Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-06-10 / 90. szám

TARTALOm Magyarország és Erdély. Ivinev. — A politikai pártok életműszerzése. Vill. — Törvényhatósági tudósitások. Gömörből (tisztujitas), Biptobol (kö.gy. czéhbeli kiváltságok, falusi iskolatanitók ellátása, s mérsékleti egyesület körüli vitatkozások.) Verebélyből (érseki-nádor székfoglalási ünnepélye). — Budapesti újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyol-Francziaország, N. Britannia. Svéd és Norvégország. Haiti. Társulatok és Intézetek. Hirdetés. Gabonaár. Pénzkelet. Létfelraházások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. felsége báró Sennyey Pált, zemplénmegyei főjegyzőt, a magyar kir. helytartótanácshoz tszteli titoknokká méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Pest, junius 9-én. A nolitikai pártok élelmiiszerzése. Alll- Múlt s jelen számunk irányezikkel foglaló kapcsaként ismételve kell itt felhoznunk: „hogy az alkotányos átalakulások kérdése, mindig a pártok alakítása, működése s erélyességének kérdése; hasonló időszakokban tehát az előleges, a gyökeres, az életkérdés, mindig a pártalakítási kérdés.“ E szerint már honunk politikai átalakulása is, nem másból, hanem egyedül a testületi s az individuális erélyességből, vagyis a pártok súrlódása s munkásságából foghat csak kifejleni. — Hol ez nem igy van, hanem a politikai regenerate ügye körül, egyedül a főhatalom, vagy pedig csak valamelly egyes hatalmas párt működik, ott az illy módon létrehozott alkotmány, mindig csak octrogrozott charta. Csak illy octrogrozott chartával ajándékozta volna meg a hazát négy utósó hongyűlésünkön a demokratás párt, haler az önmagával tisztában van, s nem olly annyira inpraktikus, hogy a közjog reformátióját nem tűzi ki zászlójára; már pedig, ha a kormány nem bir annyi okos előreszámítással, s nem úgy vezeti a dolgokat, hogy az alkotmány átalakítása tisztán s érdemleg soha szőnyegre ne kerüljön. — Tökéletesen igazolva áll igy már, miért kapcsoltuk mi össze, sőt ugyanazonitoltuk légyen a politikai átalakulás kérdését, a pártok alakítása s életműszerzése kérdésével? — A téveszmék s tévtanoknak szörnyeteg légiója uralg nálunk a politikának minden ágai felett, és pedig a legnagyobb annak előttünk fekvő elemi s initiális részében, t. i. a pártoknak s azok lényegének kérdésében. — Kimondottuk mi már nyíltan, erélyes , bátor, s határozott hangulattal, buzditólag s felhivólag — „Fejlemények“ és jelen czimüczikkeink 2. 3. szik számában — hogy „a főhivatalnokoknak, s átalában a magas politikai állással bíró polgároknak díszes és természetszerű hivatása, sőt legszentebb hazafi kötelessége, a pártalakítás és vezetés.“ Nyilatkoztunk aziránt is, hogy a dicasterialis és más királyi hivatalnokoktól is szintén a haza, a közügy s a király iránti hűség igényli, miszerint a politika terére cselekvőleg lépjenek ki, s természetszerű elemükhöz t. i. a mérsékleti aristokratai felekezethez csatlakozva, a megyei tanácskozmányokban erélyes és határozott részt vegyenek. — A kormánynak ezt hivatalnokaitól komolyan s szigorúan megkívánni, egyenes, és az egész alkotmányos világ gyakorlata által szentesített elvitathatlan joga van. — Ezen itt kimondott elvünk s hitünk mellett agitáltunk s buzdítottunk mi előfordult alkalommal, a fő, a közép, s az alsóbb aristokratai körökben, s minden eddig előfordult értekezésünk s eszmecsere alkalmaikor, híven s buzgóan vitattuk s világosítottuk azon a nélkül is elvitathatlan igazságot, hogy alkotványunk lelkes gyakorlata szerint, a politikai súlyok s tényező elemek a megyék gyűlésteremeiben tétetvén le, mindenek előtt is egy középponti alkotványos mérsékleti párt alakítására legyen szükség, s ezt megtéve, ezen gondosság hova előbb a többi megyékre is kiterjesztendő; minélfogva tehát a kitűnő politikai állású polgároknak a megalakulandó pártot a megyék gyűlésteremeibe kellene bevezetni. De —lehet-e csak hinni is — minő ellenvetés létetett ezen tervünk ellen sok oldalról, és pedig főleg kissebb rendű aristokratai körhez tartozó egyének által. Az mondatott t. i. hogy „mielőtt a kormány, a tekintélyes állású hivatalnokokkal, a politikai köztanácskozmányokban, s jelesül a megyék teremében! politikai küzdelmekben részt vétessen, szükség a megyék tanácsteremében! policziát elrendezni, s igy a hallgatóság féktelenkedései, s kicsapongó zajongási ellen a komolyan bíráló okos felekezetet biztosítni!