindulás mámorától elragadtatva vívtatok: mit szül­tek a gyanusítgató, ócsárló és csípős kifejezések? nyert-e valamit a benső vallásosság? nem keletkezett-e inkább önmagatok közt is előítélet, elfogultság, bizalmatlan­ság és súrlódás olly­annyira, hogy más tárgyakban is alig valátok képesek egymáshoz simulni és felzúdult szi­veteket csilapítani. Én ezzel még korán sem akarom a két religiót a politikától elszakasztani, ments Isten! a legközelebbi események vérbetűkkel jegyzék fel, hogy ingadéko­­nyabb emberi társulat nem létezik, mint a melly akár talapzata léterében, akár bővebb fejlődés, vagy átala­kuláskor qualificáljd­ körül a vallásos erkölcsösséget; kifeledé egyedül a szilaj féktelenség, óvatlanság és alacsony pártoskodás mérge elől szeretném olly téren látni, hol komoly mérséklet, szakértés és jogosított hata­lom azokban is, mik a szent ügy kezelői által néha tán foná­kul történnek, sikerrel és a­nélkül, hogy a jámborok szíve vérezzék, illő méltósággal eszközlene kiegyenlítést, el­hajtom, hogy ollyanok ne bíráskodjanak hitvallásom fe­lett, kik előtt, bár melly valláshoz tartozzanak is, a lel­­kiismeret és hit csupán csengő érez, s kik a vallás színe alatt bátrak az anarchiának ártalmas magvait hin­tegetni. Azt sem tudom, hogy az egyháziak miért tá­volitassanak el országtermeinkből. Ők itt nem annyi­ra mint vallás szolgák jelennek meg, hanem inkább mint nemzetünk ősi activus polgárai, kiket erre érde­mek után szinte királyi kegyelem méltatott. Avagy csak a katholikus papoknak tulajdonitsuk-e vétkü­l, ha ho­nuk és nemzetük keblében nyert jogaikat folyvást tisz­telik, hálásan élvezik, és azokat jövőben is élvezni akarják, midőn ellenben a többi ki­vallásnak is igé­nyeiket követelő hangon adják elő, uj állást nyerni s abban mi módon részesitetni óhajtván? Ha egy oldal­ról dicséretes a jobb sors felé vágyás, más oldalról szinte dicséretesnek kell lenni a szerzett vagy nyert jó sors szilárd becsületes fentartásának még azért is, mint­hogy társas életben a jogok kötelességekkel a polgá­ri élet és áldozat terheivel járnak. Más a csupán rideg állás, más ismét a tartós és jogállás. Ez utóbbiban az okos haladásnak soha sem lehet czélja az ősi hasznos és munkás polgárokat kiküszöbölni azon okból, hogy már most igy a L. Magyarföld Egyháztörténetei. Irta dr. Lányi Ká­roly 1844. Harminczkvenczedik 77. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 10 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 fornt e. pénzben Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapit.­ KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. 9 Péntek május 16. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkor­ utoz a 488. szám alatt föld­szint , a hivatalban. Tisztán írott ezimeket kérünk. Levelek a' szerkesztőségnek ezimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró hetük­kel öt ezüst kr. számittatik, tetszik; inkább miután országot szerezni, tehát vira­­goztatni, népet boldogitni, nemzetiséget alakítani és fen­­tartani nem csekély mű: azokat, kik a társas élet illy felséges atributumain fáradoztak és fáradozni meg sem is szűnnek, nemcsak az igazság de méltányosság is parancsolja, hogy megbecsüljük, s hason­ló akarat­tal kisérjük. III. Mellék­­ a követek küldőiknek hő tol­mácsai le­gyen­ek. Tehet e mást a követ szó? Az utasításról kö­zeliben nyomos vitatkozást közlött H. I. betű alatt a Buda­pesti Híradó, mellynek főbb pontjait jelen lapunk is kiszemelé ,*) ez okra nézve leginkább bővebb tár­gyalását feleslegesnek vélvén, csupán azok ellenébe , kik az utasítást mindenkép szeretnék mellőzni, jegy­zem meg, hogy méltán csodálni lehet a demokraták ebbeli óhajtását, holott ép az utasításban láthatják fenállani az általuk annyira magasztalt népgyűlések némi típuszát, midőn hongyülésünkön a jelen nem lé­vő is­zkép intézkedhetik, hogy legalább közvető­­leg róla nélküle mi se határoztassék. Igaz, hogy ná­lunk még a populus nem hazánk egész népe, és tör­vényeink hozásához csupán a korona tagjainak van szó­lásuk ; de hisz a népképviseleti rendszer által sem tör­ténik egyéb, mint némelly megválasztottak működése. S miként történik a választás?! m­illy tekintélyt usur­­pál a választott?! IV. Kellék: a hallg­ató rendszer. Ezt néhányan csak a börtönökben szeretnék hasz­nálni, pedig módjával felette szükséges a hongyű­lé­­seken is mind a tanácskozókra, mind a körülálló ven­dégekre nézve. Kedvsújtó benyomást kell valóban o­­kozni a józan kedélyűre, ha ott, hol válogatott tör­vényhozók ülnek és törvényszabályokat alkotnak, a jogszerű állást tapostatni látja, gúny, lenézés, vadri­­valgás és pisszegés minő gyönyört és kinek szerez­het? ehez nem kell commentár. Bár újabbak törekvé­se foganatosíttatnék! G. G. film. Múlt számunk főczikének a kettés csil­laggal jelölt jegyzeteik sorában, ezen szavak után „a felső s alsó táblánál“ folytatólag még olvastassák: „mert csak az említett 4. s­zik­tczikkeknek a főtábla általi szőnyegre ho­zása váljon mi egyébb, mint kezdeményi jog gyakorlata az érdeklőtt felső táblának.“ Ugyan ezen jegyzet utósó sorában „iránta“ helyett dlv. „a kormány iránt.“ *) Itt csalatkozni látszik a jeles szerző , mert az uta­sításokról, s átalán fogva a kérdésről: hasznosabb-e a követeket utasítás mellett küldeni hongyű­lésre , az­az: a megyéknek utasítási jogát fentartani ? vagy ellenben az uj divatu alkotványok szerint a köve­tet korlátlan s csak belátása és lelkiismeretétől függő működésre megbízni? — lapjaink érdemleg még sehol sem nyilatkoztak, s nyilatkozni csak a centralisatio czime alatt ismeretes tiszta képviseleti s parliam­entáris kormányrendszer megvitatása alkal­mával fognak , miután ezen tárgy felett csak az itt mondott kormányrendszerre vonatkozva lehet va­lami alapost s kimerítőt, mondani. Hogy tehát lap­jaink a velünk rokon irányú B. P. Híradó igen tisz­telt hasábjaiban megjelent, akár H. I. akár más akár­miféle betűkkel alájegyzett czikkből is a főbb pontokat kiszemelték volna, erre nekünk togadó­­lag kell felelnünk, még annyival inkább, mivel ha­­ a­mikor a tisztelt lap becses hasábjaiból akár el­veket, akár pontokat, vagy egész szerkezeteket lap­jainkban is felveendőnk, mi valószínűen nem egyszer meg is fog történni, ezt a journalistikai lovagias­ság, sőt becsületesség szabályaival egyezőleg a be­cses kútfőre hivatkozással fogjuk megtenni.­­ E­­gyébiránt ha a nagyra becsült beküldő úr netalán lapjaink 51. 55. számában Perger J. igen becses dol­gozó társunktól eredő czikkeket vélte a mondott II. I. alatti szerkezetből kiszemeltek által gazdagi­­tottaknak , erre nézve mi bátor egyenességgel csak annyiban nyilatkozunk, hogy mi azon czikkek­­ben igen fontos eredetiséget találtunk,­­ és olly­annyira büszkék vagyunk az azokat itt igen tisz­telt urat dolgozó társunk sorában szemlélni, mint mindenkor büszkék leendü­nk, ha az országgyűlések gyümölcsözőbbé tételéről szóló jelen czikk nagyra becsült írója, minket alapos és szépen folyó tollal irt dolgozatával ezután is szerencsésitni fog. Szerk.

Next