“ Igen sajátszerü, egyenesen az erő s az utó, az ok s okozat közti chronologikai rendbe ütköző csodálatos anachronismus ez; miután olly világos mint napfény, hogy már maga a megyeteremekbeni ben policzia elrendezése, s így a hallgatóság fékezése is, már csak az előbb alakulandó megyei többség által országgyűlésen alkotandó törvény útján utóérhető dolog, mert az egyes megyetermekbeni elrendezés által netalán teendő illy intézkedés, folyton a határozat megmásíthatásának lévén kitéve, ez után valami állandó eredményre számolni már csak annálfogva sem lehet; miután tudjuk, hogy a demokratás pártnak életeleme, jobbára úgy is a hallgatóság féktelenkedő zajongásiban feküdvén, az egyeneslelkűleg s komolyan annak fékezésébe soha bele nem fog egyezni, ennélfogva, a megyei határozat által történhető illy elrendezési intézkedésnek, ellenkező határozat útjáni megdöntésére is, minden kitelhető alkalmat bizonyára el nem fog mulasztani; vagyis, miután a demokratás pártnak egész tétele az úgynevezett „hallgatóság“politikai árgyaival lévén ugyanazonulva, e téren ezen pártnak, az illy ocsmány séktelen kitörések fékezésébeni beleegyezését követelni, egyebet azonkívül sem tenne, mint ezen intézkedést, maga a zajongó s tömegmódjára kicsapongó hallgatóságtól várni. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a megyeteremi belpoliczja csak alkotandó törvény útján lehetvén utóérhető, erre pedig a megyék majoritása, erre ismét az alkotmányos mérsékleti pártnak az egyes megyékbeni alakítása által megszerzendő majoritás lévén szükséges; pontosan következik, miszerint a teendők sorozatánál, a mindenekelőtti, s azontúl már minden eredményt biztosítandó kellék, semmi másban nem állhat, mint a megyék teremébeni mérsékleti alkotványos, az az aristokratai párt megalakításában , és nevezetesen a magasabban álló politikai notabilitásoknak s hivatalnokoknak a megyei tanácskozásokban elkerülhetlenül s felmenthetlenül szükséges, minél több számú activ s erélyes részvétében. — A pártok lényeges állásának ismeretével mindig össze van kötve az, a mit azok a politika terén képviselnek s kivíni akarnak. Ezen utósónak praktikai életmanifestatiója, és plastikai előnyilvánulása nélkül a pártállás semmivé enyészik el. Innen jön, hogy midőn a pártok ismertető jeleiről beszélünk, bele kell mennünk annak tárgyalásába is, amit velők s általok tenni kell vagy lehet; vagyis: midőn a pártok organisatiójátvilágosítjuk, akkor ezzel egészen rokon, sőt ugyanazonos tárgyalás az, amit s a miképen velők valamit tenni s végbe vinni szükséges. A párt qualitása tehát az általa kivihető s kiviendő dolog qualitása. — Ez eddig alighanem áll világosan mindenki előtt, ki gondolkozó lény, és öt újat összeszámítani tudja, de nem áll oliy világosan még az, hogy a pártok lényege, nem mondva csinált, nem imperative készített, nem szóbeszéd, vagy holmi heterogeneus elemek s meggyőződéseknek ceremoniosus congressusábani nyilatkozat által alakulható észkép s symbolum, hanem élet, és a constitutionális állások elemeiben nyugvó és onnan eszélyes kezelés útján státusemberi tapintat által felmentendő valóság. — „Erős vagyok s hatalmas , uralmam az ibériai félsziget végpartjaitól egész a Visztuláig terjed, sokat sőt mindent adhatok, de időt nem adhatok; hatalmam előtt meghajol a félvilág, de nincs uralmam alatt az idő haladó kerekeit megakasztani“ mondá Napoleon egykor egy dignitáriusának, ki a reá bízott munkára időt követelt. Csalhatlanul ezt mondotta volna e nagy ember annak is, ki tőle — ha alkotmányos országot kormányoz — azt követelte volna, hogy politikai pártalkotást egy moniteur-i nyilatkozat s egy státustanácsi resolutio által decretáljon; vagy illyest egy éjen át, mint gombát életre idézen, a hozzá megkivántató elemek számított, óvatos, és eszélyes arrafordítása nélkül. Valóban megfoghatatlan s háromszor megfoghatatlan, hogy ezen practico-politikai igazságot, melly az életet a regénytől, a valót a képzelettől, a tartalmat az ürességtől, a szilárd jellemet a hiúságtól elválasztja s elkülönzi, és melly a józan értelemben vett aristokratia , s ennek élet s haláláért küzdő ellene az olygarchia közt, vagy pedig az alkotványosság s nem alkotványosság közt választó vonalat húz, bizonyos körökben olly kevéssé bírják megfogni! Ez eddigelé elég legyen: habebit cetera textus............. Ha tehát áll az, hogy politikai újjászületésnél az első rendű s gyökeres tennivaló mindig a közjog átalakítása, mint ahogy mi ezt jelent megelőző czikkünkben egész az evidentiáig be is bizonyítottuk; akkor már, midőn a pártot—mellyel azt átalakitni akarjuk— organizáljuk, a pártalakítási kérdéstől egyszersmind a közjog miképeni átalakítását sem szakaszthatjuk el, s ez aztán az, mit párt programmnak szoktak nevezni. Illykor az alakítandó pártnak lényegét, elemét s irányát velős rövidségü programmba kell foglalnunk, és ezen programm magát a pártot s az átalakítást egyiránt fogván kifejezni — igy már 1) maga a párt, 2) annak czime s neme, 3) az átalakulásnak misége egymással mind ugyanazonul, s ezekután itt állunk a ponton, mellyen a stabilitás s annak elve felett írott czikkeink, gyakorlati, és az életre átvitt plastikai alkalmazást nyernek; ezen alkalmazás pedig maga az általunk alakulásra felhivatott s buzditatott párt programmja, melly minden összefont s bonyolult eszméket világosit s egyesit, minden kétségeket elhárít, minden egyéb pártoktól szétválaszt, s röviden igy hangzik: „Ezen párt a közjognak szilárd s változások s ingatások elokerülhetoségétol — mennyire csak emberileg lehet —ment elemekből való átalakítását tűzi ki. Itt az uralkodó, az irányadó eszme az, mellyel a politikai stabilitásról írott czikkeinkben felvilágosítottunk, s itt abban ismétlőnk, „hogy minden magánjog csak a közjog ernyőzete alatt állhatván biztosan, a szilárd közjog minden kitelhető s kigondolható magánjogoknak egyetlen kezessége, és nem lehet, nem szabad magánjogi institutiót csinálni, melly a közjogi stabilitást megtámadhatná.“ Illy módon már egészen érthetővé fog lenni a differentiatio a pártok között s jelesül. A politikai stabilitás, a közjognak szilárd és a megingattatásoktól mentté tartó elemeiben nyugodván: a demokratát túlzó párt, a (radikális demokratia) haladni s tökélybizni akarja a politikai állásokat, minden tekintet nélkül arra, váljon a teendő lépések s részletes javítások nem ütköznek e a közjog szilárd alapelveibe, s nem gyengítik, nem törlik-e azon elemeket, mellyek az alkotmányos közjog stabilitási fentartó súlyerejének elemeit képezik, és annak szilárd állásáért kezeskednek ; és szakasztottan illy tévelybe merül más oldalról az üdvös javításoknak gondolatlanul hátráló, sőt azok keresztülvitelének még gondolatlanabbul ellenszegülni is kész túlzó aristokratia.—Ellenben a politikai stabilitási felekezet, mellyhez mi a mérsékleti aristokratiát s a mérsékleti demokratát egyiránt számítjuk — azon felekezet t.i. mellyel Ancillon haladási s maradási (mint még majd világositni is fogjuk) igen tökéletlen theóriája óta conservativ pártnak szoktak Európaszerte nevezni — javítni akar, de méltó tekintettel ezen elemekre.A különbség tehát az, hogy a radikális demokratái párt a specialitásokat egyenkint önmagában álló függetlenségeknek tekinti, nem vonatkozva, nem figyelve arra, váljon nem ollyanok e, mik a közjog szilárdságát és a politikai Harminczkilenczedik 90. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. ..i1millárCil. Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egyiv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd junius 10. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik.